Szamos, 1902. október (34. évfolyam, 79-87. szám)
1902-10-23 / 85. szám
melyek kezeihez folytak be, elszámolva, illetve rendeltetési helyökre juttatva nem lettek. Ilyen esetek taxatíve, százszámra soroltattak fel az 1897, 93, 99, 900 és 90l-ik évekről s a vallomások során konstatáltatott az a vétkes könyelmüség, melylyel a főkapitány a pénzeket kezelte, melyekről el nem számolt és elszámolni máig sem tud. Hogy a pénzzel történt manipuláczió ebben az ügykörben mily lelkiismeretlen útra tévedt, a számos jellemző eset közül felemlítjük azt a módszert, midőn p. o. X-től az el- marasztalási költség felvétetett s ezt a nyilvántartási napló azon a czimen hozta leírásba, hogy X. elzáratott, holott a lezáratás tényleg nem történt meg s csupán azért jeleztetett, hogy a pénz el nem számolása ki ne tűnjék. Más szóval a deliquens fizetett, mit nyugtájával is bizonyít, csakhogy ne üljön, ellenben a napló szerint nem fizetett, hanem ült. Számos eset konstatáltatott olyan is, midőn a deliquens az elzáratásnak megfelelő pénzbüntetést befizette s e mellett még a megfelelő időre terjedő elzáratást is elszenvedte. A polgárok szabadságával ily módon történt visszaéléseket még operettben sem tartanok valószínűnek, ha a tárgyalás folyamán nem konstatáltattak volna, hogy a valóságban is előfordultak. Az erdei kihágási ügyeknél megállapított szabály és törvényellenes mulasztások száma is egész légió. A szegény emberek, kik erdei kihágásokban találtatva, utolsó filléreiktől is megválni voltak kénytelenek, vagy kölcsönpénzből is előteremtve fizették le a törvényes költséget, — nem gondolták, hogy pénzük csak arra való, hogy másfajta kihágásoknak essék áldozatul! Most már láthatták, mert tanukul voltak megidézve, hogy a törvényVan szerelem még és a szerelem mi bennünk van. Ezt kellene kiáltani lelkedben. Ne vond el bohó fejedet, hogy mellemre hajtsam. Hallgassad ott a szivem verését: vájjon nem igaz és öszinte-e az. Pihenj és álmodjál nyugodtan és édesen, a mig én — az alkonyati langyos színekben — hajad illatát szívom be. Hogyha szeretsz, ne szegyeid, mert az a legoktalanabb dolog. Titkoljad a gyűlöletedet, vesd meg magad a harag miatt és fojtsd el bo- szuvágyaidat. De ha szeretsz : azt fölemelt homlokkal és tisztán mondjad ki mindenkinek a szemébe! m. . . . Öltözködjél Ízlésed szerint a legszebb ben és igyekezzél mindig nagyon szépnek lenni. Hiszen azért vagytok ti : bájos nők. Ne neheztelj bájos doctrix és ti sem egyéb trixek, szépnek lenni: az első és legszebb hivatástok. Mert szépségeddel hatsz legelsőbb legjobban és legtöbbször. Légy szép, hogy meghódoljanak néked. Mert ugyan ismeri-e mindenki belső finomságaidat, vagy mely kiválasztott érzi csak hajad illatát, is . , . 0 néki beszélhetsz szép dolgokat, szebbeket úgy sem beszélsz, mint Petőfi; finomabban Mussetnél; szellemben Heine tesz túl rajtad; Göthe sokkal okosabb volt nálad ... de mi mindez nagy szépségedhez képest; a közvetlen meleg együtléthez, bőröd fehérségéhez, szemeid fényéhez! Mi mindez ! És mi Chopin muzsikája. És Paganini játéka. Az egyik halott: azaz leirt betű. A másik: régen elmúlt, visszahozhatatlan hullámzása a hangnak. Volt. A te szavaid sokszor semmis beszéded bársonyos simogató lágysága, véred lüktetése, illatod és ruhád susogása azonban : van! Most és itt. Éíj a jelennek ! látó urak közt is vannak, kik a koronák erdejében szintén kihágásokban találtattak. Hát még mily nagy az olyan esetek száma, mikor a kapitányi hivatalnál lefizetett pénzek leírva nem lettek, hanem mint hátralékok állottak fenn s tovább is vezettettek; továbbá, midőn az erdőőrök a saját vallomásuk szerint a részükre megítélt költségeket az er- dészi hivatal többszöri sürgetése daczára, sem a főkapitánytól, sem a rendőrfogalmazótól meg nem kapták, bár nyugtájukat az erdész utján a főkapitányhoz benyújtották. Ebből magából is kitelnék egy kisebbszerü panama! A hiányzó ügydarabok száma is kitenne egy vaskos kötetet! Konstatálva lett, hogy az itéletileg megállapított pénzbüntetések, kártérítési összegek és költségek összege a dr. Korbai főkapitány kezében 139 esetben, a Soós János rendőrfogalmazó kezében pedig 75 esetben maradtak vissza s hogy a kihágási ügyek körül 191 esetben részint az erdei kihágási törvénynyel ellentétes intézkedések, mulasztások és hivatali visszaélések követtettek el, részint konstatálható volt, hogy a fegyelmi vizsgálat tárgyát képező ügydarabok közül 36 elévült s hogy a megvizsgált évekről a kiküldött vizsgáló kezéhez átadatni kellett ügydarabok közül 34 darab hiányzott! Hasonló pénzbeli manipulácziók voltak konstatálhatok a tánczvigalmi és mutatványi engedély-dijak beszedése és elszámolása körében is. Az ezek kimutatására hivatott naplóból nem tűnik ki, hogy az egyes engedélyek után a városi közpénztár és a rendőrszemélyzet részére mennyi összeg vétetett be. A jótékony czélra rendezett mulatságokból a szegény-alapot illetett elszámolatlan összegeket igazolni nem tudja. A számos eset közül jellemző p. o. hogy Zelinger Adolf, tánczmester, az 1902. jan. 5-én megtartott egyetlen tánczestély engedélye fejében 30 koronát fizetett, mely dij a főkapitányságot sem törvény, sem szabály szerint meg nem illette. A pénzkezelés körül tanúsított bámulatos könyelmüség előtt nem volt kivétel a városi szegények, az ínséges nyomorban szenvedők krajczárja sem. Azok, a kik e városban a nyomor enyhítésére annyi önzetlenséggel és a társadalomnak oly sok oldalú igénybevételével nemes hajlamukból, a szegénység iránti részvétből igazi lelki örömmel tesznek fillért fillérhez, h«gy humanizmust gyakoroljanak, — nem is gondolják, hogy annak a hivatalnak feje, kire a segély pénzek kiosztása hivatalból bízatott, a legenyhébb szóval élve, mily lelkiismeretlen könyelmü8éget tanúsított! Olyan szegény-pénz kiosztásról is történtek elszámolások, melyek soha ki nem adattak s kiadhatók nem is voltak, mert az illetők már azelőtt elhaltak. A kiosztás után fenmaradt pénzek, melyeket a kiosztásban segédkező rendőrtisztek a főkapitánynak visszaszolgáltattak, egyszerűen elkallódtak. Sem nyugtával, sem bejegyzéssel nincsen igazolva, hogy azok másutt és nem a főkapitány kezénél maradtak. A majdnem végnélküli esetek számából még csak egyet hozunk fel, mely a Yancsa Péter által talált összegre vonatkozik. Yancsa Péter 20 koronát talált az ut- czán s ezt a főkapitány kezéhez adta, hogy annak tulajdonosát kipuhatolja és annak átadja. Olyan eset ez, melyre, mint példára, az emberek becsületességében hivő optimista joggal hivatkozhatik. Yancsa Péter azonban, kinek ideális fogalma volt a rend első őréről, egy ideállal szegényebb s egy tapasztalattal gazdagabb lett. — Vancsa Péternek tudomására jutott, hogy egy belügyminiszteri rendelet értelmében, ha egy év eltelik a nélkül, hogy a pénz jogos tulajdonosa jelentkeznék, a pénzhez a megtaláló jogos igénynyel bir. Egy év múltán jelentkezett is s kapott a főkapitánytól 1 forintot. Kilencz forint, röviden szólva, tovább is elveszett és pedig oly alaposan, hogy azt ugyan Yancsa Péter aligha fogja valaha újból megtalálni, mert erről semmiféle elszámolás nem történt. De nem folytatjuk. A közönség tájékoztatására talán ennyi is elég. Dr. Korbai. főkapitány, azokra az esetekre nézve, melyek őt és Soós János rendőrfogalmazót közösen terhelik, — védelmének súlypontját arra alapítja, hogy ő teljesen megbízott Soós Jánosban s a hűtlen eljárások őt terhelik (mintha a rendőrfogalmazói állás csak bizalmi állás volna!) viszont Soós János mindent a főkapitány nyakába hárít, mint a kiben szintén teljesen megbízott. Mint- hacsak az egész ügy a kölcsönös bizalom eredménye volna! Röviden szólva mindenik a másikát látja a kutban levő vederben s egyik a másikát akarja a fentlevőbe beleültetni, hogy önmagát kihúzza, holott bizony kétségtelen, hogy mindketten a kutban vannak. Az előadói javaslat úgy dr. Korbaira, mint Soós Jánosra nézve az 1886. XXIII. t.-czikk 1. §. a., pontja alá eső többszörösen elkövetett fegyelmi vétség alapján hivatalvesztés kimondását s a szóban forgó összegek megtérítésének kötelezettségét terjesztette elő, valamint azt is, hogy a kir. törvényszék illetékessége körébe tartozó büntetendő cselekmények tényálladékát tartalmazó esetekről az eljárás megindítása végett a kir. ügyészség értesítendő. A fegyelmi választmány aprólékossággal és széles körültekintéssel vizsgálta ez ügyet eddig is s bizonyára bölcsen fogja megtalálni azt a kapcsolatot is, mely a tények minősítésében és a megfelelő paragrafusok mellett alkalmazandó. A magunk részéről, a nélkül, hogy a fegyelmi választmánynak legtávolabbról is praejudikálni akarnánk, csupán impreszsziónk- ról számolunk be, midőn az eddig ismert adatok alapján is úgy dr. Korbai főkapitánynak, mint Soós János rendőrfogalmazónak e városban való további hivatali működését ethikai lehetetlenségnek tartjuk. Töprengés egyes községek és családok elpusztulásairól, Szabadjon nekem tekintetes Szerkesztő ur, hogy becses lapjában, melynek hasábjain megyei életünknek s ebben a társadalom bármely osztálya bárminemű kérdéseinek tárgyilagos megvitatása, felderítése s elbírálása mindig szívesen fogadtatott — szabadjon nekem e herva- dásnak indult őszi évszak folyamán fenti községek s családok örökkétartó végelhervadásáról, állásomhoz illően, őszintén annyival inkább foglalkoznom, mivel e kérdés megyei életviszonyainknak, úgy a közelmúltban, mint a jelenben — s a jövőben még inkább — a legkidom- boritóbb mozzanata leend. Röviden: az ecsedi láp lecsapolásának, mint e még egészen be nem fejezett nagy műnek, szomorú utókövetkezmónyeiről szólok. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk:a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. # $ © • © Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! © © © © © Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
