Szamos, 1903. március (35. évfolyam, 18-26. szám)
1903-03-01 / 18. szám
kötél általi halálra voltak ítélve, jelenleg 4 év fegyház büntetést kaptak s ebből is 8 hónap £ Btk. 94. § a alapján kitöltöttnek vétetett. Hallva ezen Ítéletet, önkéntelnül azon kér dós merül fel ajkunkon, hogyan lehetséges az hogy a kik még ezelőtt rövid idővel kötél ál tali halálra voltak Ítélve, most ugyanazon bűn cselekményért 4 esztendei fegyházzal büntet' tetnek ? Ezen kérdésre másként felelni nem tudunk mint úgy, hogy vagy a múlt évnegyedben eb járt esküdtek tévedtek az ők igazmondásukban vagy pedig a jelenleg közreműködött esküdtek En az egyik alkalommal eljárt esküdtek igaz mondását és még kevésbé jóhiszeműségét kétségbe vonni nem akarom és nem is vonom. Szerény véleményem szerint azonban úgy az egyik, mint a másik alkalommal eljárt esküdtszék véleménye téves. És ha mégis arra vonatkozólag kell nyilatkoznom, hogy melyik esküdtszék igazmondását tartom tévesebbnek, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az utóbb eljárt esküdtszékét. Itt mindenek előtt azonban megjegyzem hogy ezen kijelentésem az eljárt és közreműködött bírói karra egyáltalán nem vonatkozik, annyival kevésbbé, mert a bíróság a bűnösség kimondása tekintetében, a Bt. B71. § át kivéve, az esküdtek határozatához kötve van Hogy pedig miért tartom ez utóbbi alkalommal eljárt esküdtek határozatát tévesebbnek, mint az előzőét, erre vonatkozólag szerény véleményem a következő : Dobje Alexa és Bura Mihály gyilkosság bűntettével voltak vádolva úgy az első, mint a jelenleg tartott tárgyalás alkalmával, s ezért előzőleg a Btk. 278. § a alapján kötél általi halálra, jelenleg pedig a Btk. 279. §-a alapján szándékos emberölés bűntettében mondattak ki bűnösöknek s ezért 4—4 évi fegyházra lettek Ítélve. Most már kérdem, Éogy vájjon nevezettek gyilkosságot vagy szándékos emberölést követtek-e el, vagy pedig egyiket sem ? Mert ar ról szó sem lehet, hogy mindkettőt elkövették volna. Ha most ~iár mégis elkövették eg3_iket, a fődolog kitudni azt, hogy melyik bűncselekményt követték el. És éppen ez az — a mi az embert gondolkozásba ejti. Ugyanis az első tárgyalás alkalmával eljáró esküdtek bebizonyitott- nak vették azt, hogy vádlottak az elhalt meggyilkolását előre elhatározták s ezen elhatározásuk folytán őt meg is ölték s ezért a vádlottakat a gyilkosság bűntettében mondották ki bűnösöknek. A mostan eljárt esküdtek a vádlottaknál az „előre megfontolt szándóku-ot beigazoltnak nem látták s igy határozatuk alapján a vádlottak a Btk. 279. § ába ütköző és minősülő szándékos emberölés bűntettében lettek bünösökuek kimondva s lettek az esküdtek ezen határozata alapján 4 évi fegyházra elítélve. Éppen ezért, mert a két időszakon eljárt esküdtek határozata közt ezen lényeges eltérést látom, a vádlottak terhére rótt bűncselekmény minősítése tekintetében voltam bátor azon véleményemnek kifejezést adni, hogy az első Ízben eljárt esküdtek határozatát, bár meg kell jegyeznem, hogy azt sem osztom, helyesebbnek tartom. Jelenleg a vád, mint már fentebb is jeleztem, szintén gyilkosság büntette miatt volt emelve. Ezen cselekményre vonatkozólag a bizonyítékok jelenleg is azok voltak, mint előbb. Legalább erre nézve azt lehet mondani, hogy az a mostani tárgyalás alkalmával sem nem erősbödött, sem nem gyengült, mégis most a vádlottak más bűncselekmény elkövetésében mondattak ki bűnösöknek, mint előbb. Távol áll tőlem hogy a vádlottakra kiszabott büntetést keveselném, sőt távolabb az, hogy a nevezetteket bitófára Ítélném. De mindenesetre gondolkozóba ejt azon különbség, mi a gyilkosság büntette és a szándékos emberölés büntette között van. Ha a vádlottak tényleg elkövették a terhűkre rótt bűncselekményt, akkor itt csak gyilkosság bűntettéről lehet szó s az a Btk. 278 §-a szerint büntetendő, s legfelebb a Btk. 92 §-a alkalmazható. Ha pedig nem bizonyítható be, hogy a vádlottak a gyilkosságot elkövették, akkor szerintem a szándékos emberölésben sem mondhatók ki bűnösöknek. Nem pedig azért, mert azt már feltételezni sem tudom, hogy két ember, kik éjnek idején a faluból kimennek a mezőre egy ott alvó embert kegyetlen módon meggyilkolni, ezen tettüket egymással előre ne beszélték volna meg. Ha pedig megbeszélték, akkor gyilkosságról vau szó s csak ebben lehet bűnösnek őket kimondani s nem más bűncselekményben. Mert hiszen az előre megfontolt szándék megvan. Hogy tudja az esküdtszék magának azt megmagyarázni, hogy két ember egy időben ugyanazon embert öli meg s egyik a másik elhatározásáról ne tudott volna. Ha ezt megmagyarázni nehéz, szerintem még nehezebb akkor az, hogy ezen „két ember együtt szándékos emberölésit követett el, mert tettüket nem előre határozták el. S épen eíért, mert szerény véleményem ez, tartom helyesebbnek az első Ízben eljárt esküdtek határozatát, mert nézetem szerint a törvényt ez sokkal helyesebben értelmezte. Spektator. Éu a belső, negyediknek nevezett szobában aludtam gondosan elreteszelt ajtó megett. A harmadik szobában a komorna, az elsőben a szobalány kvártélyozott így hát ön is tiszta bau lebet vele, hogy a hü Tivadar hová jutott ? Mellesleg jegyzem meg, hogy nincs tudomásom róla, vájjon az első s második, meg a második s harmadik szoba között is gondosan el volt-e reteszelve az ajtó? ! Csak annyit kell megjegyeznem, azt is csak a történeti hűség kedvéért, hogy én nem hallottam egy zárban sem fordulni a kulcsot. Elég az hozzá, hogy napkelte után kevéssel eléggé nem szeretetre méltó módon döngeti az ajtómat a komorna. hogy adjam ki a köröm- czipőjót, mert külömben igy, meg úgy. . . Drága Lila! mondom neki vissza, aligha jól emlékezik a körömezipőjóre. Én feküdtem volt le legelőbb; az ajtót gondosan elreteszeltem; ide még ? Mikulás sem hozta be a maga kö- römezipőjét. Ha csak az ablakomba nem tette ! Diktum faktum, nagy patába lettaköröm- czipő miatt, elannyira, hogy holtig hü Tivadarját is fölverte a lárma s ijedtében azt az ajánlatot tette álmos és mámoros fejjel, hogy akár motozzák meg bőrendjeinket, amelyek az elutazásra készen valának, s ha valamelyikben megtaláltatnék a körömezipő, Lila csak egy kózcsókért bocsásson meg a gazdájának. Él- feledte a boldogtalan, hogy jártában keltében valahol belelópett a körömezipőkbe s azok . a lábán ragadtak, mint ahogy valaha a czigány a lovon akadt, amelyiket által kellett volna lépnie. Álmos és mámoros fejjel aztán egyéb »mukkjával együtt bőröndjébe tette a vadonatúj körömezipőket, talán épen azzal a gondolattal, hogy haza vivén őket, önnek nagyságos asszonyom, gyönyörűségére lesznek. Csak azt nem tudom, látta-e az ön holtig hü Tivadarja az ön parádés czipőit ? Mert ha látta, úgy felette borgőzös lehetett, ha az ön lábaira is jóknak nézte azokat a körömezipőnek nevezett csol- nakokat! ? Elvégre is ahogy belé kerültek a bőröndbe, úgy ki is kerültek belőle a körömezipők. A bocsánat megváltására aztán meg kellett adni a kézcsókot. Igaz, hogy a fizetés négy szem között történt s igy nem tudni bízvást, hogy ment végbe az elszámolás. Éti ajtón keresztül mindössze tizenegy ezuppanást hallottam. De lehetett több is. Ez volt a köteles kézcsók, a többit valószinüleg bucsuzóra kapta s aligha a kezeivel fogta el Lila, a ki a lábaitól eltekintve ugyanám mutatós fehórcseléd. Hát még pongyolában milyen lehet? Ezért írtam már elöl önnek hogy mégis csak szerencsés asszony az a Hidalgó Tivadarná. A férje után valamennyi asszony belső szobájában marad valami sejtelmes titok, édes emlék ! S ezért sóhajtgat aggódva a holtig hü Tivadar : szegény Elvirám, ha sejtené! ? Nincs hát igaza önnek, nagyságos asszonyom, mikor azzal vádol bennünket, hogy nem emlékezünk önről. íme önnél van emlékünk most is, mikor a kolompári tanyáról tanácsos már elhordanuük az irhánkat. Egyébként mindkettőnk igaz tiszteletével maradok holtig hü Tivadarja nevében is : Bájlaky Tihamér. A „Nebáuts virág“-ot adták zóna előadásban pénteken, február 27 én zsúfolt ház* előtt, teljesen sikerültnek mondható előadásban. Lónyai Piroska bájosan játszotta meg mindvégig szerepét, Szentes pedig Cél estint creálta kitűnőnek mondható alakításban. Jók voltak még B. Polgár Fáni és Boda. „Váljunk el“, Sardou remek vigjáteka került szinre szombaton telt ház előtt, Baróti Irma k. a. második vendég felléptével. A darab szellemes és mindvégig órdekfeszitö volta a színészeknek is megkönnyítette a feladatot, hogy egy élvezetes estét nyújthassanak a különben is szép számú közönségnek. Csak ily nemű darabok előadásánál mérlegelhető, hogy minő különbség van, ha a mindennapi életből merített tárgyú színmű is valóban erre hivatott irók tollából kerül ki, semmint ha azt az irodalom egyéb ágával foglalkozók, a maguk ízléstelennek mondható prózaiasságukban hozzák színre. S csak ily nemű darabok lesznek maradandó alkotásai a színmű irodalomnak, — mert hiszen eszmét szolgálnak, — nem ’pedig azok, a melyek trágár esetlenségekkel akarnak hatást gyakorolni a publikumra s a helyett undort és visszatetszést keltenek. Ezt épp abból az alkalomból kellett megjegyeznünk, hogy Baróti k. a. második felléptével szerencsénk volt meggyőződni arról, miszerint a művésznő is sokkal méltóbb szerepkörben ismertette meg magát mint első felléptével. Ciprienne, ez a majdnem mindennapi menyecske, a ki igazán ráun már az urára s túl prózaiasnak lát mindent maga körül; Prunelles ez a majdnem mindennapi férj, a ki az élet gondjai miatt magát sokkal inkább elfoglalva érzi, minthogy az asszony ideáiis hajlamainak áldozhasson — szintén az életből merített alakok, — de minő ecsettel megrajzolva s mennyire szem előbb tartva mindvégig azt, a mi nemes ós ami szép. És úgy Baróti néoek az országosan közössé tett teherviselésbe, amint hajdan a jobbágyok felszabadítása költségeit viselte minden adózó állampolgár, akár volt érdekelve mint felszabadított, vagyis mint kártalanított, akár nem az ügy által — passzív érdekeltté lett. Ámde, éppen a napokban —íebr. 25.-én mondta ki egy ilyen ármentességi sérelmet hangoztató interpellációra adott válaszában Darányi miniszter, hogy a szabályozás államosításába elvileg sem mehet bele. I\y nyilatkozat mellett nem is lehet ármen tességi közérdekeltség, tehát azokat a k özségeket, amelyek árvízmentesek, a természetadta területalakulásoknál fogva nem is lehet bevonni, vagy mint nálunk történik, erős zakolni az ármentességi érdekeltségbe, azért Gacsály, vagy más haso nokra támaszkodható községek ki is bo- csájtandók abból a méltánytalan érdekeltségből, mint amelyek a Szamos szabályozás hasznát nem vehetik. Azt a fizetséget, amit ide kellene tenniök, igazán őket érdeklő czélra, belvizeik elvezetéséibe is fordíthatják s kellene lorditniok, amelytől valóban szenvednek, de a melyet nem lát vagy nem akar meglátni az, a kinek meg kellene és meg lehetne látni, pedig ezek még a közelebbi utakat is járhatatlanokká teszik éppen ezen a vidéken, a hol sohasem lesz csinált ut, sőt még a vasúton szállítást is lehetetlenné teszik a belvizek és az e részben tapasztalható vármegyei indolenczia, ahol a forum szintén nem a kormány, hanem az alispán. a—r. Bitófáról négy esztendőre. Mindenki előtt ismeretes, hogy a helybeli kir. trvszék, mint esküdt bíróság ezelőtt 3—4 hónappal Dobje Alexát és Bura Mihályt gyilkosság büntette miatt kötél általi halálra ítélte. Ezen Ítéletet azonban a m. kir. Curia, mint legfelsőbb bíróság több alaki szempontból megsemmisítette s a törvényszéket újabb esküdtek alkalmazása mellett, a tárgyalás ismétlésére utasította. A tárgyalás a napokban meg is tartatott. És eredménye, a mely azt hiszem mindenkit meglepett, az, hogy a kik ezelőtt 3-4 hónappal Színház.
