Szamos, 1903. április (35. évfolyam, 27-35. szám)
1903-04-02 / 27. szám
XXXV. évfolyam. Szafmár, 1903. csütörtök április hó 2. 27-ik szám. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. • ^ p "X Előfizetési ár:- " - - - • r k SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Egyes szám ára 20 fillér. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Nyilttér sora 20 fillér. A vasárnapi népgyülés városunkban. Az a nemzeti érzésekből lakadt eszme- áramlat, mely egyre szélesebb mederben és fokozódó hullámverésekkel terjed szét az országban, hozzánk is eljutott s a vasárnapi népgyülésen impozáns tormában keresett és talált megnyilatkozást. Mintegy négyezer főnyi polgárság hallgatta meg a régi Vigadó erkélyéről elhangzott beszédeket s az a sokszor megnyilatkozott lelkesedés, melylyel a közönség a szónokok beszédét fogadta, félreismerhetetlenül bizonyította, hogy a hallgatóság teljesen át van hatva azon nemzeti aspiráczióktól, a mik a szóban forgó katonai javaslatokkal kapcsolatban felszínre kerültek. Ez a mozgalom, úgy látszik, nem hasonlít valamely pártpolitika különálló elszigetelt törekvéseihez, hanem mint a nemzet óhajtása, mint a nemzet tiltakozása szólal meg a bécsi követelésekkel szemben s az a czélja, hogy a vezetőknek, kikre a nemzet az ország sorsának intézését bízta, a nemzeti akaratról tájékozást, irányítást nyújtson Az a szép felvonulás, a mit a népgyülésen tapasztaltunk s a melynek komoly méltóságát nem zavarta meg semmi olyan incidens sem, a mi az erőszakos beavatkozást legkevésbbé is szükségessé tette volna, világosan mutatta, hogy közönségünknek óhajával, magatartásával komolyan és lelkiismeretesen kell számolni a politikai helyzet elbírálásánál, mire a jogczimet a vasárnapi népgyülés alapján is bizonyára csak fokozottabb mértékben szerezte meg. A népgyülés lefolyásáról, terünkhöz képest a következőkben számolunk be: Kevéssel vasárnap d. u. 3 óra után jelentek meg a Vigadó erkélyén a népgyülésre Budapestről érkezett dr. Bakonyi Samu, Lovászy Márton és Benedek János országgyűlési képviselők, mint vendégek, környezve a helybeli végrehajtó bizottság tisztikara és tagjai által. A Vigadó előtti téren mintegy 4000 főnyire tehető közönség foglalt helyet, mely a nópgyülósnek igazi elemeiből verődött össze, egyaránt képviselvén az értelmiséget, iparos osztályt és a tu!ajdonképeni»3íép9t. Az ifjúság nemzeti lobogók alatt az erkély előtt helyezkedett el. Hölgyek is, kezdve a kendőtlenek és fejkendősöktől, fel egész a kalaposok és napernyősökig, nagy számban jelentek meg. Uray Géza végrehajtó bizottsági elnök felkérte a népgyülést elnök választására, mire ez elnökül öt, majd ajánlatára jegyzőül Osváth Elemér tanárt közfelkiáltással megválasztotta. Elnök üdvözölvén meleg hangon a vendég országgyűlési képviselőket és a megjelent nagy közönséget, élénk örömének adott kifejezést afelett, hogy ez alkalomból a város politikai összes pártárnyalatai megjelentek, a népgyülést megnyitotta s felkérte a vendégeket beszédeik elmondására, melyek hivatvák a népgyülést a katonai javaslatok ügyében teljesen tájékoztatni, felvilágosítani s már eddig is ismert meggyőződésükben megerősíteni. A képviselők szünet nélküli egymásutánban körülbelül fél-fél órás beszédet mondtak. Mindhárman megnyerő s daliás alakok; előadásuk telve a szónoki művészet szépségeivel, pohtikai tudással, a fordulatok változatosságaival, a kifejezések erejével, élénk taglejtósekkel, tűzzel, hévvel s itt ott a határokon való tulcsapá- sokkal, már mint azt az ily helyzet természetszerűleg magával is hozza. S ezek mellett mindhárman a messzecsengő hang skálájának is teljesen urai. A határt úgy lehet a három szónok közt megvonni, hogy Bakonyi az iparos osztálynak, Lovászy az értelmiségnek s Benedek eleven humorral a tulajdonképeni népnek beszólt s mindnyája kitörő tetszést és zajos hatást értei. Dr. Bakonyi Samunak szivében a lelkesedés szent tüze támad fel, midőn Kölcsey-szobrára tekint. A költő megírta a nemzet imádságában azt, hogy „Megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt!“ De ezt nem igy tartja a bécsi hatalom, még mindig bünhődésre ítéli a nemzetet, midőn tőle a katonai javaslatokban újabb pénzes vóráldozatot követel. Támadást intéz a város jelenlegi képviselője ellen, aki nem a nemzet Tavasz. Az öreg Bedő jól elmagyarázta az építőmesterének, hogy a lakóházban első, második és harmadik főkellók a kényelem; oly szélesek voltak a szobák, a veranda, mintha egy zászlóaljra számítottak volna. Pedig mindössze hárman éltek a lakásban, a cselédségen kívül: Bedő a dúsgazdag szappanos, a felesége, meg leányuk, Lujza. Kert is volt a ház végében s ilyenkor, orgona virágzása idején, a leány a lugasban töltötte minden szabad idejét; sóvárogva, epedve, mikor csendül meg az ő számára is az igaz tavasz dala. S amint az illatban fürdő napsugár szöghaját kissé világosabbra zománczozta és megvilágította fátyolos szemét: tavasz volt a leány a tavaszban. Bosszúság ült ki egy pillantásra az arczára. — Nincs itthon senki, Gábor bácsi —- mondta. Fehér hajú ingatag járású öreg ember felelte: — Tudom, tudom. De hát Gábor bácsinak igy nem szabad ide jönnie? Evődött az öreg szelíd gunynyal. Mindenben pedig az volt a legpompásabb, hogy a bácsi igaz meggyőződéssel Gábornak nevezte magát, pedig valamikor Mihály nevet adott neki papja. Csakhogy legalább egy fél- század óta Gábor bácsinak hívták a vén koty- nyelest — az Isten tudja már miért, — úgy, hogy már maga is elhitte és nyugodt lélekkel mászkált a városka egyik családjától a másikhoz. 0 volt a „békéltető lélek,“ aki szerencsésen mindig a legalkalmatlanabb pillanatban érkezett, Nem volt oly família, a melyikkel rokonságot ne bizonyított volna. Ezzel csak nem törődtek, de a békéltető rohamaitól fázott mindenki . . . — No, ne félj, majd ón egyengetem az utatokat, — kedveskedett az öreg. Lujza arcza vérvörösbe borult. — Már meg mibe ártja magát Gábor bácsi ? — Ejha, de borzasztó ártatlan lettél egyszerre. Hanem délelőtt boldog voltál; ugye, mikor erre felé defilirozott az ablakod alatt a fiatal úr ? Bizony Isten jóravaló kinézésű legény, tisztára nem értem, mit veszekszik az „ekszczei- lencziás“ apád . . . Nem folytathatta tovább, egyszerre elállt a szava; ott állott előttük Ráden Gyula. Boldog szédület kapta meg a leányt, az öreg meg roppant komikusán vállába húzta a fejét és kisom- polygott a lugasból. Mindaketten azt érezték, hogy kapkodnak a levegő után. A leány mintegy lehelte : — Gyula! Miképp jött maga ide? A róveteg tekintet egyszerre a férfi nézésévé vált. Bementem a lakásukba. Nincsenek itthon a szülői . . . Eljöttem, mert nem élet ez igy, csak vegetálás . . . Mindent megpróbáltam . . . Kimentem külföldre, de a szivem itt bujdosott mindig. Visszakerültem Budapestre . . . Épületterveket kellett rajzolnom és a fülembe az Ön beszéde zsongott. Tompán, szaggatottan suttogta tovább: — A fővárosban is meghallottam az itteni „jó híreket.“ Az embernek vannak jóakarói, akik besúgják ... Az atyja meg akarta kötni az „üzletet“ egyik konkurrensóvel, ugy-e? A leánya lett volna az áru . . . Ne, ne tiltakozzék. Tudom azt is, hogy akit én szeretek, nem csinált a szivemből eladó czikket . . . Eljöttem. Most már villámlott az elfojtott szenvedély : Itt vagyok te érted . . . te . . . mindensógem! Egy gondolatnyit háöralópett mindakettő, végighullámzott rajtuk egy édes bódulás, aztán féltő erőszakkal ölelték át egymást s izzó csókokban fuldokolva lehelték egymásba lelkűket. A természet rendje megváltozott volna, ha Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárát ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! 0 Szatmár és vidéke legnagyobb czipó'ra^tápa. MonirtVoifoV ! ! tavaszi és nyári idéqyre rqegrendelt összes úri, női és gyermek ITluljci AüLuüiv • • # 0 0 0 0 valódi franezia sebewrő bőrű lábbelik. 0 0 0 0 0
