Szamos, 1903. július (35. évfolyam, 53-61. szám)
1903-07-05 / 54. szám
XXXV. évfolyam. Szatmár, 1903. vasárnap julius no 5, 54-ik szám. SZAMOS. V. , VT. ' Á TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGIMÉ MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. f o ff i z et esi a p : / aC ■■ N Egész évre-'8 kór. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A kuruczok megyéje Rákóczi emlékéért. A Rákóczi dicső nevéhez fűződő szabadságharczunk emlékei sehol az országban nem érinthetik közvetlenebbül a hazáért és szabadságért dobogó honíi sziveket, mint vármegyénkben. Megyei társadalmunk egészének alig jelölte meg valami annyira kifejezetten hazafias kötelességét nemzeti történelmünk ragyogó emlékeinek megörökítésében, mint az a czél. az a közös óhajtásunk, vágyunk, hogy Rákóczi emlékére ünnepet üljünk. Ennek az ünnepnek megtartásában a hazafias kegyelet e megyének minden honpolgárát egyformán kell, hogy emelje, buzdítsa, lelkesítse. A czél tisztán áll mindenki előtt, minden pártpolitikától vagy felekezeti színezettől menten, mert egy a hazánk, egy a megtartó erőnk : a szabadság. Szabad hazáért s a magyar szabadságért küzdött és halt Rákóczi Ferencz, vitéz ku- ruczaival. Ezért kell élnünk, küzdenünk s meghallunk is, ha keli, ma is mindnyájunknak. — Ennek a nemzet fentartó eszmének állít emlékjelt a megye Tisza-Becsen e hó 14-én. Adjuk össze mielőbb filléreinket, hogy azok a dicső Rákóczi emlékjelévé változzanak. A miénkből teljék ki az az összeg, az az emlék, mely mindnyájunknak a kegyeletét, a dicsőségét hirdeti. Az ünnep rendezősége hozzánk is elküldte kérelmét a vármegye közönségéhez. Itt közöljük a teljes szövegében : A vármegye közönsége f. évi junius hó 12. napján tartott rendkívüli közgyűlésében egyhangúlag elhatározta, hogy II. Rákóezi Fe rencz nemzeti szabadságharczának 200 éves évfordulója alkalmából Rákóczi emlékére ünnepet szentel s II. Rákóczi Ferencz 1703. évi julius 14-iki tiszabecsi győzelmének emlékére emlékoszlopot állít. Midőn a vármegye ezen határozatát meghozta, nemcsak a múltak nagy emlékeinek akart adózni, hanem a jövő nemzedék előtt is bizonyságát akarta adni annak, hogy a kik a hazáért küzdenek, harczolnak, azoknak emlékét még századok múlva is szent tisztelettel említi. A vármegye közönsége nem fogja megtagadni anyagi támogatási sem, de szebbnek, illőbbnek tartaná, ha lakosainak áldozatkészsége emelné fel nagyobb részben legalább ezen emléket, mert ebben látja a hazaszeretet lobogá- sának bizonyságát az egyesek lelkében, mely mellett a hivatalosan emelt emlékek semmi értékkel nem bírnak. A vármegye közönsége a vármegye fiainak és leányainak nemes szivére támaszkodik, mi dőn méltó emléket akar állítani Rákóczinak s azt rendelte el, hogy az emlék felállításához szükséges összeget gyűjtés utján hozzák össze. Azt mondja vármegyénk halhatatlan fia, Kölcseyt Ferencz : „Minden kő, régi tettek helyén emelve ; minden bokor, régi jámbor felett plántálva ; minden dal, régi hősről énekelve ; minden törtónetvizsgálat, régi századoknak szentelve ; megannyi lépcső magasabbra emelkedhetni ; . . . azért keressetek alkalmat a hajdanra visszanézhetni s érte melegülni. Nem költői ábrándozás ez : hanem fenmaradás, folyvást emelkedés érzelme.“ Az ö szavait idézem emléketekbe, midőn hozzátok szólok, hogy adakozzatok a szent czólra. Rákóczival szemben nagy adósságunk van. E tartozást leróni szólok hozzátok. És én érzem, hogy hangom nem lesz a pusztába kiáltó szó. Mondjam-e nektek, hogy ki volt Rákóczi ? kiről a költő király, Petőfi igy énekel : „Óh Rákóczi, szabadság vezére, Sötét éjben fényes csillagunk! Kinek emlékére lángolunk És sirva fakadunk.“ Hisz hatalmas indulója nemzeti dalod: annak csodás szivet rázó hangjai lelkesítenek örömödben, vigasztalnak bánatodban ! Rajongó, szeplőtlen honszerelme intő példa életedben ! Mert van-e csodásabb honszerelem, mint a Rákóczié ? Nála nem üres szó az, a mit az „Örök Igazságához ajánlott „Emlékirataidban mond, midőn azt Írja : „Egyedül a szabadság szeretető és a vágy : hazámat az idegen járom alul felmenteni, volt czélja minden tetteimnek.“ Én szülőföldem. Én szülőföldem, szép Erdélyország, Siratlak egyre, siratlak százszor, Esztendők múlnak s könyeim hullnak Rózsanyiláskor, lombhervadáskor. Én szülőföldem, szép Erdélyország, Elszállott rég a hangos gyerekkor — Mint havas bérezed, lelkem is lassan Örök hó szállta meg kikeletkor. Én szülőföldem, szép Erdélyország, Leroskadsz te is, pusztulok én is — Szárnyas időnek illanó percze Almatag álmok sírja felé visz. Várom e sirt már s jneghagyom újra : Hamvam virágos öledre szórják — Szebb siri emlék nem lehet nálad, Én szülőföldem, szép Erdélyország ! . . VIRÁG. Ember. Irta: Andrássy Emma. Legkevélyebb ura, leggyávább rabja a világnak, mindennél alábbvaló, mindennél fenségesebb féreg. Menynek és pokolnak szemefénye : „Ember!“ Te igazságból és hazugságból összeférczelt talány. Mi vagy te és miért vagy ? Kevély önbizalmad betölti a földet, neked szolgál minden, a mi csak rajta él, de egy parányi, szemmel nem látható féreg előtt tehetetlenül hullsz a porba. Néha oly jóságos vagy, hogy tulteszel az angyalokon, máskor oly gonosz, hogy a pokolbeli sátán is tanulhatna tőled. Ingatag vagy és megbízhatatlan, még is, Eg és Pokol küzdenek egymással bírásodért. A földnek minden kincse: az egész semmi. Te vagy minden. Te vagy a teremtés koronája. A világ csak az neked, a mi gyöngynek a kagyló, a virágnak a kert. A kagyló csak üres játékszer, ha nincsen gyöngye s a kert, legyen bár kerítése, kapuja szinarany és földje drágakő, kietlen pusztaság csak, ha nincs virága. De tövised is van s hányszor, de hányszor sebezted meg azt, a ki javadat akarta. Ostort érdemelnél, Istennek sújtó ostorát bűneidért s az Ur egyszülött fiát adta kereszthalálra érted, a te üdvösségedért. És az Isten fia nem czifra ünnepeket rendelt az Ur tiszteletére, nem a böjtöt és áldozatot, hanem az emberszeretet. Szeresd e te Uradat, Istenedet, teljes szivedből, teljes telkedből és minden erődből ; szeresd felebarátodat, mint magadat. Ez Krisztus törvénye. Az Isten fia, Isten után az embert parancsolta szeretni. Nem gyűjtött ő kincset, nem keresett földi hatalmat, embereket gyűjtött Isten országának, Az ördög pedig, kísértvén őt a pusztában, gazdagságot, hatalmat, dicsőséget, mindent ígért neki, csak az embert kaphassa érte. Mert az ördögnek is csak arra kell a kincs, hogy az embert megvegye rajta. És megveszi, mert az ember eladó. Pedig hát, minek neked a kincs, minek a hir, a hatalom, óh ember? Egész életeden át azért töröd magad, azért adod el lelkedet az ördögnek, hogy mindezt megszerezd, de még jószerint e! sem éred czélodat, még ezután akarnál őrölni neki, ám ekkor, váratlanul mint a lopó, elédbe vág a halál s te későn látod be, hogy dicsőséget keresve, lidérezfény után Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárát ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb be vásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Megérkeztek! tavaszi és nyári idényre megrendelt összes űri ijői és gyermek % # $ Valódi franczia schexVrő bőrű lábbelik. # # O # # #
