Szamos, 1902. november (34. évfolyam, 88-96. szám)

1902-11-13 / 91. szám

Műkedvelői előadás. Egy minden izében szépen sikerült műkedvelői előadásban volt al­kalma gyönyörködni tegnap este annak a nem nagy számú, de válogatott közönségnek, mely a városi színházban a „A kis mamát“ legjobb műkedvelőinktől látta bemutatni. Nem túlozunk, mikor állítjuk, hogy ilyen összevágó jóték, s ügyes alakítások routinirt színészeknek is dicsé­retére válnak. Az a közvetlenség, mellyel min- denik szereplő megállotta helyét, az az ügyes alkalmazkodás, mely műkedvelőinknél vajmi rit­ka. az a színpadi könnyedség, mely azt mutatta, hogy mindenik szereplő nemcsak megtanulta szerepét, de bele is tudott helyezkedni s éietet, lelket tudott önteni a különben hatás nélküli szóba és beszédbe: a legnagyobb elismerésre méltók s nem a műkedvelői előadásoknál szoká­sos sablonos mértéket alkalmazzuk, mikor kons­tatáljuk, hogy ilyen élvezetes előadást műked­velőinktől a szatmári színházban alig volt al­kalmunk látni. A főszerep Maróthy Mariska kezében volt, (Brigitta) ki azt oly remek dispozitióval, meg­kapó ügyességgel és természetességgel, elragadó bájjal s művészi rutinnal interpretálta, hogy bár az ő alakításai és játékai mindig dicséretre —■ de ezúttal legnagyobb elismerésre méltók. Veró- czy Margit Henriette szerepében rendkívül bájos volt, s kedves játékával igazi élvezetet nyujott. Kitűnő alakításban mutatta be a Piri szerepét Kótai Mariska, — ki élénk temperamentumával, természetes naivságával s találó — helyzeti — kedves egyszerűségével a közönséget nyílt szí­nen is sűrű elismerésre ragadt; Gödé Erzsiké a Daulas bárónő szerepében, Lengyel Angela Ber­nerette s Berta Piroska a Francoise szerepében sikerült alakításokat mutattak be s nagyban hozzájárultak az est sikeréhez. Kedves ;elensóg volt a kis Mátray Ibolyka mint Bob, ki gyer­mekeknél ritka ügyességgal és bátorsággal ját­szotta el kis szerepét. A férfiak között a főszerep Szentiványi Sándor kezében volt, (Bruch Valentin) s azt ő a nála megszokott színpadi otthonossággal, nagy gyakorlottsággal igazi művészi interpretálással játszotta; nagyban hozzá járultak az est sike­réhez Csomay Imre mint Daoulas báró, ifj. Csomay Imre mint Saint-Potant, Veréczy Ernő mint La Rochebardiere és Ferencz Ágoston mint kertész, kiknek mindannyia bőven rászol­gált a közönság elismerésére élvezetes alakítá­sáért. Végül emlékezzünk meg a rendezés ügyességéről is, mely dr. Vajay Imre fáredhatlan huzgóságáról s igazi szakavatattságáról tesz ta­núbizonyságot, ki ezúttal is a legnagyobb el­ismerésre méltó tanujelét adta annak, hogy mű­kedvelői előadásaink rendezésénél nekünk pó­tolhatatlan. Egészben véve — ismételten — csak azt kons utálhatjuk, hogy öröm volt végig nézni ezt az előadást, mely egészében úgy, mint részleteiben a legsikerültebbek közé tartozik, s hisszük, hogy megismétlés esetén is — a mi­dőn a szereplők lekötelező szolgálatot teljesite- nének valamely jótékony czól érdekében: még nagyobb elismerést vívnának ki a magok ré­szére s talán a közönséget is tömegesebb rész­vételre elköteleznék. Az estélyen, mely előadás után a Társaskör­ben folyt le, jelen voltak: Asszonyok: Uray Gézáné, Veréczy Antalné, özv. Keresztes Sándorné, Papp Zsigmondné, Gödé Györgyné, Lengyel Im- réné, Csomay Imréné, Tombory Virgilné, Kótai Lajosné, Jékei Károlyné Pethö Györgyné, Császy Bálintné Éder Teréz. Leányok: Nagy Leona, Lengyel Angela és Olga, Leitner Margit, Veréczy Margit, Németh Olga, Maróthy Mariska és Ju­liska, Gödé Erzsiké, Lengyel Annuska, Tombory Emma, Bertha Piroska, Kótai Mariska, Volken- berg Mariska. * A mátészalkai vasút. Mátészalkáról ír­ják : Tegnapelőtt itt népes értekezlet volt a tervbe vett nagykái’oly—mátészalka—csapi va­sút ügyében, melynek tárgya az érdekelt föld­birtokosokkal való megegyezés volt az átenge­dendő területre nézve. Az ülésen Nagy László alispán elnökölt, s részt vett azon Gregersen vállalkozó is. A megegyezés nem sikerült, minfc- hogy a gazdák horribilis árt kértek. így tehát kisajátítás utján lesz a kívánt földterület meg­váltva. Egyébként felette illuzórius még az egész vasút létrejöttének kérdése, mert 270.000 forint hiányzik, a mely összeg jegyzés utján lenne fedezendő, amire azonban az érdekeltek részéről hajlandóság egyáltalán nem mutatkozik. * Ardeleán Vazul, vetési g. kath. lelkész ur, egy a szerkesztőségünkhöz intézett leve­lében jogos megütközésének ad kifejezést a fe-1 lett, hogy tudósítónk az ő nevét, lapunk 89 ik í számában az Ardeleán György szintén gkath.; lelkész nevével fölcserólte s kiváltképen, hogy Ardeleán Vazult (helyesbítve Györgyöt) a szat­mári törvényszék vallás elleni vétségért egy­havi fogházra Ítélte. Nemcsak az Ardeleán Va­zul lelkész ur kívánságára, de az igazság kö­vetelményéhez képpest is teljes készséggel iga­zítjuk helyre a névcserét. Ardeleán György, a 1 kire a törvényszék elmarasztaló ítélete vonat­kozik, négerfalvi (Biharmegye) g. kath. lel­kész, kit a törvényszék azért Ítélt el, mert 1901-ben Szamosdobon, hova vejét megláto­gatni ment, a szamosdobi hívek előtt oly kife­jezéseket használt, melyeket a törvény megtor­lás nélkül nem hagyhatott. Ardeleán Vazul ve­tési g. kath. lelkésznek e kompromittáló ügy­höz semmi köze sincs s az egész dolog tisztán csak a keresztnévben ejtett tévedésen alapszik. * Közgyűlés. A „Szatmárnémeti torna és vívó egylet f. hó lö-én, szombaton 6 órakor a városháza nagy tanácstermében közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Titkári jelentés. 2. A tisztviselők és 12 választmányi tag meg- válasatása. 3. A háromtagú számvizsgáló bi­zottság választása, 4. Tiszteletbeli tagok válasz­tása. 5, Pénztárnok jelentése az egylet anyagi állapotéról 6. Esetleges indítványok tárgyalása. * Kinevezés. A vármegye főispánja Je­szenszky Béla közigazgatási gyakornokot tisz­teletbeli aljegyzőnek nevezte ki. * Esküvő. Ticsínszky Lajos m. kir. hon­véd főhadnagy Beszterczebányáról közelebb vezette oltárhoz Obholczer Margit kisasszonyt, Obholczer Gyula pénzügyi számtanácsos kedves és szép leányát. * A nagybányai g. kath- lelkész válasz­tás ügyében az a fordulat állott be, hogy a mi­niszter az ügyet a vármegyei közigazgatási bizottsághoz küldötte le véleményadás végett. Hir szerint úgy a r. kath. mint a g. kath. papválasztás dolgában minisztertanács fog dön­teni. * A szatmári ev. ref. egyház harangün­nepélye november 16 án a következőleg fog le­folyni : I Az iparos énekegyesület megnyitó éneke. IJ Biki Károly esperes az uj harangot megáldja. III A harang feltétele. IV. Az iparos énekegyesület záróéneke. * Előléptetések. A pénzügyminiszter Glück Ferencz mérnöksegédet a XI. fizetési osztály első fokozatába s Mudris Antal és Joó Endre mérnöksegédeket ugyanezen osztály második fokozatába léptette elő. * Egyházi kiuevezések. A nagyváradi gör. szert, helynök dr. Kávássy György kisfa- lusi lelkészt a nagykárolyi orosz egyház lelkészévé és az ottani helyettes lelkészt, Selegián Liviust pedig krassói lelkészszé nevezte ki. * Uj ügyvédi iroda. Dr Szűcs Sándor ügyvéd Rákóczy-utcza 36. szám alatt az özv. Weisz Gáspár né úrnő házában ügyvédi irodáját megnyitotta. * Eljegyzés. Szunyogh László mérnök el- jegyezte Pougrácz Olga kisasszonyt, Szerdahelyi Ágoston nagybirtokos fogadott leányát. * Tűzoltói lakoma. A legutóbbi vizsgálat alkalmával előlépett tűzoltók november 8-án este a Hungária szállóban barátságos lakomát adtak, mely alkalommal Tankóczi Gyula parancsnok az előlépett tagokat szives szavak­ban üdvözölte, melyekre köszönőleg Neviczky János uj rajvezető válaszolt. Utóbbi Mónus Lajos tüzfelügyelő az előlépettek egészségéért köszöntött. * A nagybányai országos vásárok. Nagy bánya sz. kir. rendezett tanácsú város terüle tón 1903. évben tartandó külső és belső orszá­gos vásárok határnapjai. I. Pálnapi vásár. Külső baromvásár: január 19-én. Belső kirakodó vá­sár január 20 —21-ón. II. Oguli vásár. Külső baromvásár márczius 16-án. Belső kirakodó vá­sár augusztus 25—26-án. V. Szent Márton-napi vásár. Külső baromvásár november 16-án. Belső kirakodó vásár november 17—18-án. * A dohánybeváltás határideje. Az idei dohánytermés beváltása a debreczeni, miskolczi és nyíregyházai beváltó hivataloknál ez évi deczember hó 15-ón, a kisvárdainál jövő évi január 2 án fog kezdődni. * Halállal végződött baleset. A.z ungvári rk. plebánia-templom tetőzetének javítása most van folyamatban. Pollácsek Sándor ungvári bá­dogos a vállalkozó, a kinek Weisz Adolf és I Heiszler Lajos nevű segédei szerdán d. u. 2 óra tájban a tetőn foglalatoskodtak s amennyi­ben a plebánia-felőli tetörész munkálatai már befejeztettek, az egyik kereszthez erősített láb - tót a másik oldalra akarták elhelyezni. E mun­kájuk közben azonban annyira elővigyázatla­nok, mondhatni könnyelműek s játszó kedvük­ben voltak, hogy a 12 méternyi magas tető­zetről megsiklás folytán lezuhantak. Weisz Adolf a koponya zúzódáson kívül májrepedóst is szenvedett s rövid néhány óra múlva meg­halt. mig Heiszler kéztörést szenvedett. * Az időjárás egészen télies, de a kelle­mesebb fajtából. Reggel és éjjel erősen fagy, de nappal megenyhül az idő és könnyen elviselhetővé teszi a november hónapot, mely kérlelhetlenűl vezet be a tél kellő közepébe. Az ilyen időjárás kedvez az egészségnek s az óvatosak jobbára megmenekülnek a nagyobb bajoktól. * A Népkonyha részére adakoztak, Schlosz- szer Mártonné úrnő gy ivén : Schlosszer Mártonná 2. kor. Három ur 1 kor 60 fi. Juliska 1 kor. 20 fi Bottyán Antal, Oláh András, Göre Gábor, Szabó József, Berki István, Sultz János, Benyó Andor, Laki Lajos, Vetter, Kasztor, Urbán, N. N. Vokla, Durbincs, Petrovics Miska, Ferency János, Vári, Nyisztor, Szabó Andor, Boros Miklós, Papp Béla, Valaki, Szent János, Juszkó, N. N. 1—l koronát. Glatz Antal 60 fillért. Borús János 80 fillért. Klosz Albert 60 fillért. Rostás, Fiala, Drágos, N. N. M S. Kis Árpád, N. N. Fügedi Istvánná, N. N. Gy. L. 50—50 fillért. Többen 10, 20, 30 fillérenként 34 k-nát és 20 fillért * Ifjúsági egyesület. A vall. és közokta­tásügyi miniszter ajánlatához képest ifjúsági egyesületek már több helyen megalakultak. Legközelebbről Somkuton alakult meg Veres Józsei, áll. isk. igazgató vezetése mellett s alap­szabályaikat megerősítés végett a minisztérium­hoz felterjesztették. * Fejedelmi nyomdászok. Mainzban Alf­red Börckel udvari tanácsos, városi könyvtáros érdekes czikket irt, amely azokkal a fejedelmi személyiségekkel foglalkozik, akik megtanulták a nyomdászatot az utolsó négy évszázad alatt. A sort megnyitja Radzivill birodalmi herczeg, aki „a fekete“ utójelzőt kapta. 1515-től 1565-ig élt. XIV. Lajos már tiz éves korában tanulta meg a nyomdászatot, értett ehhez a mesterséghez Mária Josepha dauphine is, s a franczia királyi család­ban volt azonkívül még öt személyiség, aki meg­tanulta a nyomdászatot. II. József császárnak a szobájában sajtóprés volt a hozzávaló minden föl­szereléssel. III. Frigyes császár 1843-ban kapott oktatást a nyomdászatból. VII. Edvárd királyról pedig vannak még arczképek, amelyeken munkás­zubbonyban áll a szedőszekrény mellett. Összesen harmincz fejedelmi személyiségről számol be a czikk, mint olyanokról, akik a nyomdászat iránt a legbehatóbban érdeklődtek. * A megmentett katonatiszt. Egy fiatal, délczeg katonatiszt, ezredének dísze, feljebbvalói­nak dédelgetett kedvencze, íülig szerelmes volt egy müveit leányba. Házasságot is ígért neki. Katonáéknál azonban kauczió nélkül nem lehet házasságot kötni. A leánynak nem volt több pén­ze egy pár ezer koronánál, ennélfogva a had­nagynak le kellett mondani tiszti állásáról, hogy ígéretét beválthassa, mert imádottjának csillogó szemei győztek az atilla arany csillagai fölött. Egy előkelő részvény társulatnál pénztárnoki ál­lást nyert el és itt már elég volt menyasszonya pénze a szükségelt kauczióhoz. A boldog jegyespár alig győzte várni a kitűzött esküvő határnapját, midőn a véletlen egyszerre nagyot változtatott a fiatat pár sorsán és boldogságuk felhőtlen egét egy czikázó villámcsapás zavarta fel. Egy délután a vőlegény szétdult ábrázattal rohan menyasszo­nyához. „Tönkretettek, édes,egyetlenem 1 1* -— „Végünk van 1“ Egy volt tiszttársamért, kit el­helyeztek innen, jót állottam nagy összeg erejéig s ez a szerencsétlen ember öngyilkos lett, amit csak ma tudtam meg, midőn a jótállási váltó alapján lefoglalták a kaucziót. Ha nem tudom a váltót rövid idő alatt rendezni, elvesztem álláso­mat 1* Elképzelhető az eddig boldog pár kétség­beejtő helyzete A menyasszony vigasztalja, biz­tatja és buzdítja vőlegényét és midőn épen a nagy veszélyre és Isten jóságára hivatkozna, ko­pogtattak. „Tessék !“ — felelt a félig meglepett és félig kétségbeesett menyasszony ét> egy komoly úriember lép be, mint a Török A. és Tsa bank­házának, mely Magyarországon a legnagyobb osz- tálysorsjegyüzlet, képviselője s jelenti, hogy a bu­dapesti Teréz-körut 46. szám alatti föüzletbőljön. Anékül, hogy sokat magyarázgatna, leolvas a meny­asszony asztalára egy csomó ezres bankót és kéri

Next

/
Thumbnails
Contents