Szamos, 1903. április (35. évfolyam, 27-35. szám)
1903-04-19 / 32. szám
emberi és ne állatias vagy gépies legyen. Ha ezt kihagyunk a nevelésből és kitöröljük az emberből, körülbelül oda jutunk, mint az a vegyész, ki minden testnek alkatelemeit ismeri, atomjainak elrendezését tudja és mégsem képes a szükséges elemeket úgy összevegyiteni, hogy eaekböl előálljon az a test, amelyet ngyanezen elemekből az Istenség alkot. Tudjuk mely elemekből áll az emberi vagy állati test és mégsem costruálhatjuk vegyileg meg a legkisebb élőállatot sem. Miért? Mert nem lehelhetünk életet, meleget semmibe. Ez fenn van tartva a mindenható Alkotó titkos és kifürkészhetetlen műhelyének, Csupán tudományossággal tehát nem biztosíthatjuk az emberi nem jövőjét. Nem a tudomány értékét akarom ezzel lejebb szállítani, távol legyen ez tőlem, sokkal kisebb vagyok, mintsem erre jogosítva volnék, de azt állítom és kívánom, hogy a tudományt ne az anyatejjel szívja be a növekvő nemzedék, né tantételek legyenek első játékai a gyönge gyermekkornak, mert ezt a serdülőbe később beleojthatja maga férfi, aki viszont nem képes az anya hivatását betölteni, amely a szív, az eszmények, az ideálok felélesztésében áll. Hanem az édes anyatej nevelje a szivet és első, mit a gyermek ajk elrebeg, ez az örökima legyen: „Mi Atyánk ki vagy a mennyekben.“ A tudományba elmerült nő, ki maga is elfeledett imátkozni, ki maga sem érti az égi szózatot, ki maga sem. hisz az Örök életben, hogyan nevelje vallásossá gyermekét? Már pedig a vallás, melynek csirája öröktől fogva benne szunnyad az emberi szívben és lélekben, az egyedüli, amely emberivé teheti a társadalmat, a vallás az egyedüli melegágy, melyből minden erény fakad, a vallás az egyedüli talpkö, melyen biztosan állhat a társadalom és a mely a megpróbáltatások közt nem engedi eltánto- rodni az egyént, ez az egyedüli fundamentum, amely fenntartja az embeiiséget, a melyen állva, ha percznyi léted súlyától legörnyedsz, emel majd a végtelen érzete. S ha ennek elragadna büszkesége, fog korlátozni az arasznyi lét. És biztosítva áll nagyság s erény. Szív nélkül nincs vallás, vallás nélkül nincs meg a haza fogalma sem, nincs meg a munka szeretető sem. (Folyt, köv.) HÍRROVAT. Az 1. negyed lejártával felkérjük lapunk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. * A szatmári ev. ref. egyházmegye gyűlése e hó 15., 16. és 17. napjain tartatott meg. Legélénkebb volt az érdeklődés természetesen a közgyűlés napján, csütörtökön, midőn az egyházmegye tagjai a szatmári egyház tanácstermét zsúfolásig megtöltötték. A közgyűlést, melyen Biki Károly esperes és Luby Géza gondnok elnököltek, az egybegyűltek éneke és Biki Károly esperes fölemelő imája kezdte meg, melynek bevégezte után az ülést megnyitotta. Napirend előtt Kiss Bertalan egyházmegyei főjegyző szólalt fel s hivatkozással azokra a tudósitá sokra, melyek a nagybányai ref. egyházmegye közelebbről tartott üléséről a „Magyar Szó“, „Szamos“ és „Szatmár“ czimü lapokban megjelentek, kijelenti, hogy az a magánlevele, mely a nagybányai ülésen szőnyegre került s melyről a tudósítások azt állítják, hogy ebben tanácsbiró-társairól sértőleg és kicsinylőleg nyilatkozott volna, ilyesmit nem tartalmaz, s nem is tartalmazhatott. — Nyugodtan várja a nagybányai egyházmegye följelentése folytán az I ügy elintézését s a közgyűlés személye iránti ítéletének felfüggesztését annyival is inkább kéri, mert meggyőződése szerint a fegyelmi hatóság az ellene tett följelentésnek leg- j kisebb árnyalatban sem adhat igazat s ha ez mégis be fogna következni, tudni fogja kötelességét, hogy elfoglalt tisztségeiről lemondjon. A közgyűlés e felvilágosítást egyelőre tudomásul vette. Ezután dr. Hantz Jenő, világi főjegyző jelentette, hogy a megüresedett tanácsbirói székre az egyházmegye 40 szótöbbséggel Mada- rassy Dezsőt választotta meg. Az uj tanácsbiró az esküt letevőn, a bizalmat megköszönte, mire az esperes őt az uj állásában szívesen üdvözölte. A Szilva István egyházmegyei aljegyző távozását az egyházmegyéből közgyűlés sajnálattal konstatálta s az uj jegyző választásra határnapul f. év junius l ét tűzte ki. Ezután bemutatta esperes az egyházmegye lelkészi karába újonnan megválasztott Vásárhelyi Zsigmond szamosujlaki és Darcsi Bertalan mándi lelkészeket. Az egyházmegye néhai Szegedy Antal helyébe a szatmári ev. ref. főgymn. igazgató- tanácsába Luby Géza gondnokot választotta meg. Ezután a különböző adományokról történt beszámolás során a közgyűlés köszönetét szava zott Luby Géza gondnoknak ama fáradhatlan buzgalmáért, melynek eredményekóp a lelkészi és tanítói gyámintézet alapjára, addig is, mig a végelszámolás megtörténnék, 1057 koronát utalványozott. A közgyűlés néhai Farkas Antal emlékének megörökítését czélzó főgimnáziumi ösztöndij-alapj gyarapítására 50 koronát szavazott meg. A közgyűlés igen fontos határozatot hozott az egyházaknak a tízévi cyklus után való uj osztályozása ügyében. E szerint első osztályú egyházak azok lesznek, melyeknek javadalma 1200 kor. felül van, másodosztályuak 1000 — 1200 kor., harmadik osztályúak 800—1000 kor., negyeértés meg nem zavarta a két szív összhangját, békességét. Ha a hivatal terhei, a közélet fárasztó küzdelmei felleget vontak a férj homlokára, a szerető hitves egy mosolyával elűzte s földerítette azt. A szeretetteljes kímélet, a gyöngédség elhárította a boldogság utjából mindazt, a mi csak percznyi fájdalmat okozhatott volna az egymásért dobogó sziveknek. S hogy házasságuk ilyen eszményi volt, az is a vallásos érzésből fakadt. Mindketten mély vallásos lelküiettel voltak megáldva Istentől. Különböző templomokban, különböző szertartások szerint imádkoztak Istenhez, de leikök egyesült abban, aki mindnyájunknak szerető édes atyánk, aki nem a külső szertartásokat, hanem a szivek érzéseit nézi. Magasztos tanúság mindnyájunkra nézve, hogy a vallásnak nem elválasztani, hanem összeforrasztani kell bennünket. Ezelőtt három évvel, négy hónapig tartó súlyos betegség támadta meg az erős szervezetű férfiút. Hosszas betegségét annyi türelemmel, oly keresztyéni megnyugvással viselte, hogy a vele együtt szenvedett hű feleség e szavakra fakadt: hiszen ez nem is ember, ez egy szent! Ebből a betegségből folépült ugyan, de egós- ségét teljesen vissza nem nyerhette többé. Éle tének napja alkonyra szállt, életének útja a temető felé hajlott. Tudta, érezte az enyészet közeledését, az elmúlás gondolatával kibékült, környezetét reménynyel biztatta, de ő többé nem remélt gyógyulást. Hosszú három hónapig szenvedett ismét, mig fájdalmaitól megszabadította a halál. Ma egy éve vált el tőlünk. Úgyszólván a féfikor legjavában hagyta félbe a kedve szerint való munkát. Mennyi jót, mennyi szépet végezhetett volna még! Meghalt! elsirattuk, eltemettük ! Nem! Hármán Mihály nem halt meg. Aki úgy ólt, mint ő, az e földön is halhatatlan. Neve nem múlik el az idővel, sőt alakja még nagyobb lesz a jövőben, mikor látni fogja a kővetkező nemzedék az ő alkotásait ás minden szenvedély nélkül itélendi meg az ő munkáját. Mi, akik kartársai voltunk, vele együtt munkálkodtunk, vele néha ellentétes álláspontra helyezkedtünk, mi nem látjuk még tisztán az ő nagy alakját, hiányzik ahoz a kellő távlatunk. Mi csak azt tudjuk, hogy szerettük, becsültük öt, bámultuk nagy munkaerejét, önzetlenségét, tiszta nemes jellemét. Majd a jövőkor fogja őt tisztán látni s a maga mivoltában méltányolni. Az ő élete, az ő nemer példája buzdításul fog szolgálni az előre törekvő nemes ifjúságnak s igy lesz az ő szelleme termékenyítő erő a jövő nemzedék lelkében. Te pedig dicsőült halottunk ! aludd csöndesen siri álmodat a temetőben, álmodd tovább szép álmaidat szülővárosod, egyházad, nagyságáról, virágzásáról. Emlékedet szivünkbe zárjuk s kegyelettel megőrizzük. A viszontlátásig Isten veled! (Vége.) dik osztályúak, melyekben a fizetés a 800 kor. nem éri el. A közigazgatási szükségletek fedezésénél indítvány történt az iránt, hogy az esperesi teendőknek egyre szaporodó nagy terhe a jelenlegi 1200 korona tiszteletdijjal nem áll arányban s határoztatott, hogy a terheken való könnyítés czéljából egy alkalmazandó káplán költségeinek fedezését már most beállítja az egyházmegye a költségvetésbe. A közgyűlés legtöbb idejét az uj zsinati törvénytervezet bírálata képezte, melyben a tagok igen élénk érdeklődéssel vettek részt s végeredményében, csekély változtatással elfogadták a bizottság idevonatkozó előmunkálatát. Délután fél 2 órakor az elnök a gyűlést felfüggesztette s a tagok szép számban jelentek meg társasebédre a Károlyi-ház éttermében. Itt felköszöntőket mondtak Gulya Görgy, Madarassy Dezső uj tanács- bíróra, ki az üdvözlést viszont megköszönte. Luby Géza Biki Károly elnöktársára, Biki Károly Darcsi Bertalan és Vásárhelyi Zsigmond uj lelkészekre, Kiss Bertalan szintén Vásárhelyi Zsigmondra, ki mint kiváló egyházi iró is széles körben ismeretes. Előbb Darcsi Bertalan köszönte meg az üdvözlést, majd Vásárhelyi Zsigmond válaszolt szellemesen Biki Károlynak, Bartha Mórnak és Kiss Bertalannak. Biki Károly, Luby Géza gondnok érdemeit méltatta még egy felköszöntőjében nagy tetszés között. A közebód kedélyes hangulatban folyt le. A közgyűlés d. u. 4 órától este 8 óráig tartott. 17-ikén a bírósági ügyek nyertek elintézést. * A Széchenyi-társulat folyó hó 16-án, a városház nagy tanácstermében tartotta meg évi rendes közgyűlését Nagy László alispán elnök elnöklete alatt. A gyűlésen a tagok szép számban jelentek meg. Jelen voltak a többek között: Nagy Béla uj igazgató, Szabó Norbert nagyprépost, Hehelein Károly és Pemp Antal kanonokok, Kölcsey Antal, Pap Géza, Papp Kálmán, Majos Károly, Böszörményi Sándor, az állami iskolák igazgatói és tantestületének számos tagja. Az elnöki megnyitó után felolvastatott az uj igazgató jelentése a társulat 1902. évi működéséről, melyet közelebbi számunkban egész terjedelmében közöltünk. A közgyűlés a jelentést, elismeréssel az igazgató tevékeny működése iránt, tudomásul vette. Ezután dr. Fechtel János tartotta meg a nála megszokott szónoki hévvel a társulat volt nagynevű disz- elnöke, egyik megalapítója, dr. Schlauch Lőrincz felett emelkedett szellemű és tartalmas emlékbeszédét. Az éljenzéssel fogadott beszédet a közgyűlés jegyzőkönyvbe vétetni, továbbá kinyomatni és a tagok közt szétosztatni határozta s dr. Fechtel Jánosnak elismerő köszönetét mondott. Ezután a társulat múlt évi számadását jelenévi költségvetését, a vallás- és pénzügyi miniszterekhez és a közigazgatási bizottsághoz intézendő segély kérvényeket terjesztette elő Nagy Károly s. tanfelügyelő társ. jegyző; az előterjesztésekhez a közgyűlés hozzájárult, a számadást, költségvetést elfogadta, a segély kérvényeket illetékes helyre juttatni rendelte. Ezután a dr. Farkas Antal és Hármán Mihály elhunytával megüresedett alelnöki állások teltettek be; egyhangúlag megválasztattak Pap Géza polgármester és Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás, nagybirtokos, vármegyénk kulturális életének egyik lelkes, tevékeny férfia. Végül Nagy Béla uj igazgató indítványára a közgyűlés a város közönségének köszönetét mondott azon szivességeért, hogy a tanácstermet az egész évfolyam alatt a gyűlések tartására a társulat részére átengedte. * Személyi hir. Konja Albert cs. és kir. altábornagy Miskolczról közelebb városunkban járt és közös helyőrségünk felett szemlét tartott. * Rendkívüli városi közgyűlés lesz kedden d. u. 3 órakor, melyen a huszár és tüzér két uj lakótanya ügyét fogják tárgyalni. * Április 11-iki ünnepély. A kir. katk. főgimnáziumban a 48-iki törvények szentesítésének emlékére rendezett ünnepséget folyó hó 17-én tartották meg. Ez alkalomból a székes- egyházban ünnepi nagymise volt, melyet dr. Fechtel János czelebrált fényes segédlettel. Mise után iskolai ünnepély vo t a főgimnázium tornatermében, hol a beszédet az ifjúsághoz ugyancsak dr. Fechtel János tanár intézte. * A város zárószámadása. A gazdasági szakbizottság folyó évi április 16-án tárgyalta a város 1902. évi zárószámadását, valamint az egyes alapok számadásait és mérlegeit. A záró-
