Szamos, 1902. december (34. évfolyam, 97-103. szám)
1902-12-14 / 100. szám
XXXIV. éríeS?aa. Szatmár. 1902. vasárnap deczember hó 14. 1100-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Kereskedelmi képviseletünk a külföldön. Az ország kereskedő világának minden rétege megmozdult, hogy közös és erélyes tevékenységgel utat törjön magának a külföldi emporimukba, hogy ott ipartermékeinek és honi készítményül czikkeinek jövedelmező piaczot teremtsen. Aggasztó jelenségek környezik gazdasági viszonyainkat s a haldokló utolsó erőfeszítéseként hat e mozgalom, a mely már agóniában lévő kereskedelmünket és iparunkat lenne hivatva uj, pezsgő életre kelteni. A budapesti kereskedelmi kamara népes -értekezletet tartott e harczban, a hol legtekintélyesebbnagyiparosaink fejtették kinézeteiket, melyek e tekintetben követendők. Küldöttség is járt az illető szakminisztereknél s ott mindent megígértek az akczió sikeres támogatására. Természetes, hogy ez országos mozgalom minket is legközelebbről érdekel s nehány szavunk nekünk is van hozzá. a külföldi kereskedelem a legjövedelmezőbb és a legbiztosabb bevételi forrása az állam közgazdasági életének. Biztosabb, ha talán nem is jövedelmezőbb az agrikulturánál, mert természeti csapásoktól már eleve mentes. Jól tudjuk, mi a különbség egy jó termésű esztendő és mi a különbség egy sovány esztendő között. A külkereskedelem azonban állandó és egyenletes folyamatban szivja fel iparczikkekben való szükségletét. Nagy fontosságú tehát azon adatoknak birtokában lenni, melyek teljes biztonsággal hü képet nyújtanak mindazon czikkekfől, a melyek egy vagy más külíöldi államban szükségeltetne^ vagy azért, mert kevesebb termeltetik a szükségletnél, vagy azért, mert egyáltalában nem készítik. Hogy kik gyűjtsék össze e fontos adatokat, azt már rég rendezte a diplomaczia, de hogy hogyan gyűjtik, az még rendezésre var. a külföldi emporiumok mindegyikében ott van az osztrák-magyar kereskedelmi konzul, a kinek az volna a hivatása, hogy az adatokat összegyűjtse és az eredményről a monarchia mindkét államát egyöntetűen és egyformán értesítse. Eddig azonban — bár a keleti Akadémia intézménye a magyar fiukat is kiképezi a pályára, sajnos, Magyarország nagyon ritkán részesült consuli értesítésekben és akkor is Ausztria erős és kifejlett kercskedeleme mindenütt megelőzte az esetleges magyar vállalkozókat. Ebből magából következik, hogy sikerre ez akczió csak akkor vezethet, ha önálló csakis Magyarország érdekeit szolgáló ügyes kereskedelmi konzulok állanak a külföldi emporiumokban rendelkezésünkre, mert mindaddig bárminő mozgalom is csak szalmaláng lesz, a mely rövid idő múlva elhamvad, hogy utánna még erősebben szembe tűnjék kereskedelmünk s iparunk sivár kétségbeejtő helyzete s jövője. R. Színház, „A postásfiu és húga“ került színre szerdán decz. 10-én. A darabot Buchbinder után magyar színre Sziklai és Faragó alkalmazták. Igazán nem tudni, hogy miért vették a fordítók maguknak azt a fáradságot, hogy a darabot magyarra átültessék, hiszen van hasonló rossz bohózat nálunk is elég; és ha a „hét legrosszab vicceit,“ párbeszédekbe összeírják, ugyan oda lyukadtak volna ki. A darab meséje csodásán együgyti, menete pedig unalmas, nehézkes s csak ott kezd egy kis élet támadni, mikor a szereplők egy része a nézőtérre jön játszani. A Bogáncskóró. Irt* : Dr. Böszörményi Emil. A Társaskor közelebbi estélyén szavalta . Dr. Komáromi Zoltán. Árokparton, elhagyottan bogáncskoró áll kiaszva. Az ő rongyos életének semmi czélja. semmi h.szna. Árokparton, az utszélen, kétség között, borzas fővel, Napsugaras kikeletkor, elbeszél a langy szellővel : „Nekem is volt ifjúságom, — tűnő ábránd, — csalfa álmom Tarka lepke szállt közeibe: elhódítani. Kéj volt látnom. Majd a kis mén részegölt le csókjaimtól, veíztve szivét; Mámorban úszott előttem, dalos csalit, pázsitos rét. Átöleltem; átkaroltam édes dalu kis madárkát, Szirmaim között csicsergett, fészkére hiába várták. Árokparton, az ut szélen, hozzám jött a pásztorgyerek, Sípja szólott mélabusan, visszhangozta a hős berek. Hozzám szállt a nóta hangja, a tilinkó nekem zengett. Esti szellő, piczi szellő üdvöt lehtlt, nekem lengett. És én szivtam önfeledten, mohón a bóditö mámort, Elhittem e hazug álmát, délibábot csacska Ámort. Képzeletem messze szárnyalt.; nem éizém, hogy fogy a tavasz ; Nem hivém, hogy a nyár perzsel, az ősz hervaszt, a tél havaz.! Es jött a nyár, eltikkasztá a hüs cseppre szomju rétet. Szirmaimat leperzselte, lesárgitott, semmivé tett. Hüsebb tanyát keresett fel lepke, kis méh, szellő, gyerek. Szerelem már nem nyílt nekem. Csak irgalom, csak kegyel et. Eltűnt a lánghevü nyár is. A szende ősz beköszöntött, Kérgesedé tüskéi • re bánatos könnyeket öntött. Es én álltam elhagyatva, bár réméivé nézve széijel Szivem szerelemre sóvár, lelkem sötét, mint az éjjel. Csöndesen jött a nagy halál, lehullt a lomb, elült a dal. Kiapadt az ősz könnye is. Tied lett — tél — a diadal. Mellőlem elpusztult minden, csak én álltam kuszáit fővel. Megbirkóztam zimankóval, fergeteggel. hóesővel. Nem volt senki, ki legalább szánalomból rám tekintsen ; Csak a veréb gunyja sebzett. Óh ! e kínra gyógyír nincsen ! Es most te szép kies tavasz viszontlátlak újra téged, Tüske fejem megzilálva, — vérző szivem újra éled. Hozzám hoztad langyos szellő, kék ibolya illat árját És egy soha nem érezett tiszta, szent érzelem jár át.“ Mosolygva szól kis ibolya, szánalom van kék szemében: Te kias/ott bogáncskóró ! a te időd letűnt régen. S a szellő csak érimi a viharedzett kérges ágat. Összeroppant. Nem bírta ki az uj tavaszt, az uj vágyat. Éjjel. Elnémult a város durva, vad morajjá, Csend van körülöttem, oly isteni csend, A milyen lehetett a teremtés előtt, A mikor még ember uem élt idelent Ezen a sártekén. Bolyongok az éjben. Nézek, bámulok be a vad sötétségbe . . . Távol, messze, .messze. . a hegyormokou túl, Egy kicsiny csillagnak reszket, lángol fénye. S a mint nézem azt a reszkető csillagot, Szárnyra kap a lelkem . . s repül . . repül tova A felé a kicsiny, fényes csillag felé . . . Túl a hegyormokon . . messze, messze . .oda Csendes kis falunkba ... el a szép alföldre A zugó Szamosnak füzeses partjára . . . Egyszerű emberek, oda, ti közzétek . . . i Szivem legkedvesebb, legszebb tanyájára . . A zúgó Szamosnak füzeses partjára . . . Oda . . . hol a rózsás gyermekkort átéltem, A hol kergettem a himes szárnyú lepkét, A hol játszi kézzel virágokat téptem . . . Oda . . a hol fü, fa, minden kicsiny bokor . . Minden ember fia jó ösmerős nekem . . . . . . Nem úgy mint e durva nagyvárosi zajban, Hol szivem s lelkemnek minden oly idegen. A zugó Szamosnak füzeses partjára . . . A hol — nem is oly rég — álmaimat szőttem, — Büszke, szép, bolondos, égretörő álmok — A mikkel az élet kiizdteróre léptem, De jaj ! érzem, érzem, hogy alszik ki lassan A szivemben gyújtott lánggal égő máglya . . Hogy oltja az ólet vad vihara szele . . . Hogy oltja az élet szennyes, piszkos árja . . Róth Pülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint lecroleaóbb bevásárlási forrást. • ® • • • Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! • ® ® Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
