Szamos, 1903. február (35. évfolyam, 10-17. szám)
1903-02-01 / 10. szám
gólyába is a vérengzés szükségességének tudatát, mely aztán egész életében a becsület afférek 'elintézése körül irányadóul- szolgált. S hogy épen itt, a parbaj hazájában fáradoznak ily irányban, ennek üdvös hatása el nem maradhat. A párbajellenes társadalmi mozgalomtól bármily sokat várunk is azonban, azt az egyet még sem várjuk, hogy a mániát teljesen kiirts«. A baj gyökeres kiirtását csakis a törvényhozástól várhatjuk, ha a párbajsérülést testi sérülésnek fogja minősíteni s közönséges börtönnel sújtani. Ez vissza fogja rettenteni a leglovagiasabb és legkrakélerebb embert a párbajozástól. De nemcsak a párbajozástól, hanem a más emberbe való oktalan belekötéstől is. A törvényhozásra ebben az irányban csakis egy széles körű mozgalom hathat. Ha a párbajellenes liga be lógja hálózni az egész országot, ha mindenütt, a hol intelligens emberek élnek, fel fog hangzani a a jelszó: le a párbajjal, — a törvényhozás kényszerítve lessz arra, hogy megcsinálja a törvényt a párbaj ellen. A párbajellenes mozgalmat kisérő általános rokonszenvet tekintve nemsokára társadalmunknak is állást kell foglalni s megálapitani városunkban is a párbajellenes ligát. ’ Kérelem Szatmár megyének és Szatmár szab. kir. városának úri közönségéhez. Habár polgári ésjfcársadalmi kötelességeink sokoldalról lekötik és igénybeveszik időnknek és jövedelmünknek jelentékeny részét, vannak eszmények, s ezekkel kapcsolatban erkölcsi kötelmek, melyeknek érdekében a közreműködés elől alig térhetünk ki. A haladásnak mai rohamos korszakában a legalsóbb régióktól a palotákig — bár sokszor czélt tévesztve, — majdnem mindenki a szellemi pályán óhajt érvényesülni. Azokat, kik szellemi kiképeztetésükbe belefogtak, a szülök rendszerint végső erőfeszítésig támogatják, de gyakran kell tapasztalnunk, hogy az anyagi segélyforrás kimerülésével a legtöbben ennek daczára isjfóluton maradnak s meg nem való* sithatott eszményekkel s tört reményekkel oszolnak fel a társadalom tengerében. Talán mondanom sem keli, hogy az ily czéltóvesztett ifjakból és nőkből kerülnek ki aztán a legkótsógbeesettebb s ennek következtében a minden rosszra és bűnre kész exiszten- cziák. Tekintetbe véve ezen tapasztalati igazságot s e viszás helyzetet, mi a megyéből és a kir. városból többen összeállva alakítottuk meg a Lorántffy-Zsuzsánna-egyesületet, azon czélt tűzve ki magunk elé, bogy a szatmári prot. felső leányiskolát még két, felsőbb osztálylyal egészítjük ki, hogy az előretörő tisztességes szegényebb sorsú növendékek ott tanítónői vizsgát tehessenek s igy életpályát nyerhessenek. Ámde uraim és hölgyeim ! — ha korlátolt anyagi viszonyaink között áldozhattunk is valamit a nemes czélra, ez még mind kevés egy ilyen intézmény kiépítésére; azért alkalmat és módokat keresünk, hogy a közönség, átértve nemes és önzetlen törekvéseinket, támogasson bennünket; alkalmat, hogy az élvezetest a hasznossal összeköthessük s ezzel kapcsolatban megyénk és városunk hajdani fényes társadalmi múltját fölelevenithessük. A régibb kor szülöttei még ez idő szerint is élő tanúi lehetnek azon fényes megyei táucz- vigalmaknak, melyeket Szatmáron és Nagykárolyban megyénk válogatott közönségén kívül a szomszéd megyék is meglátogattak. Valahányszor e megye férfi és nővilága a vezetés élére állott, ez összejövetelek mindig kitünően sikerültek S mi történik mostanában ? Országos lapokból olvasom, hogy e nagy uiögye közönségének egy része Budapesten rendez „szatmár- megyei bálokat“, mig a mi körünkben rendezetteket csak gyéren látogatják. Hát, tisztelt közönség, ón csak azt mondom, hogy hadd legyen Páris Francziaország, de Budapest ne legyen mindenekben Magyarország ! főképen pedig ne legyen azon a téren, a melyen a vidéki városok tekintélyét, forgalmát és anyagi javulásunkat épen azoknak kell elősegíteniük, kik azokat emporumaikuak hirdetik és tartják. Nekünk megyeieknek nem Budapest, de Szatmár és Károly első fórumunk, gyülekező helyünk nemcsak hivatalos és közgazdászat^ hanem társadalmi tekintetben L. Ez a mi otthonunk s e központjainkat támogatni hazafias érzelmeink is parancsolják. Ezért mi, a Lnrántffy-egyesület tagjai elhatároztuk, bog}7 február hó 22 ón Szatmáron, a Pannónia szállóban egy olyan bált rendezzünk j melyen lelkünk melegével óhajtjuk együtt látni megyénk és városaink müveit közönségét és annak ifjú világát. TagadhatlaDul merész czélt tűzi ünk ki magunk elé társadalmunk széttagolts ágának korszakában, mindazáltai megyénk és városunk közönsége engedje remónylenünk, hogy eszményeink teljesedésbe mennek és szerencséltetni fognak bennünket megjelenésükkel annyival is inkább, mert a tánczestóly műsorral is össze lesz kötve és minden feszóly vagy másodrendű felekezeti szempontok vagy czélzatok ki vannak zárva s ha esetleg alkalmilag r. kath. testvéreink is sorakoznak hasonló nemes czélok megközelítésére, támogatásunkkal mi is mindig készen fogunk áliaui. Végül, a mulatságra, mint megyémnek annyiszor bekopulált vén napszámosa előlegesen is kijelentem azon tapasztalatomat, hogy nem a drága és fónj'üző toillet- tek teszik azt valóban fényessé, hanem a nobi- lis egyszerűség és a jó kedv. Hazafias üdvözlettel meradtam Domahidán, 1903. jan. 25. Domahidy István, a Lorántffy egyesület elnöke. Színház, Rafael. E darabban Szentiványi Sándor adta a czimszerepet, mint vendég. Mindenki ismeri városunkban a tehetséges fiatal művészt, ki úgy kitűnő orgánumával, mint a színpadon való otthonos forgolódásával bármely színtársulatnak becsületére válnék. Egyes jeleneteit megtapsoltuk. Mellette Holéczy (Antonio), Etsy (Stella) és Bátoss}7 (Barnabo) emelkedtek ki. Holéczy szerepének megrázó tragicumát igazi művészettel interpretálta, Étsy és Bátossy sem maradtak mögötte. A Polgár Fáni Margherittája szintén igen jó volt. Bolond. Pénteken este zónában adták ugyanazon szereposztással, ugynazon sikerrel és nagyobb közönséggel. A Sasok. Guthi és Rákosi vigjátókát adták január hó 28-án üres ház előtt. Az igazán kitűnő előadást kár, hogy ily gyér közönség élvezte ; bár erre szinte előre számítottunk. Előtte Szentes jutalomjátóka, utánna Rafael, Szeut- iványi vendégjátéka s mindkét előadás nagy közönség előtt. Három telt házat egymásután nem bir meg a szatmári színház. Színészeink mindvégig a legjobb dispositióben, jókedvvel játszottak. Krómer (Forray) ügyesen emelte érvényre a féltékeny férjben rejlő komikumot, bár játéka több helyen sablonos volt. Holéczy (Lenke) simpathikus, csinos asszonyt mutatott be; csak ue szavalna mindig. Partnere Fodor (Sas Ferencz) igyekezett a legjobbat nyújtani. Ligeti (Bukics), Szentes (Sas Barnabás) kiváló alakításban mutaták be szerepeiket. Jók voltak Juhay és Écsy. az úri és főrendeknél, nemcsak az lakodalmok- bau, hanem vendégségekben is, kedves tánczok tudniillik az egeres táncz és gyertyás táncz, mindenik tánczkoz szokott nóta, rnetyet az akkori muzsikások jól tudtanak. Az egeres táncz ilyen volt: egy sorjában állott kilencz vagy tíz férfi, kivált ifjú legény, ellenben más sorban még annyi leány, közöttük olyan spatium volt, hogy egy pár tánczoló tágasan eljárhatott; egyik legény elvitte az más sorban álló egyik leányt, vagy kétszer tánczczal megkerülte mind közben mind kívül az két sorban állókot, azután elbocsátotta kezeit a leánynak, külön kezdettek tánczolni, de csak abban a lineában; akkor kezdették mondani: macska fogd el az egeret; ha jól tanolt leány volt, úgy elfárasztotta a legényt, mert elöl a leány utánna a legény úgy kerülték kívül belől az két sorban állókat, mikor az legény szemben érkezett az leánynyal s megakarta fogni az kezeit, az leány akkor visszafordúlt, erővel pedig nem szabad volt megfogni az kezeit, hanem ha szép mesterséggel kezeire vehette. Mikor osztán megfogta, akkor újjólag kótszer-há- romszor a leánynyal együtt tánczolva az sorban állókat megkerülte, úgy osztán az legény az maga helyére, az leány is magáéra állott, miugyárt az mellette álló legény az más sorban álló leányt elvitte, azok is úgy járták, és a táncz mindaddig tartott, mig valahány legény és leány volt az két sorban, azok is tánczolva egymást megpróbálták. A gyertyás tánczot így járták. Két ifjú legény két égő gyertyát vettek kezekben, egymással úgy tánczoltak sokáig, rá vigyázván mikor egymást megforgatták, az gyertya tűzi vei egymásnak haját vagy köntösét fel ne gyújtsák, azután oda mentenek, hogy az asszonyok és leányok vesztég ültének vagy állottak, mind az két legény szépen térdet hajtottanak, az két égő gyertyát két asszonynak vagy leánynak adták, azok egymás kezeit fogván, az gyertya más kezekben lóvén, úgy tánczol tauak, azután oda menvón, az hol az férfiak voltának, térdet hajtván az két égő gyertyát azoknak adták kezekben azok is még úgy tánczolván, újabban két leánynak adták Volt süvege* táncz is, az kit annak hittak ; ott a férfi egy szép süveget a kezeiben vett s feltartotta, egyedül kettőt hármat tánczolva forí dúlt, azután az melyik asszonyt vagy leányt | akarta, tánczban elvitte, kettőt hármat fordultak ; azonban az süveggel az leányt vagy asz- szonyt mind addig csalogatta, az mig az süveget elkaphatta, elkapván az asszony vagy leány, még kettőt hármat fordult véle, mintegy dicsekedvén a győzedelmen, azután megint olyan legényt, a kit akart, elvitt, kettőt hármat fordulván véle, meg az legéuyt a süveggel kezdette csalogatni, mind addig, míg a férfi is elkapta ; elkapván, szintén úgy tánczolt a férfival. (Oda fel kell vala írnom, hogy ott is ketten tánczoltak), mind oda fel leírám, itt is mikor jó mesteri voltak, mind az legény az leányt, mind az leány az legényt alkalmasint meg- fárasztotta. Most az ilyeneknek semmi keleti nincsen, sem az szép lassú magyar táncznak, hanem azt kiáltják : vonjad az német, franczia, tót tán- czat; úgy ugranak mind a legény, mind az leány, mint a kecskék. A minevótnek hire helye sem volt, ha előhoztad volna az minevótet, tatám mást azt-, tudta volna, hogy azt kérded, ma mit ett. Közli : H. J. A báli idényre a következő újdonságok NAGY VÁLASZTÉKBAN érkeztek : Himzet, crepe de chine és mousselin-ruhák, továbbá gyöngy- és pailette- (flitler)-ruhák. Gaze, crepe de chine, mousselin minden szinben és minden árban. báli újdonságok választására külön osztály egész nap villamosán van kivilágitva. Minták a vidékre készséggel küldetnek. Szénásy, Hoffmann és Tsa SELYEMÁRÜHÁZA Budapest, IV, Bécsi-uteza 4. szám.
