Szamos, 1903. január (35. évfolyam, 1-9. szám)
1903-01-25 / 8. szám
XXXV. írftfrtft. Szatmár, 1903. vasárnap január íis 28. SZAMOS. Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor) SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL; Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Egyes szóm éra 20 fillér. i Mindennemű dijak Szatmaron, a lap ki&dóbivatalAfean fizetendőit. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fítíérr ' A kiegyezés. A fővárosi lapok napok óta egyebet im tesznek, mint imák a kiegyezésről s yártszempontjaik szerint mérlegelik annak előnyeit és hátrányait. Mi fölötte állunk a pártszempontoknak s a kiegyezést, mint ilyent, tisztára közgazdasági ügynek tekintjük. Éppen azért bízvást állítjuk, hogy a 67-es kiegyezés óta nem várt fontosabb, általánosabb érdekű kérdés megoldásra, mint a kiegyezés s most, hogy ez megtörtént, foglalkoznunk kell vele nekünk is, bármennyit foglalkozott is már vele a fővárosi sajtó. Mert a mi városunkat és vármegyénket éppen úgy érinti a kiegyezés, mint a fővárost, sőt mondhatni, még fokozottabb mérvben. Szükséges foglalkoznunk a kiegyezéssel azért is, mert a fővárosi sajtó pártszempontból fogta lel a kiegyezés ügyét, a kormány újságai a megegyezés kedvezőtlen pontjait is uj vívmányokként üdvözlik, mig az ellenzéki sajtó a valódi előnyöket is hátrányoknak mondja. S igy tiszta, igazságos képet nem igen alkothat magának az ország közönsége arról, hogy jó e, vagy rossz-e ez a kiegyezés s hogy mik a hátrányai, az előnyei, a vívmányai s a jogfeladásai. Útjelzők a boldogulás felé.*) Irta: Bőd Sándor( fógimn. tanár. Tisztelt közönség! Nehány nappal ezelőtt igy üdvözölték egymást az emberek : Boldog Újévet! s a midőn e helyről én is a tisztelt hallgatóságnak kivánom azt, egyúttal kérdésbe teszem, hogy aztán csakugyan hány ember lesz igazán boldog ? Számszerű feleletet nem várok, de tudom, hogy kevés; de mindannyian azok szeretnénk lenni. A boldogulás életünk legfőbb czólja s ha ezt csak részben is sikerült elérni, akkor is sokat köszönhetünk a gondviselésnek. Az igaz, hogy az élet súlyos viszonyai az embertől sokat követelnek s talán épen e sokoldalú követelmények miatt tapasztaljuk azt, hogy gyakran a legboldogabbnak látszó emberek is békétlenségre nyitják meg ajkukat, pedig egy kis összemérés, egy kis körültekintés, sokat enyhitbetne azon kellemetlen lelki disposi-, tion, a melybe az illető a körülmények foh’tán jutott. Kétségtelen, hogy a kellemes testi állapotnak az öntudatba jutása, tehát az egészség, a boldogságnak első alapfeltétele. Az ép testbe * Felolvastatott a Lorántffy-egyesület jai). 15-iki estélyénKonstatáljuk, hogy ez a kiegyezés nem teremt rosszabb közga'dasági állapotokat nálunk, mint a minők eddig voltak. Ha tekintetbe vesszük, hogy olyan hirek voltak elterjedve, hogy az uj kiegyezés rosszabb mint a régi volt, akkor ez előny. De ha tekintetbe vesszük azt, hogy az uj kiegyezéstől kereskedelmi, ipari, különösen gyáripari forgalmunk fellendülését vártuk, akkor ez a kiegyezés hátrányos. Az uj vámtarifa, óriási háromszoros és négyszeres vámokkal sújtja a külföldi ipar termékeit. Németországból, Angol és Fran- cziaországbó), valamint Amerikából tehát ipari termék nem kerülhet be hozzánk és nem csinálhat konkurencziát az osztrák ipar termékeinek. Mi ennek a konzekven- cziája? Első sorban az, hogy Ausztria iparának töltétlen piacza lesz ezután is Magyarország, sőt még fokozottabb mértékben mint eddig, mert Ausztria Aval magasabb áron fog nálunk túladni ipari termékein, mert még akkor is olcsóbb lesz, mint a súlyos vámmal sújtott külföldi áru. Második konzekvencziája az, hogy gyáriparunk nem lendülhet fel, mert Ausztria, mely tizszerte nagyobb gyáriparával eddig is lenyomta a mi gyárainkat, a nagy vámtarifa folytán még erősebb és biztosabb bázison áll s olyan versenyt csinálhat a mi gyáriparunknak itt nálunk, a milyen neki tetszik, mert senki és semmi őt ebben nem korlátozhatja. Harmadik konzekvencziája az, hogy amilyen mértékben hanyatlik a mi iparunk, olyan mértékben szaporodik majd a prol«- táriátus, mert hisz nem tudunk majd kellő munkát és kellő béreket adni a munkásoknak. Mig Ausztriában javulni fognak a szo- cziális viszonyok, ott még inkább lesz munka mint eddig volt s igy a munkásokat is jobban lehet fizetni. Igaz, hogy e magas ipari vámok a küllőid egyes államaival kötendő kereskedelmi szerződéseknél esetleg, némely áruezikkre nézve, redukálhatok. Ez üdvös ellensúlyozás lenne, ha minden áru vámját redukálnák, erre azonban ugyancsak nincsen kilátás. Látható tehát ebből, hogy iparunknak és kereskedelmünknek hátrányára válik az uj kiegyezés. Annál jobb bánásmódban részesültek az uj kiegyezésben agrár érdekeink. Mi töldmivelő állam vagyunk s fáradtságunknak egyik leglontosabk érdeke, hogy gazdasági terményeinknek a küllőid, különösen Oroszország s a Balkán államok Ausztriában konkurencziát ne csinálhassanak. Nos ezt az érdeket hathatósan megóvja az uj kiegyezés vámtarifája, mely éppen oly magas vámtételekkel sujija a küllőid mezögazdasáa lélek otthon találja magát, annyira otthon, | mint akár csak valaki télen egy jó, meleg tiszta szobában, a honnan mint biztos védett helyről ! könnyű a zordon, tomboló vihart is kinevetni, j S e kellemes érzelemnek a testi állapottal való ; összhangja, az első legfőbb kincs, a mit az iga- I zán boldog ember sajátjának nevezhet. A beteg szervezet pedig valóságos melegágya a minduntalan fölmerülő kellemetlen érze lemnek. Az ilyen testben a lélek vágyai kielé- githetlenek, az Én lakóhelyével nincs megelégedve, mert az érzelemnek a testi állapottal nincs meg a kellő összhangja. Bár meg vagyunk győződve, hogy az egészség a boldogság első föltétele; mégis úgy tudjuk, hogy testi és lelki vágyaink, terveink, kitűzött feladataink teljesitése avagy megsemmi sülése az, mely lelkünket akként érinti, hogy ez összhatások alapján boldognak avagy boldogtalannak érezzük magunkat. És e ponton kérdezem : Vájjon a boldogulást tekintve elégséges-e a véletlen, esetlegesség ingatag hajójára bízni magunkat, avagy vannak bizonyos módok és ismeretek, a melyek birtokában és felhasználásával részben mi is lehetünk boldogulásunknak tényezői s lelket tépő fájdalmainknak — ha kell — mérséklői. Szerény nézetem szerint, igenis vannak ismeretek, a melyek birtokában inkább képesítve vagyunk a boldogulásra, ha ez ismereteket kellő módon és alkalommal igyekezünk értékesíteni. Bár tiszta világos, hogy az élet sokoldalú követelményeivel szemben, az embernek igen sokat kellene tanulni és mindenek felett tudni, hogy azoknak megfelelhessen; de mindezek daczára — miután a lélek megterhelésének is megvannak a maga határai — kénytelenek vagyunk igen sok tudnivalót figyelmen kívül hagyni. Azonban azon ismereteknek és tudnivalóknak elsajátítása, a melyek testi és lelki épségünk föntartásával, életünk legfőbb ezéljá- val tehát boldogulásunkkal állanak szoros kapcsolatban emberi hivatásunknak elengedhetlen kötelességei. * * * Egy rövid életű lepke, a lét honában alig számlál annyi perczet, mint a hány évszázadot mutatnak a Sierra-Nevadák égbemeredő faóriásainak évgyűrűi. S mégis, mind a kettő, a világrend uralma alatt született, fejlődött és múlik el. Ha már mindannak, a mi az anyagi világban van és lesz- — s köztük az embernek is. — a világrend uralma alá kell jutni, mi természetesebb mint az: hogy e világrend törvényeiRóth Fülöp kárlsbádi czipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint leaolesóbb bevásárlási forrást. • • • • • Közvetlen a Pannónia szánoaa mellett !••••• Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
