Szamos, 1903. július (35. évfolyam, 53-61. szám)
1903-07-12 / 56. szám
XXXV, évfolyam, Szafmár, 1303, vasárnap július n 12, 56-ik szám, os. TÁRSADALMI, DALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. VASÁRNAP ÉS GSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Bgösz évié 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kOzöltetnok Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Á befejezett áilamositás. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a tiszántúli ev. ref. püspökhöz intézett átiratában tudatja a kerülettel, miszerint a szatmári népiskolák államosítása iránti szerződés feloldását nem teljesítheti, és pedig nemcsak azért, mert a jogérvényesen létrejött szerződést most már egyik télnek egyoldalúan felbontania nincs jogában, hanem azért is, mert a beadványban felsorolt okok részben nem felelnek meg a való tényállásnak, részben pedig nem alkalmasak a szerződés jogszerűségének megdöntésére. Ez az utóbbi megjegyzés, ennél a végnélkülinek tetsző, nagy köröket hullámzásban tartott kérdésnél nemcsak hogy közigazgatási jogilag releváns, de valószínűleg fait accom- plivá teszi a népiskolák államosításának kérdését minden téren. Mert bár a miniszteri átirat is concedálja, hogy a mennyiben a város és egyház között olynemü szerződés állana fenn, mely szerint a város által adott segély az egyház részére örök időkre biztosíttatott volna, amint erre a kerületi gyűlés felszólamlásában hivatkozik is, joga volna az egyháznak, ha nem is közigazgatási, de igazságszolgáltatási utón jogait érvényesíteni, mindazonáltal a népiskolák ál lamositása ma már belejezettnek tekinthető. Az az állítás ugyanis, hogy a város és az egyház között a fentiekhez hason- szellemü szerződéses viszony állott volna fent, minden alapot nélkülöz, ily nemű szerződést a városi levéltárban a legnagyobb kutatás daczára (eltalálni nem lehetett s alig hisszük, hogy az egyházi levéltár, ha ugyan ilyen egyáltalán van, megőrizhetett volna egy olyan fontos okmányt, a mely alkalmas lenne e nagy horderejű kérdést törvénykezési jogviták elé állítani. Kétségtelen, hogy megnyugvással tölthet el mindenkit az a körülmény, mely szerint az államosítás kérdése legalább közigazgatásilag lekerül a szőnyegről, hova akarva és akaratlanul ismételten előhur- czoltatott. Megnyugvással tölthet el mindenkit a kérdés befejezése, mert hisz mint minden felekezeti szempontúikat érintő kérdés, igy az államosítás kérdésénél is az obiecti- vitás terét megőrizni szinte lehetetlenség volt. Ma az ügy érdemleges befejezése után is hivatkozhatni azonban arra, hogy az ev. ref. iskolánál a gyermekek valóban a meg- vakulás veszélyének voltak kitéve; a né- metii gkath. iskola a legszerényebb igényeknek sem felelt meg; az izraeliták iskolája meg sok tekintetben „botrányos“ volt, amint azt a miniszteri átirat is nyomatékkai megjegyzi. Már pedig ilyen, a népoktatás alapelemeit nélkülöző tűrhetetlen viszonyok mellett nem csoda, ha épp az egyes felekezetek elüljáró férfiai is nemcsak hogy barátkoztak az államosítás eszméjével, de agilis terjesztői leltek annak. Innen magyarázható meg az a körülmény, hogy a felekezetek, s azok felettes hatóságai, a r. kath. felekezetet kivéve, az államosítás eszméjének praeventive ellent nem mondtak, eltekintve attól, hogy a váltósnak az 1868. XXXVIII. t. ez. 25. §-a alapján ellentmondás esetén is joga, sőt a fentvázolt mizerabilis tanügyi viszonyok mellett elóbb-utóbb kötelessége lett volna községi közös iskolákat felállítani s azok fentartására az akkori 98 százalékos pótadó miatt is a felekezeteknek addig nyújtott segélyt kijelölni. Már pedig, ha joga volt volna a városnak arra, hogy községi iskolákat az addigi felekezeti iskolák segélyéből saját maga állíttasson fel, akkor joga volt arra is, hogy ezen községi isko’a helyett, állami iskolák feilállitását kérje, amint hogy kérte is. Ezt a jogát a városnak nemcsak Rózsaszín levélkék.*) Rózsaszín levélkék Akadtak kezembe, Bontogatom, olvasgatom Mindeniket rendre . . . Beléjök van szőve Egy szív büszke álma . . . Egy szűzies, tiszta lélek Tündéri világa . . . Igaz szeretőnek Igaz esküvése . . . . . . Szeretlek ! Nagy szerelmemnek Soha se’ lesz vége ! . . S a mint bontogatom, Olvasgatom rendre . . . Egyszer csak, egyszer csak Köny gyűl két szemembe. S elborult szememmel Alig alig látom . . . Egy rózsaszin levél végén , . . Álom volt csak . . . álom . . ! Lengyel Béla. *) Mutató szerző most megjelenő „Versek“ ez. költeménye« kötetéből. Egy kötet ára 2 kor. Az előfizetések e hó végéig Csengerbe küldendők. Délibáb. Bodola János fent lakott a negyedik emeleten. Egy kiugró kis sarokszobát bérelt, amely ki volt téve az évszakok minden változásának. Télen szabadon járták át a vad, fagyos szelek, nyáron a hőség izzitotta ki a falait. A rengeteg nagy bérház mellett üres telek feküdt, amelyen bognárok dolgoztak, kemónyöklü, bőr kötényes bognárlegények, akik hatalmas hor dókat döngettek naphosszat és messze visszhangzó döngetéseikre megreszketett az egész bórház. A szomszédos üres telket deszkakerítés választotta el a szűk utczától, amelyre a nagy bérház is kiterpeszkedett. A környéken ez a bórkaszárnya volt a legnagyobb. Ez bizonyos önérzettel töltötte el Bodola Jánost. Ha kinézett az ablakon, végiglátott az egész vidéken. A tekintete szabadon szárnyalt el a háztetők felett, a magasba ugró kéményeken. Látta a házak felett elvezetett táviró sodronyokat, amelyekben a világ hírei repülnek szét, a kormos gyárkürtőket s csillogó templomtornyokat, amelyek mint valami ujjak matattak fel az égre. A tél és nyár kellemetlenségeit hősiesen szenvedte végig Bodola János a negyedik emeleti sarokszobában. Fázott és izzadott bóketü- rően, megadással, mert tudta, hogy be fog következni úgyis a boldogság, a tavasz ! Oh, a tavasz! Ilyenkor egyszerre a gyönyörök paradicsoma lett a szűk lakás. Az egyetlen ablakán keresztül, amely oly közel volt az éghez, kóbor, pajkos szellők surrantak be, illatok röpködtek át rajta és zsongó, szelidfó- nyü napsugarak árasztották el minden zugát. Bodola János mámorosán borult az ablakfóliára. Végignézett a város felett és úgy érezte, hogy fölötte áll mindenkinek, aki csak lent a házak összeszorult kőtömegei közt meglapulva él. II. Tavasz volt és Bodola Jáuos álmodozva bámult ki a szűk utczára. Lent a kikopott kövezeten döczögve csikorogtak végig a nehéz társzekerek, amelyek építőanyagokat szállítottak valamely épülő gyárhoz. Két oldalt a keskeny gyalogjárót aszfaltozták. A szurokillat lomhán terjengett szót a levegőben és Bodola János boldogan állapította meg, hogy a kellemetlen füstből és illatból semmi sem hat fel hozzá. Ekkor a szemközti alacsony bérház harRóth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatraár és vidéke legnagyobb czipőraktira Megérkeztek! tavaszi és nyári idényre megrendelt összes űri női és gyermek í A A Valódi franczia scbeWrő bőrű lábbelik. $ # # #