Szamos, 1903. május (35. évfolyam, 36-44. szám)
1903-05-31 / 44. szám
logadunk s panaszos szó nem hagyja el ajkainkat. De mindaddig míg a bűn nyomul előtérbe, mig az erős legyűri a gyöngét, a a bűnös elnyomja az ártatlant, csak szomorú fohászszal üdvözölhetünk, napsugaras piros pünkösd napja! Nyílt levél az uj izr. hitközséghez. Tudomásunk szerint a szatmári statusquo izr. hitközség részéről f. hó 24-én történt a rabbi választás dr. Jordán Sándor személyében. Habár a választáson az említett állással összefüggő némely kérdésekre, különösen a hittanári állásra vonatkozólag egy, számos tekintélyes egyén által aláirt elöleges memorandumban felszólalások helyeztettek kilátásba, ezen felszólalások, mint az ellenpárt akadékoskodásával szemben egyelőre időszerűtlenek, elmaradtak. Tagadhatatlan azonban, hogy az izr. polgárság minden rétegében élénk érdeklődéssel várják a hitoktatási kérdésnek mielőbbi méltányos és a szerzett jogok sérelme nélkül való elintézését. Ugyanis, mint a közkézen forgó és a többek által aláirt memorándum is mutatja, ez képezi az egyedüli, de erkölcsi és társadalmi szempontból óriási fontosságú vitás pontját az ezen ügygyei összefüggésben levő kérdéseknek. Az, hogy egy klikk a Steuer Ábrahám 16 évi érdemdús és kiválóan hazafias irányú mo dern szellemű hitoktatói működését figyelmen kivül hagyva, őt egy párhuzamos vallástanári állás szervezése által eddigi minimális existen- tiájától megfosztani igyekszik, olyan törekvés, melyet nem csak a jobbérzésü zsidó-ember helyben nem hagyhat, de maga a nem zsidó felekezetű társadalom is a legszigorúbb elítélésben részesítené, ha azon most még csak lappangó törekvés netalán a valóság formáját öltene magára. Annál inkább volna az hihetetlen és absurd törekvés egy oly egyház papja részéről, ki a szent bibliát prédikálja, melynek pedig épen a legfőbb szabálya átkot mond ki azon emberre, ki felebarátját, embertársát — tekintet nélkül az úgynevezett közérdekre, vagy a reform néven nevezett frázisra, megrontani és tönkretenni igyekszik, a mint ezen testnélküli jelszavakat néhányan felhasználni akarják. Mert tudomásunk szerint a kétféle irányú hitoktatás közt különbség absolute nincs és nem is lehet séges. De különben is akár a közérdeket, akár pedig a reform-fogalmat vesszük is bírálat alá, leendő Serkentése, s’ Buzdítása czéljából a szokott Polgári Hit Formájának a következendők- ben lett le tétele után úgymint Én N. N. Esküszöm az Istenre, ki Atya, Fiú, Szent Lélek Bóldogságos Isten Annyára, Szűz Máriára és Istennek minden Szentéire Hogy én Szabad Királyi Szathmár Németi Várossá Polgárjainak Rendéiben bé vétettet- vén, mindazon kötelességeket, Tereh viseléseket, mellyek Törvényesen egy ezen Szabad Királyi Polgárra háromolnak, magamra felvészem, azokat készen, minden magam vonoga tása nélkül, s’ híven telljesitem, ennél fogva ajánlom, hogy ezen Város FőBirájához, Nemes Tanáttsához, Főbb és Alsóbb Tisztviselő Elöljáró Tagjaihoz minden időben, és alkalmatosságokban engedelmes lészek, minden némü Köz Jóra czélzott Városi, s’ Törvényes Rendtartásokat, Szokásokat meg tartok, azok ellen nem munkálódom, Köz határozások szerént a Város közönséges haszna tekintetéből megtiltott hellyekre titkos szin alatt soha sem, és ha mikor el múlhatatlanul meg kivántatna oda nem külömben, mint arra nézve a Város Fő Burájától, vagy Nemes Tanáttsától nyerendő enge- delemmel járulok, sem másokat a nélkül oda nem járultatok. Tilalmas Bor vásárlásába, bé hozásába, annyival kevésbé annak, vagy akár melly némü Pálinkának árulásába, mint a mellyek egyedül a Városnak Főbb Jövedelmeinek Kút Fejei közzé tartoznak magamat nem elegyítem, sőt inkább azon igyeke zem, hogy adandó alkalmatosságokban valamint Diosösségesen Uralkodó Fejedelmünknek Szolcsekély tárg yilagossággal könnyen megítélhetjük, hogy a ami ezt illeti, Steuer Abrahám legalább is oly modern tudományossággal rendelkező ember és legalább is oly jó hazafi, hogy tanításában a követelményeknek azt a mértékét betölteni képes, a melyet társadalmunk igényei egy vallástanárral szemben jogosan felállítanak. Azt hisszük, ezt sem a fent érintett statusquo urak, sem az igen tisztelt rabbi ur tőle elvitatni nem fogják. Ezt különben legnagyobb készséggel erősítjük meg magunk volt tanítványai, kik erre talán iegilletékesebbek vagyunk, valamint bizonyítjuk ezt azon igen tisztelt intézetek vezetőségével is, kiknek kebelében működve, jellemünk, tudásunk, vallási és hazafias érzésünk kifejlesztésére Steuer ur irányadó befolyást gyakorolt. Mi szüksége van tehát arra a közérdeknek, hogy ezt az embert 9 tagú családjával együtt hosszú és nehéz pályáján hervadhatatlan érdemei daczára most már hajlott korának tehetetlenségében amúgy is gyönge alapon álló exis- tentiájában tönkre tegyük és munkaereje java részét kihasználván, őt mint egy kifacsart czit- romot,utszélre dobjuk ? ! . . . Es mi szüksége van igen tisztelt Jordán rabbi urnák arra a nehány száz forint jövedelemre, illetve az azzal egybekötött hitoktatói állásra, mely ugyan az ő hivatásának épen nem lényege, de egy köztiszteletben álló szeretett embertársunk és családja megélhetésének egyedüli feltétele ? ! . . . És — kérdjük — az igen t. rabbi urat, hogyan tudna morált és hitet prédikálni, hatásos beszédet mondani az emberszeretet és kö- nyürületességröl, a mikor csekély pár száz forint jövedelem többlet végett egy derék családot kíméletlenül a végromlásnak tenne ki. Hi szén a vallás igéjének hirdetőjétől talán épen ennek az ellenkezőjét volna jogunk remólieni!. . És ha valakinek, úgy talán neki volna első sorban kötelessége mindenképen odatörekedni, hogy uj működési körében reá a mások meg rontásának ódiuma ne háramoljók, még ha ebben öt netalán a törvény palládiuma is támogatná. Mert hiszen minden müveit ember előtt tudva van, hogy a törvény a vallással, erkölcscsel és emberszeretettel nem áll mindig teljes összhangban. De különben is nem volna czél- szerü az igen t. rabbi urnák ezen jóakaró tanácsunkat figyelmen kivül hagynia már azért sem, mert a rabbi állás méltóságával és díszével ellenkeznék az, ha ezen méltóság és disz egy becsületes család szerencsétlenné tételén alapulna. Most pedig Önök t. izraelita vallásu ügyvéd urak, kik a fórumon oly hatalmas védbe- szédeket mondanak a bűnösök érdekében s a kik mindenáron odatörekszenek, hogy jó beszédet mondjanak, holott tudják, hogy rablógyilgálattyát tárgyazó dolgokban, úgy azokban, mellyek ezen Város Törvéuyes Jussainak, Szabadságinak meg tartását, Díszének, Hasznainak, s’ Javának elő mozdítását illetik Erőm, s’ Tehettségem szerónt segittségül lehessek, ugyan azért ha kiket a Város Rendtartása, Határozása, s’ Java ellen akár benn a Városban, s’ annak épületeiben, akár kint annak Mezeiben, Erdeiben, Határaiban, Tilalmaiban járni, meg for dúlni, észre veszek, látok vagy tapasztalok, azokat azonnal a Város Fő Birájának, vagy akármelly közelebb érő Tisztnek bé jelentem, hirré tószem: Szomszédimmal békével lakom, minden Ember Társamat érdeme szerint meg becsüllöm, és semmi gonoszra nem vetemedem, hanem jámbor józan életet fogtatok. Végre ha midőn Lakásomat ezen Városból másová veen- deném, nem szökve, vagy meg vetve, hanem tisztességes búcsú vétel, és engedelem nyerés mellett megyek el. Mellyekre Isten engem úgy segélyen, és Istennek minden Szentéi.“ S e szerónt Városunk Örökös Hűségére lett meg Esküvóse arra nézve alkalmatosán lett maga el Szánása, el Tökóllése, és által Ajánlása után a Szokott Taksa le tétele mellett nevezett N. N. Lakosunkat a Közrendü Lakosok Sorából ki vévón az ezen Privilógiált Polgárjainak Számába Rendibe bé vettük, bé Számítottuk, és bé foglaltatva számíttatva, irat- tatva tartjuk, határozzuk, rendeljük Boldog Emlékezetű Őseink Póldájok Szerént, és azok által nyert Privilegiált Jussainknál fogva a Törvény, és Felsőbb Rendelések értelmében holta napjáig, vagy mind addig, mig Hüsógékost védelmeznek, megtudják-e egyeztetni lelkiismeretűkkel és humánus érzésükkel, hogy most egy ártatlan embert, kinek Önök részben tanítványai is voltak, nehány befolyásos embertársuk megölni akarjon, mondván : „Elég hogy két nemzedéket felneveltél mehetsz öreg„ ?! Az emberszeretet, igazságosság és köztisztesség nevében felszólítjuk ezennel Önöket, hogy csatlakozzanak hozzánk egy derék ember és családjának megmentésére. Steuer urnák egykori tanítványai. Ä „Hangya“ Nagybányán. A „Sz. H.u, egyik helyi lapunkból arról értesültem, hogy Nagybányán fogyasztási szövetkezet vau alakulóban, hogy ez szoros összefüggésben fog áliani a „Hangya“ központi fogyasztási szövetkezettel, hogy a bányaiak által alakítandó fogy. szövetkezet a bányaiaknak nem kell, hogy a Hangya a nbányai tisztességes kereskedők ellen ezzei támadást intézett, hogy visszaélt törvónyadta és szabta jogaival, „reáveti“ magát az összes városokra s végül, hogy áldástalan és romboló működése mindent inkább szolgál, mint a közönség érdekét. Mindezen határozottsággal emelt vádakat pedig igazolja azzal, hogy . . . mivel is igazolja? — Semmivel! Mert az, hogy a nagybányaiaknak kell vagy nem kell fogyasztási szövetkezet, ez nem szól sem a „Hangya“ működése ellen, sem a mellett. Épen úgy, minthogy kell-e Szatmáron egy hetedik pénzintézet, vagy nem kell, az nem igazolja, hogy a pénzintézeti rendszerünk jó-e, vagy nem ? Épen ug3T, mint hogy kell-e Szatmáron egy más részvénytársulati alapra fektetett vállalat vagy nem ? nem igazolja azt, hogy ez vagy amaz a vállalkozás egyáltalán , káros kihatású. Mert a jelzett közlemény Írója nem a nagybányaiakhoz szól, nem őket akarja hathatós speciális érdekű érvekkel egy esetleg helytelen terv megvalósításától visszatartani, hanem támadja az egész rendszert s támadja főként a „Hangyát.“ Nekem nem szándékom a nagybányaiak helyes vagy helytelen cselekedet bírálni én is a rendszerről akarok ugyancsak néhány szót szólani. Egy néhány szót a szövetkezeti rendszerről, egy nehány szót a Hangyáról s egy nehány szót a közérdekű dolgok megbirálásá- nak módjáról. „Visszaéltek a szövetkezetek alapításával . . .“ „állami protekczió mellett a kereskedő osztályt támadták meg, megélhetési feltételeiben . . .“ „a nélkül, hogy a közönség érdekeit képesek volnának védeni .. .“ ben, Készségében, s’ Erkőltsi Tisztaságában meg maradván Polgári Rangjából, Tisztiből annak uttyán le nem vetkeztettetik, adván, engedvén, tulajdonítván ezen Polgári Raug Ajándékozásánál fogva nevezett Polgárunknak a Hazai Törvények értelmében, mind ezen Várossí Polgári Jussokkal, kivótetésekkel, Haszon vételekkel bent a Városban, ennek Mezeiben, Erdeiben, Szőlő Hegyeiben, Folyó Vizeiben, Határiban, kivül ezeken az Országban lévő Vámokon, Réveken, Harminczadokon való Járásokban, Kelésekben az eddig tett és ezután teendő Rendtartások szerént leendő Szabad, sérthetetlen, és meg gátolhatatlan, folytatólag való Élésére tellyes Hatalmat, Just, és Szabadságot, ezen Városunk szokott hiteles fekvő Petséttye alatt Honnyi nyelvünkön költ Bizonyság Levelünk Rendiben, Lakó Városunkban Szathmár Németiben Városunk rendszerént való Hites Fő Notariussának Tegze Mihály Urnák keze által, Urunk Születésének 1825, Ditsössó- gesen Országló Fejedelmünk Uralkodásának 33-ik, Városunk Szabadságának 110-ik Esztendejében Junius 4-ben tartatott Tanáts G-yüléSzathmár-Németi Várossának Fő Bírája Polgár Mestere és Tanáttsa. Kiadta Tegze Mihály s. k' Főbiró. m sünkből.
