Szamos, 1902. október (34. évfolyam, 79-87. szám)

1902-10-19 / 84. szám

XXXIV. évfolyam. Szatmár, 1302. vasárnap október hó 19, 84-ik szám, SZAMOS; Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZ ATM ARME GYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak ^zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a. legjutányosabb árban közöitetnek Nyiittér sora 20 fillér. L munka kérdése. ii. Nem czélom oly munkanemekről be­szélni, melyek csak ideig-óráig nyújtanak foglalkozást a ráutaltaknak. Azt sem tartom sem én, de nem tarthatja senki, a munkakér­dés megoldásának, midőn a kormány hol itt, hol ott a kényszerűség folytán úgyneve­zett inségmunkákat engedélyez. A munka nyújtása úgy bir jelentőséggel a szóban forgó kérdésre, ha az lehetőleg állandó jelleg­gel bir. A munka kérdés megoldásának első elvi feltétele, hogy általánosságban és minden téren az oly munkák, melyek halasztást is tűrhetnek s melyek jutányosabban is végez­hetők- halasztassanak el a tél folyamára. Ilyenek: a vizszabályozási, vasútépítési tö­megesebb durvább munkák, ilyenek az er­dőkihasználási és ujratelepitési munkák stb. A kihasználható munkatereket a köny- nyebb áttekinthetés czéljából felosztom két részre u. m.: első sorban a mezőgazdasági, másodsorban az oly munkaterekre, melyek inkább az ipar ismérveivel bírnak. Kezdem mindjárt a mezőgazdaságon. Itt újból rá kell mutatnom egy elvi jelentő­ségű dologra, arra: hogy szokjunk le az el­végzett munkánk eredményét azonnal látni, s tanuljuk meg, hogy bárminemű szorgal­masan és kitartással folytatott munkánknak aratását elöbb-utóbb elérjük, mig a tétlen­ség sem azonnal, sem későbben semmit sem hoz a konyhára. A kis gazdaságban az eddigi téli mun­kák mellé haladéktalanul szükséges íelvenni a birtokjavitást. Ennek különböző nemei évekre biztosítanak nagy hasznot hajtó mun­kát a kisgazdának. E mellett birtoka érté­két is növelik. Ilyen munkák: a trágyázás, vizlecsapolás és itt nemcsak egyes földda­rabok, hanem közös és természetben leszol­gálandó munkával egész dűlők és határok lecsapolását és termőképességének fokozását értem. Továbbá : a legtöbb kisgazda birto­kán annyira szükséges rónázás keresztül­vitele szintén hasznos és a jövő évre már jövedelmező loglalkozást nyújt. Ott vannak a rét és erdő javitási munkák. Ott vannak mint közös munkák a közlekedési utak föld­munkái. Itt megjegyzem, hogy a mostani fonák rendszer mellett nagy bűnt kővetnek el a hatóságok, midőn egy forint napszá­mos időben kényszerítik a gazdát és nap­számost ily munkák végzésére, mikor azo­kat télen lehetne keresztül vinni. Persze nem volna szabad bevárni, hogy a gyertya ujjúnkat égesse. A birtok feljavítás elve a nagybirtokra is ráillik sőt, talán még inkább, j A nagybirtoknál ezen szempontból végzett munkáknál természetes, hogy a napszámos erő nyerne foglalkozást. Az itt nehány fel­sorolt és télen haszonnal foganatosítható munkanem inkább a sik vidékekre illik. A hegyes vidékeken: az ott divó gaz­dasági ágak feljavítása körüli munkákon kí­vül erdőkihasználási, erdőtelepítési s különö­sen szőlő és gyümölcs telepítési munkák. Ha ma az erdős, hegyes vidéken egy hold tőid megér mondjuk: 20 forintot, s ha p. o. szilva-fával be van telepítve, megér 200-at és teljebb, mondja valaki, hogy nem érde­mes akkor, midőn nincsenek egyéb fontosabb munkák, vele törődni? És hány ezer iiyen hold fekszik csak megyénkben kölönösebb haszon nélkül. Persze az ily munkáért nem jár ki a napszám mindjárt minden este a munkásnak. De ha egész télen az eget és íellegeket nézi, mi jár? A bor-vidéken egész télen van munka. Itt nem is hallani panaszt a munka hiányáról. Lássunk már most az inkább ipartermé- szetü munkanemekből egy nehányat. A mezőgazdaság terén mutatkozó mun­kák elvégzésére a nép annyira a mennyire jelenlegi állapotában is képesítve van. Leg­inkább arra kell ösztönözni, hogy akarjon, ami magában is nem megvetendő feladat. Az iparszerü foglalkoztatás terén azon­Öreg költőnek. Mint sudár fa, mely a tarka réten Majd eleped az egyedül létben, Egyre vár, var, valami más fára — Te is olyan bus vagy, otyan árva. Egyedül vagy, körülötted százan Énekelnek, versenyezve, lázban, Csendül a rim, czafrangos a nóta, Óh de mennyit változott azóta! Uj időknek uj nótája támadt. Más manapság a gyönyör s a bánat, Valamikor a haza volt — minden, De manapság osztoznak a kincsen Önös érdek, taszigálás járja, Megtépve az élet bokrétája! O de azért ne tedd le a lantod, Megcsendül még azon egy két akkord, Szomorú bár, borongós a hangja, Tán szemedből könnyed is kicsalja ; Énekelj csak egyszerűn, merengőn, Mint a madár éjszaka az erdőn. Lesz idő még, mikor újra éled, Ami még volt, ami semmivé lett, Tavasz csókja átszáll a világon, Rügy patakzik a letarlott ágon Régi nótád lángra gyújtja bennünk Azt az érzést, amit elfeledtünk, Juhász Gyula. Elza asszony. — Irta : Barát Antal. . . . Ernesto Ricordi, a milánói Scala nagy­hírű tenoristája feleségül vette Elza di Casa­novát, a színház együk énekesnőjét . . . Nagy meglepetéssel olvasták ezt a hirt városszerte, mert úgy tudták mindenütt, hogy az ünnepelt művész jegyben jár egy dúsgazdag arisztokrata leányával. A kicsi grófkisasszony a Scalában volt mindig, amikor Ernesto Ricordi énekelt. Mióta ez a koholt hymenhir mindenfelé elterjedt, a grófné minden cselekedetét élénken megfigyelték és kapcsolatba hozták a városban terjedő pletykával. De a lapok rövid jelentése alaposan meg- czáfolta a mindenféle nemde-mondát. Voltak ugyan, a kik mégis kételkedéssel | fogadták a hirt és szinte határozott czáfolatot vártak Ricorditól, Nem tudták elhinni, hogy a művész olyan idealista volna, hogy feleségül veszi Elzi di Casanovát, kinek se hírneve, se vagyona nincsen, mikor egy dúsgazdag szép grófi leány szerelmes belé . . . De a szép Elza csakugyan férje lett Ri- cordinak. II. Elza házassága napján kijelentette, hogy a színpadi élettel szakit és csakis boldogságá­nak él. De a ki a fiatal asszonyt ismerte, ké­telkedett a nyilatkozat őszinteségében és ko­molyságában. Házassága után rövid időre hü maradt ugyan szándékához s a színpad izgalmait föl­cserélte a nyugalmas házasélettel. Még azokra az előadásokra sem járt el, mikor a férje sze­repelt. A színházi pletykák meg intrikák pedig nem érdekelték, még csak hallani sem szeretett róluk. Volt kollegái nem győzték eléggé bámulni, hogy Elza miféle hihetetlen változáson ment keresztül. De az asszony ingatag . . . s csakhamar megbánta az elhamarkodott lemondást, mert érezte, hogy a színpad az éltető eleme. Az Megérkeztek! Megérkeztek! INOL1K JÓZSEF elsőrendű polgári— és egyenruházati üzletébe valódi Angol szövetek öltönyökre és téli kabátokra. Mindennemű öltönyök a legújabb divat Szerint műhelyemben készülnek, a hol csak is gyakorlott munkásokat alkalmazok. — Raktáron tartok: egyenrunázati czikkeket és kitonai felszereléseket. Szatmár, Deák-tér, városház épület.

Next

/
Thumbnails
Contents