Szamos, 1903. május (35. évfolyam, 36-44. szám)

1903-05-28 / 43. szám

családnak van valamely lapja, mely a napi eseményekről részletes kimerítő tájékozást nyújt, ez az egyetlen czélul megmaradt szórakozás is nem annyira az olvasásra, mint inkább a játékra szorítkozik. Nem kicsinyeljük a játékot. Ellenkező­leg igen szükségesnek és hasznosnak ítél­jük, akármilyen alakban is nyújt a léleknek szórakozást, de csak addig a határig, a meddig igazán csak szórakozást nyújt s nem anyagi hasznot, vagy nem anyagi romlást eredményez. A va banquenál a já­ték már nem gondüző, hanem újabb gond­szerző, olyan czélból, amit a kaszinónak semmiféle elfogadható elve sem fedezhet. A kaszinónak az olvasáson és szóra­koztatáson kívül megmaradt volna még egy olyan feladata, melyet a társadalomnak más intézménye ez időszerűit még külön czélul nem vállalt magára. S ez a feladat nem más, mint a társadalmi egységnek a munkálása. Ennél a pontnál sajátságos visszafor­dulását látjuk az időknek a kaszinó éle­tében. Vagy micsoda társadalmi egységet munkálnak az olyan kaszinók, melyek az országban felekezeti színezettel vagy egye­nesen megjelölve felekezeti czélból alakul­tak! íme igy ütött rést az idő a régi alap­szabályokban foglalt amaz elvben is, hogy a kaszinó „minden nemesebb érzésű és jó erkölcsű ember előtt nyitva áll“, mert már vannak felekezeti kaszinók is, melyek a társadalmi egységbe a felekezeti széttagolt­ság elvét becsempészték. Ha hetven esztendő viszontagságai, változásai a szatmári Társaskör eredeti czélját és feladatát jelentékenyen módosí­tották, vagy épen megváltoztatták is, egy­ben még mindig jelentős feladat várakozik rá, s napjainkban talán még nagyobb suly- lyal, mint eddig: a társadalmi egység mun­kálása, mit a kaszinó vezetői az ünnepély alkalmával is méltán hangsúlyoztak. Ha a kaszinó eltérne ettől a czéltuda- tos törekvésétől, alig maradna valami, a mi létjogosultságát igazolná. Ha azonban teljes őszinteséggel és czéltudatossággal szolgálja az egységes társadalon alakításának szép és nemes feladatát, olyan munkát végez, mi fennállását egyelőre további hetven esz­tendőre is biztosítja. Mert ebben rejlik e Társaskör ereje s ebben van e Társaskör­nek a jövője. Ily reményekkel üdvözöljük mi is a Szatmári Társaskört alapításának hetven­éves évfordulóján ! Kréraer Sándor és a Szatmári Hírlap. A nevezett lapnak 1903. évi május 6-iki, úgyszintén a május 19-iki számában egy oly czikk jelent meg, mely lőkópen Krémer Sán­dorral a színigazgatóval és szinészszel, de jelen­legi színtársulatával is birálólag foglalkozik. Meggyanúsítja elsősorban is azokat a hírlapi czikkeket, a melyekben Krómer Sándorról és színtársulatáról kedvezőt írnak, sőt a Pesti Hír­lapnak a társulatról megjelent előnyös hírét is „illetékes helyről“ sugalmazottnak jelenti ki. Maga Krómer Sándor, a Szatmári Hírlap szerint, csak nagyon ritkán mer már színpadra lépni s igy Eperjest találta alkalmas médiumnak arra, hogy komikus vénájának szabadfolyást enged­jen s hogy annak a városnak a közönségét ejtse az orvosok nagyj rémületére 40 fokos lázba. Második czikkóben arra tér rá, hogy Krómer Sán­dor egy valóságos „Kicsoda ember“, kiről a be­regszászi irodalmi s müpártoló egyesület elnöke olyszerü felvilágosításokat kért, vájjon Krómer valóban a szatmári színház igazgatója-e, mert Beregszászban erről kételkednek s megbízható tudósitásképen Arnold Sándor trvszóki elnök kúriai biró szájába adja „panaszkópen“, hogy a társulat 22 tagnak van jelezve, de ebben is benn foglalva zenekar, karszemólyzet, kellékes és szinlaposztó. Aztán előre jelzi, hogy a tanács, melyhez a kérdés intézve van, bizonnyára a legkedvezőbb feleletet fogja adni; hisz a kér­désre vonatkozólag a kérdező elfelejtette a czi- met. Egyszóval a beregszásziak „bevannak csapva“ s kárörömmel kínálj0, hogy a bereg­szásziak is élvezzék Krómer szinigazgatásának gyönyöreit. A Sz. H. derék munkát végez. Meg­tette azt, hogy a szatmári színházi saision alatt egyeben sem rágódott, mint Krémer Sándoron. De most már abban is élvezetét találja, ha utána megy Eperjesre, Beregszászra. Úgy látszik, hogy a megkóstolt falat csak nagyobb étvágyat csi­nál. De miéit is teszi? Ha mint kritikusnak joga és kötelessége is, hogy tárgyilagosan fog­lalkozzék azon hiányokkal, melyek a közönség érdekében orvoslásra és pótlásra szorulnak, de érthetetlen, hogy szélmalom harczot kezdjen azon állapotok javításáért is, melyeket nem ismer Hiszen a Szatmáron működő társulatból az egy Ferenczy és Bátosy páron kívül csak maga Krémer Sándor az, ki megmaradt. De neki sem a Ferenczy, sem a Bátosy pár nem áll útjában, ám igen is az a társulat, melynek igazgatója Krómer s az az igazgató, kinek neve Krómer. Ez az eljárás egy bizalmat igénylő laphoz nem illik, annál kevésbé, mert minden sora gya­núsítás, adatai a valósággal teljesen ellenkeznek s csak az az egy czó.zat, ri ki egész hang­jából, hogy egy emberről, egy színészről, szín­igazgatóról a megtoroihatatlanság köpenye alatt oly állításokat dobjon a közönség elé, mely an­nak ártalmára lehet. Az ilyen hangú közlemé­nyektől minden jóórzósü ember undorral fog elfordulni s csak azon lehet csodálkozni, hogy az a derék részvónvtársaság, mely a lap tulaj donosa s mely szivén viseli a lapnak tisztessé­gét is, hogyan tűrhet meg szerkesztőségében olyan tagot, ki egyéni szenvedelmének ily rut jelenségekben ad kifejezést. A meggyanúsított Pesti Hírlap talán tudomást sem vesz a Szat­mári Hírlap létezéséről. Bizonyára ezt a körül­ményt a Szatmári Hírlap szerkesztősége is tudja s igy merészsége érthető. De hogy Szafmár városának nemes ta­nácsa véleményében nem terrorizáltatja magát s a meggyanusitásért elégtételt vesz magának, azt gondolni lehet. Vagy a tanács is olybá ve­szi a Szatmári Hírlapot, mint a Pesti Hírlap ? Ez már a részvényesekre volna kedvezőtlen. Hogy Beregszászban mint vélekednek s mint vélekedjenek Krómerről és társulatáról, azért a Szatmári Hírlapnak ne fájjon a feje. A Krómer 24 játszótagból álló társulata, melyben sem a zenekar, sem a kellékes, sem a szinlaposztó nincs benne, igenis megfelel a kö­zönség kívánalmának. De persze a Szatmári Hírlap azt szeretné, hogy az „ő“ szép czikkei- nek írója volna talán egyedüli személyzete a társulatnak s ő játszana valami nagyszerű is­teni színjátékot, melyre aztán maga a lap, de egyedül az a lap Írna dicshymnuszokat s szer­kesztene falrengető tapsot. Egy kissé komikus ez a hang. De lehetetlen másképen írni, olvas­ván a Szatmári Hírlapot. Titeket is olvasó kö­zönség arra kérünk, hogy ne bosszankodjatok, hiszen a Szatmári Hírlapról szólva: ilyennek is kell lenni! *) K. I. HÍRROVAT. * A kaszinó jubiláns estélye. A Társas­kör, mint már jeleztük, szombaton este ünne­pelte meg fényes társasvacsorával fennállásá­nak 70 éves fordulóját. Terítve a játékterem­ben volt, melyet a város előkelőségei teljesen megtöltöttek. A hangulat ünnepi és lelkes volt s ez a hangulat az egész bankett folyása alatt uralkodott. Az első tósztot Veréczy Antal a kör elnöke mondotta; az egységes társadalom eszméjét lelkesen fejtegette s poharát is erre az eszmére ürítette. Az elnök mondott még egy nagyjelentőségű beszédet, melyet horderejónól fogva és irányitó ereje miatt nagyon ki kell emelnünk. Ebben a beszédben Pap Géza pol­*) A fenti czikkben foglalt bírálathoz a czikk Íróját, mint a társulat ottani viszonyait közvetlenül szemlélő tanárt és hirlapirót legilletékesebbnek ta­lálván, közleményét minden kommentár nélkül tet­tük közzé. Szerk. gármesterről, akit éltetett, hosszasan és magasz­taló szavakban beszólt. Kijelentette, hogy a le­zajlott polgármester választásnál csak a viszo­nyok kényszerűsége és félreértés állította őt szembe nagyérdemű polgármesterünkkel, akit az előtt is nagyrabecsült, tisztelt és szeretett, a választás óta pedig, melyben kisebbségben maradt, működése a közelismerést és tiszteletet annyira kivívta, hogy most a zászlót meg kell hajtani előtte, mint olyan ember előtt, a ki e város javát, közérdekeit, szellemi és anyagi haladását a maga törhetlen odaadásával, ügy- buzgóságával s önfeláldozásával szolgálja s hogy székében, melynek betöltésére kiválóan reá termett, még soká munkálja a város javát s szolgálja a közjót, szivéből kívánja. Ezt a be­szédet általános tetszészaj és éljenzés követte, a melyen a közhangulat meleg üdvözlése és megelégedése nyilatkozott meg. A polgármes­tert éltette még dr. Fejes István is, a ki lel­kes és magasztaló szavakban köszöntötte po­harát Pap Gézára, dr. Kelemen Samu szintén éltette a polgármestert és Antal Dániel alelnö- köt. dr. Fechtel János a kaszinók hazafias mis- sióügyót fejtegette nagy lelkesedés között és méltatva Veréczy Antal elnök közelismerésre méltó nagy érdemeit, magasztaló szavakban él” tette öt. Uray Géza a helyőrség tisztakarát, Kiss Zsigmond ezredes a város közönségét, dr. Vajay Károly a törvényszék elnökét éltette. * Rákóczi ünnep, A Kölcsey-Kör f. hó 26-án dr. Fechtel János elnöklete alatt vál. ülést tartott, melyen határozatba ment, hogy a károlyi Kölcsey-Egyesülettel karöltve ren­dezze körünk a tisza-becsi julius 14-i ünnepélyt, ha a vármegye a vrm. főjegyző indítványát elfogadja és az emlékkövet ez ideig felállítja. A Kölcsey-kör ebben a szellemben megkereste a nagykárolyi Egyesületet. * A Szamos jobbparti érdekeltség teg­nap délelőtt a városház nagytermében Nagy László alispán elnöklete alatt népes értekezle­tet tartott, melyen túlnyomó többséggel ki­mondta, hogyr a vízügyekben társulni nem kí­ván, s az igazgatást továbbra is a vármegyére bízza, egyszersmind a gacsályi körjegyzőség községeinek a társulás iránt benyújtott indítvá­nyát elvetette. * Az esküdték alaplajstroma. Szatmár- Nómeti sz. kir. város polgármestere, mint az esküdtek 1904. évre érvényes alaplajstromának összeállítására kiküldött bizottság elnöke ezen­nel közhirré teszi, hogy a város határában lakó mindazon férfi, aki f. évben a 26-ik óvót betölti, a magyar nyelvet érti, magyarul írni olvasni tud és évenkint legalább 20 K egyenes állami adót köteles fizetni, vagy amennyiben időleges adómentességet élvez, 20 K egyenes állami adó­nak megfelelő értékű vagyonnal bir, továbbá adózásra való tekintet nélkül minden köztiszt­viselő, lelkész, a magy^ar tudományos akadémia tagja, tudor, okleveles tanár, ügyvéd, mérnök, építész, hajós kapitány, gazdász, gyógyszerész, vegyész, bányász, erdész, tanító, sebész, állat­orvos, felsőbb művészeti, vagy más felsőbb szak­iskolát végzett egyén, végül aki a középiskolai záró vizsgát letette, a f. hó 29-ik napján d. u. 3 órától 5 óráig a városháza közgyűlési termé­ben az alaplajstromba való felvétel végett az összeíró bizottság előtt személyesen, vagy meg­hatalmazott által megjelenhet. Szatmár-Németi, 1903. május hó 22-ón P a p p Géza polgár- mester. * A Pannónia szálló felülvizsgálata al­kalmából közgyűlési határozat alapján a városi tanács Bálint és Jámbor műépítészeknek a még bentlevö 2000 K tiszteletdijból a szállóalap épí­tésére engedélyezett összeg terhére 1000 koro­nát kiutalt. * A város pert nyert. Ezelőtt két évvel történt, hogy az államvasutak egyik vonatáról kipattant tüzszikrák a sárerdei faültetvónyeket fölgyujtották. Az államvasutak igazgatósága barátságos utón nem akarta a kárt megtéríteni, miórtis a város ellene keresetet indított. Az ügy most nyert befejezést s azt a város birói- lag meg is nyerte. Legközelebb a kereseti ösz- szegben, szakértői és szemledijakban, valamint perköltségekben 4807 K 56 fillért fizetett a va­sút a város pénztárába. A városi tanács ezen összegből 3164 K 92 fillért az erdei törzsa­laphoz csatolt, a többit pedig a költségekre ki­i utalványozta. 8 Áthelyezés. Nagy Tamás m. kir. pénz­ügyi titkárt a pénzügyminiszter Máramaros- szigetről a nagykárolyi pénzügyigazgatósághoz ‘ helyezte át.

Next

/
Thumbnails
Contents