Szamos, 1903. augusztus (35. évfolyam, 62-70. szám)

1903-08-13 / 65. szám

Szatmár, 1903. csütörtök augusztus hó 13. 65-ik szám. XXXV. évfolyam. SZAMOS. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP.-V ^\) o A MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS eSÜTÖl^tÄ _________ G • \ El őfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám éra 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 filléi. Városi közgyűlés. Szatmárnémeti szab. kir. város törvény- hatósági bizottsága f. é. augusztus 10-én tartotta rendes havi közgyűlését, a melyen a főispán távollétében a polgármester el nökölt. A tárgysorozaton végig tekintve, igen unalmas közgyűlésnek néztünk elébe s ha pár fontos tárgy nincsen, a közgyűlési te­rem kongott volna az ürességtől. A leg­több adót fizető bizottsági tagok közül alig jelent meg 2—3 tag. A közgyűlés megnyitása után a pol­gármester havi jelentése olvastatott föl, a mely a közigazgatási ügyek rendes mene­tén kívül egyes kiemelkedőbb pontok gya­nánt megemlíti a város kölcsöneinek kon­verzióját, a mely sok nehézség után végre megoldást nyert s a felsőbb jóváhagyás ki- j eszközöltetett. Ezen uj kölcsönnel a város évenként 19000 koronát takarit meg, a mi a községi adó kvótáját 8—10 százalékkal szállítja lejebb. A lovassági és tüzérségi laktanya ügyében kedvező fordulat állott be s a laktanyák uj tervek alapján s más he­lyen való felépítése megengedtetett; továbbá a lövőhelyek fentartási költségeinek a kato­nai igazgatásra való szorítása is kilátásba helyeztetett. A Szatmár—mátészalkai vasút ügyében jelenti, hogy a nyomjelzési mun­kálatok megkezdettek s a Gregersen czég a törzsrészvények jegyzését is elvállalta. Egyedül a bikszádi vasút ügye szenved ké­sedelmet, de ez önállólag eredményre sem vezethet, hanem az avasi erdőség kihasz­nálásával kapcsolatosan nyerhet megoldást. Végül a vasúti internatus ügyében jelenti, hogy a nagyobb belektetést igénylő építke­zések költségei a övő évi költségvetésbe vé­tetnek fel s az építkezés is akkor fog vég­rehajtatni. A közgyűlés a polgármester je­lentését tudomásul vette. A sorrend előtt Kótai Lajos bizottsági tag szólalt föl s a polgármesternek egy in- terpellátiót nyújtott át, a melyben kérdést tesz az iránt, hogy van-e tudomása arról, hogy a Nagyberekben y város birtokát két helyen is elfoglalták s szándékozik-e azok visszavétele iránt intézkedni. A közgyűlés az interpellátiót intézkedés és jelentés tétel végett a polgármesternek kiadta. A tárgysorozat szerint következő lo­vassági és tüzérségi laktanyák építése ügyé­ben tett intézkedést a közgyűlés tudomásul vette. Ezután megalakittatott a kereskedő ta- noncziskolai bizottság, a mely néhány uj taggal a régiekből állíttatott össze. Az ipa­ros tanoncziskolai bizottság azonban meg­alakítható nem volt, mert a tagok megvá­lasztására nézve javaslat nem terjesztetett elő s igy a közgyűlés a bizottság megala­kítását a szeptember havi közgyűlésre ha­lasztotta. A városi tanácsnak azon bejelentését, hogy Zágonyi György tanító helyettesítési dijait utalványozta, valamint hogy a keres­kedelmi miniszter a Mocsár erdei vadásziak­hoz vezető utón a kért vasúti átjárót en­gedélyezte, — tudomásul vette. A régi ovoda épület kiadására nézve a közgyűlés elfogadta azon javaslatot, hogy az épület három nagy terme és a dajka la­kás a zenedének, a jelenlegi óvó lakás pe­dig Hatvani Péter óvónak 1904. évi május 1-ig díjmentesen átadassák. A tűzoltó őrtorony helye kijelölé­sének kérdése egy kis vitát keltett, a men­nyiben a jelenlegi tűzoltó őrtanya telkét csak úgy hajlandó a közgyűlés e czélra át­engedni, ha a telek használatát nem korlá­tozza, de miután a kijelölt hely azon aggo­dalmat keltette, hogy azon helyen az alapo­Äz ima. — Irta: Szöllősi Zsigmond. — A társaságunkban egy havas, téli ójszaká ban sok keserű szó esett a miatt, miért kedvez jobban a gondviselés a butáknak és a gazok­nak, mint az okos és tisztességes embereknek. Mi mindnyájan nagyon jó véleménynyel voltunk a saját szellemi és erkölcsi erőinkről, tehát mindannyian haragosan, leverten és elégedetle­nül távoztunk. Rosszkedvűen indultam haza. Körülbelül félkettő lehetett éjfél után. Az éj­szaka csupa fehérség volt. A fagyott hó csi- korgott a lábam alatt és amint a telt hold fé­nye rásütött, ezüstös fényben csillogtak az apró jegeczek. Egy árva lélek se járt az utczán. A házak szögletes, sötét tömegei feketén meredtek belé az egyforma fehérségbe, csak a templom ablakai úsztak csodálatos kékes fehér világos­ságban. Nem tudom, hogy történt, de éreztem, hogy vonz ez a világosság. Egy pillanatra meg­álltam a sarkon és néztem a csendes templomot anélkül, hogy eszembe jutott volna kutatni, miért e fény éjjel, mikor néptelen az Ur háza és ki sem bolygatja magánosságát. Egyszerre megérintette valaki a karomat. Egy fehérruhás szomorú leány állott mel­lettem, izzó szemmel, leomló fekete hajjal, hosz- szu, vékony ujjaival megfogta a karomat és meglehetős érdes, parancsoló hangon szólt rám. Mintha az öntudatom elhagyott volna, va­lami szédülés formát éreztem. A leány a karo­mat fogva, különös ringó lépésekkel ment az oldalam mellett és ón haladtam vele egyenesen a templom ajtaja felé. Az ajtó, anélkül, hogy érintette volna, meg­nyílt. Belépünk. Az egyház hatalmas hajója üres volt. A padokon senki. Vakitó fehér vi­lágosság sugárzott mindenfelől. Az oltárok arany czirádáí csillogtak, a Szűz Mária képe, mintha elevenen mosolyogna, a glória szikrát hányt és az orgonából csodálatosan tiszta, mély, fájdalmas, bus, megkapó hang áradt szerte. Tömjénszag párolgott vékonyan, könnyedén a hideg leve­gőben. És ragyogott minden : a mennyezet, a falak, sőt az oszlopok csucsives hajlásai is. Valami félelmes, néma és mozdulatlan élet volt itt, a mi megfagyasztotta bennem a vért. Megálltunk egy oszlop mellett. A leány puha, hideg kezével megsimitotta a homlokomat. A szemem kidagadt hirtelen és látásom csodálatosan megélesedett. A világosság egy­szerre sok-sok ezernyi vékony, reszkető fehér sugárrá foszlott, amelyek mind egyenesen föl felé törtek, aztán egybeolvadtak, elvesztek, ra­gyogó köddé váltak fönn a párázatban. A leány egész közelembe hajolt és meg­szólalt szilárd, érthető hangon és a mely mégse törte meg a félelmetes csendet. — Látsz ? — kérdezte. — Látok, feleltem súgva, mialatt a fogam üsszekoczódott. — Mit látsz ? — Sugarakat. Sok-sok ezernyi sugarat. A leány hangja egyszerre szelidebbre vált, mintha egy kissé remegett is volna. Megfogta a kezemet és tekintetét a magasba függesztve, szólott : — Nem sugarak ezek, hanem imák, ame­lyeket ma itt elmondottak és amelyek arra várnak, hogy az Ur meghallgassa őket. Nézd, a magasba tör mindenik, a hol a teremtő lelke lakik. Mindenféle imák, kegyes csalók, jámbor hazu­gok és kétszínű ájtatoskodók könyörgései. Nyil­vános imák, rejtett gonoszságok leplezöi. Tuda­tos és tudatlan hazugságok, a melyeket a fé­lelem, a rettegés, a színlelés és az érdek dik­tált. Szenvedelem vagy bűn ragad valamennyi­hez. Majd meglátod mindjárt. Mert a hazug könyörgések nem jutnak az őszinte elé, elné­mulnak félúton, köddé és párává lesznek, az ísf Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára FTmTDTmDTftofiDcM I előrehaladott nyári idépy miatt a még rakárop leVő nyári szikes czipők riLJJjullllDALuLopI J eredeti gyári árakon kaphatók,

Next

/
Thumbnails
Contents