Szamos, 1903. július (35. évfolyam, 53-61. szám)
1903-07-02 / 53. szám
XXXV. évfolyam. Szatmár, 1903. csütörtök július tio 2. 53-ik szám. SZAMOS. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. I Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Egyes szém ára 20 fillér. Mindennemű dijak Seatmaron, a lap Kiadóhivatalában fizetendők Á közkórház kérdése. Van városunkban egy kőzintézet, melyet a Hunyadi-utcza keleti oldalán magas fák rejtegetnek a néző szemei elől. A vagyonos, vagy jobbmódu osztályból kevesen ismerik; annál jobb, de egyszersmind félelmetesebb ez a hely a szegényeknek, az elhagyottaknak, ha őket a betegség meglepi. Az épületnek külső jellegéből és fekvéséből egyáltalán nem következtethetnénk rendeltetésére, ha nagy fekete betűkkel nem hirdetné magáról, hogy ez közkórház. Ma, amikor a magánjótékonyság, a társadalmi áldozatkézség, nem külömban az állami tevékenység egyaránt felkarolja a kórházak ügyét s egyre másra teremnek a hygi énának, a beteg ember kényelmének és a czélszerü gyógykezelésnek megfelelő kórházak, szanatóriumok: egyre kiáltóbb lesz az ellentét ezen közkórház és még a minimális követelményeknek megfelelő kórházak között is. Az a jelentés, melyet dr. Kölcsey Fe- rencz közkórházi igazgatófőorvos a közkórházi bizottsághoz beterjesztett, szomorú, de teljesen tárgyilagos, igaz képét festi meg ezen épület mai tarthatlan helyzetének. A modern szakember néző pontja tűnik ki e jelentés minden sorából s azokat csak azért nem részletezzük, hogy a beteg emberek illúzióját, a mire oly nagy szükségük van, jobban szétfosztani nem akarjuk. A közkórház jelenlegi állapotát tekintve nem csoda, ha a kórház fogalma nálunk a köztudatban bizonyos félelmet keltő rémkép gyanánt szerepel. Ezen a felfogáson másutt a kórházak külseje, belső berendezése sokat változtattak. Nem is szolunk a fővárosról, nem Kolozsvárról, Debreczenről, de ma már sok, velünk egyenlő színvonalú város is, mint p. Szabadka, Győr stb. oly pavillon- rendszerü kórházakkal dicsekedhetnek, melyeket látva azonnal érezzük, hogy a közegészségi viszonyok modern világát éljük. Ezekhez képpest a mi közkórházunk jó félszázaddal áll hátrább. De nem telelhet meg rendeltetésének már azért sem, mert a bMeglétszám évről- évre emelkedik s a mi közegészségi rendszabályt úgy a hogy foganatositni is lehetne egyébképen, ennek is útjában áll a majdnem állandónak mondható túlzsúfoltság. Mily messze marad e mellett még az a legminimálisabb követelmény is, hogy egy- egy betegre 40 — 50 köbméter levegő jusHIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. son! A mi pedig a fertőző betegségek czélszerü elkülönítését illeti, a tekintetben meg épen nem tulzunk, midőn állítjuk, hogy a a jelenlegi állapot inkább a fertőző betegségek tovaterjedését idézi elő. A czélszerüt- len berendezéssel áll kapcsolatban a közkórház tökéletlen szellőztetése, fűtése, világítása, a köztisztaság pontos ellenőrzésének akadálya stb. A közegészségügyi szempontok nehány évtized óta sokat emelkedtek és világosodtak, a humanizmus karöltve támogatja e téren a nemes törekvéseket. Mennél inkább méltatjuk figyelemre e szempontokat, annál inkább homályosodik a mi közkórházunk állapota, mely végeredményében már egyszerűen tarthatatlannak minősíthető. Mi a jelenlegi épület átalakításától nem sok eredményt várunk; legalább nem annyit, a mennyi az e czélra > befektetéssel arányban állana. Meg vannak ma a normális minták kórházak építésére, czTszerr u'> osztására, a mi pedig a belső berendezést illeti, abban a modern hygiena követelményétől úgy sem lehetne már elzárkózni s valóban nem is volna érdemes félmunkát végezni. Városunk lakossága folyvást emelkedöÁ — Irta : Szilágyi Ivor. — Bene Károlyéknál nagy volt a sürgés-forgás már reggel óta. Tegnap estefelé levelet kaptak egy fővárosi rokonuktól. Hogy korábbi szives meghívásukat kénytelen volt visszautasítani, azért ugyan sohse nehezteljenek. Most minden meghívás nélkül —• elküldi nektek a fiát, aki most tette le a szigorlatot. Szegénynek jól fog esni egy kis falusi levegő. — Ez volt a levélben, meg az is, hogy mikor fog megérkezni. Bene Juliska a ház szeme-íénye mégis egyszernél többször olvasta el a sorokat. Sohasem látta azt a rokont, a kiről ott szó volt — a kíváncsiság gyötörte. Édes anyjának segített egyet-mást. Azalatt folyton találgatta magában, hogy vájjon hogy néz ki a látogató, szőke vagy barna, alacsony vagy magas ? Megnyeri-e majd a tettszését — és ő fog-e tetszeni neki ? Már alkonyodott mikor a kocsi, melyet a vasúthoz küldtek, a ház elé érkezett. Magas, vézna, sápadt arczu fiatalember szállott ki belőle. Szemei nyugtalanul révedeztek ide-oda, mikor az üdvözlésére siető rokonokat köszöntötte. Juliskával is olyan közönyösen fogott kezet, mint a többiekkel. Bene Károly, ki elébe hajtatott, már útközben észrevette, hogy vendégük nagyon fáradt. Az a vonatzakatolás, a füst meg a hőség tette bizonyára. Nem is akart alkalmatlankodni a kérdezősködésekkel. Majd helyre jön. Vacsoránál a fiatalember egy kissé vidámabb lett. Mesólgetett a fővárosi életről. Néha egy derűs, jóizü adomát vegyitett a beszédbe. Az egyiken aztán olyan hangosan nevettek, hogy Géza megremegett. Látszólag bántotta a nagy, hirtelen kitört zaj. A házi gazda szivarral kínálta meg, de nem fogadta el. Azt mondotta, hogy a feje fáj egy kissé és ez csak erősítené a bajt. Asztalbontás után Juliskának már megvolt a véleménye a látogatójukról. Neki ug}'an semmi öröme sem telik benne. Bizonyosan tettetett az egész viselkedése, hogy annál érdekesebbnek tűnjék. Az is bosszantotta a szép leányt, hogy Géza alig méltatta figyelmébe. Vagy talán félénk. Szegény látogató ezt az ügyét sehogysem nyerhetné meg már Juliskánál. A két eset közül az első volna a gyengébb büntetéssel sújtandó, a második a legborzasztóbb tévedés, amelyet csak fiatalember egy leánynyal szemben elkövethet, de sem azt, sem ezt nem tudná a kis háziasszony megbocsátani. Legalább úgy érezte. « * * Mikor a fiatalember egyedül maradt a szobájában, valami megmagyarázhatatlan remegés fogta el, mely minden éjjel gyötörte. Az asztalon égett a lámpa Ennek a világánál átkutatta a szobát. Úgy érezte, hogy ott más valakinek is kell lenni kívüle. Mintha hallotta volna a lélegzését. Görcsösen szorongatta kezében a revolvert, amelyet mindig magánál hordott. Kinyitotta a ruha szekrényt — senki. Benézett az ágy alá — ott sem látott senkit. Mintha egy kissé megnyugodott volna. Ekkor aztán behúzta az ajtót. Benn már nem támadhatja meg senki. Az ablak jól volt betéve, de mégis talált rajta hibát. Kinyitotta — aztán megint becsukta ő maga. Már egészen biztonságban érezte magát. Vetköződni kezdett. Mikor a takaró alá bujt, ismét a kínzó félelem vett rajta erőt. Restelte saját maga előtt gyöngeségót, de hiába. Föl kellett kelnie megint és megnézni, hogy nem felejtette-e véletlenül nyitva az ajtót! Hideg verejték ütött ki a homlokán — fázni kezdett. Aztán ismét forró láz lepte meg. És ez a gyötrelem igy tartott már egy Megérkeztek! Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. tavaszi és ijyári idényre megrendelt összes űri rjői és gyermek A A Valódi franczia schevVrő bőrű lábbelik. A A A A A A
