Szamos, 1903. január (35. évfolyam, 1-9. szám)
1903-01-11 / 4. szám
Szabályrendelet a bérkocsi iparról* (Folytatás.) 14. §. A jogosítványt a kocsis a szolgálatba lépés napján a bérkocsi tulajdonostól átveszi, szolgálat közben magával hordja, kívánatra a rendőrség közegeinak készségesen előmutatja, a szolgálatból kilétekor pedig gazdájának visszaadja. A gazda az eltávozott, vagy meghalálozott, vagy a rendőrség által a hajtástól eltiltott kocsisának jogosítványát a rendőrségnek 24 óra alatt visszaszolgáltatni köteles. Ha a kocsis a jogositványnyal megszökött, ezt a gazda a rendőrségnek ugyancsak 24 óra alatt bejelenteni tartozik. 15. §' A kocsis kocsiját felügyelet nélkül nem hagyhatja, sem másnak vezetésére nem bizhatja, ha ezt még is tenné, hajtásra képtelenné válik, s a hajtási engedly tőle megvonatik. 16. §■ A bérkocsis kocsiját minden egyes fuvar után megvizsgálni s az abban talált idegen tárgyakat haladéktalanul vagy tulajdonosának visszaadni, vagy a rendőrségnek átszolgáltatni köteles. 17. §. Jelen szabályrendeletnek a bérkocsisra vonatkozó határozatai a bérkocsi tulajdonosra is értendők, ha az személyesen vezeti kocsiját. 18. §. A bérkocsi és a szerszám rendes csiuos külalaku, jókarban és tiszta legyen. Rossz bérkocsi elé fogni tilos. 19. §. Ha a bérkocsin ragályos, vagy járványos beteg szállittatott, a kocsit fertőtleníteni kell. 20. §. Az est beálltával és éjjel, továbbá nagy köd alkalmával nappal is szembe jövő szállító eszközökkel való összeütközés kikerülése végett csak kivilágított lámpákkal szabad hajtani. Áilomástéren csak a kocsi sorban első és utolsó helyet elfoglaló bérkocsis köteles a lámpákat kivilágítani. 21. §. Zárt bérkocsi egy belül alkalmazott és mindenkor jókarban tartandó jelzőkészülékkel, — pl. kancsuksippal látandó el. * Az előbbi munkálat, mely a régi elavult szabályza helyébe fog letárgyalás után lépnj, a Tankóczi Gyula h főkapitány igen gondosan készitett tervezete. kel annyira el van foglalva, bogy hazaérve férjének csak borzasztó kimerültségtől való panaszával kedveskedhetik s nyugalomra hajtja fejét, mielőtt gyerekére gondolna. Hol itt a családi tűzhely melegsége és hol az a csendes házi kör, mely a gyermekeknek boldogságot, a házastársaknak legalább is csöndes megpihenóst nyújt? De menjünk oda, hol nem a jóllét és a társadalmi szereplés teszi rideggé az otthont. A szegénye atya és anya biztosítani akarja lánva megélhetését. Vagy ha módosabb, arra törekszik, hogy lánya minél nagyobb szerencsét tehessen. Évek hosszú soráu át járatja iskolába. Lessz belőle felsőbb lány, és gyakorlati czólra is gondolva,[tanítónő, vagy végzi a gymnaziumot és a magasabb tudományok útvesztőjébe téveszti bájos fejecskéjét. Orvosnő, tanárnő gyógy- szerósznö és isten tudja miféle nő lesz, csak épen az nem, a mi a nő legelső hivatása. És mi lesz az eredmény ? Láttak-e virágot, mely a számára rendelt talajból kiszakítva, idegen földbe sínylődik? Ilyen a hivatásától elszakított leány. Szemei tüzet a betűk sokaságai elhamvasztották. Arczának rózsáit leszedte a természetellenes foglalkozás. Homlokán redőt vont a vizsgák tömkelegé. Gyermekded egyszerűségét és naivságát a létért való folytonos küzdelem régen elvette. Mire czélját érte, még csak 20 24 éves, de már több mint 30 év terhét hordozza. És csak akkor veszi észre, hogy boldogságát talán örökre elveszítette, mikor remélt boldogsága szivét üresen hagyja, testét majdnem el- hervas/üotta. Az isteni gondviselés hivatást, eszményi czélt tűzött mindenki elé; és jaj, kétszeresen jaj auuak, ki hivatása ellenére lidércz fény után való futkosásba éli le élete legszebb 22 §. A bérkocsisnak a vendég felvétele, vagy letétele végett a járda Laellett kell megállania, úgy azonban, hogy azért a gyalog közlekedés ne akadályoztassák. A vendégre váró bérkocsis oly helyen, hol a közlekedés agy is szűk térre szorul, vagy rendkívül élénk, nem várakozhatik, hanem a legközelebb eső tágasb vágj* kevósbbó járt helyen kell állást foglalnia s ezen várakozási helyet a megrendelőnek, vagy a kiszállt vendégnek előre megjelölnie. A várakozási helyről csak akkor szabad elhajtania, ha a vendég leszállt. 23. §. A kocsis köteles elövigyázattal hajtani, a közönséget kiálltással kitérésre figyelmeztetni. Tilos hajtás közben a kocsisnak dohányozni és köpdösni; a ki pedig tiszta csinos öltözettel nem bir, a hajtástól eltiltatik. 24. §. A bérkocsi áilomásterek folytonosan tisztán s a közegészség követelményeit kielégítő állapotban tartandók s e czélból azokon minden I szemét s állati hadiadók azonnal összeseprendő s az azokon mindég készen tartandó s a bér- j kocsi tulajdonosok által beszerzendő fedeles lá- dikába teendő. Az állomás terek továbbá mindazon napokon, midőn eső vagy hó nem esik, vagy a viz a külső levegőn meg nem fagy, és pedig ápril 1-tol október végéig legalább 4 szer megöntözendők és fertőtlenitendők. A fertőtlenítésnek a szemétgyűjtő láda tartalmára is mindaddig, mig el nem vitetik, ki kell terjednie. Mindezen kötelességek szigorú és pontos teljesítéséről az illető álloinástereken helylyel biró bérkocsitulajdonosok tartoznak gondoskodni s az e tekintetben előforduló mulasztásokért egyetemlegesen felelősek. Ily mulasztás esetében az illető állomástéren helylyel biró bérkocsi tulajdonosok mindegyike büntetendő. 25. §. A kocsitulajdonos és kocsis, a ki ezen szabálj'rendelet intézkedéseit inog nem tartja, azokat megszegi, vagy ellenük bármi módon vét, vagy ki az árszabály t meg nem tartja, a rendőrkapitányság által 100 koronáig terjedhető s a szegényalap javára fordítandó pénzbüntetéssel, behajthatlanság esetén megfelelő el zárással bünteteudő. 26. §. A kocsitulajdonos és kocsis, ki a 16. §. értelmében kocsiját nem fertőztel»niti, az 1879 XL. t. ez. 100. §. illetve 101. § a értelmében a részét. A lánynak ki pártában marad, eszményi álmai még nyújthatnak vigasztalást, de a hivatását megtagadott nőnek sem esze, sem szive nem adhat enyhülést. Lehetnek kivételek, lehetnek kiválasztottak, de általánosságban ez avógeredmény. A női nemnek e két irányban való tévedése az, mely korunkban igen sokat eltántorít a nő eszmónjd hivatásától. Nem az egyesekben, a kor téves szellemi irányzatában van a hiba. Az egyesek csak mennek az áramlattal, mert gyöngék az ellentállásra. E gyöngeségen kell segíteni, oly erőt kell adni a nőnek, melyben •ellentállhasson a csábnak. Oly erőt, mely által valóban erőssé lesz, a mely által fölülmúlja erőben a legtántorithatlanabb férfiút is. De hát miben van ez az erő? Mi az a csodaszer, mely erőssé teszi? Nem uj dolog ez. A régi anyák, vagy nagymamák még jól ismerik. Tanitgatnának minket is, de tudományuk ma már nem divatos. És ki az a bátor, ki 48 előtti ruhában merne tüntetni ? Pedig ezt a régi divatu ruhát nem lehet ám teljesen levetkőzni vagy épen eldobni! Ez anyáink olyan ékes öltözete volt, mely fényével a gyÖDgék szemének is világosságot adott, az erőseket úgy vezet te, mint a Beth- j lehemi éjszakán fölragyogott csillag a pásztoro- j kát. Ez nemcsak bálkirálynővé tesz, hanem istennek fölszentelt királynőjévé. Ez a bánat fullánkját elveszi, az örömnek édességét megkétszerezi. Fölemel egy felsőbb magasztos, világába, hol az udvarlók százezreinek bókjai hangtalan semmiségekké lesznek, és a hol a nő belső értéke legelőször is önmagának ad teljes boldogságot, azután pedig mások előtt valódi tiszteletet. (Folyt, köv.) rendőri hatóság által 15 napig terjedhető el^ zárással és 100 frtig terjedhető pónzbüutetésse büntetendő. Az ezen szabálj'rendelet érte!m-:ben büntetett kocsis visszaesés esetében, vágj’ ha a kocsis a közönség irányában durva vagy illetlen, vágj’ szolgálata közbeu ittas volt, a hajtástól a rendőrhatóság által 5 évig eltiltható. 28. §. Jelen szabályrendelettel az előbb szerzett jogok érintetlenül hagyatnak. Szatmár-Németi, 1902. decz. 23. Tankóczi h. főkapitány. Színház. A páholy ez. kitűnő bohózatot szerdán nagy közönség előtt adták. Nem hiában ért el nagy sikert ez a darab a Vígszínházban, mert ajpompás ötletek, helyzeti bonyodalmak kaczag- tató jelenetei rendkívül ügyesen és szellemesen vannak benne összeállítva s Kabos Ede dicsó- retreméltó munkát végzett, mikor Laufs és Kraatz német, bohózatiróknak e kiválóan sikerült termékét a mi magyar viszonyainkhoz oly találóan alkalmazta. A darabnak nagy előnye, hogy nincs benue semmi frivolitás. A szabadkőműveseket karrikaturázza jóízű találó vonásokban annak a mesének fonalán, hogy egy férj és annak a veje a szabadkőmivességi tagság álezimón a házon kívüli szórakozásokra egyidejűleg nyugalmas ürügyet élveznek, de később e miatt sokféle bonyodalomba jutnak. A szorult helyzetekből a szabadkőinivesség titokzatos leplébe burkolózva egyideig sikerül megmenekülniük, de később kipattan a kópóság minden oldalon s a megoldás a kaczagtató helyzetek egész sorozatán át történik. A darab meséjébe két pompás genre-alak is van illesztve : egy pumpoló művészé és egy örmény földbirtokosé ; mindkettőnek a szereplése szoros viszonyban áll a cselekménynyel s e mellett mint ty- pusok is pompásan vannak megrajzolva. Az előadás egyike volt a legjobbaknak. A Kréméi* Sándor temperamentumához nagyon jól illett a Lipóczi Józiás §zerepe. Etsy Emilia és Jávor Aranka dicséretre méltó diszkréczióval játszottak, hasonlókóp B. Polgár Fáni is. Baróti Rezsőnek a Csiz Peti szerepében jó alkalma volt tehetségének komikai oldalát teljesen érvényesíteni. A közönség nagyon jól mulatott alakításán, kitűnő maszkirozásán. Holéczi Ilonát szintén elismerés illeti, bár a játékában észlelt merevség nem vált mindig előnyére szerepének. Ligethy, mint Dinszky Czézár, finom és találó komikummal fogta fel ezúttal is szerepét; Szentes János, az örmény Paludánt helyes dialektussal és felfogással személyesítette. Bátosi Endre és Juhai is helyesen fogták fel szerepeiket. A jól sikerült előadásból és a közönség tetszéséből, minek tapsaival sokszor adta jelét, méltán következtethetjük, hogy ez a nálunk először szinrekerűlt bohózat még többször fog látogatott és élvezetes estét szerezni a közönségnek. Szegény Jonathan. Hozzá vagyunk már szokva, hogy e czim után mindig e következik: „Milöcker bájos zenéjü operettéje.“ Valóban az is, feszült figyelemmel s élvezettel hallgattuk végig csütörtökön este. A czimszerepbenFeren- czy excellált, nagy precisitással előadott énekszámait, valamint szellemes játékát többször megtapsolták. Lónyai Piroska (Molli) mint mindig, úgy most is otthonosan forgolódott a színpadon, a közönség osztatlan tetszésnyilvánitásaí között. Juhász Ilona gyönyörűen énekelt, de játéka lehetett volna ólénkebb is. Általában az összes szereplők megfeleltek a várakozásnak, Szentessel megismételtették coupletját, Boda igen jól adta az életunt milliomost s Bera Rózsa olyan ügyesen alakította a diákkisasszonyt, mintha csak most jött volna haza a német egyetemekről. Ócskái Brigadéros. A szatmári színháznak nagyon ritkán van olyan közönsége, mint a milyen péntek este volt. A diákság valósággal megostromolta a pénztárt, s alig lehetett őket elhelyezni. A kuruez kort élénken elővarázsolták a jelmezek. Kár hogy a díszletek már kevésbé voltak megfelelők, meg aztán jó lett volna egy kissé nagyobb számú segédszemélyzet, és kissé körültekintőbb rendezés, mivel a darab inkább akar a tömeggel s a miliővel imponálni, mint valódi értékével hatni.
