Szamos, 1902. november (34. évfolyam, 88-96. szám)
1902-11-23 / 94. szám
XXXIY. évfolyam. Szatmár, 1902. vasárnap november hó 23. 94-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZáTMXRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.---------- ‘ HI RDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. I Mindennemű dijak zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Váratlan fordulat államosított ref. elemi iskoláink ügyében. A Tiszántúli ev. ref. egyházkerületnek a napokban tartott közgyűlésén egyetlen tárgy megvitatása sem vert fel olyan erős hullámokat, mint a szerződésileg már államosított ref. el. iskolák ügye. A tárgyaláson elhangzott szigorú birálat mozzanataiból s ennek eredményekópen a hozott határozatból, — melyet alább közlünk, — azt a meggyőződést kell merítenünk, hogy államosított ref. felekezeti iskoláink ügye, ez idő szerint nemcsak, hogy befejezettnek nem mondható, hanem a város és az állam közt létrejött szerződésnek jogi alapja maga is világos indokolással megtámadható. Megtámadható pedig nem csak azon alaki hiány miatt, hogy a város, a ref. egyházak felsőbb hatóságainak hozzájárulása nélkül kötötte meg a szerződést, hanem azon alapon is, hogy a városnak a ref. felekezeti iskolák államosításához egyátalán joga sem volt. Ez az ügy ez alkalommal most másodszor került az egyhk. közgyűlés elé. A tavaszi közgyűlésen, hova a szatmári ref, egyházak a maguk részéről a város államosító szándékát és a maguk bizonyos feltételekhez kötött hozzájárulását elfogadás végett felterjesztették, — a közgyűlés az egész ügy megvizsgálása végett egy bizottságot küldött ki. Ez a bizottság, az ügyet megvizsgálván, egy határozati javaslatot szövegezett meg, s ezt e hó 21-én a közgyűlés elfogadta. E javaslat, most már mint érvényes határozat, szószerinti szövegében igy szól: „Egyházkerületi közgyűlésünk kijelenti, hogy a küldöttség által hitelesített másolatban beterjesztett Szatmár város törvényhatósága és a nagy- mélt. vallás és közoktatásügyi és belügyi kormány közt létrejött, a város képviselői és Szatrnármegye tanfelügyelője által f. évi április 14-én aláirt, a m. kir. Belügyminiszter által f. okt. 9-ón, a köz- okt. kormány által pedig okt, 10-én jóváhagyott, a szatmári, szatmárnémeti és Szatmárhegyen lévő 19 ev. ref. felekezeti iskolákat minden beleegyezésünk és meghallgattatásunk nélkül egyházunktól elvenni és állami iskolákká tenni akaró szerződést egyházunkra kötelezőnek nem tartja. Ugyanazért szigorúan utasítja a szatmári, szatmárnémeti és szatmárhegyi ev. ref. egyházak elöljáróit, hogy a város által az egyházi felsőbb hatóságok engedélye és beleegyezése nélkül, Önkényüleg beszüntetett összes iskoláinkat az 1903 4. évi isk. óv kezdetén okvetlenül megnyissák; a szükséges tanerők beállításáról gondoskodjanak; kellő időben tegyék meg a lépést Szatmár város törvényhatóságánál a tekintetben, hogy az ev. ref. tanítók díjazását, eddigi mértékben, eddigi kötelezettsége szerint teljesítse. A vallás- és közoktásügyi, nemkülönben a belügyi kormányt feliratilag felvilágosítani rendeli közgyűlésünk arra nézve, hogy a város nem az általa, mint t örvényh ti tóság általién tartott, hanem általa, mint község által segélyezett, még pedig az ev. ref. vallásit polgárok e czólra beszedett adójából segélyezett ev. ref. felekezeti iskoláinkat szándékozott beszüntetni, állami iskolákká tenni; a mit tenni egyházi főhatóságaink előleges beleegyezése és engedélye nélkül törvényeink (412. §.) megtartásával nem tehetett. Ugyanazért felkéri egyh. kér. közgyűlésünk a válás és közokt.ügyi, valamint belügyi kormányunkat, hogy az általuk Á Csúnya Péter és Mariska. Irta: Torna István. Péternek hívta miudenki. Némelyik ellensége a „vad“ jelzőt is neve elé szúrta. Különben egyetemi hallgató volt. Egyike azoknak az ezreknek, akik nem visznek pályájukra ifja éveikből semmit csak az átvirasztott éjszakák, a sovány napok emléket, amikor az éhség gyötörte őket és nem volt ellene orvosság, napokig. Arról is nevezetes volt különben, hogy mindig a tanárok árnyékában látták s hóna alJaít egy köteg könyvet, jegyzeteket szorongatott. A nagy, csontos, hollófürtü fiút igen csúnya, szinte ördögi arczczal áldotta meg a teremtés, ami pajtásait oly sokszor keltette mosolyra. Nagy füleiről, tömpe orráról és siró szeméről temérdek banális, szellemtelen viccz és hasonlat szállongott padról-padra, teremböl-terembe. Néha a szeme láttára mosolyogtak ezeken az olcsó tréfákon, s ilyenkor Péter szemében valami szúró láng lobbant fel, úgy tetszett, mintha sírásra álló vonásokkal vigyorogna. Nem feleselt, nem fenyegetőzött, ki se kérte magának e rósz tró fákat hanem egy ideges félszeg mozdulattal fel- ütőt'e valamelyik könyvét, s beletemetkesett. A leányok, — a klasszis kisasszonyai — kímélettel voltak a vad Peter iránt. Ök nem mosolyogtak a csnfolódzásokon, hanem olyan megindult, lágy tokintettel néztek a könyvei közé bujt Péterre, amelyben a szánalom több vala a részvétnél. És Péter észrevette ezt. Jól esett lelkének, hiszen ha a leányok is mosolyognának felette, vagy épen csúfolnák egymás közt, egy álma omlott volna össze a női lélek jóságáról s ó, a vad fiú bizony sírásra fakadt volna e felett. Mert a csúnya Péter lelke egy cseppet sem hasonlított a mindennapi emberek leikéhez. Szive gyöngéd, érzelmességre hajló volt, még sajgott minden szomorú benyomás alatt. A lelkeben pedig gyönyörűséges napfényes világ élt, melyet onnét a nádfödeles pusztai házikóból, a verőfó- nyes pusztáról hozott magával, átszőve aranyos napsugárral, átitatva a puszta illatos, egészséges levegőjével, benépesítve a délibáb remegő, csodálatos képeivel. Ebbe a lólekbe azután belete- lepitt^ a világnak legnagyobb szellemei ábrándjait, érzelmeit. Bizony ez a csúnya fiú az ö lelkében oly tüneményes világot hordott, amelynek szemlélete gyönyörrel töltött el mindenkit, aki beléje tekinthetett. Maga szokott gyönyörködni abban, azokban a meghitt órákban, amikor a külváros kertjének árnyas fasorában húzódott el, vagy kis szobájában, (mely nagyon magasra esett a földtől) úgy estende, amikor a homály megtöltó rejtelmeivel minden zugát. Mégis ismerték az ö színes, szivárványszi- nes birodalmát ketteu. Eg^ barátja, a szép és gazdag Zoltán, meg egy pályátársnője, a szőke, kókszemü Zalányi Mariska. Zoltán az ö gyerekkori játszótársa volt. Az övék volt az a hatalmas puszta, amelyen a csúnya Péter apja sáfárkodott. A gazdag fiú ragaszkodó és odaadó pajtása volt Péternek még akkor is, amikor a pesti társaságok szalonjainak kényes fényes virágjait mulattatta. Segíteni is akarta szegény barátját, hívta, hogy lakjék vele, de Péter, aki nem fogadott el senkitől semmifélét, Zoltán gyöngéd, önzetlen szolgálatait is visszautasította. Zalányi Mariska szintén részes volt Péter lelki birodalmának. Ez a leány abban a negyedben lakott, ahol Péter. Ott voltak az apjának gyártelepei. Csak télben járt a kocsi érte az egyetemre. A többi időszakokban gyalog szokott hazamenni. Ilyenkor Zoltán, avagy Péter kísérte. Mindkét barátja társaságát szerette, de mindakettóvel másról beszélgetett, noha Zoltán ép úgy kedvelte az irodalmat éz filozófiát, mint Péter, de Zoltánnal, aki ügyes társalgó, jókedvű elmés fiú volt, közös ismerőseikről, a zsurokról ! és a vig élet apró eseményeiről csevegett inRóth Fülöp kárlsbádi czipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást, ö • • • • Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! • • • • @ Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
