Szamos, 1903. február (35. évfolyam, 10-17. szám)
1903-02-01 / 10. szám
XXXV. évfolyam. Szatmár, 1903. vasárnap február hó 1. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor! Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Egyes szám ára 20 fillér. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. A párbajellenes magyar liga. Abból az impozáns érdeklődésből, mit a párbajellenes magyar ligának előkészítő bizottsági üléséről legközelebbről olvastunk, most már kétségtelennek látszik, hogy a liga mihamar meg fog alakulni. Ezen a fővárosban tartott ülésen a magyar társadalom vezető férfiaiból oly tekintélyes számban vettek részt s szavuknak tekintélye annyi sulylyal hatott az egyre népszerűbbé váló párbajellenes mozgalomra, hogy ez bizonyára élénk visszhangot talál az egész magyar társadalom körében s ez szolgál okul arra, hogy ez alkalommal újólag mi is jellezzük álláspontunkat. Az előkészítő bizottság terve szerint fölhivandók lesznek a magyar társadalom összes gócz- pontjai, hogy e kérdésben állást foglaljanak. Bár meg vagyunk győződve róla, hogy elvi szempontból e kérdésben mindnyájan egyek vagyunk, mégis szükségesnek látjuk egy pár vonásban rámutatni a párbaj- ‘ ellenes irányzat alapgondolatára, hogy a felhívás minket se találjon készületlenül, Először is konstatálhatjuk, hogy a legtöbb ópérzésü ember tudatában van annak, hogy Isten és ember törvényei ellen vét, midőn a kard vagy a pisztoly csöve elé kiáll. És üres frázis az is, hogy a lovagias férfiú a legnagyobb hid gvérrel néz elébe a párbaj következményeinek Az ember görcsösen ragaszkodik életéhez minden körülmények között, óva óvja testi egészségét és nevetséges beszéd az, hogy éppen a párbajozó venné semmibe testi épségét vagy életét. És ki Írhatná le a családos ember nyomott lelki állapotát a párbaj előtt? Azzal is régen tisztában van mindenki, hogy megsértett becsületért nem elégtétel a vér. Ott van a törvény, mely mérlegeli, hogy a sértő igazat mondott-e vagy sem és e szerint Ítél enyhén vagy szigorúan. Igaz, hogy vannak esetek, a mikor a törvény sem képes elégtételt szolgáltatni, de ez nem lehet ok arra, hogy az egész társadalmat lenyűgöző párbajkényszer a kra- kélerek malmára hajtsa a vizet. Nagyonrégi keletű rólunk a párbajellenes hangulat, de hogy ez miért nem vezetett eddig eredményre, annak okait helyesen fejtegette egy elismert közjogászunk. Azt mondta, hogy a mig megeshetik nálunk, hogy a párbajozó rendörfogalmazónak a rendőrkapitány segédkezik s hogy a miniszterek s hirnevesebbb politikusok párbajai rendőri fedezet mellett folynak le, addig j szó sem lehet a bárbaj mánia csökkenté- i séről. Csupán a párbajellenes magyar liga az, melynek működése sikerrel kecsegtet. E liga tagjai kötelezik magukat arra, hogy sem nem párbajoznak, sem nem segédkeznek s ha becsületbeli ügyök akad, azt vagy a liga torumai elé viszik, vagy a bíróság elé. A párbajellenes magyar ligát bizonyára nagy rokonszenvvel fogadja az egész ország közvéleménye s valószínű, hogy nemsokára ilyen ligák mindenütt fognak alakulni, a mi igen könnyen fog menni, ha a kezdeményezés munkáját tekintélyes korrekt emberek vállalják. Energikus, lelkes kezdeményezés kell és tömegesen fog sorakozni az intelligentia a liga zászlói alá. Mindenesetre igen jelentős irányzat az a kezdeményezés is, mely az egyetemi ifjúság kebelében indult meg, hogy t. i. az egyetemen becsületszék létesittessék, mely az egyetemi polgárok közt oly gyakran felmerülő afféreket békés utón elintézze. Az egyetem mindig melegágya volt a párbajoknak. Itt oltották be még a legjámborabb Utolsó szünidő. (Sully Prudbomme.) Boldog, ki úgy hal meg, hót esztendős korában. Hogy, élvezvén gyönyört, nem vérzik szive még S nézvén a délvidék örök derűs egét, Erőtlen lankad el narancsfák illatában. Lelkét nem tartja a leczke börtönbe zártan, Ébredni érezi elalvó életét, Tanitót nem fél már, büszkén trónjára lép S testvérit látja Csak az elnéző anyában. Gyöngén, de biztosan uralja az erőt, Mindazt, a mit kiván, kéretlen elragadja S a büntetés alól fölmenti sápadt arcza. Henyén s megszokva, hogy kiki beczézze őt, Mig egy futó hajót kisér végpillantása, Álmodva illan át egy boldogabb hazába. Francziából: Szabados Ede. Születésem napján . . . Hogyha születésem napján gondolkodom, Édes jó Istenem ! Ne vedd azt panaszként, ha neked megmondom, Hogy ez örömnapon egy bus setét felhő Borul el lel kémén. * Ha vigdal Laliik is barátim köréből, Habzó pohár mellett; A koczczintás közben, szivem közepéből, Ahonnan a tisztább érzelmek fakadnak — Sóhaj tni is kellett . . . Ha az embereket te meghagyod halni, Édes jó Istenünk ! Ha majd feltámadunk, meg fogod mondani Hogy itt lenn e földön akkor, mikor örült — Miért sirt is lelkünk . . ? , * Oh én bízva hiszem gondviselésedben, Menyei jó Atyám ! Tudom, hogy majd amaz uj születésemben . . Ott lesz ő is velem, kiért sóhajt lelkem : Anyám, édes anyám ! Lénárd Ede. Régi magyar tánczokról. Báró Apor Péternek egy 1736-ban irt könyvéből közöljük a farsang alkalmából a fenti czimü leírását, mely eredetiségénél fogva bizonyára érdekelni fogja olvasóinkat. Mikor megittasodtanak az emberek, soknak énekes inasai voltának, akkor énekelni kezdettek, valami szép régi magyar dolgokról énekeltették, néha szerelem énekét is mondottanak. Kivált az nagy embereknek régi időben mikor mulattanak, igen kedves muzsikájok volt az török síp, egyszersmind az dob, akkor szép magyar nóták voltának, s azokat fútták, s annál ittak az nagyja az embereknek A mely nótákat penig az síppal futtának, ugyan indította az embereket, mind az italra, mind a vigasságra; most talám azokat a szép magyar nótákat senki Erdélyben el sem tudná fúni. Trombitáltak is némelykor, de azt úgy fútták, mintha egy falka farkas ordított volna. Az asztalról felkelvén, vagy még az asztalnál ülvén is, készen volt a hegedű és duda, ottan-ottan az frulya és czimbalom is; azután tánczolni kezdettek, nem ugrándoztak kecskemódon, mint most, hanem szép halkal járták, gyakorta kiáltván: három az táncz. Azután volt az lengyel változó, holott hol a férfi hagyta el az leányt, holott hol az leány a legényt, hármat fordulván egymással, magokra is hármat fordulván, úgy választott az legény magának leányt, vagy az leány legényt, az kit akartának. Azután volt az lapoczkás táncz; ezeken i kívül a régi magyaroknál, nem az köz-, hanem Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktarát ajánljuk a t. vevőközönségnek mint lecroicsóbb bevásárlási forrást. ® $ • $ • Közvetlen a Pannónia száitocia mellett! • • • • © Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
