Szamos, 1903. augusztus (35. évfolyam, 62-70. szám)
1903-08-20 / 67. szám
XXXV. évfolyam. Szatmár, 1903. csütörtök augusztus hó 20. í I j J i ví ■ T’>:: Ví i 67-ik szám. SZAMOS. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóozy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Hindennemfi dijak Szatmár on, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kőzöltotnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Kiállításunkról. A Szatmárraegyei Gazdasági Egyesület folyó évi szeptember 27-től október 4-ig Szatmáron, a Kossuth-kertben kertészeti kiállítást rendez, amely kiterjeszkedik Szat- márvármegye és ezen város területén termelt szőlő, gyümölcs, konyha és virágkertészeti terményekre, nyers és feldolgozott állapotban; a méhészet kezelésére és általában a kertészet, borászat és a házi ke- zeés alá eső kisgazdaság körébe vágó s bárhol előállított czikkek, eszközök és feldolgozó gépek bemutatására. Át vagyunk hatva azon óhajtás által, hogy ezen a kiállításon vármegyénk és városunk kertészete, gyümölcstermelése és borgazdasága mentői tágasabb körben nyerjen megismerést. Lapunk legutolsó számában adtunk hirt arról, hogy a földmivelésügyi miniszter a breslaui, hamburgi, stettini, drezdai, varsói és kőnigsbergi konzulátusokat felkérte, hogy a mérvadó körök figyelmét erre a kiállításra fölhívják. Rajtunk tehát a sor, hogy a vázolt termelési ágak képviseletével mindnyájan e kiállításon kellő sulylyal részt vegyünk. Hisszük, hogy gazdáink átérzik a közjó iránti kötelességet s ott, ahol nagyobb áldozat nélkül gazdasági viszonyainkat fejleszthetik, nem vonják meg anyagi és erkölcsi támogatásukat. A jól felfogott gazdasági érdek nevében tehát kérjük mindazokat, akik ezen a kiállításon részt vehetnek, alkossanak megfelelő fontosságú kérdést ebből a mozgalomból ; jelenjenek meg idevaló czikkeikke le kiállításon; és mutassák meg kellő módon, hogy vármegyénkben és városunkban a termelésnek sok oly gyümölcse van, amely keresletre és kínálatra minden irányban alkalmas. A bejelentéseket legkésőbb szeptember 10-ig kell megtenni. A Szatmármegyei gazdasági egyesület nem először vállalkozik gazdaközönségünk érdekeinek erősítésére és ez a jóakarat, amelylyel ezúttal is a porondra lép, éppen a legtiszteletreméltóbb. A kiállítás előkészületei teljes erővel folynak és hogy annak sikere mentői nagyobb legyen, az egyedül termelőinktől függ ! Kérésünk tehát oda irányul, hogy minden gazda ezen a kiállításon termékeivel jelenjék meg! Tegyünk, ha boldogulni akarunk ! Szövetkezeti gyárak. Nem a külföldi iparos világban mutatkozó fejlődési irány eredményeiről, nem a képzett külföldi ipari munkások azon törekvéseiről akarunk szólani, hogy a gyárakat a szakértők, munkáskezek és a tőkések szövetkezeti alapon közös tulajdonként és haszonra kezeljék. Hiszen nálunk még igen kevés az olyan munkás és technikus szakértő, akik nagyobb vállalatokra saját szakállukra egyesülhessenek. Olyan szövetkezeti gyárakról akarunk szólani, amelyekre hazánkban az előfeltételek megvannak. Francziaországban például a baraczk-, málna-, szilva-lekvárt állítanak elő egyszerű falusi gazdaemberek, főleg pedig asszonyok és odáig vitték a gyártási ügyességet, meg a csínt, hogy a gyártmányaik keresettek már az angol és az amerikai piaczokon is. A falusi kertekben termett gyümölcs a szövetkezeti konyhában aszalódik, czukrozódik, lekvárrá dolgozó- dik fel és igazán kevés költséggel válik a világkereskedelem fontos czikkévé. Amint az újságokban olvassuk, Magyarországon is megindult már az efféle gyárak létesítése. Az ország déli részén, a délvidéki föld- mivelők egyesületének vezéremberei mozgatják a dolgot és máris van egy pár falusi szövetkezet, amely szárítja a zöldséget, uborkát savanyít és jó áron adja el azt az árut, amelyet előbb csak potom áron lehetett értékesíteni. A kerti terményeknél is az a bajunk van, ami a búzánál, hogy t. i. rohamosan értókesitÄ főbohém. i. Feith Zoltán ifijur annak a mesgyének a kezdetén volt, hogy ő is tagja lehessen a posz- tóbiróságnak, amelynek a kedves papája, Feit József nr volt a megalapítója. Ellenben a fia tál posztóbáró-jelölt megállott ennek a mesgyének a határán és nem akart tovább jutni. Magasra törekedett azért : ám nem a gácsi, meg a brünni posztók birodalmában. Valamelyik viharos éjszaka egybekerült néhány vidámkedvü, de szenvedő zsebü, fiatal újságíróval, átdubaj- kodták az éjjelt egész a szűzi hajnalig és ennek a murinak Feith Zoltán lelkében nagyon sajátságos eredménye lett. Más emberfia ugyanis az ily czóczó után kellemetlen érzésekkel szokott ébredni. Ezek az érzések azonban nem lelkiek. Sőt Feith Zoltán pedig másnap reggel, mikor kínos és kellemetlen önalkudozások után felkelt, hogy a papa üzletébe rohanjon, egyszerűen és minden átmenet nélkül szerencsétlennek érezte magát. — Most én vágtassak az üzletbe ! — mor- fondált magában. — Csak legalább egy félóráig maradhatnék még az ágyban . . . Nem. Nem lehet. Már háromfertály van kilenczre mit szólna a papa ? . Zoltán urfi nem szerette az átmeneteket, amelyek némiképp érthetően hidalják át a gondolatokat, hanem most is, lóngrás szerint, minden megokolás híjával, erre az eredményre jutott : — Nos, hát beszélhet a papa, amit akar : én ma nem megyek be az üzletbe. Sőt nemcsak ma nem, hanem egyáltalában többé soha. Teljesen elég volt, „tartozik“-ot és „követel“-t Írni . . . Mit erőszakolják, hogy kereskedő legyen ? . . Fel- és alá kezdett járkálni pompásan berendezett legónyszobájában. Azután idegesen simogatta a haját. — Ma éjszaka ébredtem tulajdonképp a tudatára annak, hogy nem születtem posztókereskedőnek, elmélkedett. Ezek a fiuk : pompás fiuk . . . Nem lovagolom be magamat abba, hogy az Írásaimmal a legelső csapásra megtudnám hódítani a világot, de nem vagyok annyira tudatlan sem, hogy valamelyik lapnál ne tud jam valamire vinni ... És fogom valamire vinni . . . II. Hajós, a „Budapesti Lapok“ szerkesztője És I belülről is alkalmazkodóan gondolkodó ur volt. • Nem látta be, hogy miért ne legyen ő jó barátságban az öreg Feith Józseffel, aki végre is nemcsak összeköttetései révén, de a saját személye miatt is számottevő tagja volt az úgynevezett „előkelő társadalominak, már csak azért is, mert amikor valami jótékonysági ak- czióról volt szó, az ő neve súlyos pénzek kíséretében szerepelt. Az öreg Feith elvégre megalkudott a sorssal és „beleegyezett“, hogy a fia újságíró legyen. Úgy fogta fel a dolgot, hogy az is „állás“, amit vagy a szamárlétrán, vagy protek- czióval, mégis csak el lehet érni. Járt tehát Hajósnak, a szerkesztőnek a nyakára, hogy : az ő fiából is lehetne talán újságírót faragni, mert az üzletben teljesfen hasznavehetetlen idő óta. A pénzkérdés nem szerepel. Az az : ifijurnak legalább egyelőre nem kell fizetség. Hajós befelé mosolygott ugyan, de kívülről megtartotta az ö agyonvásult simaságát és belement az ügybe. Ütóvégre is kárára nem lehet neki sem az öreg Feith lekötelezettsége, sem a fiatal ur, akit szalajtatni lehet, majd ide meg oda s aki ezért mindent kap, csak azt nem, amit a müveit Nyugaton : pénznek szokás nevezni. Zoltán rövid idő alatt beleélte magát abba, hogy ő valaki, sőt, hogy több ennél, ő: közvélemény. Hála Istennek, jó volt a dolga neki, 1 Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárat Ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára UirrTTnTmnT'finítnd 11 Az előrehaladott nyári idépy miatt a meg raktárom leVő nyári szikes czipők rigyßlmBZüßüßßli eredeti gyári árakon kaphatók, jt
