Szamos, 1903. május (35. évfolyam, 36-44. szám)

1903-05-03 / 36. szám

egyforma jó kiszolgálásban részesülne, meg­szabadulna egy nagy, embertársát leala­csonyító nyűgtől, a borravalótól. Halottszemle és bonczolás. Sokáig gondolkoztam, mig e czikk meg­írására szántam rá magamat, mert attól tar­tottam és féltem, hogy igen tisztelt Szerkesztő ur is, ha már csak a czimót is meglátja, papír­kosárba dobja, vagy ha mégis talán más czikk hiáuyában, miben azonban tudom szükség nincs, közzé teszi, akkor meg a közönség nemhogy elolvasná, de még megtekintésre sem fogja mél­tatni. Gondolkozásom közben azonban eszembe jutott a Dr. Benedek János országgyűlési kép­viselő által, a nemrég megtartott nópgyülósen említett paraszt és ennek szalonna piritása és az ezen szalonna pirításból nevezett képviselő által levont azon következtetés, hogy nem jó az embernek mindig sokáig gondolkozni. Ezen szerintem is igen helyes következtetés folytán megérlelődött bennem az elhatározás, miért is tollat véve kezembe, megírtam ezen czikkemet, melyben a törvényszéki hulia vizsgálat és tör­vényszéki bonczvizsgálattal akarok röviden fog­lalkozni, és kérem tisztelt Szerkesztő urat, hogy rövid czikkemnek becses lapjában egy kevés helyet szorítani szíveskedjék. A bűnvádi perrendtartás 1896. évi XXXIII. tcz. 210 §. első bekezdése értelmében „halott szemle és bonozolás foganatosítandó, ha gyanú támad, hogy valakinek halálát bűntett vagy vétség okozta.“ Tehát a most hivatolt bekezdés értelmé­ben a halottszemle és bonczolás csak azon esetekben foganatosítandó, ha alapos gyanú tá­mad arra, hogy valakinek halálát bűntett vagy vétség okozta, ha pedig ilyen gyanú fenn nem forog, mellőzendő. Szerintem a törvény ezen szavai után a halottszemlét és bonczolást elrendelő hatóságok­nak, mely szomorú kötelesség a legtöbb eset­ben az illetékes vizsgálóbírónak jut, a rendel­kezésükre álló összes adatok felhasználása mel­lett, mindenek előtt azt kellene és kell megál­lapítani, hogy tényleg forog a fenu oly gyanú, mely a halott szemlét, illetve a bonczolást a bűnvádi perrendtartás 240 §-a értelmében szük­ségessé teszi, vagy pedig nem forog, s a boncz vizsgálat elrendelését avagy mellőzését e sze­rint rendeli el. Annyival is inkább állítom ezt, mert a halott szemle s különösen pedig a bon­czolás czélja a most hivatolt § magyarázata szerint nem más, mint a „Büntetőtörvény­könyvbe ütköző ölés tényálladékának és ama Egy fiatal özvegyhez. Szép asszonyom ! egy pár jó szavam hozzá, A férjéhez tudom, hű szerelme vonzá, A világról azért lemondani téves, Hiszen még fiatal, csak huszonöt éves! Ha lehull egy rózsa s megmarad a párja, Másik kinyílását még óhajtva várja . . . Kár úgy elvonulni, a nézete téves: Hiszen oly fiatal, csak huszonöt éves ! Jól tudom, a férjét igazán szerette, S mélyen gyászbaborult, mikor eltemette, A világról azért lemondani téves, Hiszen még fiatal, csak huszonöt éves! Itt az idő, most már letelik a gyásza, Ne legyen zárkozott, legyen nyílt a háza; Örökre gyászolni, higyje el, hogy téves, Hiszen oly fiatal, csak huszonöt éves ! Ma is szép az élet, mint nem is oly régen, Mikor férje-urát beczézgette szépen . . . Hátha feltalálja . . . lemondani téves, Hiszen még fiatal, csak huszonöt éves! Bocsánatot kérek, hogy ily nyíltan szóltam, De rosszakarója, — tudja — sohse voltam, Hallgasson meg engem, a nézete téves : Fiatal is, szép is, csak huszonöt éves! Baka Elek. mozzanatoknak megállapítása lévén, mely a ! büntethetőség megítélésére szükséges.“ Tudomásom szerint azonban az illetékes : hatóságok, hac ak valaki nem természetes ha­lállal múlt ki, avagy hacsak öngyilkosságot nem követett el, a halott szemlét és ennek folytán a bonczolást is elrendelik és foganato­sítják is. Távol áll tőlem azonban, hogy ezen ille­tékes hatóságok s még kevésbé a bíróság eljá­rását bírálat tárgyává akarnám tenni, és pedig annál kevésbé, mert hiszen tudomásom szerint az eljáró biró, mikor a bonczvizsgálatot elren­deli, alig lát egyebet, mint az illetékes elöljá­róságnak, hol a haláleset történt, azon egyszerű jelentését, mely a legtöbb esetben azon kijelen­tést foglalja magában, hogy Tóth György vagy Nagy János itteni lakos a mai napon gyanús körülmények között hirtelen meghalt. A. gyanú tehát megvan legalább a jelen­tésben Ezen jelentés alapján aztán a vizsgáló­bíró azonnal elrendeli a bonczvizsgálatot, mert hiszen az ügyet a törvény értelmében soron kívül kell elintézni, az a biró pedig a halál esetnél jelen nem volt s igj' magára felelőssé­get nem vállalhat. Pedig ez nézetem szerint nem helyes s nem a törvény értelmének megfelelő eljárás. Tegyük fel ugyanis, hogy valaki saját földjén és egyedül ki akar vágni egy fát s a fa véletlenül reá dől és megöli. Avagy valame­lyik gőzmalmi munkás munka közben véletle­nül megsiklik s a kerekek közzé esve, a kere-1 kék összetörik, vagy valaki egy hegyen jár- j kálva, onnan véletlenül megcsúszva, leesik s | meghal. Avagy valaki egy száraz malomban | őrölteteti, lovait hajtva azonban a kerék vi- ■ gyázatlausága folytán összetöri, bár a molnár | is jelen vau stb. stb. Vájjon miért ez esetek- ; ben a bonczvizsgálat (bár az általam utóbb ' említett esethez hasonló alkalommal tudomásom | szerint bonczolás végaztett), kit lehet ezen eset ! ben gyanúsítani, hogy bűntettet vagy vétséget követett el ? A bonczvizsgálat azonban ezen esetekben is elrendelendő a vizsgáló biró által, ha a je­lentés csak úgy hangzik, hogy Tóth János ma gyanús körülmények közt meghalt. És mi történik ekkor ? Az, hogy a biró ság és orvosszakértők megjelennek a helyszí­nén és csak ott győződnek meg a halál igazi okáról, miután pedig a bonczvizsgálat már el van rendelve, azt foganatosítják is. De tegyük fel, hogy nem foganatosítják, a végeredmény ak­kor is az, hogy egy tetemes költség felmerült a bíróság és szakértők kiszállása folytán. Hogy ily esetekben bonczvizsgálat nem volna foganatosítható s nem is lenne fogana­tosítva, természetesen, ha a fentebb jelzett je­lentések részletesebbek volnának, ezt igazolja a Bűnvádi Perrendtartás elöl hivatolt Szakaszá­nak magyarázata, hol ugyanis ki vau mondva, hogy a törvény azon rendelkezésének, mely a halottszemle és bonczolásról szól, megfelel az 1887. évben 78879 —887 szám alatt kiadott uta­sítás rendelkezése Ezen utasítás 3 §-a pedig azt mondja, ha megállapítható, hogy a halál természetes volt, esetleg oly öngyilkosság, vagy oly vólet- leusóg folytán következett be, a melynél min­den idegen cselekmény vagy mulasztás be­folyása ki vau zárva, a hulla minden bonczvizs­gálat nélkül eltemetendő. A 24, illetve az 5-ik § pedig határozottan kimondja, hogy a hullaszemle, illetve a boncz­vizsgálat mikor foganatosítandó, sőt az atóbb jelzett § az egyes eseteket részletesen fel is sorolja. Hogy ezen esetek közzül csak egy néhá­nyat említsek, ilyenek: ha valaki ütés, vágás, szúrás, lövés, megfojtás, valamely ételnek vagy italnak, vagy gyógyszernek bevétele után meg­előző orvosi, sebészi vagy szulószi műhibák miatt halt meg stb. Igen, ily esetekben van helye bonczolásnak, mert itt forog s legalább is itt foroghat fent oly cselekmény, esetleg mulasztás, melynek következménye a halál be­állta volt. Tehát megvan a bűntett vagy vét­ség, vagy legalább az ezek fentforgására vo­natkozó gyanú, ez pedig önként maga után vonja a bonczolást is. Én szerintem nagyon is helyes, hogy a törvény a lehetőségig a legszűkebb korlátok közzé szorította és előírta azon eseteket, me­lyekben helye van a bonozolásnak. Helyesnek látom ezt részint azért, mert ezzel az állam meglehetős, összeget takarít meg, részint pedig azért, hogy az elhalt hozzátartozóit, kik a be­következett halálesettel már úgyis mélyen van­nak sújtva, egy újabb fájdalomtól megkíméli. Mert bizony csak őszintén mondjuk meg, senki sem szereti azt, hogy egy hozzátartozóját, ki neki talán épen a legkedvesebbje volt, szót- vagdalják és fürészelgetik s aztán megint ösz- szevarják. Hogy pedig ezen törvény által meghatá­rozott bonczvizsgálati esetek olyanokkal ne szaporodjanak, mint fentebb említettem, ezen, véleményem szerint úgy lehetne segíteni, ha minden nem természetes halálesetben részletes orvos rendőri hulla vizsgálat teljesittetnék előbb, mint ezt a törvény is előírja. Azonban nézetem szerint ez talán némely s különösen félre és távol eső helyeken orvos szakértő hi­ánya miatt nem is eszközölhető. Ha azonban ez nem eszközölhető, akkor az illetékes ható­ságnak teljes és kimerető jelentést kell az eset­ről a bíróságnál tenni s a bíróság, hiszem és tudom, hogy minden esetben és körülmények között már csak ezen jelentés alapján is meg­tudja állapítani azt, hogy van e bonczolásnak helye van nincs ? A bűnvádi psrrendtartás ide vonatkozó többi intézkedéseivel foglalkozni jelenleg tér nincs, azonban ha szerkesztő ur saraimnak helyt ad, úgy ezt máskora featarlom. *) Spektátor. Még egy pár felYilágositó megjegyzés a thanoton használatához. A napokban újból kaptam Szatmárról a thanaton használatára vonatkozó kérdezős­ködő levelet. Készséges örömmel Írtam meg erre a választ. Minthogy azonban úgy látom, hogy az érdeklődök bővebb tájékozást óhajta­nának, mint azt e tárgya czikkecskemben kifej­tettem, czélszerünek látom, hogy nyilvánosan is közöljem — igen tisztelt Szerkesztő ur kö­szönettel vett szives előzékenysége folj'tán — az épen idő és alkalomszerű felvilágosító meg­jegyzéseimet. I. Újból hangsúlyozom, hogy a permete­zést szélcsendes és tiszta, lehetőleg verőfényes időkben kell eszközölnünk, különben az eső lemossa, a szél lefújja a thanaton port a fale­velekről s igy munkánknak nem lesz meg a kívánt eredménye. II. Használjuk a permetezésre itt is azt a Vermorel-fóle gépet, a melyet a pereuoszpora elleni védekezésnél alkalmazunk; csakhogy a thanatonnal való locsolás alkalmával, hogy a folyadék a magas fákra is könnyedesen follö- velhető legyen, egy nyílású, boss u réz csövet kell a gép szájára illesztenünk. E tekintetben a gépelárusitó kereskedő okvetlenül tájékoz­tatást nyújt. III. Czólszerü lesz a permetezendő fák alatt a füvet lekaszálui, mert a thauatonból hull le a fáról egy kevés mennyiség, a mi által a takarmányul szolgáló fü inficziálódik. Ha a thanaton az apróra lekaszált fűre hull, a mi­korra ez a rövid fűszál megnő, lemossa az eső, lefújja a szól a rátapadt mérges anyagot s nem romlik meg a takarmányul használandó íü. IV. Legfontosabb kérdés a permetezés ideje. Itt Kőrösön még senkisem permeteztet, mert a levólhernyók még nem keltek ki, nem jelentkeztek. Gyümölcsfáink közül a cseresznye szilva, körte, baraczk elvirágzottak, az alma s a megyfák most vannak teljes dns virágpom­pájukban. Gyakorlati szokás itt, a minek az eredménye — egész jó lélekkel hangsúlyozom a teljes siker — az, hogy a mikor a levél- hernyó pókhálószerü szövedékkel bevont fész­kéből kikéi, ez időpontot használják tel a per­metezésre. A fészek körüli lombokat locsolják meg s mihelyt a kis hernyók kimásznak éle­tük első útjára, thanatonnal mérgezett levelet faldosnak, a minek következtében rögtönösen elpusztulnak. Ha sikerül a kikelés után azon­nal elvégezni a permetezést, ez a logjobb, mert akkor a fészekből nem mászik a hernyó mész- szire, nem árasztja el a fa nagy részét s igy pusztításuk könnyebben, kevesebb anyaggal eszközölhető. Ha azonban már kimászott a hernyó a fészekből, úgy nagyobb területen lo okolandó meg a fa. Minthogy pedig a levél­hernyó kikelése a virágzást követőleg a levelek kifejlődésekor történik, a virágzással egyidejű *) Közérdekű ozikkeit mindig szívesen látjuk. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents