Szamos, 1903. március (35. évfolyam, 18-26. szám)
1903-03-15 / 22. szám
XXXV. évfolyam. Szatmár, 1903. vasárnap márczius hó 15, 22-ik szám. v 6. A SZATMARMBGYBI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Kgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szaimaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Márczius tizenötödikére. Büszkén, bátor lelkesedéssel emeljük az ég felé a szabadságharcz tépett, szine- hagyott lobogóit. Lássa egész világ és lássa odafent a hatalom, hogy szilárdan és kiirt- hatatlanul él a magyar nép szivében 1848 márczius 15-ikének emlékezete, valamint a szabadságharczé is — mert akármit mondjanak is a politikai bölcsek, e nemzet szivében egybeforrott márczius idusa és az 1848—49-iki forradalom emlékezete. S valóban a márczius 15-iki ünnepek a fokmérői e nép hazaszeretetének, szabadságérzetének és lelkesedésének. Amig ünneppel ülik meg városban és falvakban egy- j aránt e napot, addig a Kárpátok alján s a Duna, Tisza mentén erkölcsös, hivatott nép lakik, mely hisz a jövőben és tiszteli a múltját. Ne tévesszen meg bennünket az, hogy sok helyütt a hatóság fejei nem vesznek részt az ünnepségen. Ne kicsinyeljük a diákokból, fiatalságból és a köznapi emberekből álló sokaságot, mely e napon összegyűl, hogy lelkét megfürössze márczius idusának dicsőségében. Azok, akik nincsenek velük, akiket a hivatalukról való téves felfogás távol tart az ünneplő sokaságtól, velünk vannak az ő sziveikben a midőn a tömeg zengi a Kossuth nótát,< halk visszhangja kél annak a bürókban, velünk éneklik a nótát az ablakok mögé bujt emberek is. Mint a levegő a föld színét, úgy járta át és át a szabadságharcz emlékezete minden magyar ember szivét s nincs esemény, nincs változás, mely ez érzést megmásíthatná. Mert az szent és szilárd lett, mint a hit, besziv- tuk az anyatejjel, tanultuk az iskolában s fejlett elménkkel igazságosnak és dicsőségesnek ítéltük. Kevés hazafias ünnepje van ennek a borús múltú hazának. A modern magyar nemzetet leköti a porhoz a mindennapi munkával terhes élet szürkesége s nem egyszer kél a kételkedőkben a hit, hogy ez a nép elnemzetköziesedik s a hazaszeretettől távolodik. Ti kétkedők és elfogultak, jertek, márczius 15-én az ünneplő sokaság közé, mely diákokból és szegényemberekből, tehát a haza jövőjéből és fundamentumából áll. Nézd, mint vonulnak, ünnepelnek, énekelnek, szónokolnak és lelkesednek parancsszó nélkül, sőt sokszor parancsszó ellenére. Ahol, hacsak egy évben egyszer is, igy tudnak lelkesedni a hazáért és a muitért, ott ne tartsunk a nemzet erkölcsi elsülyedésétől. Ahol milliók és milliók csüngenek szent lelkesedéssel a szabadság ünnepén, ott ne féltsük az igazi szabadelvüséget s a szabadság intézményeit. A szabadságnak és tiszta szabadelvüségnek mindenkor voltak ellenségei ebben az országban, vannak most is, nagy és folyton növekvő számmal. Minden oldalról, még külföldről is jönnek, feltámadnak azok, akiknek a tömeg elsötétítése és elnyomatása kell, hogy hatalmukat öregbítsék. A kor hangulata olyan, amely önőnnmagából teremtette meg a reak- cziót s az máris minden vonalon heves harczot folytat márczius idusának fennmaradt vivmányaival. Nem baj! Hadd harczoljanak! Győzni soha nem fognak. Azt fogjuk elérni, hogy a harcz hevében meg log tisztulni még jobban a szabadság és egyenlőség szelleme, mely e népet táplálja s tisztán fogjuk látni, hogy kik a mi barátaink és kik az ellenségeink. A szabadság ünnepe fontos aktuális, jelentőséggel is bir. A társadalmi, íelekezet1 és gazdasági reakczió katonáinak szemében szálka márczius idusa s a nép milliói, Óda, márczius Idusán. A „Szamos“ számára irta : Kósa Ede Babylóni vizeknél mikor ültünk, Elnyomatás s rabságunk éjjelén, Bánatunkban sirtunk és keseregtünk A szent Sionról megemlékezvén; „Melynél gyönyörűségesebb hely nincsen“ ! E szent Sión te vagy édes hazám ! Ki sokáig voltál fogva bilincsen Lelkem virágit, szivem minden kincsem Oltárodhoz e napon elhozám. Nagy ünnep ez ! — népek dicső csatáit, Ma édes kéj közt vissza álmodom ; A honfi szív a mit érez, mit áhit Dalba öntve elzengem kobzomon. Ima, keserv folynak húrjain össze Lelkem zokog fájó hangjainál . . . Hogy ajkamat Múzsám csókban fürössze A földi porból a magasba sz^k e Lebeg lelkem, hol Isten a király J S S nem földi ember ! — óh ! de hagyjuk fezt most, Midőn véres napokról álmodom ; A múlt ködén felém csillan a pallos Vér piroslik, foly minden várromon. Hóhérkötól, vérpad, bitó, sötétlik . . Halálhörgéstől ég föld megreped A legyilkolt véres árnyak beszélik A szenvedést, mely felhatott az égig Ám van biró ott a felhők felett! Van ! — és Ítél, titok nincsen előtte, — Mélység magasság benne összefoly — Belát a múltba — be a jövő időbe Hozzá képest az ember semmi — por ! Csak buborék ! mely ma van, holnap ninesen Elvesz nyom nélkül, mint az őszi köd. Egy emberöltő — s már emléke sincsen Illő azért, hogy Istenre tekintsen Rongyban, bíborban és bársony között. De nincs helye most a bölcselkedésnek, Szilaj hangot a lantra e napon ; Amott Hóreb csipkebokrai égnek . . . Fenn áll Mózesünk ott az ormokon. „Oldd meg sarud“ ! — hangzik felém e [szózat „Ahol állsz most, szent a föld, szent a hely“, összerázza e hang egész valómat, Almaimat látom lenni valónak S szent áhítattal szivem ünnepel ! Óh ! szent e hon minden porszeme, halma, „Ezenkívül nincsen számodra hely“ Virágozzék szent István birodalma, E^t kívánja minden honfikebel. Egyenlőség, testvériség, szabadság Boldogítsák itten a népeket . . . Melyek az embert emberré avatják, Hogy nemzetünk rég el nem taposták Dicső müved, nagy prófétánk neked ! Dicső müved nagy prófétánk, vezérünk, Hogy Egyptom földéről kihozál . . . Te általad tudják azt ma, hogy élünk A négy folyamnak kies partinál. Te általad becsül vén Európa S müveit népek sorába besoroz, S hogy a magyar „polgár“ s nem rongy, („helota“ Kit dicsőit kezemben a koboz. Neved beszöve száz regébe s dalba Idő árja téged el sohase mos . . . A rónaság s e honnak minden halma Zeng szép nevedtől nagy Kossuth Lajos ! Élsz a gyermek s a szép leánynak ajkán... Lelkesíted a honfikebleket, Bár vihar dúlt az összeroncsolt sajkán Az evezőt kezed erősen tartván Szerzél nekünk „uj földet, uj eget“ i Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! • Szatmár és vidéke Iegnaggobb czipőra^tára. MonÁTíIrDTfioIr t f tavaszi és nyári idényre njegreadelt összes úri, női és gyermek • • # # # # # valódi franezia sohewrő bőrű lábbelik. % % 1
