Szamos, 1903. március (35. évfolyam, 18-26. szám)

1903-03-01 / 18. szám

lapok és agitátorok vannak, mindinkább el­mérgesedik. A legutóbbi nemzetiségű po­rok megdöbbentően igazolják ennek az ági- litásnak az igazságát. Elérkezett a szigor és erélyesség ideje. A magyar államhoz méltó erővel és hatá­rozottsággal kell fellépni a konkolyhintök el­len s első sorban lehetetlenné kell tenni a külföldről jövő anyagi és erkölcsi támoga­tást. Mert külföldről táplálkoznak a Valase- kek és Lukácsiuk, onnan rángatják őket dróton. És kell egy ellentmondást nem tűrő iskolatörvény, mely abban csúcsosodjék ki, hogy aki Magyarországon született, az ma gyár iskolába járjon. Ne legyen egy gyér mek sem, aki miután elemi iskoláit elvé­gezte, magyarul ne tudjon és ne legyen egy tanító sem, aki nem becsületes hü fia ennek a hazának. Valamint a német Schuhlmeisterekkel győzték le 1871-ben a németek a fran- cziákat, azonképpen mi is csak a magyar Schuhlmeisterekkel tudjuk legyőzni s meg­győzni a nemzetiségeket. (A Cornevillei harangok) operette került színre íebr. hó 21-én szombaton mondhatni majdnem üres ház előtt. Az előadás talán ép a közönség hiánya miatt erősen magán viselte a nemtörődömség bélyegét. A hatást nem is­merő extemporizálások pedig valóságos vissza­tetszést keltettek. A vicz gyártás különben is társulatunknál az utóbbi időben valóságos má. niává fajult, mintha csakis a karzat számára lennének színészeink szerződtetve. Szentes kü­lönben Gáspár apót ambitióval kreálta, Lónyai Piroska élénk játéka, mint mindig, ezúttal is dicséretet érdemel. (A Csókon szerzett vőlegényt) adták va­sárnap d. u. — gyermekelőadásnak összhang- zatos játék mellett, este pedig a (Két pisztoly) került zsinre kevés számú közönség jelenlété­ben. Bátosy, Holéczy és Szentes szerepeikben elismerésre méltó sikert arattak. (A Tót leány). Almásy népszínművét ját­szották hétfőn, febr. hó 23 án zóna előadásban. Ezen alkalmakkor a megszokott telt színház előtt. Lónyai Piroska sehogyse tudta beletalálni magát Harka tót leány szerepébe. Hiába két urnák nehéz szolgálni Ez azonban a művész­nőt ne aggassza, hiszen népszínmű énekesnőt nem is vár tőle senki. Étsy, Ferenczy, Bátosy, Szentes és Ligeti, mint legtöbbször, most is jók voltak. (Lumpáezius Vagabundus) került színre febr. hó 24 én kedden, igazán gyérnek mond­ható hallgatóság előtt. Szentes, Boda és a Juhai József helyett ját­szó Bátosy mindannyian sikerült alakítást pro­dukáltak. Az összjáték azonban kissé vontatott volt s igy a közönség hiánya miatt amúgy is elpetyhüdt érdeklődés alig birt egy-egy jobb jelenetnél felmelegedni. (San-Toy) febr. hó 25-én szerdán Sidney jeles zenéjü daljátóka vonzott kissé nagyobb számú közönséget a színházba. Lónyai Piroska ezúttal tanúságát adta an nak, hogy tánczolni is meg tudna tauulni, ha volna a ki képezze rá. Játéka mindvégig sikkes és igy megnyerő volt. Vedrődi Gizi tánczánál a közönség érdeklődése igazán méltóan kiérde­melt tapsokban nyilvánult. Szentes Csulija jól megjátszott szerepe volt ennek a valódi színész vónáju művésznek. Ligeti, mint chinai császár azonban eltörpült alakítást nyújtott. A maszki- rozására is jobban vigyázhatott volna akkor, a mikor egy császárt reprezentál. Az idegen, a ki személyesen nem ismeri, alig tudta volna megkülömböztetui a körülötte levő mandari­noktól. Ehhez a szerephez Ligetinek még erős bödni kell. (A Dada) került színre febr. 16 án Baráti Rezső jutalomjátékául, Baráti Irma a pozsonyi színház művésznőjének vendégfelléptével. A darab Bródy Sándor általánosan ismert nevű írónak müve, naturálisztikus irányt kép­visel, s mint ilyen pikáns jeleneteinél sokszor a szokatlanság hatását gyakorolta ugyan kö­zönségünkre, de mégis azzal a megyyőződéssel, hogy az iró a valódi életet tárja fel előttünk a maga hitvány rondaságaiban. Baráti Irma játszotta a czimszerepet s já­tékáról a legnagyobb elismerés hangján szól­hatunk. A közönséget különben már a darab előtt előadott „Bál után“ czimü monológjával is egy csapásra meghódította. Könnysd temperámon tumos játéka hiv alakitó képessége a legkénye­sebb átmeneteleknól is biztosították számára a sikert. Igazán csak megköszönni tartozunk a művésznőnek azt a kellemes élvezetet, a miben közönségünket első felléptével részesítette. Színészeink közül Szentes János nyújtott, mint mindig, ezúttal is pompás alakítást. Fe renczy József jól játszott. Egry Kálmán pedig a fővárosi rendőr karikatúráját oly hűen rep- resentálta, hogy nyiltszínen is méltóan megtap­solták érte. Színésznőink közöl B. Polgár Fáni és különösen Bera Rózsa érdemelnek méltó említést. É'sy a fővárosi mindeuttudó kis leány szintén kitűnt. Nem értjük azonban, hogy a Frigyes ügyvéd nejének szerepét mért nem Holéczy Ilonának juttatták ? Kedves volt még egy kis gyerekleány Herman Milicza az ő szejpen elmondott kis szerepével. A közönséget, mely zsuffolásig meg­töltötte a színházat, oly kedvesen lepte meg a kis okos beszédével, hogy vége hossza nem volt a tapsnak, a mit érte kapott. HÍRROVAT. * Rendkívüli közgyűlés. A városi tör­vényhatóság f. évi február 23-ára kitűzött rendkívüli közgyűlésében tárgyalta a városi kölcsönök konvertálására vonatkouó javaslatot, amely gondos és alapos előkészítés után lep­lezetlenül tárja elő azon helyzetet, hogy a ja­vasolt konversio a városra nézve nemcsak elő­nyös, hanem a jelenlegi viszonyok között szük­séges és el nem halasztható, a javaslat szerint a város eddig felvett kölcsöneiből a 800,000 koronát a 176,000 a 600,000 és 360,000, össze­sen 1.765,664 koronát tevő kölcsönei konver­táltatnának és pedig az első tétel 4’87 fél, a többi 4'90 százalékkal s miután a 95 százalékos papír mellett 89184 k. 53 fillér papír vesz­teség áll elő, összesen 1 854,849 k. kölcsön fel­vételére van szükség, amelynek évi annuitása 90,709 k. 69 fillért tesz, mely összehasonlítva a jelenlegi évi annuitással, az uj kölcsönnel 14878 k. 31 fillér évi megtakarítás áll elő és igy 50 év alatt 279,520 k. tőke megtakarítás éretik el. A városi közgyűlés, tekintettel arra, ! hogy a magyar jelzálog és hitelbank a conversió iránt tett ajánlatát csak 30 napig tartja nyitva ' és ennél kedvezőbbet más intézetnél sem lehet elérni, kimondotta, hogy a fentebb elsorolt kölcsönöket a kikötött feltételek mellett cou- j vertálja s a polgármestert megbízta, hogy a I magyar jelzálog és hitelbankkal úgy a papírok­ra, mint a penaléra nézve nagyobb kedvezmé­nyeket eszközöljön ki. * Esküdtszéki tárgyalás. Dobje Alexa és Bura Mihály gyilkosságf ügye csütörtökön má­sodszor került az esküd tbiróság elé. Amint ol­vasóink emlékeznek, 1902. évi jun. 7-én, éjjel 10—11 óra közt a komorzáni határban fejsze­csapásokkal meggyilkolták Bura György módos gazdát. A gyilkosságot végignézte Fazika Tó- gyer pásztor s tettesekül, miután a gyanú saját magára irányult, napok múlva a már első Ízben halálra Ítélt vádlottakat nevezte meg. A tanács következőkép alakult meg: Elnök Szabó József, szavazóbirák : Matolay Gábor dr. és Bajnay Endre dr. ; jegyzők : Oláh Miklós és Joanovits Ernő dr. Ügyész : Németh}’ József dr , védőt : Biró Elemér dr. és Kelemen Samu dr. Mint pótbiró Kossuth Zsigmond van jelen a tárgya­láson. A tolmácsi teendőket Hozás János hites román tolmács látja el. Orvos szakértők : dr. Vajay Imre, dr. Gőbl Alajos, dr. Ecsedy Ge­deon és dr. Ember Elemér. Ellenőrző orvos- szakártő dr. Weisz Károly. Az első nap a merő tagadásban levő vádlottak, a vallomása mellett állhatatosan megmaradó koronatanú és a nyo­i besittetett egy diploma, melynek szűk körvo­nalai között próbálták meg az opportunitás te­rén a kiegyezést. Mint egy test lépett az or­szág népe a cselekvés terére és képviselőit nemcsak meg, de ki is választotta azon elemek­ből, kiknek törhetlen, szilárd hazafiságáról már tetteikből meg volt győződve. Talán ezer éves állami létünk folyásán át annyi igaz hazaszeretettel oly. szilárd honfiúi akaraterővel, és azon magaslatán az általános tehetségek összehozásának nem nyíltak meg az országház termei képviselők befogadására, mint 1861 ben, és ezer év alatt annyi szenvedés, annyi csábok és megkisértések daczára oly egyhangúlag nem nyilatkozott meg az ország képviselete történelmi jogaink visszakövetelése végett, mint 1861-ben. Elképzelhető, mikor a képviselőház többsége a fejedelmi leiratra még válaszolni sem akart, s csak is határozatban kívánta kifejezni, hogy egyedül törvényes ala­pon és törvényeinkre megesküdött koronás ki­rályunkkal jöhet hivatalosan érintkezésbe, s végre hosszas tanácskozások után engedett megállapodásából annyit, hogy többségének egyes tagjait távozásra szólítva, tüntetőleg há­rom szavazat többséggel fogadták el Deák Fe- reneznek azon fölirati javaslatát, melynek egyik s legfontosabb körmondata igy szólott: „Felség! Csakis koronás és törvényeinkre megesküdött királyunk összehívására tarthatjuk magunkat illetékeseknek mint törvényhozók munkáinkhoz fogni, tehát a törvényesség szikla falairól nem léphetünk az opportunitás ingadozó sajkájába!“ A fölirat fölutasittatott Bécsbe, a törvény­hozás föloszlott, s föloszlottak véle a törvény- hozás megalkotása végett megalakított megyék és tizenegy hónapig működő megyei tiszti ka­raink is. Miután tehát 1861-ben a hatalom szédel­gései nem elégítették ki politikai igényeinket, megyénk termeinek ajtait bezártuk, tiszti állá­sainkról lemondottunk, s azon jelszó kíséreté­ben, hogy hazaáruló közülünk, ki hivatását to­vább folytatja önkormányzati jogaink vissza­adása nélkül, -folytattuk előbbi passiv harezun- kat, mig végre 1865-ik évnek végén egy sze­rencsétlen háború befejezése után, egy proviso- rius kormány vezetése alatt újból összehivatott az országgyűlés azon biztosítás mellett, hogyha a fejedelem és nemzet egymás között kibékül­hetnek, jelenleg uralkodó ^királyunk megkoro­náztatja magát, s alkotmányunk helyre lesz állítva. Hosszas tanácskozások és küzdelmek után a hatvanegyesnél bókülékenyebb szellemű parlament 1867-ben a kiegyezést törvénybe czikkelyezte, alkotmányunk és önkormányzati jogaink visszaadattak, a koronázás mint nagy nemzeti ünnep megtörtént. Jelenleg uralkodó jó öreg királyunk máig megtartotta azokat, a melyekre esküdött. A kiegyezés keresztül vitelével Deák Ferencz halhatatlanitotta nevét, az Ausztriával történt kiegyezés sikerét, vagy balsikerét azonban a jövő fogja igazolni. Annyit ír ár a lefolyt 35 óv ma is bizonyít, hogy ellen­tétes érdekeink folytán végtelen küzdelmek között juthatunk el talán egykor eszményeink délpontjára. 1867-től máig úgy politikai mint társa­dalmi életünkben minden nagykorú ember te­remthet magának látképet, és legjobb meggyő­ződése szerint működhetik közre honfiúi köte­lességének teljesítésével, azért a legközelebbi korszakról minden szót fölöslegesnek tartok, tehát fölolvasásommal végeztem tisztelt közön­ség! S most hazafias örömmel megköszönvén szives türelmöket, az kérésem : ne móltóztasanak pongyolán papírra tett irmodoromat szigorú bírálatuk kritikájával mérlegelni, ón a klassikus stílusnak sem hivatott egyénisége, sőt barátja sem vagyok társadalmi életünk feszélytelen összejöveteleiben, keressék előadásomban, a tör­ténelmi tények fontosságát, és azok rendkivüli- sógónek alapján emeljenek föveget az ősök em­lékére. A régebbi idők emlékeinek föleleveni- tósóvel talán elértem azon czélomat, hogy azok­nak varázsa ébren fogja tartani az uj nemze­déket, s ha esetleg nehéz idők következnének, visszhangot ád cselekvéseiben én nekem azon fanaticus elhatározásomra, és fölsóhajtásomra, miszerint: Jöjjön, a mi jönni fog! A sors köny­vében följegyzett végzetünket ki nem kerülhet­jük, ha esetleges küzdelmeinkből azonban bé­nán, megtörve és mindenemtől megfosztva ke­rülnék is ki, mint hazám igaz napszámosa tű­röm és bele is halhatok, „De neked — a költő szerint — élni kell óh Hon ! és örökké mint tavasz virulni ! Oh mert ha megérném, omla­dékáidon reszketve fognék szótomolni Hazám !“ (Vége.) I Színház,

Next

/
Thumbnails
Contents