Szamos, 1903. július (35. évfolyam, 53-61. szám)

1903-07-16 / 57. szám

XXXV. évfolyam. Szatmár, 1903, csütörtök julius hó 16. szám. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Városi közgyűlés. Szatmárnémeti sz. kir. város törvény- hatósági bizottsága (. é. julius hó 13-án tartotta rendes havi közgyűlését, amelyen a bizottsági tagok csaknem teljes számmal jelentek meg. A terjedelmes tárgysorozatból mindenki azt gondolhatta, hogy a közgyű­lés hosszúra fog nyúlni, azonban csodálatos módon nagyobb vita egy tárgynál sem tá­madt és igy*a közgyűlés alig öt óra után véget ért. A közgyűlésed a főispán elnökölt, aki a közgyűlést a szokásos módon megnyit­ván, a jegyzőkönyv hitelesítése iránt intéz­kedett. Első tárgy volt a polgármester havi jelentése, amely az első félévi ügyforgalom­ról számol be és dicsérőleg emeli ki, hogy az összes ügyiratok elintéztettek. A köz- igazgatás egyszerűsítéséről ma még nem nyilatkozhatik, de az tény, hogy a teendő­ket nem csökkentette. Végül a kövezési munkálatokról jelenti, hogy azok egy része befejeztetett, a többi pedig folyamatban van. a közgyűlés a polgármesteri jelentést tu­domásul vette. A napirendre tűzött kormányrendeletek közül elsőnek tárgyaltatott a kormányelnök leirata az uj kormány megalakulásáról, a melyet a közgyűlés tudomásul vett. Hasonlóul tudomásul vette a belügymi­niszternek az 1901. évi zárszámadásra és az 1903. évi költségelőirányzatra vonatkozó rendeletéit s a tanács azon jelentését, hogy a rendeletek végrehajtása iránt a kellő in­tézkedéseket megtette. Ezek után következett a szatmárhegyi végrehajtói állás betöltése, amelyre négy pályázó jelentkezett. Ezek közül Kovács Gusztáv a kijelölés előtt pályázatát vissza­vette és igy a kijelölő bizottság Csízek Já­nost, Moldován Lászlót és Pircsi Mártont jelölte ki. A főispán a kijelölés eredményét a közgyűlés előtt kihirdetvén, a közgyűlés a jelöltek közül közfelkiáltással Csízek Já­nost választotta meg, mire a főispán őt a végrehajtói állásra egyhangúlag megválasz­tottnak jelentette ki. Káidor Lajos számtiszt és Soltész Mik­lós városgazda megválasztása ellen beadott lelebbezésekre hozott közigazgatási birósági határozatokat, amelyekkel a felebbezések el- utasittattak, a közgyűlés tudomásul vette. Az 1901. és 1902. évi közúti szá­madásnál némi vita fejlődött ki a felett, hogy a főszámvevő által kimutatott 8400 k. pénztári maradvány miként használtassák fel, azonban kitűnt hogy ezen pénztári ma­radvány csak látszólagos, de különben is annak felhasználásáról mindaddig, amig kor- mányhatóságilag megállapítva nincsen, szó sem lehet. Minélfogva a közgyűlés a zár­számadást jóváhagyás végett a kereske­delmi miniszterhez felterjeszteni rendelte. A városi köz- és gyámpénztár, vala­mint a vámhivatal megvizsgálásáról beadott jelentést a közgyűlés tudomásul vette, to­vábbá azon változást, hogy Jurácskó Gyula elhalálozásával megüresedett vámpénztárnoki állásra Bottyán László választatott meg. A tenyész-apaállatok vizsgálati dijaira nézve a közgyűlés kimondotta, hogy a vá­ros belterületén semmi dij nem jár, azonban a város külhatárán íélnapi dij, a város ha­tárán kívül egész napidij és fuvarilletmény számitható fel. Az erdődi ut rendezése folytán a ma­jortelkekhez eső terület becsárát a közgyű­lés négyszög ölenként 1 koronában, a tá­volabb eső területekét 80 fillérben állapí­totta meg. Az állami népiskolák építésére felve­endő kölcsön iránt a magyar jelzálog- és — Szegény Diogenes Miklós. — A régi tánczosnöi, akik most már mind soklányos mamák, az uzsonnákon sötét színek­kel föstöttók ki elkerülhetetlen jövendőjének a képét: — Az árokban fog meghalni ! — Pedig, hogy tánczolt. — S de délczeg ember volt. — És hatalmas ész. — Kár érte, óh be kár ! És bizony kár volt érette. Kár volt Veér Miklósért. Úgy indult neki az életnek, mint egy szo­katlan íényü, hatalmas üstökös. Kiszámithatlan volt a jövendője, de abban minden ismerőse megegyezett, hogy bármi térre robbanjon ki, az élete nem lesz hétk znapi. Mikor fölkerült Budapestre, a nyírségiek a kaszinóban, otthon, a patikában és a czuk- rászdában lázas érdeklődéssel bújták a lapokat. Most egy remek védőbeszéddel ragadott el; majd a miniszternek szerzett az ellenzék tapsai kö­zött keserű félórát s e mellett ráért arra, hogy mint drámaíró arasson babért, ráért a társa­dalmi élet robotjára, pedig a hitvese, a száz­szorszép Boór Judit mindenütt ott akart lenni s a napi huszonnégy órájából tellett két-három óra a kártyaasztal számára is. Örök kár, hogy ezt a pár órát nem lehe­tett elsikkasztani a napjaiból. Egyszer egy nagy kártyabotrányba keve­redett bele, a melynek szennyes babjai kicsap­tak a kaszinó lefüggönyözött, kipárnázott ab lakain s a hírlapok csatornáin szétözönlött az ár az utczákon, magával sodorva a Veér név roncsait. Sohasem is illeszkedtek azután ezek a roncsok egészszó ; arra pedig fáradt volt, hogy összedrótozza. A Veér Miklós neve meghalt; a felesége visszakapta bélyeges bírói papirossal a lány­kori nevét; a kerület uj követet választott és Veér Miklós eltűnt. Hogy az asszony is ott hagyta, azután minden mindegy lett neki. Tiz év esik itt közbe a történetembe, a melyet Veér Miklós Amerikában töltött és sok, nagyon sok nyomorúság, m g több megalázko­dás és egy egész tengernyi brandy. Mikor aztán megkoppadva, összetörve visszakerült a pátriájába, nagyon csöndes és nagyon különös ember lett. Úgy ivott, mint a nagy korhelyek és úgy élt, oly visszavonultan, oly magányosan, mint a nagy bölcsek. A korbelysége nem tűnt föl, de a maga nemtörődömségéért elnevezték Diogenes Mik­lósnak. Csak épp annyit ödöngött az utczán, amennyire okvetlen kénytelen volt. Az ideje javát fütetlen szobájában, az Íróasztal mellett töltötte vagy a korcsmában. Hogy honnan tellet annyit innia, azt kö­dös fővel íróasztala mellett töltött hajnalainak tanúja tudhatta volna csak. Dolgozott mint egy gép s mint a gép, csak az olajért. Másolás, programmbeszéd, replikák és kapaszkodó képviselők programmbeszódei, be­számolók és ünnepi szónoklatok, doktori érte­kezések, czikkek hihetetlen masszában kerül­tek ki a tolla alul. Aztán, a mint pénzt látott, ivott, ivott és ivott. Azért jósolták egykor való tánczosnöi, hogy az árokban fog meghalni s ezért sóhaj­toztak : — De kár érette, oh be kár! A vármegye urai valami borközi értekez­leten kimondották, hogy még sem járja, hogy egy Veér, aki hozzá még fényesebb elme is, Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat Megérkeztek I ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára tavaszi és nyári idényre megrendelt összes űri női és gyermek A # Valódi franczia scheWrő bőrű lábbelik. A # A A ü A

Next

/
Thumbnails
Contents