Szamos, 1903. szeptember (35. évfolyam, 71-78. szám)

1903-09-10 / 73. szám

Zeneiskolánk a zene művelő hatását ille­tőleg osztozik évezreknek, egy egész nagy vi­lágnak felfogásában. Mögöttünk rég letűnt kor­szakok még a maiaknál is jobban szorgalmaz­ták a zenének tanulását. A régi görögöknél a műveltségnek elmaradhatatlan kiegészitö része volt a zenei képzés. A zsoltárok öroknevü szer­zője, Dávid király négyezer énekest és zenészt alkalmazott a jeruzsálemi templomban. (Krónika I. k. 23. fej.) Maga a szentirás szivünkre köti, hogy ne akadályozzuk a zenét (Sirák f. k. 32, 5.), mely felvidámitja a szivet (u. o. 40, 20.) és ajánlja az éneklést (Jak. 5, 13.) ; dicsőknek mondja azokat a férfiakat, kik „tudományuk által feltalálták a zene mértékét és Írásban is szerzettek énekeket.“ (Sirák f. k. 44. fej.) Min­den idők müveit nemzeteinek általános meg­győződéseként minden korbeli irók, szónokok, költők és pedagógusok fennen, lelkesen magasz­taló szavakban emlékeznek meg a zenéről, en­nek az erkölcsökre és a szépérzelemre jótékony, finomító rendkívüli hatásairól. Zeneiskolánk is ugyané czélból óhajtja ál­talánosítani a zene művészetét ; mert meg van győződve, hogy azalatt, mig az emberek a fenn- költ széppel foglalkoznak, nemcsak távol voltak az aljastól, hanem a művészi szép áldásosán érintette, nevelte, alakította, termékenyítette, szépítette az ö lelkűket. És minő magasrangu erkölcsi nyeremé­nyek azok, midőn a szép zenével szebbé vará­zsoljuk a társadalmi életet ! Midőn a zene mű­vészete aranykapocsként közelebb hozza az embereket egymáshoz s tartja össze barátságos egyetértésben ! Midőn a zenével buzdítani, val­lásos áhítatra hangolni, megvigasztalni, lecsen- desiteni, felvidámitani és egy-egy perezre bol­dogítani tudjuk önlelkünket, vagy másokat ! Boldogságunk alapja tulajdon kedvérzetünk, az a csendes örömérzelem és vidám hangulat, mely a testre és lélekre egyaránt a legáldáso­sabb hatású. Valóban, a ki nem tapasztalta, nem tudja elképzelni, hogy mennyi ártatlan örömnek és lelki édességnek forrása a zenével való foglalkozás. Csak két közeli példával igyekszem megvilágítani az ón állításomat. Szatmár-Németi volt püspökétől, Schlauch Lőrincztől hallottam. Mint fiatal pap kezdett zongorázni. Tanulása ezen a fokán is boldogan ott felejtkezett zongorájánál és nem egyszer csak más kötelességek szólították el onnan. Egy ízben hosszabb ideig távol volt othonától. Mikor haza érkezett, ráborult zongorájára és a viszontlátás örömkönyei között csókolta an­nak hideg födelét. Pár évvel ezelőtt egy fiatal leányon tet­tem következő megfigyelésemet. Kezdett czim- balmozni, csak úgy magától. Nagy nehézségek­kel küzködve kereste a hangokat azokhoz a népdalokhoz, melyeket tudott és kedvvel éne­kelt. Elkövetkezett a nyár, mikor Ő már le tu­dott ütni a czimbalmon pár dalt, de még csak egy hangon. Ezeket a nótákat pengette ő a nyári estéken, benyúlva a csendes éjszakába is. És e játékához lelkesen énekelt is. Öröme, bol­dogsága nem fórt a szoba szűk falai közé. Ab­lakokat nyitott, hogy szálljon messze az ö éneke! Tudják meg sokan, sokan, mily boldog ö! Lelkesedjenek mások is az ő bűbájos zené­jén! Az ő boldogító művészete hadd terméke­nyítse meg a sziveket ! . . A következő télen a másik hangot, a terczet keresgette-találgatta a czimbalmon az ö dalaihoz és küzködött tovább a magántanulás nehézségeivel. íme a zenének rendkívüli hatása ! A vele való foglalkozásnak minden fokozatán oly örö­mökkel kedveskedik, melyek tapasztalás szerint a legjótékonyabban érintik a lelket és ekként az ember életére csak üdítő, emelő befolyással lehetnek. A tudományok iskolái hasznosan fáradoz­nak, midőn becses ismeretek anyagát nyújtják a gondolkodó észnek. De ne tagadjuk meg az érdemet a zeneiskolától sem, midőn a kedély életének, az érző szívnek a szépet a zenei han­gok alakjában tárja fel, tehát abban a külső­ben, melyben a művészi szép leginkább b íjolja el lelkünket. A zeneiskola érdemes feladatot teljesít, midőn a küzdő ember oldala mellé kísérőnek adja a legmegragadóbb szépet vi­gasztaló, boldogító angyalul. Miután a szellemi nyereményekről meg­emlékeztünk, melyeket a zeneoktatás óhajt el­érni, nem lesz méltatlan dolog röviden megis­merkednünk a zenének egyéb hasznaival is, melyek inkább anyagi, gyakorlati életünkre vonatkoznak, de nem kevósbbé becsesek. Zeneiskolánk oktatást nyújt a fuvóhang- szorekből és énekből is és ekként a légző és I beszélő szerveket is okszerű edzésben és gya­korlásban részesíti. És most szomorú statisztikát kell érinte­nem. Temérdek ember hal meg tüdővószben, például Magyarországon évenkiut vagy hatvan­ezer. Talán nem alaptalan az ón gyanitásom, ha azt állítom, hogy az a gyilkos baj nem pusztítana oly rémesen, ha a serdülő népet fu- : vóhangszerekre és rendszeres éneklésre fognók, úgy, hogy a légző- és beszélőszervek edzése és gyakorlása mindennapi mivelet volna életük­ben. Tapasztalás szerint erőnket meghaladó munka rongálja szervezetünket; kevés testi munka mellett és még inkább ennek teljes hiá­nyában erőnk ki nem fejlődhetik, gyengébbek maradunk. Valamely szervünknek tehát volta- képen egyaránt árt akár a túlsók, akár a semmi, vagy igen kevés gyakorlás. Karunk, ha soha sem emelünk vele nehezebb tárgyakat, nem erősbül, nyilván gyengébb marad; de akkor is kimerül és elgyengül, ha tulerőltetjük. Az okos­ság követelményei szerint végzett munka és gyakorlás azonban szükségképpen fejleszt és aczóloz. Tehát egészen bizonyos az, hogy a módszeres éneklés, valamint a fuvóhangszereken való játszás által a tüdő finom szöveteinek reagáló, ellenálló képességét fokozhatjuk, és az ily edző gyakorlás mellett az a tüdő és gége- szervezet hűtéssel, vagy más ártó behatásokkal jobban szembeszáll. Amiből aztán önkényt kö vetkezik, hogy a szóban forgó halálesetek, va­lamint súlyos bajok megdöbbentő száma a rend­szeres iskolázás arányában kevesbedni fog. A zene iskolák tehát még a testedzés terén is fon­tos hivatást töltenek be. Végre a zenélni tudás, mint magasabb rendű képzettség nem kicsinylendő szellemi tőke is, mely az élet ^változatai között több­kevesebb reális hasznot hajthat, anyagilag is jövedelmezhet az illetőknek. Vagyis, hogy más szavakkal fejezzem ki magamat, jó muzsikus esetleg kenyerét is megkeresheti művészetével. A zeneiskola tehát a tekintetben is érdemes szolgálatot teljesít, hogy az anyagi megélhetés eszközeit is nyújtja az ő növendékeinek. És most még pár szóm van hozzátok ked­ves Növendékeink ! A zenei szép is könnyebben fogamzik meg és virágzóbban tei^'ószhetik a ti ifjú szivete* puha melegágyában, mint az élet súlyos gond­jaival terhelt telkeknek immár kemónyedő ta­lajában. Ha fénynek, vagy hőnek mondom a zene művészetét, szebben világit és jobban melegít az a ti derűs, ifjú lelketekben, mint az idősebb embereknek talán ködbe borult, meghidegült kedólyéletóben. A ti üde lelketek sok olyat tud és érez, a mi a bölcsek és na­gyok előtt el van rejtve, miként ezt a szent­irás is mondja. (Máté ev. 11, 25.) A felnőttek rajtatok fognak lelkesülni, midőn látják a ti őszinte szivetek rajongását a zene iránt. Azért hát csak daloljatok majd és mu­zsikáljatok szorgalmasan! „Dal a szívnek szép virága“, mondja a költő. És a ki a virágot sze­reti, rossz ember nem lehet, amint ezt is régen megmondták. Daloljatok, muzsikáljatok! A szív nemcsak az emberi énekszóba, hanem a zene- eszközök hangjaiba is öltözteti érzelme virágait. Akármily hangszeren játsztok is majd, játé­kotok ékesen szóló dal lesz a ti szivetek édes rajongásától. Dal az érez sóhajtása, dal a húr­nak megrezdülése, dal a fuvola lágy zengzet®. Daloljatok hát és muzsikáljatok! Töltsé­tek be édesgető hangokkal a magyar haza földjét, hogy még melegebben karolja fel a magyar nemzet a zene művészetét! Lelkesítsen az a gondolat, hogy a magyarnak jó hírét soha senki messzebbre el nem vitte, mint Liszt Fe- rencz hazánkfia az ő világra szóló nagy mű­vészetével, az ö bűbájos muzsikájával. Daloljatok majd és muzsikáljatok a maga­tok ártatlan gyönyörűségére és a társas élet szépítésére. Közben közben meg ne feledkezze­tek a vallásos zene magasztos termékeiről sem. Szeressétek ezeket is, dicsérjétek az egek Urát az ének és zene fennsóges hangjaival is, — és ő majd küld jutalmul sziveteknek boldog ér­zéseket. * * • Legkedvesebb foglalkozásunk is, kenyér- kereset alakjában űzve gépiességbe veszhet. S ha ez talán jelentéktelen valami sok más élet­hivatásban, de annál nagyobb veszedelem a ta­nítás terén. Bárminő alapos oktatás, melyben nem pezseg a tanító éltető lelke, nem tudja megragadni és fogókouy érdeklődésre melegí­teni a tanuló szellemét. És a mely munkát az ifjú nép nem a szivével végez, azon a tapasz­talás szerint nincs áldás, az a munka nem le­het a kellő mértékben eredményes. Legkedvesebb foglalkozásunk is, kenyérke­reset alakjában űzve gépiességbe veszhet, mon­dottam. Mi, tanítói a zeneiskolának nem fé­lünk ettől a veszedelemtől. A mi munkálkodá­sunk közben előttünk fog tündökölui azoknak a nemeskeblü, önzetlen férfiaknak példátlan lel­kesedése, a kik a zeneiskola eszméjéért a tá­volabb s közelebb múltban fáradoztak és az intézetnek létet adtak. Mi nem félünk, hogy munkánk a gépiessé» veszedelmébe hanyatlik, mert oldalunk mellett lesz buzdításul mélyen tisztelt közönségünknek pártoló, meleg érdek­lődése, melyért a jövőre nézve is esedezvén, leg- őszintóbb lelkesedéssel vesszük át nevelői fel­adatunkat és foglaljuk el állásunkat, melyre a Dalegyesület igen tisztelt választmányának ki­tüntető bizalma emelt. Igyekezni fogunk növen­dékeinket boldogabbakká tenni a zene művé­szetével, hogy aztán ők is boldogítsanak má­sokat. Dalegyesületünk és zeneiskolánk, anya és leánya soká lássák egymás virulását! HÍRROVAT. * A zárdatemplomban ma reggel 9 óra­kor Erzsébet királyné Őfelségéért Kádár Ambrus prépost, kanonok gyászmisót mondott, melyen a polgári és katonai hatóságok is ré szt vettek. * A dalegyesület zeneiskoláját szeptem­ber 6.-án d. e. 11 órakor az ev. ref. főgimná­zium nagytermében diszes közönség előtt nyi- tották meg. Dr. Vajay Imre elnök a dalegye­sület, dr. Vajay Károly tiszti főügyész a tör­vényhatóság és Pataki Lajos igazgató az is­kola képviseletében mondtak lendületes és mag­vas beszédeket. A megnyitó ünnepre nézve egyébiránt mai számunk vezető czikkóre uta lünk. * Meszlényi Gyula püspök Ungvárme- gyében. Meszlényi Gyula szatmári megyés p üs- pök a jövő hó folyamán Ung vármagyébe ér­kezik, hogy felszentelje a kizárólag saját áldó zatkószsógóből épült csapi róm. kath. tem plo- mot, 8 a 20,000 koronányi hozzájárulásával lé­tesített ugvári Gizella-házat. A püspö kkel együtt megy Hehelein Károly própost-kano nők is, akinek 12000 koronás adománya volt az első alap a Gizellaház újraépítéséhez. A fő pa­pok ünnepélyes fogadtatása iránt az előkés zü- letek már megkezdődtek. * A helybeli ev. ref. főgimnázium óv* megnyitó istenitisztelete vasárnap tartatott meg PÁSKUJ IMRE hazai iparcsarnokába az őszi újdonságok megérkeztek. Iskolás gyermekek részére kész kelengyék szintén raktáron vannak­Legjobb hor\i .gyártmáriyu czipők az iskolai saisonra a legjutá- nyosabb árban kaphatók. MARKOVITS EMÁNUEL czpőüzletében Deák-tér 9 sz. Lengyel Márton ur házában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents