Szamos, 1903. március (35. évfolyam, 18-26. szám)

1903-03-08 / 20. szám

XXXV. évfolyam. Szatmár, 1883. vasárnap márszius he 8. 20-ik szám. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. / < Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Egyes szám éra 20 fillér. Mindecnemü dijak SzaisEaroE, a !ap tiadóhivRialálan fizetendők. Nyilttér sora 20 fillér. Tavasz és pénzbőség. Ne mosolyodjunk el e fura czimen, ko­moly, sőt mondhatni komor közgazdasági jelentősége van. Öszszefügg egymással a kettő, mint az ember kedélyállapota az idő­járással. Tavaszszal nemcsak a rügyek bimbóz­nak, hanem megnyílnak a közgazdasági élet sorompói és minden oldalról a munka és pénzkeresés özönli el fokozott mérvben a világot. Télen többé kevésbé pihennek az ipar és kereskedelem s a vállalkozás, de az első tavaszi napsugár ezeket is felébreszti álmából s kezdődik mindenütt a pezsgő élet lüktetése. Ezt várjuk ettől a tavasztól is. Várjuk annál is inkább, mert hiszen már évek óta várunk. Kereskedelmünk az utóbbi időben nemcsak, hogy hanyatlott, hanem egyenesen züllött, iparunk stagnál, a vállal­kozási kedvet ebben az országban mintha kiirtották voKva a föld színéről. Ez általános hanyatlásnak sok oka van. Első sorban az, hogy a kiegyezés évek óta vajúdó ügye el­fojtotta nálunk a közgazdasági élet lükteté­sét. ^Tost már, hacsak papiroson is, de megvan a kiegyezés és szabad a pálya is­mét. De a pálya üres, nem járnak rajta, mint az elhagyott mellékösvényen. S most, hogy a tavasz beköszönt, még mindig nem mozdul semmi. Téli dermedt álmából nem ébredezik sem az ipar, keres­kedelem, sem a vállalkozási kedv. Holott megvan rá adva a mód, pénz van bőviben. Persze, nem a polgárok zse­beiben, hanem a bankok kasszáiban A | legöregebb pénzemberek sem emlékeznek ; rá, hogy ilyen nagy tömegben hevertek j volna a milliók a nagy bankok pénztáraiban. Hovatovább oda jutunk, hogy a pénzinté­zetek nagyobb összegű betéteket nem fog­nak elfogadni. Azért, mert a pénzt nem tudják gyümölcsözőleg elhelyezni, betétek 2 1/2 — 3 1/2 százalékos kamatját nem tudják megkeresni. A pénzintézetek nem tudnak mit csinálni a pénzükkel S itt a tavasz, mely más boldogabb j országokban a közgazdasági élet fellendülé­sét jelenti s nálunk stagnál vagy visszafej-: lődik minden, ugyanakkor, midőn a bankok­ban annyi pénz van, hogy nem tudnak mit! csinálni vele s a betéteket visszautasítják. Ez nagyon szomorú dolog Mit ér ne­künk a valutarendezés, az államadósságok rendezése és minden fényes pénzügyi müve­1 let, ha a pénzt felhasználni nem tudjuk, be­fektetni nem merjük ? Ez az állapot nem tarthat igy sokáig. Kell valaminek történnie, hogy a haszonta­lanul felhalmozott milliók megkezdjék ván- dorutjaikat az országban, s mint szárazság után az eső a földet, felpezsdítsék a közgaz­dasági életet. Több mint százötven millió áru közmunka vár végrehajtásra, itt a tizenkettedik órája annak, hogy végrevalahára megkezdjék. A közmunkák menten mozgásba hoznák a ban­kok pénzeit, a bankok viszont a betétekkel szemben lennének nyájasabbak s magasabb kamatot is fizetnének. Ennek nyomán fel­lendülést venne a vállalkozási kedv is, an­nál is inkább, mert a kiegyezés bizonytalan állapota már nem áll útjában a vállalkozás­nak. Mindennek következménye természete­sen nem lehetne más, mint hogy az ipar és kereskedelem is fokozott lendületet nyerne. Nyakra-főre ütnek ki a sztrájkok, s nem múlik el nap, hogy munka nélküli proletá­rok ne demonstrálnának. A közgazdasági élet pangása folytán a munkabérek vagy alacsonyak, vagy egyáltalán nincs is bér, mert nincs munka. A közmunkák s ezek nyomán fellendülő ipar, kereskedelem és vál­Az ő légyottok, Az ö lógyottuk helye nem e föld volt, Távol volt innen, fenn, a magas égen, Ott, hol egy csillag társtalan magányban Halvány sugárt szórt reszketőn az éjben. Midőn utolszor ballagtak merengve A csillagfényes nyári ég alatt S kezük egygyó fonódott buesuzásra, A nő ajkán halk suttogás fakadt : „Lehet, hogy többé meg se látjuk egymást, Hisz a mi sorsunk oly sivár, kegyetlen, De élni fog szerelmem mindörökké S képed megőrzőm hűséges szivemben. Tudom, te sem fogsz engem elfeledui S szomju vágy ejt meg csöndes éjeken, Az édes múltról ébren álmodozva, Hogy néha-néha együtt légy velem. • Ha nem lehet találkoznunk e földön, Találkozzunk ott fenn, a magas égen, Hol az a csillag társtalan magányban Halvány sugárt szór reszketőn az éjben. Tekintsünk fel esténként a magasba, Keresse meg a csillagot szemünk ! Mig együtt fog, mint most dobogni szivünk, Egymásra ott fenn bizton rálelünk.“ Elváltak. S minden este útra keltek A képzelet szárnyán egy szebb világba, Hol boldogan ölelkezett szerelmük Midőn elszenderült a földi lárma. S ha felhöfátyol lengett is felettük, Ők mégis látták azt a csillagot S talán egyszerre mondták : „Érzem, eljött, Mert ő is tudja, hogy én itt vagyok.“ Az ő légyottuk helye nem e föld volt, Távol volt innen, fenn a magas égen, Ott, hol egy csillag társtalan magányban, Halván}' sugárt szórt reszketőn az éjben. . . Szabados Ede. Naplótöredékek. A mama naplója 1903. jan. 20. Tegnap voltunk a „Tornázó Aranyifjak Önképző Körének“ zártköri tánezfüzérén. Annus- ka szép volt, mint az angyal. Fehér plüssből volt a belépője, rózsaszín atlasz a ruhája, fe­kete hajában a piros rózsa úgy tündökölt, mint a hajnali csillag. Én a tavalyi báli toalettemben mentem. Nem csináltattam újat. Minek? elmúl­tam negyvenkét éves. Azt hiszem a városi al­jegyző platói szerelme is kihülőben van irán­tam. Kevesebbet sóhajt, mikor nálunk vacso­rázik, de annál többet eszik. A férjem azt kér­dezte tőlem, hogy hány éves vagyok én? Nem volt hozzá erőm megmondani az igazat és azt feleltem, hogy harmineznyolez. A papus elhitte nekem, de annál keserűbb arezot vágott, mikor tegnap este tudtára adtam, hogy Annuskát el­visszük a Tornázó Aranyifjak Önképző köré­nek tánezfüzérjére. — Bál, mindig csak bál ? dörmögte bosz- szusan. Ahelyett, hogy azon törekedné!, hogy tisztességesen férjhez add a lányunkat, bálokra czipeled. Eredj magad, ha mulatni akarsz. Ne­kem komoly gondjaim vannak. így dohogott a vén medve, de aztán még­is csak beadta a derekát. Egy martir arczá- val lépett a terembe. De Annuska kitünően mulatott. Ő volt a legszebb a leányok között. Igaz, a szerelmesek négyesét nem tánczolta, pedig sokan tánezra kérték s ő kifogásokkal élt. Úgy látszik, várta, hogy valaki épen ezt a tánezot kéri tőle. S Róth Fülöp kárlsbádi czipőrak tárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint lecrolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! • Szafcmár és vidéke legnagyobb czipőra^tara. 1U[onÁriIrD7fiolr ! t tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek iTícycI'AKZbOA . . # # # # # valódi franezia sehewrő bőrű lábbelik. # # # # ®

Next

/
Thumbnails
Contents