Szamos, 1902. december (34. évfolyam, 97-103. szám)
1902-12-18 / 101. szám
Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat W ajánljuk a t. v« vőközönségnek mint leaolesóbb bevásárlási forrást. ® • • • • Közvetlen a Pannónia száiioaa mellett !••••• Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kői Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: r Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Egyesületi életünk tultengése. Korunknak jelemzetes vonása az, hogy az emberek törekvésüket, tevékenységüket nem elszigetelten, különválva, hanem csoportokban, többé vagy kevésbé meghatározott czélu egyesületekben akarják kifejteni. Félreismerhetetlen hajlama az embernek, hogy mint kollektiv ember akar érvényesülni, mert igy czéljának elérésére több sikert, több biztosítékot remél. S ez a felfogás, ez az elv magában véve egészen helyes alapon alakult meg. Az egymástól elágazó törekvéseket erejükben és hatásukban rendszerint meghatványozza több embernek vagy sok embernek kifejezett akarata s az által, hogy valamely egyesület czime alatt ez az akarat rendszeres formába is öltözködik s a kivitel eszközeit, módját meghatározza, tekintélyében és súlyában is megnövekedik. A modern ember ezt nagyon jól tudja s közéletünknek egyetlen ága sincs, sem humanisztikus, sem ipari, sem gazdasági és kereskedelmi téren, hol az egyesületi élet és működés sikerét és eredményét be ne látnák( erejét és tekintélyét ki ne használnák. Az egyesületek, mint a társadalom lé- lekző szervei igen fontosak és értékesek, akár az emberszerete', akár a művelődés, akár a közvagyonosodás czélját szolgálják, s kivált ha nemzeti szempont hatja át törekvésüket, kétségtelenül sokat nyernek tekintélyükben és népszerűségükben. Magában véve az egyesületi szellem és élet térfoglalása ellen tehát komoly érvekkel nem is juthat eszébe senkinek sem állást foglalni. De viszont azt sem lehet tagadni, hogy a tultengés, mint minden téren, úgy az egyesületi élet terén is támaszthat bizonyos visszahatást, melyet nem hagyhat figyelmen kivül az, a ki a társadalom ép és egészséges fejlődésének feltételeit fejleszteni s azokat a káros visszahatástól megőrizni óhajtja. Ebből a szempontból azonban konstatálnunk kell, hogy Sz'Vmaron az egyesületi élet tultengésben van. A városunkban ez idő szerint fennálló egyesületek száma megüti a harminczat. Ha csupán e számból s az egyesületek czimeiből akarná valaki társadalmunk i képét megismerni, akár eory kis virágzó I Athénét is elképzelhetne ez ország északkeletén, mely humánus, közművelődési és gazdasági téren pezsgő élettől duzzad s irigyelt képét nyújtja a magas színvonalú haladásnak azon városok előtt, hol talán csak félennyi vagy harmadrésznyi egyesületek szerénykednek. Ezzel szemben azonban azt kell konstatálnunk, hogy a számos egyesületnek nagy része tulajdonkép csak azt jelenti, hogy túltermelésünk van egyesületekben. Ha az újabban alakult egyesületek nagy része mind abból a szükségből kifolyólag kelt volna életre, hogy ez a szellemi törekvésektől duzzadó társadalom tevékenysége a keletkezésük előtti egyesületekben már nem tudott többé elhelyezkedni s az egyesületi életnek uj zsilipjeit kellett megnyitni, hogy jótékonyságának, szellemi erejének bővebb és szabadabb lefolyás biztosíttassák : minden uj egyesületet csak igazi lelki örömmel lehetne üdvözölni. De ki merné állítani, hogy az újabb egyesületeknek mind emez egyedül jogos és szükségszerű körülmény adott életet ?! Nem történt egyéb, mint hogy az amúgy sem bő szellemi forrást nehány fővezeték helyett több kisebb átmérőjű csőben fogjuk fel s a mit nyerünk a sokféleségben, elveszítjük az intenziCsak még egyszer . . . .! A kávéház ablakából bámult a sétáló em bértömegre. Félig öntudatlanul ült s szemei előtt mint egy álomkép borult el ember, kocsi, villanyos; s ő csak bámult és bámult be a világba, gondolatába végig czikázott a múlt és jelen, egy homályos képbe összefolyva. Az ablak előtt ifjú pár surran el, egymáshoz simulva szerelmes arczczal s e képre úgy fájt valami Balcsay Tamásnak. A nagy világfi megfoghatatlan vágyat érzett szerető hitves gyermeksirás és puha kis otthon iránt; miért nincs meg neki mindez ? Végig járatta eszét múltján, ködös sivár múltján, fel-fel bukkant emlékeinek során egy egy borzas leányfej, szenvedélyes báli csókok, sok sok elbolonditott szív, de mindez üres. Miért nem szeretett ö soha miért nem alapított otthont magának, hol elfelejtse a napi küzdelmeket? Érdemes volt ezért az annyiak álra! irigyelt fényes pályáért mindezt feláldozni ? Szívtelen és gyáva volt, igen az volt, félt a családi élet ezer apró édes gondjától és a békés otthon szolid egyszerűségétől. Mikor mindez végig surran emlékezetében, fátyolos agyát vizsgálva kereste rövid, de mozgalmas életének azon mentő emlékét, melybe belekapaszkodva találjon megnyugvást, esetleg vigasztalást . . . idyllt keresett s e helyett felbukkantak könyelmü életének maró gúnyoló koboldjai, szerencsétlenné tett asszonyok, leányok, kik sorban jelentkeztek kínzó merev alakban ; szép üde fejek helyett helyett egy dráma kiszínezett jelenete; utczai nyomorult leányok, kiket ő hajtott erre az útra, boldogtalanná tett asszonyok és anyátlan gyermekek. Borzadva űzte el rémképeit, nem hagyták el lelkiismeretének felébredt ördögei, nem hagyták el megszerzett zsákmányukat, űzték hajtották; lihegve menekült előlük, nem engedték, egy kép folyton ott lebegett előtte pajzánul mosolyogva, majd haragosan fenyegetve. Kereste, ki lehet az, lapozott szerelmi könyvében vissza mindig visszfelé; már már lemondott a keresésről, de ekkor hirtelen visszaemlékezett szerelmi lánczszemónek legelsejére, legszebb és legidylli- kusabb szerelmére Matlay Margitra Mikor tanulmányait elvégezve hazatért fáradalmait kipihenni, akkor látta meg először Margitot, a ki mint árva távoli rokon került házukhoz ; nem is képzelte akkor, hogy azok az ártatlan bókok, a melyeket a leánynak mondott, mekkora hatással vannak erre az egyszerű falun nevelkedett leányra, a ki Balcsay szavaiban szerelmet sejtett. Az ifjú leány fantásiájával ««inA7f.o a^Aríilnnnkrmk iövAndri br»ldrí£ysáo*á.f, házasságuknak regényes történetét. Balcsajmak minden tette előtte heroszian nagynak, minden szava költőinek tetszett. Álmatlan éjjeleknek boldog virasztása között látta szerelmét a közélet magaslatán diadalokat aratni s magát mint az ünnepelt férfi szeretett feleségét. Álmainak álmát nőies gyöngeséggel halmozta el egyszerű figyelmes kedveskedéseivel, s ebben az egyszerű csendes életben akaratlanul is észre kellett vennie Balcsaynak, hogy van valaki, a ki szereti öt, nem rokoni szeretettel, hanem a nő szerelmével. Azután észrevette azt is, hogy foglalkozik evvel a nővel, figyeli lépését, örömet talál abban, ha beszél vele, s titkon félti bajtól veszélytől Így közeledtek egymáshoz, előbb lassan, majd rohamos sietséggel. Azután jöttek az idyl- likus szerelem boldog napjai, majd az érzékieké. Isten látta lelkét, nem volt czélja elcsábítani a leányt, de szenvedélye erősebb volt szerelménél s a dolog megtörtént végzetszerüleg. Lassanként letelt pihenésének ideje s ő erős Ígéretekkel hagyta el a leányt. Azon eltökélt szándékkal indult vissza az életbe, hogy positiót alapit magának s azután elveszi. Belemerült megint a városi élet forgatagába, s mikor felébredt, borzadva látta, hogy a mit kiolthatatlan szenvedélynek hitt, az csa-
