Szamos, 1903. február (35. évfolyam, 10-17. szám)

1903-02-08 / 12. szám

XXXV. évfolyam. Szamár, 1903. vasárnap február Iíö 8. , 12-ik szám. * ' , V jf •V . Cf. / Vegyes tartalmú iap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATM ARME GYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Mindennemű dijak .^zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők, j Nyilttér SOTa 20 fillér. Yárosi pénzügyi politikánk reformjáról. Már majdnem megszokássá vált városi pénzügyi helyzetünket olyannak tekinteni, melyet megfelelő reálitás nem támogat. Ma­gas adózási viszonyaink alkalmasak arra, hogy pénzügyi politikánkat a kelleténél jó­val kedvezőtlenebb világításban lássuk, ho- lőtt az igazságos bírálatnak nem szabad figyelmen kivül hagynia számos olyan ha­ladásunkat jelző tényezőt, melyek pénzügyi helyzetünket a múltban érzékenyen befő lyásolták s a jelenben meg épen elismerés­sel kell üdvözölnünk azt az irányt, mely hivatva van arra, hogy már most is, de még inkább a közel jövőben pénzügyi hely­zetünket véglegesen konszolidálja. Ha egyszerűen, csupán községi adó százalékainkra vetünk is egy pillantást, azt tapasztaljuk, hogy az a bizonyos maximá­lis hőmérőnk, mely az 1900-ik évben a 98% községi pótadóban kulminált, az ezt követő években, ha nem is rohamosan, de mégis bizonyos megnyugvást keltő mérték­ben kisebb százalékokra szállott alá: 1901-ben 93%-ra, 1902-ben 86%-ra, az idei 1903-ik évben pedig 84%-ra. A belső pénzügyi ’.onszolodácziónk határozott javulását még inkább el kell ismernünk, ha tekintetbe vesszük, hogy az 1899-ik évig olyan tőketermészetü ősz- szegek és olyan mértékben vétettek lel ki­adásaink fedezetére, a melyek nélkül köz­ségi adószázalékunk a jelzett években még sokkal magasabbra is emelkedett volna. A következő kimutatás világosan jelzi, hogy költségvetésünk még ama magas köz­ségi pótadókkal is távol állott attól, hogy kellően reáiizáltnak lett volna tekinthető. I. Az italmérésből a költségvetésbe íelvétetett : az 1895- ik évben ......................... 4760 frt. 18 96- ik „ ...... 5000 „ 1897- ik * 5000 „ ezenkívül hiány .... 7000 „ 1898- ban................................... 5000 „ ezenk ívül hiány .... 4000 „ 1899- ben................................... 10000^ „ II. Az erdőalapból a költségvetésbe felvétetett: 1896- ik évben . . 35.600 kor. 1897- ik „ ..................... 28,225 „ 189 8- ik „ 40.000 „ kamatokkal együtt . .116.143 „ III. Azigazságügyipalota-kölcsönből: 1898-ban . .... '19.800 kor. 1902-ben......................................9.715 „ A fenti években e rendkívüli fedezeti alapokat kellett igénybevenn^ hogy költség- vetésünk mérlege még a kimutatott magas pótadó mellett is megállhasson. Ezzel a gyakorlattal szemben megnyugvással kell konstatálnunk, hogy a jelenlegi költségve­tésünk berendezése szerint ilyen természetű fedezetek nem szerepelnek s ennélfogva az idei 84 százalékunk a tavalyi 86 százalék ellenében háztartásunk egyenlegében a va­lóságban nemcsak 2 százalék különbözeiét, hanem ennél jóval többet is jelent. Pénzügyi politikánk helyes irányítása azonban e ponton nem állapodik meg, ha­nem utat és módot keres arra nézve, hogy idófizető polgártársaink adóterhe a lehető­ség határai között még inkább kőnnyit- tessék. Elismeréssel győződtünk meg ez iránt Pap Géza polgármester és Novak Lajos tőszámvevő azon előterjesztéséből, melyet a pénteken tartott gazdasági bizottsági v lésen tettek. Ez a fontos pénzügyi művelet, mely­nek érdekében Pap Géza polgármesterünk illetékes helyeken az utat előkészítette, ab­ban áll, hogy a város kölcsöntőkéi konver­táltassanak, mig a jelenlegi politikai kon­A Milu esete. A regényes fekvésű Máramaros megyében van egy kis igénytelen falucska N. Orosz pa­rasztok lakják. Csendes, jóravaló nép, a mely békében műveli a saját kis földjét. Durva, da- j rócz öltönyben járnak a férfiak, széles tüsző- | vei a derekukon és nagy nehéz bocskorral a j lábukon. Az asszonyokon kivarrott ingváll. Legérdekesebb a leányok hajviselete. A hóm- í lóktól két oldalt kezdődik a haj fonása és a fülre engedve hátul középen egybefonják, j Hogy vastagabbnak tűnjék, fekete fonalat ke-1 vernek közé. Gyönyörű kép az, midőn vasár-; nap a templom köré gyülekeznek. A leányok fején ilyenkor koszorú van élővirágokból, mely pártaalakot képez és hátul hosszú szalaggal van összekötve. „Dáj bozse zdorolje !* így üd vözlik az arra menőt Istentisztelet után lassan elszóleduek. Egy ilyen alkalommal történt, hogy Milu, j egy jobb módú parasztgazda, a tisztelendő atyá- í hoz közeledett, kalapját kezei közt forgatva, J nagy alázatossággal és kérve-kérte, hallgassa J meg panaszát. A jólelkü lelkiatya barátságosan biztatta, hogy csak mondja el bátran és letelepedett a kis, fából készült templom ajtaja előtt lévő padra, amig Milu a paraszt, tiszteletteljesen állt meg előtte. No mi baj Milu? Mikor érkeztél vissza, hisz hajói tudom, Erdély országot jártad azóta? Igenis, tisztelendő szent atyám, közel tiz hónapja, hogy oda voltam, tegnap érkeztem haza és mondhatom, jó kis pénzcsomót hoztam a keresett napszámból, most már kifizethetem a házamra visszamaradt kis adósságot. No ennek örülök, felelt a tisztelendő ur, hát otthon hogy vaunak? Az asszony egészsé­ges? Hát a kis Ilyána? Különben gyakran lá­tom, amint libákat őriz a patak partján. Szép, jó leányka! Hány esztendős a kicsike? Tizenkét éves múlt, szent atyám. De hát valamit szeretnék mondani. Hallgass meg uram. Én elmegyek újra messzire és vissza se jövök többé soha. Ejnye Milu, hát mi lelt, hogy olyan keser­ves hangon beszólsz. Mondd el őszintén; hátha segíthetek bajodon? hát igenis, mondom az éjjel beteg lett az asz- szony és hát — apa lettem másodszor — de ezúttal sehogy sem tudom a dolgot megmagya­rázni és folytatja szikrázó szemekkel, ki is dobom ón azt az asszonyt avval a porontytyal együtt, mert nem az enyém szent atyám, se- hogysem az enyém. A tisztelendő elgondolkodott és bizony egy kis fejtörésbe került, mig újra neki szánta magát, hogy szóljon. Milu! monda ünnepélyesen, neked igazad ! van, de azért úgy kell elfogadnod a kis ártat­lan jószágot, mintha csak a tied volna, mert minden, amit a te portádon belül találsz az a tied, a te jogos tulajdonod. Eredj haza, öleld meg azt a szegény bűnös asszonyt és szeresd a kis gyermeket, mert az a tied és senki azt; tőled el nem vitatja, mert a te házadban szü­letett. Milu szomorúan ballagott hazafelé és se- hogyse tudott megvigasztalódni a tisztelendő ur szavain. El is határozta még útközben, hogy azért sem tesz úgy most az egyszer, ahogy a jó lelkipásztor tanácsolta, hanem elmegy más­felé. S csakugyan kikerülte a kis házikóját és elbolyongott az erdő felé. Lefeküdt egy terebé­lyes fa alá és nemsokára el is szunyadt. Ál ­1 Nem segít azon semmi, szent atyám. Hát úgy történt a dolog, hogy tegnap jöttem haza és az éjjel már — no, hogy is mondjam — Róth Pülöp kárlsbádi ezipőraktárat r.^nljuk a t. vevőközönségnek mint leaolcsóbb bevásárlási S * • ® • Közvetlen a Pannónia száiioaa mellett! Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.

Next

/
Thumbnails
Contents