Szamos, 1903. szeptember (35. évfolyam, 71-78. szám)
1903-09-20 / 76. szám
XXXV, évfolyam, Szatmár, 1903. vasárnap szeptember fio 20. 76-ik szám. SZAMOS. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési á rí Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szóm ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmár on, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltotnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 filléi. Portyázó kurta dolmányos kurucz vitézek lódobogásának hangját fújja felénk ma a szellő a tiszabecsi harczmező felől; az a fuvalom, mely a 200 éves emlékezet hamvadó parazsát szítja tel a mai napon, hogy megújítsuk nála hazaszeretetünk tüzét s világosságánál csodálhassuk a szabadság forró szerelmének erejét. Két zászló alá csoportosulva, két emlékjelet állít ugyanazon történelmi emlék megörökítésére, ugyanegy napon a h.zafias kegyelet: az egyiket Tiszabecsen, melynek nevéhez a történelmi dicsőség fűződik, a másikat Tiszaujiakon. Rákóczinak közlünk lebegő lelke! Nem ismered-e fel ebben tulajdon népedet ? A büszke, az akaratos kuruczot, kit kicsiny dolgok elválasztanak, de nagy eszmék, nagy nemzeti czélok, — mint a Te „pro libertate“ vallott szent czélod, — egyesítenek! Rákóczinak köztünk lebegő lelke! Te teléd tisztán száll mind a két oltárról az emlékezés, a kegyelet áldozati füstje; hiszen a te pártos kuruczaid mégis egyesülnek abban az eszmében, a lelkesedésnek abban az egybeolvasztó tüzében, mit a Te neved, a Te önzetlen nagy egyéniséged és mindig munkás nagy szellemed gyújt fel nemzetünk szivében. A Te lelked folyton munkáló erejétől várjuk és reméljük, hogy egy táborba álljon az a két ünneplő sereg. Mert ez az egymástól néhány száz lépésnyire levő két emlékjel élénk szymboluma kicsinyben annak a megosztott nagy erőnek, mely nemzeti akaratunkat nem ugyanazon sarkpont felé vonja; sőt gyakran a széthúzás ellentétes irányánál fogva gyöngíti, lazítja. Pedig nemzeti életünk nagy megpróbáltatásainak napjait éljük. Úgy tetszik, hogy u nagy nemzettest megmozdult s a nemzeti öntudat derengő fényénél megvilágosodnak egynémely természetes jogaink, melyeknek csupán az egy akaraton levő erős elhatározás szerezhet érvényesülést. Rákóczi köztünk lebegő lelke egyesítse erőnket arra az önzetlen, nemes elszánt- ságu munkára, melyre egész életével példát adott. Úgy tetszik, hogy lelkiismereti szabadságunknak, társadalmi és politikai helyzetünknek egén tokozott lelkesedéssel keil tekintenünk arra a tündöklő csillagra, mely első sugarát a tiszabecsi csatamezőre hintette, hogy aztán ragyogó fényével szabad- ság-harczunk annyi kiváló epizódját megaranyozza ! Nagy Törökországban nyugvó Rákóczinak lelke! Hozzád száll e mai napon az ünneplő seregeknek hazafias kegyelettől megszentelt emlékezete. Tegyed termékenynyé a hálás emlékezést, hogy érzelmeink nagy elhatározásokra az önzés bilincseitől megszabadulva megtisztuljanak. Azon föld felett, hol a tárogató hangjától olvadt egybe sok győzelmes vitéz kurucznak halalhörgése, — kétszáz esztendő repült el sok zivatarral s kevés verőfénynyel. S kétszáz év múltán ma újra egybekapcsoljuk magunkat e régi időkkel, régi időknek fölemelő, elszánt küzdelmeivel. S jól esik ez emlékezés, mert nem Rákóczi harangok. II. Rákóczi Ferencz 1703. év julius 14-iki tisza becsi győzelme kétszáz éves emlékére. A bus harangok érezszavaiból Fájón érzi szivem azt a hangot, Amelyet a csillagos tornyokból Kisírnak a Rákóczi harangok. Zúgd, zúgd a szivekbe szerfelett nagyon, Még a raboknak is, ki rabláczon vagyon; Hogy zörgesse meg bilincsét a kezén, E szent nap varázsán s emlékezetén. Óh, jer. gyakrabban, biztasd vezérinkeö, S mély álmainkból rázz fel sorra minket; M ért mind aluszunk s ha jő a virradat, Hazám! neked tán neved sem marad. Láttuk, hogy nyugotnak vészfelleg e Mint csapkodta le reánk villámait . . . Kinpadon volt Rákóczi nemzete, S a Karaffák undok rágalmait Még tetőző az, hogy az a „titkos kéz,“ Mely az igazt csakis felfeszitni kész, Elvette e nép legszentebb jogait, S lenyirta a szabadság szent szárnyait! Amelyik kard eddig egymásért küzdött, Meghasonlva itt egymásba ütközött S amig drága lelked segélyért jár most, Sírunk lön Majtény, mint később Világos. Végig „suhog a szól Késmárk felett. . .“ Leszegezve immár a koporsó, Hallszik: „édes hazám Isten veled!“ Vissza-vissza néz rá a bujdosó. Mint fészkét sirató madár elszállott, Leikével vive magával egy álmot, Az ellenkezője való már régen: Nincs földön igazság, csak fenn az égen ! Oh áldott nap, még áldóbb sugára. Hozd fel nekünk ama szép csillagot, Amely lehullt s fényt már e hazára Nem deríthet s mireánk nem ragyog. Hozd ide nekünk, tűzd fel itt az égre, Hogy onnan nézzen magyar nemzetére, S ha meghalljuk ma harczi riadóját, Felkölti a kurucz sírok lakóját! Te voltál, ki a villámok között, Jó néped Istenével feletted, Ott hagyád boldog házi örömöd, S a megkínált koronát feledted. Lelked volt népünk villámhárítója, S kardod a szabadság útmutatója; Éber szemmel vigyáztál te ezekre, Ráütvén vele a titkos kezekre. Hü társaid veled elmentenek, Azok, amik megmaradtak nálunk, A honfiúi bu s bánat könyek, Miket zálogként keblünkbe zártunk, Hogy tán ezek válnak majd örömünkké, Hajh ! de a sors faragta sírkövünkké, Reája vésve ama tizenhármat . . . S a remény ismét lön fájdalom s bánat. Te üstökös a tengerek felett, Rodostónál örökre lenyugvó, Tán te jössz el olykor nemzetedet Megnézni, mint hűn biztató bolygó ?! Óh de a tiszabecsi győzelem, A majtónyi síkon szerte mállott Megzavarta az átkozott szellem A legdicsöbb honfiúi álmot . . . / Látjuk most is édes hazánk felett ; Mert a szabadságnak nem barátja, Aki a morajló setét felleget, összetorlódni felettünk nem látja. 1 FiggelmezMéglI Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára 5&Z előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron leVő nyári szipes czipők eredetifgyári árakon kaphatók.
