Szamos, 1903. május (35. évfolyam, 36-44. szám)
1903-05-21 / 41. szám
alapon álló — mondjuk concurrenssel állván szemben, saját érdekükben kényszeritve vannak a raktári szövetkezet által tagjai irányában szabott feltételekhez is alkalmazkodni. Legkönnyebben megoldható a gabona raktár kérdése már létező hitelszövetkezetek utján. Szinte elengedhetetlen kelléke a vasút állomás, miután ez által a szövetkezet minden további fuvarozástól megmenekszik, mert a raktár az állomáson vágány mellett lesz építve s a beraktározó gazda a gabonát egyenesen oda szállítja. Magánvasutak, sőt valószínűleg nemsokára a Máv., is ingyen területet szoktak rendelkezésre bocsájtani a magtár építésére sőt árkedvezményt is nyújtanak (mint tette ezt pl. dicséretre méltó előzékenységgel egyébb kedvezmények kíséretében a Sz. E. H. V. a közel múltban az Erdődön megalakított raktári csoporttal szemben.) A kormány az építési és szervezési valamint felszerelési költségekre meglehetős anyagi támogatást helyezett kilátásba és ennek alapján el is érhető az, hogy semmi különös anyagi áldozat nem kívántatik a tagoktól. Mint a hitelszövetkezet üzletrészes tagja a gabona raktár létesítése által nyújtandó előnyöket mindenki egyformán élvezi. A közelben más már létező s gyakorlati hasznot felmutatható raktári szövetkezetre nem utalhatok mint a Tisza-Uj- lakon működőre. Legjobban igazolja ezen (különben e téren hazánkban úttörő) szövetkezetnek s egész szövetkezeti ágnak gyakorlati hasznát az ennél mutatkozó évenkinti fokozatos fejlődés. a „Tisza Újlaki raktári hitelszövetkezet mint az O. K. H. tagja“ ma Galicz iában egyike a legjobb hirü czégeknek, mondhatni hihetetlen árakat ér el, mert az értékesítésnél nem tekintettek egyebet, mint egyenes utón a tagok előnyeit védeni s igy az üzlet velük a legsimábban bonyolítható le. Hogy ránk nézve a galicziai piacz fontosabb a budapestinél s ott nagyobb árak Jobb neki ott békén, Hontalan pihenni: Mint nyugovó álmát A magyar nemzetnek Szomorú sorsával, Szomorúbbá tenni! Szabolcska Mihály. m Kisértetek. Nagy, fekete gomolyagokban, lehetetlen alakokat képezve úsznak a fellegek a kis ér- melléki falu fölött s irigy kajánsággal zárják el a nap meleg sugarait. Itt ülök az ódon nemesi kúria egyik bolthajtásos szobájának vasrostélyos ablakánál s a sürü záporon át meg a nádfedeles házak fölött belebámulok az ólmos fellegekbe. Különös, szinte leírhatatlan érzést uralok. Olmos körülettem minden. Úgy érzem, ólom nehezedik a szivemre is, meg az agyamra is, elhalt a szivem dobogása, megszüni az agyam működése. Az ólom folyton súlyosbodik s a szivem, az agyam fogy, egyre fogy és nem tehetek ellene semmit. Rettenetes, kínos érzés. Olyanféle, mint mikor az embert elevenen elföldelik, vagy mikor orgyilkosok törnek rá s i is érhetők el, az természetes és tagadhatatlan, de viszont elvitázhatatlan s a kisgazdát szomorúan érintő tény az is, hogy ennek előnyeit nem ez élvezi és élvezte eddig, hanem a gabona piaczunkon uralkodó egyes kereskedők. Korántsem czéloztam azt, hogy ez utóbbi tisztességes gárdát támadjam, ellene törjek, a legkevésbbé sem. A kisgazda javát keresem. Bizonyára ott, hol valakinek haszna van, egy másikra kell, hogy a kár háramoljék sokszor, de ez esetben nem. Nem szabad átsiklani a felett, hogy nem egyedül az eddigi esetleges kihasználás ellen volna az orvosság, hanem kioktatni is akarjuk kis gazdánkat a mai kor igényeihez képest s végül ott, hol gabona raktár szövetkezeti utón létesül, ott a reális gabona kereskedő könnyebben tud érvényesülni, mert hisz nem apránként kell összeszednie azt a sokféle szemetes gabonát, hanem egy készből egybe gyűjtve venni, vagyis veheti a vidékének legszebb terményét. S. M. HÍRROVAT. * Áldozócsütörtök, egyik magasztos és szép ünnepe az összes keresztyén világnak ma van. A Megváltó menybemenetelének emléke gyönyörűen egésziti ki a vallás tanításainak a megváltásra vonatkozó részét, melyet 10 nap múlva a bekövetkező pünköst ünnepén a Szentlélek kitöltetésének emlékünnepe fejez be. A tavasz áldó melege, a május sugárzó fényözöne még kellemesebbé varázsolja a szivek és lelkek ünnepét Áldozó csütörtök napján. Legyen az mindnyájunkra nézve lelki élvezettel teljes! * Jubileumi ünnepség a Szatinárhegyen. Vasárnap, e hó 17-én a Szatmárhegyen az ev. ref. templomban ritka és díszes ünnepség folyt le. Ekkor ünnepelte a hegyi ref. egyház lelkészének, Papolczy Károlynak 50 éves papi jubileumát. Az ünnepség színhelye a templom volt, melyet zsúfolásig megtöltött a nagy számú közönség, melynek soraiban az előkelőség is szép számmal volt képviselve. Bár a kedvezőtlen idő sokakat visszatartott, mégis városunkból számosán rándultak fel az ünnepélyre. Az isteni tiszteleten maga a jubiláns mondott meghang, a halálos ijedtség rémes hangja torkába szorul. Egy erőszakos mozdulattal félre vágom a fejem — és ott velem szemben egy ülő alakot látok vérbe futott szemekkel, halálsápadt arczczal, mintha márványból faragták volna, pedig tudom, hogy húsból való test, a melyben megfagyott a vér . . . Egyszerre eltűnik a két szeme s csak két borzalmas üreg marad a helyén, eltűnik a márványszerü arczbör s egy ijesztően csupasz koponya vigyorog felém .. . Az utczáról hangokat hallok. Oda figyelek. Két paraszti sorban lévő idősebb férfi húzódott az eső elől az eresz alá, éppen az ablak előtt. — Hogy törtint? Hát úgy törtint, hogy a felesige, a kit tegnapelőtt fődeltünk el, az éjjel meggyütt az uránál, megfogta a kézit és hitta, hogy menjek vele, mert, hogy ott jobb lenni, mint ebben a sáros világba. — Ne beszéljék, mán hogy lehet az ? — Úgy volt pedig. 0 maga mondta máma reggel, kevéssel a halála előtt, hogy majd megfagyott a keze, mikor a hótt asszony megfogta. — Hiszi kend, hogy azért hótt meg a Vámos Gyuri, mivelhogy a felesége hitta ? A fene U" Biztosan úgy vót, hogy az éjjel túlerő ható imát, melynek elmondása közben sokaknak láttunk könyeket szemeikben. Utána fia, Papolczy Zoltán apai lelkész prédikált, párhuzamot vonva a lelkész és halász sorsa között, kiemelve az ige hirdető hivatásának küzdelmes- ségét s ebből a szempontból méltatta a jubiláns érdemeit. A predikáczió végeztével kezdődött a küldöttségek üdvözlése. Először a hegyi egyház nevében Szabó Lajos egyház gondnok üdvözölte a jubilánst, átnyújtva az egyház tagok ajándékát: egy ezüst díszes iró készletet.Utána Dr. Vajay Károly a városi törvényhatóság, Uray Géza a szatmári egyházmegye, Rácz István lelkész a szatmári egyház, Bakcsy Gergely a németi egyház és az ev. ref. főgimnázium, Tar Károly az állami elemi iskolák nevében tolmácsolták küldőik jókivánatait. Az isteni tisztelet érdekességét emelték az apai ev. ref. és a helybeli iparos dalárdák művészi színvonalon álló énekei. A templomban lefolyt ünnepség után a küldöttsógi tagok és még számosán a lelkész vendégszerető házánál a fehér asztal mellett számos tósztban éltették az ünnepelt lelkészt. A fesztelen jó kedv és magyaros vendégszeretet a hajnali órákig tartotta össze a vendég sereget. * A felállítandó zeneiskola költségeire dr. Vajay Imre, dalegyesületi elnök, a fáradhatatlan buzgalmu rendező, újabb vállalkozásba fogott, mely már szokatlanságánál fogva is teljesen méltó arra, hogy minden irányban felkeltse az érdeklődést. Ugyanis legközelebb műkedvelőkkel két operettet hoz színre: Offen- bachnak „Eljegyzés lámpafénynél“ és Müller- nek „Szerelmi varázsital“ czimü müveit, melyekből a próbák már javában folynak. Szereplők: Szilágyi Erzsiké k. a., Sozánszky Gyuláné úrnő, Gödé Erzsiké, Lengyel Angela k. a., Szentiváuyi Sándor, Mondik Endre, dr. Lénárd István és ifj. Csomay Imre. A zenekarban részt vesznek: dr. Havas Miklós, Ferencz Ágoston, Szerdahelyi Károly, Veress Lajos, Jónás Béla, Markos Imre, Sándor Ven- czel, Saja Viktor, Saja Sándor stb. Az előadásban vegyes kar is fog szerepelni. * A helybeli Társaskör, mint már említettük, fenállásának 70-ik évét május 23-án, este 8 órakor, saját helyiségében társasvacsorával fogja megünnepelni, a melyre holnap estig jelentkezni lehet B a r t h a Kálmán felügyelőnél. * Gyászllir. Ózv. Csomay Imrénó szül. Csomay Klára, a Csomay-család tisztes matrónája, 77-ik évében, Genesen, közelebb elhunyt. A boldogultban Csomay Imre helybeli tekintélyes ügyvéd édes anyját gyászolja. * Hivatalvizsgálat. Kemény Alajos kir. tanácsos, pénzügyigazgató s Vanyék József p. sen gyakorolta az itali pályát, oszt az ártott meg neki annyira, hogy ma meghótt. — Szinjózan volt az, komám, magam be- sziltem vele reggel jószágkihajtáskor, dil fele mán hótt vót. Hiszen tudja kend is, mennyire kedvelte az asszonyt. — Mán az igaz, hogy nagyon szerette. — Hát vót, ahogy vót, elég a, hogy hótt. — Az aratásra is rossz idő jár, a megdült életben összeaszott az érett mag. — Igen ám, pedig hej ! . . . Dolgozunk, mint egy igavonó jószág és nincsen látszatja. — Nincs ám, mert az urak . . . Elmentek az ablak elől. Lassan, félve fordítottam a fejem jobbra, a hol az imént az a csúf koponya ült azon a mozdulatlan alakon. Nem volt már ott, a helyén ismét azt a másik fejet láttam, a merev, hideg arczvonásokkal. Most a szomszéd szobában hallottam hangokat. A grófné volt ott a ház úrnőjével és a község orvosával. Az a finom, előkelő megjelenésű és mindig sejtelmektől félő grófné. — Itthon a vendéged ? — Azt hiszem, dolgozik. — Beszélni szeretnék vele. — Nem szereti, ha zavarják. Majd a vacsoránál beszélhetsz vele. Legjobb, legüditöbb és legolcsóbb ásványvizek a Szolyvai, Luhi Erzsébet és polenai gyógyvizek. feltűnő gyógyhatással alkalmaztatnak: köszvény, vese, hólyag, gyomor, torok, és gége bajok esetén. Kapható füszartizletskbsn és az uradalmi ásványvíz bérlöségnél Szolyván (Beregmegye). — Prospektus ingyen és bérmentve.
