Szamos, 1903. április (35. évfolyam, 27-35. szám)

Gazdák Lapja, 1903-04-09 / 15. szám

munka tapasztalás szerint 4—8 hétig tart; azontúl a gépek majd mindenütt használatlanul hevernek. Ezen gépeket más czélokra is használhatóvá tenni, még pedig oly czélra, mely közóhaj kielégítését képezi, ezt sikerült egy legújabb szerkesztéssel elérni. Bármely a fentebb említett nagyságú loko- mobilok átalakithatók gőzekévé. A két gép átalakítása kb. 16000 — 18000 koronába kerül.

Ez oly befektetés, mely tekintetbe sem jöhet azon számos előnynél, mit ezen átalakított gép nyújt.

A nyáron, mint eddig, elvégzi a csép- lési munkát zavartalanul és épen oly jól, mint eddig, sőt még jobban, mert elmarad a vontatás, a hosszadalmas és időt rabló kézzel való állítás, nem kell szállítás előtt gőzt, valamint vizet leereszteni és az uj cséplési helyre megérkezve újból vizet hor- datni, tüzet csinálni, újból gőzt fejleszteni, Elmarad az igavonó jószággal való várako zás, a jószágnak a vontatás általi rongálása stb. Mindez elmarad. Amint a cséplés egy kazalnál el van végezve, az átalakított gép egy emeltyű eltolása által máris magánjáró vagyis uti-mozdony. Mint ilyen a cséplőhöz megy, az rá lesz akasztva, és a legnagyobb könnyedséggel és lehető legrövidebb idő alatt akár szántáson át is elviszi a gépet uj rendeltetési helyére, hol is a munka azonnal megkezdhető. Az állatok általi vontatásnál, ha az pl. o. délben kezdődött már alig lehetett az uj kazalnál dolgozni, ha a távolság csak néhány kilométer volt is az egyik majortól a másikhoz.

Nem igy van ez az átalakított géppel, melynél minden felesleges időpocsékolás ki van zárva és alig igényel több cséplési szünetelést, mint a mennyi időt maga a menetelés igénybe vesz. A gép óránkint 3—4 kilométernyi utat tesz meg.

Cséplés végeztével a gép a legkülönb- féle egyéb munkálatokra is használható, melyek közül a legfontosabb a szántás, mely ugyanolyan módon eszközöltetik, mintha a gép eredetileg szántó gép lett volna. Természetesen a megfelelő nagyságot mindig szem előtt kell tartani, nem szabad egy átalakított 8 as géptől azt követelni, amit pl.

o. egy legnagyobb számú Fowler-féle gőz- eke-készlettől követelhetünk, hanem csak

annyit, mint egy megfelelő nagyságútól. Önként érthető tehát, hogy azon esetre, ha megfelelő nagyságú lokomobilok átalakíttatnak, a legnehezebb munkát is képesek elvégezni. Mint már fentebb említve volt, a gépek úgy alakíttatnak át, hogy óránként 3 — 5 kilométernyi utat tehessenek, s ha tekintetbe vesszük az eke szélességét, úgy bárki könnyen kiszámíthatja, hogy mennyit lehet egy ily készlettel szántani s meg fog róla győződni, hogy a raczionális gazdálkodás egyik főkelléke a gépeket igy átalakítani. Eltekintve a munka alaposabb és jobb voltától, az sokkal gyorsabb is, mivel ily készlet naponta 6 —15 hold területet is képes felszántani.

Szántási munkák végeztével e gépek vontatásra pl. trágya vagy szénhordásra, buzaszállitásra stb is használhatók.

_______

Takon

ykór a város mellett.

E lapok múlt heti számában megdöbbenéssel olvastam, hogy P.-Darócz egyik tanyáján a takonykor kiütött.

Közel van falumhoz P.-Darócz, az ottani lovak könnyen érintkeznek a lázári lovakkal, melyek gyakran átfutnak a saári határban, hol az én lovaimmal is érintkeznek, ennélfogva érdeklődni kezdtem a dolog iránt, nem csak a magam, hanem a köz érdekéből is.

Ha valami elcsigázott s el éhezett ló lesz takonykóros, végre is kiirtják s a járványosán jelentkezett betegség megszűnik, de ha nagyobb birtokon, nagyobb lóállomány között üt ki a baj, akkor bizony „gyepre magyar“, mert az átkozott veszedelmes dolog, roppant károkat okoz és megsemmisüléssel fenyeget egy jövedelmező gazdasági ágat. Nem csak a közigazgatásnak, hanem minden egyes lótartó embernek fel kell emelni szavát, s az ellenőrzést gyakorolni. Megvagyok győződve, hogy a szatmári főszolgabiróság megtette a törvényben előirt intézkedéseket, de valljon be vannak-e azok tartva, kellően ellenőrizve?

S itt felhivom a megyei alispán ur figyelmét is a dologra, ő tud az ilyen ügyekben gyorsan és radikálisan eljárni, kivált, ha az ügy iránt érdeklődik; de különben is rajta is nagy fele’ősség fekszik.

Az eset különben igy áll, ahogy kikutatnom sikerült:

A p.-daróczi terjedelmes birtoknak nagybérlője Szatmárra hajtatott a vásárra két fiatal lovat, melyek közül az egyik mint takony- kóros kiirtatott, a másik mint gyanús zár alá

tétetett.

Tehát a takonykor tényleg konstatáltatott. A birtokon 25—30 drb. különféle ló van, melyek érintkeznek, a vályún egy helyről isznak,

több közölük egy istállóban tartatik.

Mi következik ebből? Hogy az egész lóállomány a nevezett tanyán gyanús s a legszigorúbb eljárás melletti óvintézkedéseket igényli.

Nos lássuk:

1. ) El van-e zárva nemcsak a tanya, de minden egyes istálló oly módon, hogy lovat még az istállóból kivezetni se legyen szabad ?

2. ) Be lett-e oltva az egész ló állomány „mallein“-nel, hogy a takonykor gyanúja felismertessék ?

3. ) A malleinire reagáló lovak, külön kezeltetnek-e, esetleg kiirtattak-e ?

4. ) A takonykóros ló istállója fertőtlenit- tetett-e ?

E helyen megjegyezzük hogy a fertőtlenítés nem egy kis meszelésből és lugozásból áll. A takonykóros ló istállójában minden fa- nemü elégetendő, a talaj 1 méterre kihordandó, a vakolat leverendő s újból vakolandók a falak, a lován használt hámok hamuvá elégeten lök, még a vasvilla és lapát is elpusztítandó, a kocsis ruhája elégetendő, s aztán is az istállókat nem lovakkal, hanem szarvasmarhákkal kell kihasználni, mert még igy is, évek múlva is megvan a ragály kór anyaga.

4. ) Bejelentették-e ezen takonykor fellépését a vármegye alispánjához s onnan a minisztériumhoz ?

5. Van-e tudomása az állami állat orvosnak a baj keletkezéséről?

6. Ellenőrzi-e a járási állatorvos naponként, hogy a rendszabályok betartatnak-e ?

7. Ellenőrzi-e a jbiróság, hogy az állatorvos pontosan végzi tendőit ?

8. Járt-e már a helyszínén a felsőbb hatóság ?

Ezek mind törvényben előirt dolgok s még ezek pontos betartása mellett sem lehet a tovább terjedés megakadályozásánál jót állam.

Ez nem száj és körömfájás melyből a marha kigyógyul, s melyet, hogy az állomány minél gyorsabban keresztül essen, egyik marháról a másikra átfertőzünk.

Ez nem peronoszpora fecskendezés, hanem phillosera a leggonoszabb fajtából, mely elpusztít minden élő lovat, melyhez hozzá férkőzik, ez ellen nincs mentség, csak a lebunkó- zás, ha egyszer az állat fertőzve van.

Láttuk már most, mit tett a hatóság a járvány elfojtása s megszüntetésére és ami legfőbb, a járvány lokalizálására.

Előre bocsájtom, hogy ezen terjedelmes birtokon a községi elöljáróság szerint már az előbbi bérlő állománya között is akadt takonykóros állat pár év előtt, de az akkori erélyes bérlő ezeket kiirtatta, a gyanúsokat elpusztította s egyelőre elejét vette — minden hatósági beavatkozás nélkül — a további veszedelemnek ; de — — éppen ezen körülmény bi! zonyitja azt, hogy itt egy járvány fészekkel j van dolgunk s ennélfogva nagyméretű óvintézkedésekre van itt szükség.

Azt akarom kijelenteni, hogy nemcsak a magam érdekében, de közérdek szempontjából is mindent elfogok követni, hogy e rettenetes baj itt elfőjtassék és localizaltassék, s erre nemcsak a sajtó útját — mint a nyilvános ellenőrzést fogom felhasználni — hanem egész a felsőbb hatóságokig való feljelentés kíméletlenségéig fogok menni.

A hatóság elrendelte a tanya zárlatát.

Ez annyit jelent, hogy a lovak a birtok területén továbbra is munkában használtatnak, s igy az egymásközti érintkezés folytonosan fenn áll.

A hatóság kiirtatott egy csikót, egyet zár alá helyezett.

A többi csikó és csikós kancza kinn legel a lankán. Ezt személyesen láttam.

A hatóság állítólag alkalmazta a „malle- in“-nel való ojtást, minek következménye volt, hogy más három ló az ojtásra reagált.

Ez azt bizonyítja, hogy nemcsak szórványos volt a baj, hanem több fertőzés is fordult eló.

Hát tisztelt Hatóság! itt már többé nem elég a tanya zárlat, itt a legszigorúbb istáló zárlat szükséges, még pedig olyan szigorú ellenőrzés mellett, hogy az összes lóállomány még csak itatás végett se eresztessék ki az istállóból, — a beteg állatok azonnal lebunkózandók, a község teljesen elzárandó, tilalom tábla állítandó, hogy a község határába idegen ló ne lépjen, onnan lóval a határból senki ki ne jöjjön, szóval a legszorosabb zárlat alá veendő a község és határa. Ha szükséges, a község közlekedési utjain határőrök alkalmazandók, kik a községbe minden lónak be és kimenetelét megakadályozzák. Ennek naponkénti ellenőrzésére a csendőrség utasítandó.

A szbiróság és állatorvos naponként felváltva köteles ellenőrizni e szigorú óvórendszabályok megtartását.

Két hét telt el a járvány kiütése óta. Hányszor volt ez idő alatt állatorvos a helyszínén? Látta-e a szolgabiróság az intézkedések megtartását ? Tartott-e a községben általános lóvizsgálatot? Össze hivta-e a járási mezőgazdasági bizottságot, hogy e fontos kérdésekben véleményét nyilváníthassa?

Ezek mind oly dolgok, melyeket meg kell csinálni.

Végre e dolognál nem lehet fukarkodni. Elég kára van annak a szegény bérlőnek. Vme- gyénk erélyes alispánja bizonynyal fog arra alapot találni, — ha másból nem, az állategész- ség ügyi czélokra rendelt eb adó alap felhasználásával, — hogy alapos vizsgálat után a kóros lovak minden kártalanítás nélkül, a gyanús állatok pedig, — különösen azok, melyek a „mailemére reagálnak, tehát határozottan gyanúsak, bizottságilag megállapítandó beesárban kisajátít-