Szamos, 1903. január (35. évfolyam, 1-9. szám)
1903-01-18 / 6. szám
XXXV. évfolyam. Szalmái, 1903. vasárnap január Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 2Ö’ filter. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. j HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Zeneéletiink. Ismét arról Írunk, a mink nincs; de a minek létele nagyon kívánatos volna városunkban. Mert magában véve az a tény, hogy a társadalomnak egy igen számottevő része tanul, vagy tanult zenét, sőt talán egyesek kiválnak is valamely hangszer kezelésében, éppenséggel nem jelenti még, hogy volna zeneéletünk. Zeneélet alatt ugyanis eleven érdeklődést értünk a zene iránt és pedig nemcsak produktiv működést, hanem olyan általános kedvet és hajlamot, mely a zenei élvezetek iránt belső szükségből érdeklődnék. A zeneélet azonban ebben az értelemben társadalmunk kultúrájában elhanyagolt terület. Pedig e terület művelése nagyon hálás volna nemcsak az esztétikai fejlődés szempontjából, hanem igen becses elemeket szolgáltatna magának a társadalmi életnek is kedvezőbb alakulásához. Hogy a zene iránti esztétikai érzetünk általánosságban véve milyen színvonalon áll, annak fokmérőjét mi sem jelzi biztosabCsárdás. Mennyi izgalom, mennyi álmatlan éjszaka, mennyi terv és remény előz meg egy estélyt, egy mulatságot egy bált! A levegő csupa villamossággal van tele, zene és hangulat. így behunyt szemmel is látjuk a pazar fénynyel világított termet, illusiót, Crópe de chint — s ha fölnyitom, káprázat de való, hogy szók, asztal, ágy, pamlag az utóbbiakkal van tele rakva. — Istenem, hogjT ilyenkor azt se tudjuk hová üljünk, mert hab, költői zűrzavar a szoba — nem, az egész ház. . . . Érthető, hogy a papák örömmel engednék el a készülődéseket, de még a lányok is, ah, csak már ott lehetnének, tánczolni, mulatni, megfeledkezni mindenről a mi szürke — hétköznapi. Csak a mama, ki már belekóstolt mindkettőbe, philosophál, s nem türelmetlenkedik, tűri sőt tán nyújtja is az édes fölfordulást; hisz néha, tán legtöbbször, ez a mulatság legkedvesebb része. Mert hány remény teljesül, hány sugárzó arcz jön kiábrándultán haza. Egyiket az elérhetetlen utáni vágy, másikat a csalódás változtatta meg. Mert a bálterem egy háború, harcz a férfiaknak, védelem a nőknek, s ah mily kéjes érzés a nőre, ha birhatásáért látja folyni a har- czot; egy keringő egy csárdás elnyeréséért képes letiporni egyik férfi a másikat. ban, mint az a csöndes társalgás, mit zenei müvek produkálása alatt elég gyakran tapasztalhatunk. Csak akkor vehető észre némi érdeklődés, ha a hangszerelésben, vagy melódiában valami bizarr vagy meglepő zenei jelenség erőszakolja magára a figyelmet. A komolyabb zene iránti általános érdeklődésünknek hiánya nem onnan ered, mintha nem szeretnők általában a zenét, hanem onnan, hogy ez idő szerint nincs nálunk szervezve olyan iskola, melyben a rendszeres zenei képzés alkalmat és irányt vehetne a komolyabb zenemüvelődésre. A zenei műveltségre czélzó törekvéseink iránytalanok, rendszerint elakadnak már a félúton s többnyire megelégesznek annyi eredménynyel, hogy egyeseket zene értő hírébe hoznak; a tanulmány gya korlati érvényesítése pedig alig terjed többre, mint a mennyi a házi szükségletnek megfelel. A házi szükségletre pedig, mint közelebbről egyik úrnőtől hallottuk a jellemző óhajtást, teljesen elegendő annyi, hogy a háznál összejött társaság, ha a hangula De ha a versenyből egyiknek vagy másiknak semmi sem jut, ha az az impertinens petrezselyem kezd a láthatáron föltünedezni: akkor szeretnők, ha a föld nyílna meg alattunk, ha elvaporálhatnánk ; mert hisz közönséges módon elhagj’ni a báltermet sem lehet, ellenségeink mindjárt észreveszik, kaján mosoly vonul a szép ajkakon át, s oh e mosoly mindig talál, mindég van, ki észrevegye. S igy, ha ajkunk vonaglik is a belső küzdelemben, a szemnek mosolyognia kell, jókedvet mutatni, hogy egyesek ne győzedelmeskedhessenek. Ez már a magasabb műveltséghez, diplomatához tartozik. Ilyen változó érzelmek között érkezünk ahhoz az időhöz, a mikor a rendező klakkban, frakkban, lakkban kiáll s kiáltja, már tőle ily időben várható hangon .... csárrdás . . . j soupppóe .... csárrrdás .... No ez hogy úgy ne mondjam a döntő. Az ünnepeltek már előre följegyezték, vagy hamisítatlan aláírást követeltek tánczo- saiktól az ügyes tánczrendbe, mely a báli relikviák gyűjteményéhez lesz téve — hogy sok sok év múltán elővéve is elég legyen egy név olvasása ahhoz, hogy lelki szemeink előtt átvonulhasson az egész bál oly apró részletekig, mint ha most szólna a zene, szinte érezve a bódítást, mit mit a táncz heve, avagy tánczosunk szeme föl idéz. odáig emelkedik, egy kis talp alá való zene mellett is mulathasson. Valljuk meg, hogy ez a czél és legtöbbször e czél határozott megjelölése nélkül is tapasztalható ezen végeredmény nagyon messze áll még attól, hogy nálunk csak kisebb jelentőségű zeneélet előfeltételét is képezhetné. Pedig az anyagi áldozat, melyet a szülők e czélra fordítanak, semmivel sem kerül kevesebbe, mintha gyermekeiket egy arravaló zeneiskolába rendszeres előképzésben részesítenék, Legtöbbször azt látjuk, hogy maguk a szülők is a legnagyobb tájékozatlanságban vannak az iránt, hogy gyermekeiknek hol és mikép adják meg a zenei képzettséget; egy részük pedig, habár meggyőződött is, hogy gyermekének hajlama és tehetsége van a zenei művelésre, a külön óraadó rendszer melletti taníttatásra, ennek költséges volta miatt, nem is gondolhat. Egy zeneiskolának felállítása tehát nemcsak azért volna kívánatos, hogy abban a zenei kiképzés módszeresen és állandósított erőkkel történjék, hanem ízért is szükA csárdás még a mostan divó ferdesógei- vel is a leginzentivebb kifejezője jókedvünknek. Amint temperamentumunk hozza magával, andalogva, aprózva, hevesen, ütemesen, beleönthetjük egész erőnket. Hol van ez más táncznál ? Keringő, polka, mazur, csupa sablonos lépés, fordulás. A csárdás tüzbehoz, s a néző vele érez a tánczolóval, viszi, ragadja magával önkéntelenül. S ha ezt nem csak mi magyarok érezzük, de más idegen nemzetbeli is érzi, meghódol e táncz varázsának — miért küszöböljük ki, miért korlátozzuk uralmát? A modern bálok sorrendjéről mint bekezdő táncz már letűnt! Ha a négyesek elrontott hatodik figurája után ráadáskép nem jönne : várhatnánk ez élvezettel éjfélig, mig a soupé csárdás nem következik. S öreg hiba, hogy a vidéki fiatalság is igy tesz, és kezdik a keringővei. Tán azt várják, hogy az udvarias, lekötelezett külföld meg csárdással kezdi. Nemzeti tánezunkat még ha szép sem lenne, akkor sem szabadna mellőzni s ily esetben egyenes megrövidítése nemzetiségünknek, ha nem vele nyitjuk meg a tánezok sorát. Legyen szives tehát a rendező a mulatság legelején kiállani klakkban, frakkban, lakkban s még üde torokkal kiálltam: Csárdás ! B. I. M. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat W ajánljuk:at.vevőközönségnek mint leaolesóbb bevásárlási forrást. • • • • • Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! • • • • Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
