Szamos, 1903. szeptember (35. évfolyam, 71-78. szám)
1903-09-13 / 74. szám
bélyba, mint az emberi képességekbe s az ember értékét képző tehetségekbe. Ezért van aztán, hogy ha a nemzeti társadalomhoz, az erős, egységes, hatalmas, aemzeti társasághoz szólunk, hát nem jelentkezik senki, üres pusztába kiáltunk, mert a nemzetet épen azok nem képviselik erőteljesen, akik azt hiszik, hogy csakis ők és egyedül ők képezik a nemzeti erőt. Ennek pedig meg kell változnia rövid időn. Azt hisszük, hogy az a vegyi folyamat, mely az üstben most folyik, a közel jövőben fog elérkezni ahhoz a időponthoz, mely a benne forrongó folyadékot egyöntetűvé, egyforma vegyületté főzi s kidobja magából a salakot, a felszínen úszó s csak buborékokból álló habot. Az egyöntetű, az együttérző, az összetartó, igazán magyar társadalom fogja átvenni a nemzeti missziót, mely még betöltésre vár, hogy szilárdan ellenálló bástyáit építse meg a magyar nemzet jövőjének. Csak ne keressük azokat a hajszálvonalakat, a melyek elválasztanak bennünket, hanem lássuk meg azokat a nagy érdekeket, a melyek követelik azt, hogy összetartsunk. Akkor lesz magyar nemzeti társadalom. A város első, érdemekben dús hivatalnokának jubiláns ünnepsége f. hó 15-én leszen, a mely napon ez előtt 25 esztendővel, a város szolgálatába lépett. 25 óv az emberi élet szűk keretében is nagy idő, a közszolgálat pályáján pedig a munka és a serény tevékenység küzdelmeiben, melyekben a fiatal, aczélozott erő, ambiczió, lankadatlan törekvés, fáradhatatlan szorgalom buzgólkodnak sikerek, eredmények elérésében, hogy a közérdeknek jogai nemcsak megvédessenek, hanem gyarapittassanak, az emberi munkaidő java része, melynek folyamában ha nem is mindent, de sokat tehet a fáradhatlan buzgalommal párosult tehetség, elismert képesség, de mindenesetre annyit, amennyit egy másik fólszázad kezdetétől tovább folyó munka alig érhet el. 25 óv az ültetés, fanevelós s gyümölcsszedés ideje, a többi évek a gyümölcs megőrzésére, órtókesitósére irányulhatnak már csupán, mert az alkotó kedv ritkán buzog rugókony fiatalsággal a lélek forrásából tovább s legtöbben le is teszik a munka eszközöket s a pihenés csendes nyugalmára kezdik megtenni az előkészületeket. A francziák 50. életévükben már nyugalomba vonulnak, mert úgy tartják, hogy a nyugalmi idő csak úgy ér valamit, ha azt még kellő erőmmel, jó kedólylyel, egészséggel fel is használhatják. Polgármesterünk negyed százados jubileuma tehát méltó joggal inti a város közönségét, melynek eredményekben, sikerekben, a modern fejlődés előmozditásábau nem kicsinyelhető, sőt a legszélesebb elismerésre méltó szolgálatokat tette, egy pillanatra való megállásra, hogy az ünneplő férfiúnak úgyis mint a város első tisztviselőjének, úgyis mint embernek szive jókívánságait és háláját tolmácsolja. Megérdemli ezt Pap Q-éza polgármester, mert elvitázhatlanul igaz az, hogy e negyedszázad alatt, összes tudását, fiatal munkaerejét, értelmi képességeit, ügybuzgalmát jókedvvel, jó akarattal, a város javának és boldogulásának őszinte óhajtásával szentelte hivatalának. Minden gondolata az volt, hogy szülővárosát, melynek, más pályán való talán fényesebb elő- haladásának reményéről lemondva, habozás nélkül tisztikarába lépett, a fejlődő művelődés, az ujabbkori haladás utján előre segítse, anyagi és szellemi lendületét előmozdítsa s az ország tekintélyes és számitó tényezőjévé tegye. Mennyiben ért czélt a jelentős és emlékezetes mesgyekönól, mindenki vizsgálat tárgyává teheti, de a közbirálat reá nézve csak kedvező lehet, mert erre a korra esik a régi ma- radiságunkból való kibontakozásunk és az emelkedés az a munkája, melynek a jelen nemzedék részben szemlélő, részben segítő tanúja volt. Az építés eme munkájában Pap Géza hol indító, hol tevékenyen, inventióval hasznos ta nácsokkal támogató, hol vezető, hol egyedüli factor volt, de mégis mindenütt ott volt és az alkotásokból, az eredményekből kivette részét. Szóval : hatott, alkotott és gyarapitott. S ha ezt megállapítjuk, akkor meg is dicsérjük, hiszen nincs szebb jutalom számára jubileumán, mint a nagy közönség őszinte elismerése, köszöneté, amely elismerésben, köszönetben kicsi és nagy egyaránt szívből gratulál. A polgári koszorú babéra kevés homlokra termett, az igazságos és szigorú kritika nem sok halandónak nyújtja oda, de aki megérdemli, megkapja, mert ezt a borostyánt minden emberi tekintet fólretételóvel kell kiosztania az az osztó Justitiának. Polgármesterünket is megilleti városa polgárainak részéről pártkülömbség nélkül, mert nem lehet ember e falak között, ki rátermettségét, munkaerejét, kifejtett tevékenységét, hivatali és egyéni nemes tulajdonságait kézséggel, szívesen elismerésével ne honorálná. Kétségtelen, hogy sokat tett különböző munkakörökben. 1878. szept. 15-én lépett a város szolgálatába mint joggyakornok, 1880. jun. 5-én első aljegyző, 1886 jan. 4-én közig, tanácsos, 1896-ban főjegyző, 1902. május I2-ón polgármester lett. Megemlítésre ezúttal méltó pl. hogy a törvényhatóság szervezeti szabályzatát átalakította, a mi nagy foutosságu dolog, mert e szabályzat a város házi törvénykönyve s gondosan, ügyesen, szakértelemmel s tudással kell kidolgozva lennie, hogy hasznavehető és üdvös legyen, a jogügyi, sziaügyi, szegényügyi bizottságokat nagy odaadással vezette, amiért a puritán gondolkodású Böszörményi Károly volt polgármester jelentéseiben és szóval is többször megdicsérte, A közópitkezési bizottságban mint előadó működött s a városház és színház építésének érdekében sokat fáradott, mint vasúti és viüamvilágitási b. elnök hasznos szolgálatokat tett, a méntelep elhelyezésének és több közérdekű ügynek lebonyolításában az állami fogyasztási adók kibérlésének hathatós közbenjárója volt és hathatós fellépésével a kormánynál is sokat végzett s vitt ki. A városi szőlőiskola czólszerii berendezése és kezelése iránt tett javaslatára a telep kiterjesztetett, a kolera iárvány alatt, mint a járványbizottság végrehajtó megbízottja a járvány el- ojtása körüli teendőkben, lelkiismeretes és részrehajlatlan pontosságot és rendkívüli fáradságos munkát fejtett ki, a jogok, jövedékek ás vámok tekintetében a kezelés szervezése, ellenőrzése, s a bevételek emelése érdekében számos hasznos és eredményteljes intézkedést tett. Legutóbbi vasútépítési, reményekkel kecsegtető politikája, a hegyi vasút kiépítése, a vasúti internátus megszerzése, a kaszárnyák koozkázat nélkül való felépítése, a konversio mind oly viselt dolgok, melyekről a kiérdemelt elismerés nélkül szólnunk nem lehet. Mindezek alapján és után ezúton is örvendezve köszöntjük a jubiláns polgármestert, ki székét diszszel, erővel és szakértelemmel tölti be. Kívánjuk neki, hogy még egy lus- rtális negyedszázadon át őrizze meg rugékony erejét és törhetlen munkakedvét az isteni Gondviselés, aki adjon neki további sikereket, nagy eredményeket hivatalában, boldogságot és szerencsét további életében, hogy a köz javára még soká hasznosan munkálkodhassék. szép asszonytól, pedig látszott rajta, hogy szerfölött bosszantja az asszony kaczérsága. — Miköze hozzá ? Kaczagott a szép asz- szony. — Tudni akarom ! — Akarja ? ! A tiszten észre lehetett venni, hogy a játékot megunta, mint a tánezoló medve, a mely fellázadt az orrába fűzött karika miatt és bírókra kél a zsarnokkal. Elöntötte arczát a halvány pirosság és ajkai remegni kezdettek. — Igen, akarom. — Nos, hát akkor nem fogja megtudni"; s a szép asszony szelíden mosolygott, mig nagy, barna szemei végig korbácsolták az ellenkezni merészkedő rabszolgát. És lassan, hanyag mozdulattal odaadta a pinezérnek a levelező lapot, a ki egészen zavarba jött és ügyetlenül dadogott valamit. Azonnal észrevettem, hogy a pinezér is szerelmes belé. Nagyszerű teremtés is volt. Ilyennek képzelem ón a démonokat, a kikgusz- tulásba rántják az embert. Érezzük, hogy pokol és kárhozat jár a nyomukban, messze vagyunk, ha követjük őket és rohanunk utánuk eszeveszetten, kéjes boldogsággal. A férje (mert bizonyosan a férje volt az a közömbös arczu, komoly ember) egykedvűen olvasta az újságot és csak néha mosolygott. Lehet, azon, a mit olvasott, de lehet-, azon, a mit nem olvasott. Az asszony — alkalmasint, hogy a tisztet bosszantsa — mindegyre rám nézett. Zavartan és pirulva eleinte, mint egy iskolás leány, később lopva és szerelmesen, mint egy zárda növendék, szenvedélyesen és lázasan végül. Ha tudtam volna, hogy nyomban leszúr a főhadnagy, akkor sem bírtam volna elfordítani a tekintetemet. Hosszan, álmodozva nézett ismét reáin és odaintett a czigánynak, mire szokatlan lassúsággal ment végig a hosszú éttermen. Majd odaszólt neki : — „Zöldre van a, zöldre van a Rácsos kapum festve.“ Éreztem, hogy minden vérem a fejembe rohant. Csodálatos. Tisztán láttam egyszerre a a barna köpönyeges férfiú könybe lábadt szemeit, amint éjjeli zenét ad a sárga, üres háznak. S ezalatt a szép asszony egyre szedi áldozatait, mint a halált hozó, de kéjeket adó csodálatos és rettenes ópiur. Kinéztem a sötét éjszakába ; tisztán hallottam, a mint odasugott az össz9roskadt, halvány főhadnagyhoz : — Megengedem, hogy bocsánatot kérjen. A tiszt fájdalmasan mosolygott valami bágyadt, álmos mosolygással, a melyben benne volt a végtelen vágyakozás egy önfeledt, hosszú, édes és reménytelen csók után. Hálásan és visszatért remónynyel köszönt valamit az asszonynak és nem vette észre, mint néz időnként a férjére, reám, a pinezérre és mindenkire az az asszony olyan átható, csábító pillantással, a mely fejünkbe kergette a vért és reményt adott a további, örökös, meddő a reménytelen küzdelemre. Csak ón láttam tisztán egyedül. Megértettem annak a szegény embernek a fájdalmát, gyötrelmeit, ennek az asszonynak a lelki természetét, a ki magához vonza a férfiakat, mint a gyertya lángja éjjel a lepkéket, a kik emésztő vágyakozás után az első csókkal megperzselve megsemmisülnek, mint a lefutó parányi csillagok. Tisztán láttam a veszélyt, melybe pillanatokig én is forogtam és a czigányt magamhoz intve, fülébe huzattam az ismeretlen szép asszonynak : — „Zöldre van a, zöldre van a Rácsos kapum festve.“ 0 mosolygott és mi boldogok voltunk. Garai Pál. PÁSKUJ IMRE hazai iparcsarnokába az őszi újdonságok megérkeztek- Iskolás gyermekek részére kész kelengyék szintén raktáron vannak.
