Szamos, 1903. február (35. évfolyam, 10-17. szám)
1903-02-26 / 17. szám
XXXV. erfolfam. Szatmár, 1903. csQtőTtök február hó 26. 17-ík szám. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Sok a kéregető. Az utóbbi időben nagyon felszaporodott .nemcsak Szatmáron, hanem a vidéken is a kéregetők száma. Egy részről nincs ugyan mit csudálkozni, mert a múlt év silánysága a rossz gazdasági szituácziók, mind oly motívumok, melyek igazolják, hogy nagyobb a nyomor, mint a múlt esztendőkben. Tehát jótéteményünk és jóindulatunk, a szegények támogatására nagyobb mértékben van igénybe véve. A szegények támogatása, a -szükölkö- dőkön való segítség morális kötelességünk s az elől nem zárkózhatunk el, mert a társadalom követelménye is egyszersmind. De segélynyújtásunk csak a méltányos határig mehet s azzal visszaélni nem szabad. És mégis mit tapasztalunk? Azt, hogy a kéregetők eme nagy számát a kéregetésre sem testileg, sem lelkileg hatóságilag jogosított egyének emelik. Sőt, tovább mennek, mert „a szemérmes koldusnak üres a tarisznyája,:i példabeszéd igazságát nagyon is feltűnően akarják igazolni az ők határtalan és a szemtelenségig menő szemérmetlenségükkel és tolakodásukkal. Erre pedig oly egyének vetemednek, kikről az embér hivatalt viselő fizetéses egyént igen, de kéregetőt korántsem tételezne fel. Mi jogosítja fel az ily urakat a kéregetésre? : Talán a szemtelen hazugságuk, hogy ilyen meg olyan tisztviselő, vagy isten tudja még micsoda volt ezelőtt. Vagy az, hogy nekik ez és az a polgármester, törvényszéki biró elnök, orszgy. képviselő stb. nagybátyjuk, unoka testvérük. Ez nem jogczim arra, hogy az ember jóságával visszaélve tolakodásukkal sokszor pretenzive lépjenek fel. Meg vannak nekünk a mi rendes házi szegényeink, kiket alig győzünk segíteni a rendes heti alamizsnával. Az ily egyének segítségére nincs fedezetünk, különösen akkor, amikor a kéregetés! igazolványa hamis, vagy egyáltalán annak nem tulajdonosa. A társadalom rétegeiben mutatkozó betegség ez, mely ragadós természetű. Ha valaki nem akar dolgozni, munka után nézni, legkönnyebb mindenféle furfangos módon a hatóságok félrevezetésével kére- getési jogosítványt szerezni, vagy ha ez nem sikerülne, hamis igazolványokkal un- got-berket bejárni és a jószivü adakozók jó indulatával visszaélve azt minél nagyobb mértékben megpumpolni. Ép, egészséges embernek kéregetni nem illő, de nem is szabad. Ha pedig az ember megtagadja az ilyenektől a segedelmet, sok esetben kárát vallja, mert ezek képesek aztán más tettekre is vetemedni. El nem mulaszthatjuk tehát, hogy eme körülményeket az illetékes hatóságok figyelmébe ne ajánljuk s egyúttal kérjük, hogy a kéregetésre csakis a méltányolást minden oldalról beigazolni tudó és saját hibáján ki- vül történt szerencsétlenség és csapás esetén engedélyezzenek a kéregetésre igazolványt. A legmesszebb menő szigorú ellenszer megfogja hozni az eredményt. Kevesebb lesz azonnal a koldulok száma és több lesz a munkaerő. Az ily ép erős egészséges embereket Amerikába kellene kiszállítani, hogy ott, hol nincs helye a kéregetésnek, koldulásnak, tanulják meg, mily keservesen, izzasztó munkával kell éjjel nappal megkeresni a mindennapi kenyeret. A községi főbíró urak pedig, a midőn kéregetésre 24 órai engedélyt adnak, ajánlatos, hogy meggyőződjenek, vájjon jogos tulajdona-e az illetőnek a kéregetési igazolványa? Nem hamisitott-e ? Ha mindezek megvizsgáltatnak azt fogjuk tapasztalni, hogy a közönség nem lesz Visszapillantás az 1848—49 s azokat követő sötét évek eseményeire egyes epizódokkal megyénk életéből. Irta és a Lorár.tffy-estélyen felolvasta : Domahidy István. A meteorologusok szerint jelezni szokott kritikus idők, a melyek lefolyása alatt sem emberi sem polgári joga nem volt a magyarnak saját hazájában, s mig találó volt azon kifejezés, hogy hontalan honfiak voltunk, csak nem két évig tartottak. Azon idők alatt virultak a bitók, üzletök volt a hóhéroknak, mindenfelé csörögtek a bilincsek, s minden osztrák erősség meg lett rakva a szabadságharczban részt vett mártírokkal. Kik külfö ,e menekülhettek, azokat a vérszomjas zsarnokoknak nem adták ki a nemzetünkkel rokonszen . ezö éc szentügyünk elvesztése fölött velünk együtt érező államok, a bentszorultak közül azonban csak azok me nekedhettek a sáncz és várfogságok, besorozá- sok és büntetések elől, *..1 ai. házi gazdáik meg őriztek, s kik többen kanász ruhákba öltözködve a gulyák sertésnyájak mellé álltak, vagy gazdasági felügyelőké, k, pálinka főzöknek helyeztettek be. Hiszen ^ég ma is emlékezetes a 6000 holddal birt slföldi nábob Marosi nótája, mely igy kezdődik: „Szépen legei a Marosi gulyája, a kisasszony szebben sétál utána, Még messziről kiálltja a gulyásnak : Szivem Bódi! terítsd I9 a subádat.“ A gulyás Balogh Boldizsár huszár főhadnagy volt, ki el is szolgálta s nőül is vette a Marosi leányát. 1853 — 54—55-ben kiábrándulva nemzetünk a végelkeseredós és kétségbeesés tömkelegéből ismét és erősebben reménykedni kezdett egy jobb jövő eljövetelében. Kossuthnak amerikai és angolországi sikerei, Palmerston lordnak és a Times világ lapnak rokonszenves és részvét- teljes beszédei és czikkei tápot nyújtottak a reményre és 1855-ben, mikor az olasz egység eszméje külföldön fölvettetett, s azzal kapcsolatosan Garibaldi föllépése, szabad csapatok toborzása és emigránsainknak zászlaja alá cso- portulása, valóban szivárványt tükröztek elő hazánk borús egén A külföldről becsempészett levelek és proklamácziók folytán honvédtisztjeink, kiosztották magok között a szerepeket, a fiatal Károlyi grófok közül részben kívül működtek közre az emigrátióval érdekeinkben, részben a bentlóvők készenlétre hívtak fö! bennünket. Baudisz József és Duleskó műszaki törzstisztek készítették az invásió esetére a strategikus térképeket, szóval: jogosan várhattuk a világszabadságért küzdő hősök kisérletét. A társadalomban uj situatiók között mi, mint missionáriusok indultunk meg, hogy a le' hangolt népet reményre buzdítsuk, s a tespe- désből fölkorbácsoljuk. Rendeztünk műkedvelői előadásokat, Kölcsey Kazinczy, Széchényi ünnepségeket, csak azért, hogy életjelt adjunk mindenütt, s megértessük a néppel a sötét kor tarthatlanságát. E pár évig tartó nagyreményű korszakban minden összejöveteleink dallama az volt, hogy: Boldog az a ki tűr, a ki igazán tűr, Türr Teleki, Kossuth, hozza el a vasút, éljen Garibáldi,“ és ezen buzdító dalt a mindig élünkön haladó főpapunk kezdette el, ki a reménykedő lelkeket sok szép költeményével lelkesítette, korának egyik legkedveltebb lelkésze és intransigens honfitársunk: Kiss Áron püspök. Az olaszországi háború az osztrák császár részére szerencsétlenül ütvén ki, és Napóleonnak elejtett szavaiból reményt köthetvén ahhoz, hogy segédkezet nyújt esetleg fölszabadításunkra, tüntetéseinket hatványoztuk, rendeztünk macskazenéket, ablak-beveróseket, végtelen nagyszabású körmeneteket. Angyalosban, Porcsalmán, Góberjénben, Domahidán, Csekében, Udvariban, Kis-Naményban Pusztaiakon több zá- zakra menő összejöveteleket, éjjeli megfélemlítéseket, irtunk rémleveleket, s azokat becsempésztük a német és cseh beamterek iró asztaRóth Fülöp kárlsbádi czipőraktárat W ajánljuk at. vevőközönségnek mint leaolcsóbb bevásárlási forrást. __ 0 0 Közvetlen a Pannónia szánoaa mellett! 0 0 0 • #'ä2KKSzatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
