Szamos, 1902. november (34. évfolyam, 88-96. szám)
1902-11-13 / 91. szám
főjegyzőt, a tőszámvevőt és pénztárnokot megbízta és értesítette az osztrák magyar bankot, hogy az itt megnevezett egyének keltejének aláírására történjék a számla kifizetése. Az árvaszéki tartalék-alap megszüntetése és törzsvagyonná leendő átalakítása ügyében f. 27-én d. u. 3 órára rendkívüli közgyűlés tűzetett ki. A borsókás sertések kisajátítására alkotott szabályrendeletet a közgyűlés elfogadta s szabályszerű közhírré tétel után jóváhagyás végetc felterjeszteni rendelte. Lipeczki Elek gk. tanító nyugdíj ügyében a közgyűlés kijelentette, hogy a várost a íelekezeti iskolákra nézve tentartónak el nem ismeri s ebből tolyólag a nevezett tanító részére járó 240 korona nyugdijat e czimen meg nem adja, hanem mint kegydijat, úgy a nevezett részére, mint annak halála után az özvegyet illető 50 százalékot megszavazza. A Kölcsey-szobor áthelyezési költségéből fenmaradt összeget kerítés czéljaira a közgyűlés a Kölcsey-kör részére kiutalványozta. A Kolozsváry és Komka-féle telkek megvétele, valamint a Magos és Tóthné-féle telkek csere ügyeinek tárgyalására a közgyűlés í. évi pov. 27-én d. u. 3 órára rendkívüli közgyűlést tűzött ki s annak összehívásával a polgármestert bízta meg. A Bocskai és Csokonai-utczai árkok megszüntetése ügyében a közgyűlés nem fogadta el a gazdasági szakbizottság azon javaslatát, hogy ezen ügy a napirendről levétessék és az általános csatornázás előkészítéséig függőben tartassák, mert az általános csatornázás kérdése még hosszú ideig megoldatlan maradhat, mig ellenben a nevezett utczákon tenforgó állapotok megszüntetését a közegészségügy érdeke követeli, minélfogva a tanácsost utasította, hogy a kérdést más szakértők bevonásával újabb helyszíni szemle nyomán készítse elő és az egészségügy ellenes helyzet megszüntetése iránt tegyen javaslatot. A városunkban felállítandó dohánybeváltó hivatal részére a szükségé« telket a közgyűlés díjmentesen felajánlotta, kijelentvén, hogy ezenkívül másnemű áldozatot hozni nem hajlandó. A szatmár—erdődi helyiérdekű vasút kutak készítési költségeihez a közgyűlés 1000 koronát szavazott meg és a kútfúrási eszközöket ingyen átengedte. A nyugdijvá- lasztmány előterjesztése folytán a közgyűlés a javasolt nyug- és kegydijat megszavazta, valamint Horváth Ágoston városgazdát és Dudás Ferencz erdőőrt saját kérelmükre nyugdíjazta. Szepes vármegyének az úgynevezett Halas-tó kérdésében uj vizsgálat elrendelése iránt az országgyűléshez intézett feliratát pártolólag rendelte felterjeszteni. Végül Budapest székesfővárosának a póttartalékosok behívásáról szóló törvényjavaslat elvetésére vonatkozó feliratát tudomásul vette s kimondotta, hogy ezen javaslat helyett ujonczokra vonatkozó javaslat elvetése iránt az országgyűléshez feliratot intéz s annak pártolása iránt az összes törvényhatóságokat megkeresi. Ezzel a közgyűlés véget ért. Az egységes társadalom. (L). Beteg a vén Európa, roskadozik, csaknem az utolját járja. Vezetőemberei pedig orvosmódra fontolgatják betegsége nemét, foltozgatják megrongált idegeit és kiszáradt csontjait. Persze, csak a beavatottak láthatják ezt, az avatatlan szemektől hatalmas fallal van elzárva. De az időközi orvosi jelentések napról— napra szomoruabbak. Az oroszországi „diák és parasztzavargás“ is ilyen volt. A külföldön, de különösen Németországban és Belgiumban annyira elterjedt socialismus — amely hatalmának érzetében és az ebből származó vérszemtől elkapatva a királyi családokkal is ujjat mer huzni — szintén veszedelmes métety és nagyon súlyos orvosi simptoma. A legnagyobb baj azonban, magában a társadalomban rejlik. És itt az oka a társadalmak társadalmának, a nagy Európa romlásának, amely szinte ijesztő módon rohan a pusztulás felé. Ide s tova már csaknem a negyven- nyolczas idők kópét veszi fel s ki tudja, vájjon kimentheti-e egyébb az átkozott polgárháborúnál ? Vegyük csak például a magyar társadalmat. Haladtunk, szaporodtunk sok szépben, jókban, kétségtelen. De láthatók-e — vájjon a régi, őszinte érzések a nemzeti eszme és kegyelet megnyilatkozásaiban ? Megdobban-e a polgár szive, mint hajdan, ha azt mondja : magyar vagyok. Ezek a meggörbült vonások itt nem pusztán írásjelek, nagyon szembeötlő vészkiáltások ezek, melyeket megmásítani elnyomni nem tudunk, mert csiráit valójában még csak nem is ismerjük ! Nem az a nagyhiba, hogy óriási a kivándorlás,— bár elég bónitólag hat a nemzetre — nagyobb baj ezeknél azoknak a bevándorlása, akik megfertőztetve lelkileg, veszedelmes tév- tanokkal jönnek vissza, hogy azután, — mint az egészséges almák közé ejtett férgesek elrontsák mind, elpusztítsák az egész társadalmat. Nem a Pavlovits Lyubomirok, sem a Lurtzok serege a legveszedelmesebb, elvesznek ezek maguktól is, csak a társadalmi légkör változzék. Egészséges, egységes társadalom kell s ez nincs ! Az egységes társadalomnak pedig örökre elejét vették a gépek. Amikor az első, emberi munkátvógző gép megkezdte működését a társadalom homlokán már rajta volt a pusztulás bélyege. A gép, mely az újjáéledt Európának legnagyobb büszkesége, egyúttal halála is, mert ez örökre két hatalmas részre szeli a társadalmat. Az egyik tábor a gép tulajdonosa, a másik ennek alárendeltje. Kissebb létére az első mindig uralkodhatik a másikon. A gép pedig lassacskán magához ragad mindent s már haladunk is feléje, hatalmas vonzóerejét követni kényszerültön. (Az amerikai trösztök máris horribilis erőt képviselnek.) Magj'arországban pedig még a fejletlen gyáripar is tönkre juttatja a kis ipart, mely képtelen gyors és hatalmas ellenével megküzdeni. A kis iparos osztálylyal pedig bukik maga a társadalom is. Most még csak pang s máris látjuk a Pavlovits Lyubomirok, a Lurtzok, a Starcsevics Dávidok és a socialismus hétfejii sárkányainak kisértéseit. Ezek ellen pedig csak egy hathatós orvosság létezik, s csak úgy biztos a siker, ha hatalmas és erős polgárosztályt teremtünk a kis iparosokból és a kis gazdából. És igy mentve lenne a társadalom s nem árthatnának neki még az igazi hótfejü sárkányok sem ! . . . HÍRROVAT. A Ill-ik negyedév lejártával felkérjük lapunk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. * A városi közigazgatási bizottság november 10-én ülést tartott, melynek ideje a havi rendes jelentések meghallgatásával és tudomásul vételével tölt el. Ézek a jelentések lapunkból már ismeretesek. A polgármesteri jelentésből kiemeljük, hogy a lefolyt hónapban a A Nagyszálló konyháját dicsérő Ízletes és magyaros ebéd mindvégig emelkedett hangulatban folyt le. A sültek feladásánál megeredt a pohárköszöntők árja. Torday Imre az összes vendégekért emelt poharat; Égly Mihály fojegj'zö a Kölcsey körért, melynek nevében dr. Fechtel János válaszolt, éltetve Nagybánya város közönségét és h. polgármesterét. A zajos hatást keltett beszéd élesen ostorozta a kozmopolitizmust s kiemelte a nemzeti kultúra fentartó erejét, a fajszeretet és nemzeti műveltség áldásthozó eredményét. Révész János gazdagon gyöngyöző, humoros éllel a Dalegyesületet köszöntötte fel, amely beszédre általános figyelem között dr. Vajay Imre elnök a nagybányai dalegyesület éltetésével élénk tetszés közt válaszolt. Itt meg kell jegyeznünk, hogy dr. Vajay nemcsak tüneményes hangjával, hanem a szónoklat erejével is kivette előkelő részét az ünnepben. Szabó Adolf erdőigazgató Pap Géza polgármestert köszöntötte fel. E szónok a szatmáriak előtt igen kedves húrokat pendített meg. Nincsenek-e itt nagykárolyiak, kérdi, mert Pap Gézának nem kevesebbet óhajt, minthogy polgármestersége alatt érje meg Szatmár közpon- tiságát és a székhely visszahóditását. (A nagybányaiak és a szatmáriak egyhangú lelkesedéssel felkiáltottak: Aztán minden alkalommal és Nagykárolyban is igy tessék beszélni !) Mátray Lajos a hármonikus együttműködés szükségességét fejtegetvén, meghívta a nagybányáikat Szatmárra a viszontlátásra ! Bakcsy Gergely tanár Neubauer Ferencz főbányatanácsos, bányaigazgatót és Szabó Adolf erdőigazgatót éltette ; mig Révész János a jelenvolt hirlapirókért: Ferency Jánosért, Mátray Lajosért, Ruprecht Sándorért, Majdik Árpádért és Litteczky Endre lapkiadótulajdonosért ürítette poharát. A mindvégig kedélyes és emelkedett hangulatú ebéd d. u. 3 órakor ért véget. A szatmáriak d. u. 4 órakor a Szálló nagytermében dalpróbát tartottak, melynek végeztével a hangversenyig az idő a város és egyes intézetei megtekintésével telt el. A hangverseny. Este 7 órakor kezdődött a Szálló nagytermében az ünnep tulajdonképeni főrésze : a hangverseny. A báltermet Nagybányának és vidékének müveit közönsége szinültig megtöltötte. Az előkelő, fényes és díszes közönség soraiban ünnepi, lelkes és emelkedett hangulat uralkodott. A hölgyek pompás báli öltözéket, az urak pedig frakkot viseltek. A Dalegyesület tagjai a dobogón fehér nyakkendővel és fehér keztyüvel jelbntek meg. Mindenki lázas kíváncsisággal várta a hangverseny egyes számait. A szatmáriak lobogója, melyet idegenben sokszor diadalmasan hordoztak meg, sok fényes sikert látott, de ritkán oly szépet, mint a mai dicsőséges este volt. Magok a Dalegyesülettel érkezett vendégek is elismerték, hogy alig hallották valaha dalosainkat jobban, szebben és lelkesebben énekelni. A nagybányaiak lelkesedése és elragadtatása alig ismert határt; csaknem minden számot meg kellett ismételni. Meder Mihály karmester két kézzel aratta a babéri, úgyis, mint vezető és zeneszerző. A műsor egyes énekszámairól külön-külön ezúttal nem szólunk, mivel alkalma lesz azt közönségünknek e hó végén egész terjedelmében végighallgatni. Maradjanak tehát a részletek kedves meglepetésül. A diadalmas zászlót a nagybányai hölgyek nevében bájos fiatal leány : O b 1 a t e k Sárika kisasszony koszoruzta meg. A hangverseny számai közül ki kell emel_ Mélyen tisztelt közönség! Egy próba megrendeléssel meggyőződést szerezhet arról, hogy -----------KA SSAY LAJOS VÁLTÓ-eZIPÉSZ MESTER VÁl^DOMB-U. 18. szép és tartós czipőket jutányos árban készít zsevró, box, kalf és borjú bőrökbl. ő=—-- . 9 ivén át Gróf Andrássy Géza ur Párnái uradalma szállítója.
