Szamos, 1903. március (35. évfolyam, 18-26. szám)

1903-03-29 / 26. szám

vasúton a megérkező kivándorlókat, gondoskodik tisztességes elszállásolásukról és élelmezésükről és utána járni köteles, vájjon ezért az illető vendéglős vagy szállodás nem-e számit többet, mint a mennyit ő kialkudott. Az indulás napján elhelyezi a kivándorlókat a hajón, miközben gondoskodik arról is, hogy a pénzbeváltásnál be ne csapják őket, vagy nagyon sok közvetítési dijat ne számítsanak fel nekik.

így a kivándorlók lassan-lassan belátva azt. hogy van valaki, a ki törődik velük, gondoskodik róluk, bizalommal lesznek a magyar állam hatalma iránt s maguktól rájönnek arra, hogyha Németországban ilyen nagymérvű védelemben részesülnek, ekkor a fiumei ut használatánál még inkább számíthatnak erre, és még kevesebb pénzükbe is fog kerülni az utazás.

Azt is megtudnék, hogy kik azok az ügynökök, akiket az irodák Magyarországra küldenek, hogy kivándorlásra csábítsák a népet.

Az eszme egyszerű és könnyen megvalósítható. Egy kevés költséggel járna az állampénztár terhére, de minden szolgálat, minden jó dolog pénzbe kerül a mai világban. de minden kiadás, amelyet kivándorlóink védelme érdekében költünk, busásan hozza meg a kamatját. Mindenesetre ajánlom a magas kormány figyelmébe ezt a fontos kérdést, tegyék tanulmány tárgyává, járjanak utána a dolognak és áldani fogja őket helyes cselekedetükért száz és százezer ember.

!

Károssá Ödön.

Válasz a Heti Szemle „Eszmék tisztázása“ ez. czikkére.

SzerkesztőUr köszöneté kifejezésével kezdi czikkét ; nem akarok adósa maradni, én is azzal kezdem. Köszönöm azt a szándékát, mely- lyel a köztünk felmerült, s mint maga is beismeri, tévedésen alapuló félreértés ellentéteit kiakarta egyenlíteni ; de nem tehetem, hogy e szándéka kivitelében a kákán is göböt kereső okoskodásait megjegyzés nélkül hagyjam. Szerkesztő Ur keze között volt felolvasásom, nem lehet panasza, szives készséggel bocsátottam rendelkezésére, sőt többet tettem, mert mégis szolgáltat, mert Raémundó egy párbajban, melyben imádottja becsületét védelmezte, halálos sebet kap, de még van annyi ideje, hogy Angustias elé menjen s ama titkot megtudhassa. Angustias kétségbeesve látja maga előtt a haldokló Raémuudót; ígéretét beváltja, s bár boldogsága megsemmisült, most már bevalja azt a titkot, bőgj' auyja helyett ártatlanul szenved Most már kimondhatta a végzetes titkot, mert a mi azt födi, most már maga a „halálos csönd “

A dráma magvát, mint látható, egyfelől az anj'a iránti szeretetnek a mélysége s másfelől az az önmegtagadás képezi, melyet Augus- tias, szenvedélyes szerelme daczára is tanúsít.

A darab, a benne megnyilatkozó rendkívül érdeklő drámai théma daczára sem ért el olyan sikert, mint Echegaray többi alkotásai. A hyperidealizmus sokszor fárasztó jeleneteken át vergődik a megoldás felé s nincs a darabban elég stilszerü változatos mozzanat és cselekmény, mely egy tisztán ethikai promblemát képes volna fokozódó érdeklődés mellett megoldani. Ez a főoka anna-k, hogy a darab teljes sikert nálunk sem érhetett el.

Az előadás egyébként a legjobbak közül való volt. Holóczy Ilona igazán gondos tanulmányt fordított alakítására, miért sokszor is tapsolták. Partnere Bátosi (Raimundó) is nagy igyekezettel játszott és sikerre! is, ott a hol hangja megengedte. Jók voltak még: B. Polgár Fáni (Donna Mercedes), Étsy Emilia (Inez) Fodor Oszkár (Orellana) és fökópen Szentes (tábornok), ki találó alakításával a figyelmet maga iránt mindig fel tudta kelteni.

mutattam egy másik felolvasásom is, melyet Máriáról írtam s olvastam fel egyik Lorántffy; estélyen. Ugyan miért nem olvasta el kellő fi-1 gyelemmel ? Nem tartotta érdemesnek ? Akkor miért adta válaszának ezt a hangzatos czimet, hogy „Eszmék tisztázása“ ? Hát lehet ilyen módon, ilyeu ide nem tartozó dogmatikai fejtegetésekkel s a tárgyhoz nem illő kitérésekkel elégtételt adni egy olyan sértésért, melyet nem velem, hanem a Lorántffy egyesülettel szemben elkövetett, a midőn meggyanúsította, gyűléseitől a miveit katholikusokat, sőt a má8 vallásu jóizlésü közönséget óva intette s a melynek j szomorú, s eléggé el nem Ítélhető következménye lett az az épületes paedagogiai leczkeés szí-j goru figyelmeztetés, melyet a zárdába járó ref. leányok kaptak ? Elégtétel ez a válasz ilyen indokolatlan támadásért ? Előbbi válaszomban a farkas és a bárány meséjére hivatkoztam, s ime akkori sejtelmem milyen hamar vált valóvá ! Nem azért vagyok hibás, a mit mondottam, hanem azért, a mit gondoltam. — Ugyan mire való ez a naiv következtetés ? Honnan tudja, hogy éu mit gondoltam akkor, mikor azt az inkriminált passust Írtam? Talán még azt is tudja Szerkesztő Ur, hogy én most ebben a perezben mit gondolok? No, ha igen, akkor j azt is tudja, hogy milyen elbírálásban részesítendő az olyan eljárás, mely a helyett, hogy j igazat szolgáltatna, alaptalanul gyanúsít s fo- kozza indokolatlan vádját Hát, hogyan is hangzik az az inkriminált kifejezés ? ,,S épen nem válik dicsőségére azoknak, kik a Mária fel- séges kultuszát is agitaczionalis czélokra használják fel.“ Ugyan ki beszél itt arról, hogy lehet-e, vagy nem, s ha igen, hogyan — felhasználni e kultuszt agitaczionalis czélokra?,' Itt annyi van mondva, sem több, sem kevesebb,! hogy a ki teszi, rosszul teszi s nem válik dicsőségére. Más kérdés az, hogy miképen használ-j jak fel agitaczionalis czélokra. Mire való tehát az agitáczio szóba belekötni s annak értelmét olyan j térre szorítani, melyet maga sem tart arra valóter- j renumnak s az arra való vonatkoztatást nálam is kizártnak tartja épen az oda csatolt „felséges“ jelzőnél fogva ? Tessék a kérdéses nyilatkozat igazi érteiménél maradni s nem pvae- judikálni nekem olyan értelmezést, a mit egész felolvasásom kizár magából. Aztán Szerkesztő Ur, honnan veszi azt, hogy ón a babonaságok- ról szólva, mintegy^ meggondolatlanul oda löktem ezt a kifejezést ? Szerkesztő Urnák a plety- kázás is babona ? Pedig emlékezhetik rá, hogy azt is elítéltem s reflektáltam az ebből folj'ó társadalmi visszaélésekre ; azután hosszasan foglalkoztam azokkal a ferde szokásokkal is, a melynek magára a vallásra vannak káros hatással, s a melynek nem egyebek, mint a vallásos iutézmény’eknek, dolgoknak a megsértése. És ha Szerkesztő Ur lokális memóriája téves adataira ©pit s olyan hely-re illeszti, a hova tényleg nem talál s nincs vonatkozásban ez a megjegyzés, ne engem hibáztasson, hanem sa ját emlékező tehetségét, mert az hagyta cser- j ben (nem akarom hinni, hogy' előre eltökélt j szándék is vezette.) Azt pedig remélem Szer- i kesztő Ur is velem együtt vallja, hogy az agitaczionalis czélokra való felhasználása a Mária | kultuszának a vallásos hitnek, sőt magának a [ vallásnak fólreórthetlen megsértése. Több tár- j gyilagosságot, kevesebb kitérést; és ide nem tartozó okoskodást Szerkesztő Ur! Oda vágjon, a hova néz s ne félre, mint a kanosai mészáros. Mit keres ön Lourdesben s azután Laczfa- luban ? Isten látja lelkem, hogy óu még gondolatban sem kisértem oda s azt is tudom, hogy minden elfogulatlanul gondolkozó és Ítélő ember nekem ad igazat, ha állítom, hogy fenti nyilatkozatom nem lehetett indok Önnek arra, hogy Lourdesbe menjen, visszafelé jövet tanácsot kérjen a Mária kongregáczióktól, s végre tiszteletét tegye Laczfaluban is és ezen útjában megrakodva egy halmaz nagyhangú frá- j zissal vehemens kirohanást intézzen a Lorántffy egyesület ellen s igazoljon olyran állítást, melyének valótlanságáról saját szemeivel győződhetett. meg, s melyet az Öu egy pár jelenlevő tanújával szemben legalább négyszáz jelenlevő ; — köztük számos katholikus is elitéi s rága- j lomnak minősít. Én nem keresem az indokot, mi. erre késztette, csak a tényekkel számolok s a viszonosság elvénél fogva joggal elvárha- j tóm, hogy Szerkesztő Ur is a téuynyel számol-, jón s ne vonjon olyan következtetést, mely sért — pasztán feltételből, s melynek valódisá-' gát bizonyitni sem tudja. Most is állítom s bárkivel szemben is fentartom bármikor és bárhol,

hogy nem válik dicsőségére senkinek a Mária felséges kultuszának agitaczionalis czélokra való felhasználása. — De azt is állítom, hogy nem válik dicsőségére Szerkesztő Urnák sem, ha olyan dolgokat magyaráz bele felolvasásomba, a melyek nem voltak benne, s a melyek épen nem méltók olj'au védelemhez, mely vallása képzelt vagy reá erőszakolt sérelmén kivan elégtételt venui. — Végezetre még egyet. Felolvasásomnak rendelkezésére való bocsátásával nem tartoztam s nem főleg olyan előzmény után, melyben az „Audiatur et altera pars“ elvének elvetésével Szerkesztő Ur előre feltételezett egy olyan sérelmet, a mi m9g nem történt s ehez képest meggyanúsított egy egyesületet. De odaadtam abban az őszinte remóny- b n, hogy ha Ön, maga meggyőződik arról, hogy alaptalan volt vádja, rektifikálni fogja s a megsértett egyesületnek elégtételt ad. S e heljmtt újabb indokolást keres arra, a mi kiindulásában is nem volt móltánj'os, nem volt jogos s nem is volt igaz. Szerkesztő Ur: „Equi- dem natus non er am.“ Vágj' talán az apám mondott volna rosszat? -- mint abban a bizonyos mesében van Írva ? — Ne menjünk ide Szerkesztő Ur, van nekünk egyebütt elég bajunk, azon igyekezzünk közös erővel segíteni, s igy többet használunk mindketten saját egj7- házunknak és vallásunknak, mint ilj'en — a kákán is göböt kereső viták provokálásával.

Szatmár, 1903. márcz. 28.

Osváth Elemér, főgj-mu. tanár.

Á közönség köréből.

Mikor Kafka ur legutóbb Nagy-Károlj'ban vizsgált, figyelmét fel akartam hívni arra, hogy ha a központban mindent rendben talál i s, egyes járásokban és körjegj’zősógekbeu esetleg mégis akadna egy kis s^pregetni valója. E czólból a közügynek kiváló szolgálatot tenni. N.-Károlyban égj'szerény kis listával meg akartam keresni, azonban menetközben arról értesültem, hogy Öméltósága N.-Károlyból már visszautazott, listám tehát nyakainou maradva hazajöttem s azóta mindig lesem-várom, de hiába a járási és falusi közigazgatás javulását.

És mi történt azóta? Az, liogj’ mások, a kik nálam 73 éves öregembernél ügyesebbek voltak, a csengeri dolgokat feljelentették és a dicsőséget előlem elharácsolták. Most azonban, miután a miniszteri küldöttek ismét N. Ká- rolyban vannak, és mert pár hót óta az hírlik, hogy Csengerbe is kijönnek, az ősz óta nagybecsben megtartott „gyűjteményemmel“ a zsebembe összesen kilenczszer átsétáltam, de miniszteri biztost még nem találtam.

Ma aztán, éppen mikor már tizedszer is át akartam Csengerbe menni, a zsebemben unatkozó Írásom [Vgósz váratlanul megszólalt és azon kérdést tette hozzám: „Öreg-öreg, mi lesz éu velem és a te dicsőségeddel, ha mik mindennap Csengerbe sétálgatunk, s egyszer csak meghalljuk, hogy azon pesti urak N.-Károlj'ból már újra visszautaztak ?“ Ez okból határoztam el, hogy említett gyűjteményemet e becses lap hasábjaira felvétetni kérjem, hátha a Nagv- Károlyban do'gozó pesti urak is még idejében ószrevennék azt.

Gyűjteményem tartalma különben csak a következő :

I.

Hirs Ernő jánki (f. gyarmati járás) megválasztott segédjegj'ző 1901. évi őszén a csengeri járásban levő Simái körjegj'zőségbe a körjegyzői teendőkre helyettesítve lett. Nevezett, habár uj állomásához 5 község tartozik, ezen teendőknek csak felületes ellátása is minden idejét teljesen igénybe vette s veszi, a jánki helyettes anyakönyvvezetői tisztségéről, mely után az államtól évi 400 korona fizetést húzott, csak 1902 óv junius hóban mondott le s igy mintegy 7 — 8 ''ónapon keresztül egészen idegen uj állomásában is felszedte a 400 koro nából eső fizetést.

Hogj7 képes lehetett-e nevezett Hirs Ernő még jelenleg is simái h. jegyző arra, miszerint 5 község teendőinek végzése mellett, körétől 8—9 kilométernyire ellenkező irányban fekvő Jánk községben a h. auyakönyvvezetöi teendőket is nap-nap után teljesíteni és hogj7 azokat tényleg teljesitette-e és minő mértékben, abban ón bizony tamáskodom.