Szamos, 1903. augusztus (35. évfolyam, 62-70. szám)
1903-08-23 / 68. szám
gyakoribb és finomabb érintkezésre is előkészítik. Azt meg talán említenünk sem kell, hogy egy olyan társadalomban, melynek életében a zene kapcsoló szerepet játszik, nemcsak az együttműködés összhangja erősödik és szélesedik, hanem általános színvonalában is fokozódik. Sokféle szempontot lehetne még felsorolnunk, melyből a zene kultuszának hatását méltatjuk. Úgy az egyes ember, mint az egyesekből szűrődött társadalom belső fejlődése szempontjából sokat várunk a zeneiskola működésétől, s ebbeli várakozásunk annál remény teljesebb, mert oly kiváló szakképzettségű és lelkes férfiakat nyert meg a vezetőség a zenei oktatás teljesítésére, kik a czél komoly elérését igazán ambiczionálják is maguknak. A szülők figyelmét e körülményre előre is felhívjuk. Itt az alkalom, hogy gyermekeiket, úgy az oktatás kezdő, mint eiőhala- dottabb fokán taníthassák. Sikerült szervezni a rendszeres szakoktatást ezen a téren is városunkban s most már semmi akadálya sincs annak, hogy a zeneiskolával úgy általános kulturális fejlődésünk, mint a szülők gyermekeinek egyik kiváló fontosságú lelki érdeke ebben az irányban is teljes kielégítést nyerjen A nyomorékok érdekében. A humanizmus korszakában élünk s mégis, künn a gyakorlati életben csak ritkán találkozunk igazi emberszeretettel. A nagy küzdelem közepette kevesen törődnek mások bajaival. Ki veszi észre az utón, melyen halad, a fal mellett kuporgó, béna, megcsonkított embereket, amikor kinyújtják aszott, gémberedett kezeiket ? Még csak szólni sem mernek, annyira restelik, hogy kényteleniti a sors őket az utczai koldus szerepére. Vannak közöttük, kik szivesen vállalnának munkát, ha nem hiányoznék fél kezük, fél lábuk, avagy még nagyobb nyomorékok nem lennének. És róluk nincs, ki gondoskodnék. Minthogy pedig a gyomruk rendesen egészséges, gyakran kelletén túl egészséges és korog, nem segíthetnek magukon mással, csak koldulással. Ki emeli magához e szánalomra méltó alakokat? Az emberiség nagy pompával elhalad mellettük és nem veszi észre. Hol a könyörület, hol az irgalom, hol a humanitás ? Avagy nem volna szive az emberiségnek, csakugyan terhére esnék oiyiknak egy-két fillért odavetni annak a nyomoréknak, a kin ez a nehány fillér segít, mig amannak koronák meg se kottyannak. No de mentségül szolgál az a körülmény, hogy nem szabad, nem érdemes a kényelmet feláldozni a jótékonyság kedvéért. Talán fázunk, s mig előkerül a gracziózus erszényből az a csekély értékű pénzdarab, addig épen lefagy az ember keze, nyárou meg oly forróság köszönt az emberre, hogy csak úgy tapad minden rajta és ilyenkor alig lehet a zsebekhez férkőzni, annyira össze vannak tapasztva. így aztán az utczasarki nyomorék várja a mannahullást az ég tájékáról, a mi talán előbb pottyan le elébe, mint egy-két fillér jószivü emberektől. Végtelen szerencséje e sivár korszaknak az a körülmény, hogy a rész vétlenség, irgalmat- lanság és önzés rettenetes sivatagján akad egy- egy jóságos, nemes, önzetlen szív. Ilyen jótékony emberek alakították meg a fővárosban a „Nyomorékokat gyámolitó egyesületet, összeadván adományaikat, szerezvén újabb és újabb alapítókat és adakozókat. Az adományokat egyelőre csak gyűjtik és mire tekintélyesebb összeg lesz egy csomóban, menten létesitni fogják az első ilyen irányú intézményt. A főváros tehát csakhamar gazdagabb lesz egy humánus intézménynyel és a bénáknak, nyomorékoknak lesz tanyájuk, lesz, hová lehajthatják fejeiket, lesz kenyerök, talán még néha napján húsra is futja majd. A vakok, siketnémák és hülyék kivételé vei, (ezeknek már régen van az ország több vidékén házuk), minden testileg nyomorék helyet találhat majd itt, feltéve, hogy ezzel az istencsapással párosul a szegénység is. A derék tervezők eszméje valóban nemes és végtelen humanizmusra valló. Ezt a gyámolitó és segítő egyesületet lassacskán ahhoz képest, hogy folynak be az adományok és alapítványok, országosan kiterjeszteni szándékoznak ; az ország minden részében legyen egy ilyen épület, mely a környékben nyomorékoknak menedéket nyújt és ahol egyéb segélyben is részesülnek ! ■» HÍRROVAT. * Szemle. Az állami elemi iskolák szemléjét f. hó 22-én tartotta meg a városi tanács által kiküldött bizottság és az épületeknél a közegészségi szempontokat vette figyelembe. A szemle eredménye szerint a bizottság a Ki- nizsy, Wesselényi és Három utcza-közi iskolákat teljesen szárazaidnak találta és nem lát akadályt, hogy az iskolák szeptember 1-ón rendeltetésűknek átadassanak. Ellenben a Itákóczy utczai iskolát használatba vehetőnek nem találta, mert falai kiszáradva nincsenek, hanem fűtéssel kiszárithatóknak tartja annyira, hogy szeptember 10-ón az épület használatba vehető; ezért 10 ón még egy utószemle fog tartatni, amikor a megnyitás iránt a bizottság határozott véleményt fog mondani. Ez okból a kir. tanfelügyelőség az előadások megkezdését f. é, szeptember 14 éré tette át, a beiratások pedig szeptember 10. 11. és 12 én lesznek. * A városi gazdasági szakbizottság holnap délután 3 órakor ülést tart, melyen a legközelebbi közgyűlés tárgyait fogja előkészíteni. * Lelkészek értekezlete. A szatmári ev. ref egyházmegye lelkészei f. hó 26-ikán, szerdán délelőtt tartják szokásos évi értekezletüket a Kossuth-kerti kioszkban. Közebéd ugyanott d. egy órakor. Az értekezleten városunkban számosán vesznek részt az egyházi ügyek iránt érdeklődő közönség köréből. Ez az értekezlet tiz éven keresztül az óvári fürdőben tartatott meg s most első ízben tartatik Szatmárou. * Tauitóképesitési vizsga Az ev. ref. egyházi törvény szerint azoknak a tanítóknak és tanítónőknek, akik nem református képez- dóben nyertek oklevelet, a vallástanból és egyházi énekből külön képesítő vizsgát kell tenniük az egyházi kerület által kinevezett bizottság előtt. Ilyen vallástani képesítő viz ga tartatik Szatmáron f. ó. szept 1—2-ikán az egyházkerületi bizottság előtt az egyháztanács termében (főgimn. I. emelet) Biki Károly esperes elnöklete alatt, melyre számosán jelentkeztek, főkóp okleveles tanítónők. A vizsga kezdete d. e. 9 és d. u, 3 óra mindkét napon. * Országgyűlési képviselőnket, abból az alkalomból, hogy őt a király Őfelsége a nemgozott helyzetek egész sorozatát megoldanunk. Sohasem vallotta meg, hogy vágya, — vagy ha az erkölcsös jelzőre olyan nagyon büszke egyéneknek jobban tetszik — gonosz hajlamai épen úgy ösztönözték arra, hogy karjaimba vesse magát, mint engem űzött véremnek minden fölgerjedt cseppje — az ő karjai közé. Ennyi ha zugság között elveszett, szétmálott az egységes gyönyör érzése ! Elég volt ebből — sőt mértéken felül sok! őt keresem, az ismeretlent — a nőt, a ki eltaszitotta magától mindazt, ami e névben — természet ellenes és tudatára ébredt annak, a mit a természet belóoltott. A kit tetteiben nem gátolnak kicsinyes nézetek, a ki szeretni tud, anélkül, hogy szivét megnyomorítanák a köz tudat által szentesített korhadt korlátok. Szinte látom őt, a mint vágya nem telik be a férfi karja között, hova csak a kényszerűség vetette — amint az éjszaka lázas óráiban szép fehér, egészségtől duzzadó testét nézi — majdnem önfeledten, a ki nem elégített gyönyör sorvasztó kínjai között. Látom őt álmaimban, de a valóság nem hozta közelembe soha! Megösmernóm egy pillanat alatt ! A szemének bátor, tüzes tekintete elárulná és ón kiolvashatnám belőle, hogy nő, szerelemre termett és szeretni mer, szeretni tud. Nem virággal kedveskednénk egymásnak, de forró csókokkal, nem a szerelem gyöngédségében versenyeznénk egymással, hanem a szerelem vadságában, melylyel n. ind újabb és újabb gyönyört váltanánk ki egymásból. Jöjj elő valahonnan szép, szenvedéÍ3'es, hókaru, éj fekete hajú, áltatás nélkül való, igaz, őszinte asszony ! Téged kereslek ; utánad kutattam mindig, áttörve annyi jól nevelt leány és finom asszony között, kik szerelmükben józan számítók vagy bátortalanok, — az eile állásra gyarlók, gyöngék ! Nem voltak asszonyok és nem voltak állatok, hanem a kettőnek kontár tákolmánya, a férfiak veszte, kik önzésből gyöngítik a büszke férfi akaratát, hogy saját büszkeségüknek hízeleghessenek. Csak igy lehetséges aztán az, hogy mint a pillangó, mely a láng körül repdesve, kissé megpörkölte szárnyát —■ úgy élnek tovább nők és férfiak, sebet hordanak az egész életen át és örök szomjúságot valami után, a miután epednek, a mig csak lehelnek és sokan talán tudatára sem ébrednek annak, hogy mi az, ami az életükből hiányzik, hogy miért boldogtalanok és elégedetlenek holtuk napjáig. A gyönyört, melyet a földön nem élvezhettek, örökre — elvesztették! Nem sajnálom a lepkét, mely a lángba hull, mert átórezte egészen azt az érzést — közel lenni a vakító, forró fényességhez, amely magához csábította a nagy, hideg sötétségen át és a mint közeledett hozzá, mind jobban remegett a gyönyörtől, mig végre elkábitva, beletemetkezett. Isten, kit annyi emberi ajk áldva emleget s ki felé annyi szitok, vad káromlás, rekedt hangú madarak fekete rajaként, bontogatja rémes szárnyait, vezéreld mindenható erőddel elém az óhajtott asszonyt és én leborulva, hitem őrjöngésében végső perczemig magasztalva rebegem neved ! Ha már egymásra találtunk, vedd le rólunk védő kezed — megélünk uólüüled is 1 Nem nézzük, hogy milyen hosszú, vagy milyen rövid lesz létünk, így is, úgy is csak édes mámort, forró gyönyört és ujjongó ör.met teremhet nekünk. Felemelkedni a fönnsóges magasba magam erejéből is tudok, de hogy olyan mélyre merülhessek, ahol egész erejével tombol a kéjes perzselő lángtenger, oda, ahol e tűz izzó magja terem, ahoz az a. nő kell, akit még nem találtam utamban sehol, de akit folyton várok kigyult szemmel, lázban égő testtel ! Harácsek-féle kitűnő gyógyhatású I j \ THOL sósborszesz rendkívül sikerrel használtatik: bólfelfuvódás és azzal járó csikarások és görcsök megszüntesór6) az étvágy fokozására, mindennemű rheumatikus bajok: csuz, köszvóny, fog- és fejfájás ellen. A fogakat megóvja az odvasodástól, az izmokat rendkívül erősiti s a szemekre is erősitőleg hat, a rossz száj-izt, bűzös lehelletet, a fejkorpát, hajhullást, börviszketegséget, kellemetlen láb és egyéb izzadást, kipállást, pattanást és böratkákat (Mitessereket) pár napi használat után teljesen megszünteti. A HARÁCSEK-fóle MENTHOL-sósborszesz ára használati utasítással: nagy Üveg 2 korona, kis üveg 1 korona. Kapható a készítőknél: Harácsek Vilmos utódainál, Nagybányán, továbbá Bartók László ur dro- gueriájában Szatmáron, valamint az ország minden gyógyszertárában és nagyobb kereskedésében.
