Szamos, 1903. augusztus (35. évfolyam, 62-70. szám)
1903-08-09 / 64. szám
Szatmár, 1903. vasárnap augusztus hó 9. 64-ik szám. XXXV. évfolyam. SZAMOS. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP.' * » MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. 'A A A \ V Áí’é.U-L' VV': • . " -'Í Á Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyllttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 füléi. Nemzeti nevelés. Az utóbbi három hónap politikai eseményeinek nagy tanulságai vannak a társadalomra, olyan tanulságok, a miknek beszü- rése, megszivlelése elsőrangú kötelesség. Azt tartjuk közönségesen, hogy sehol annyit nem politizál a társadalom, mint nálunk, a hol mindenki született diplomata. Annyi bizonyos, hogy aktuális kérdéseken elrágódunk mindannyian, pro és kontra állást is foglalunk valaki mellett, de arra, hogy nálunk valamikor külön véleményt váltott volna ki egy más esemény, arra még nem volt példa. A megalkotott felfogások mellett vagy ellen tömörülünk, lármázunk s gyanusitgat- juk egymást. Távolról nézve ezt a jelenséget, sokkal megdöbbentőbb, mert a teljes gondolkodó képesség hiányát mutatja első sorban és éretlenséget minden vonalon. A legnagyobb szenzáció is csak három napot él s aztán nem törődik vele senki sem. így vagyunk mi a politikával, a melynek fordulatait, harczait, csatározásait ökölbeszorított kézzel élvezzük végig, hogy aztán megpihentessük magunkban az indulatot vagy erőt gyüjísünk újak kiváltására. Arra, hogy a történtekből, eszmékből, tényekből követPiros tojás. A ligetecske a külváros mellett komolykodott azzal, bogy őt : „liget“-nek hívják és azok közé a csenevósz fa-ültetmónyek közé tartozott, amelyekről minden fővárosi ember tudta, hogy hol van, mindegyik helyesnek is találta, hogy egyáltalában van, ellenben sétálni nem ment bele senki. így mindenesetre kiválóan alkalmas volt arra, hogy olyanok forduljanak meg a ligetecskében, akik csak önmagitkat akarták ott tudni. Mást nem. A tavaszi erecskék megduzzasztották már a fákat, valami kényszeredett mosoly áradt ki belőlük, hogy, ime : mi is élünk, néhány apró bokor szinte nagyzási rohamba esett az örömtől, hogy rája surrant, meg-megölelgette a napsugár s amint a tavaszi párák átvibráltak a levegőn : színesnek, melegnek látszott az élet. Az asszony — égő volt a nézése — mintegy csak lehelte maga elé : — A tied vagyok. Tudod. És nem lehetek a tiéd. A férfi arczát szinte eltorzitotta a tűz : — Mit akarsz már ismét ? — mondta, majd minden átmenet nélkül egyszerre maró lett a szava : — Igaza van, nagyságos asszony. Igaza. keztetéseket vonjunk le, társadalmilag képtelenek vagyunk. Egy közel fekvő példa a honi ipar mellett keletkezett felbuzdulás. A politika szülte s bár társadalmilag is igyekezett érvényesíteni szándékait, ugyan hol van az a vad politikus, a ki melléje is állott volna a czifra szavaknak. Minden nap halijuk, 'hogy az idegen ipar tönkre tesz bennünket, vájjon jut-e eszébe a társadalom egyetlen tagjának is, hogy visszautasíts i az idegen ipar termékeit. Eltekintve az idegen produktumok kultúrájától, a mi belőlünk alighanem kiirtha- tatlan, a nemtörődömség az, a mi útját állja mindennek a mi cselekedeteinkben. Három évtized óta sem teszünk egyebet, mint közakarattal hirdetjük a nemzeti állam megszilárdítását — papiroson. Mert a valóságban a társadalom nálunk közönyös minden iránt se mellett sokkal kényelmesebb is, semhogy magát ilyesmivel megterhelje. Történnek törvényhozási intézkedések, végre is hajtatnak, de milyen foganattal. Olyan a sorsa ennek, minta pusztába ültetett fának; az arra tévedt vándor megpihen alatta, meg is bámulja sudár növését, dicséri koronáját, de ha útja arra nem viszi, senki sem keresi fel. Mire is volna ez jó ? Elég, hogy tudunk létezéséről s talán olykor el is emlegetjük, hogy áll egy fa a puszták közepében, a mi bizony mi felőlünk már régen ki is száradhatott, derékban megroppanhatott a viharban, vészben, a mikor ügyet sem vetettünk rá. Csak igy lehetséges az, hrgy mig mindenütt a dolgok természete szerint, a politikai élet a társadalmi szükséghez alkalmazkodik, addig nálunk a társadalom az, a mely a politika szekere után kullog s követi azt kátyúban, sárban vakon mindenüvé. Kötetekre megy azoknak a beszédeknek a száma, a mit évenkint elíujunk a hazafiság jegyében. S mi haszna mind ennek ? A társadalom közönyösségén megtörik minden törekvés. Sehol azt oly szomorúan nem tapasztaljuk, mint nemzeti neveléseinknél. Valójában úgy állanak a dolgok, hogy nemzeti nevelésről nem is beszélhetünk. Iskoláinkban még találunk valamit, de a családi élet a gyermeknevelést teljesen kozmopolita elvek szerint rendezte. Mert azt hiába állítja akárki, hogy nálunk a fiatal generáció hazafias, józan nemzeti nevelésben részesülne. Nemcsak, hogy ez nem történik meg, de ha véletlenül olyan körülmények közé kerül a serdülő nemzedék, hogy benne nemzeti ön tudat ébredhetne, száz meg száz példa az életben rögtön ott áll ellenhatásként. Csodálatos dolog ez, de igy van. Nálunk Az asszony reszketett. — Ne kínozz . . . — Oh, kérem, önmagamat kínzóm . . . Én jó fiú vagyok és igazat adok önnek. Ezen ugyan van egy kis mosolyogni való is : hát lehetséges oly eset is, hogy önnek nincs igaza . . . Vagy fordítsuk meg, úgy még kiabálóbb. Lehetséges, hogy nékem legyen igazam ? . . A nö szeme fátyolos lett. — Ha örömed telik abban, hogy a lelke- met taposod, — tessék. Amaz keserűen felsóhajtott : — Nem taposlak. Azt mondom csak, ami valóság . . . Az asszony behunyta a szemét : — Egy valóság van a világon, hogy : szeretlek. A férfinak egész testén végigvonaglott a vér s a szó, mint a szikra hagyta el az ajkát : —Hazudol ! . . Ne mutass ily önérzetes arczot, hogy nem érhet hozzád ez a vád. Védd magad, de ne szavakkal ! . . Mi tart vissza ? Hét esztendő óta enyém a lelked : tudom. És ón boldog voltam ezzel. És mosolygtam azon, hogy a mélyen tisztelt családod mily kis pontnak néz és lát engem, fenn, fenn a magasban tudtam magamat nagynak, mert enyém volt a te szerelmed. A te szerelmed : és ez nekem minden . . . Nem voltam senki. Vagy egyáltalában „valaki“ egy kis irócska ? , . Most vagyok. Elfog ugyan az undor, hogy a jó öreg közvélemény, a tisztes és fölötte igazságos most fedezi rólam, hogy uem vagyok teljesen értelmetlen, de átnézek e fölött, mert most már a mélyen tisztelt családod elé állhatsz : „ez az ember valaki, engedjétek, hadd lehessek az övé, mert azzal a másikkal fáj az életem; lehetetlen helyzet volt, mikor a felesége lettem, most ir- tóztató.“ Te pedig : „az enyém vagy és nem lehetsz az enyém.“ A nő szemében egy szerelmetes világ ült. — Szeretlek . . . Amannak hangja szin nélkül valóvá lett. — Ez egy kiválóan szép szó, de nem való az ajkadra. Azaz bocsánat : velem szemben nem . . . Reszketek és lebirom magamat . . . Hát kerestem én valaha- flirtet ? Mi ? Annak láttalak, aki nékem mindig voltál : mindennek. Most már az enyém lehetsz a világ előtt is . . . Nem, nem az úgynevezett „családi tekintetek“ tartanak vissza. Ő, egészen más. Látod, ón rajtam látod, hogy : a tudós, hála Istennek hatalom, de nem pénz . . . Ez az . . . — Gyula ! — zajgott bele a kiáltás. — A félremagyarázás rosszindulatra vall, te pedig nem vagy rósz. Érted te jól, hogy ón C Megérkeztek! Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia száHoda mellett. Szatmár és tavaszi és Gyári idényre megrendelt összes űri rőí és gyermek i A A Valódi franczia sche^Vrő bőrű lábbelik. A A A A
