Szamos, 1902. szeptember (34. évfolyam, 71-78. szám)
1902-09-28 / 78. szám
lalta, ez által az előirányzatban most ez ősz- szeg egy iskolatelek vételére fordítható. Ezen előirányzat végeredményében az előző évinél is sokkal kedvezőbb, mert a szaporodott kiadás mellett a belkövezésre az előző évihez képest kétszeres összeget, kutakra, tiszti és szolgai fizetések és illetményekre, nyugdijakra, tűzoltói szükségletre, birtok szerzésre és beruházásokra jelentékenyen nagyobb összeget fordit és az erre felvett összeget a város saját jövedelmi forrásaiból fedezi; a kiadások pótlására idegen pénzt át nem vészén; mindezek mellett a bevétel emelkedése folytán a hiány a múlt évihez viszonyítva 4920 koronával keves- bedett. E körülményeknél fogva, a midőn múlt évben jelentékeny összeg átvétele mellett a hiány 86 százalék háziadóval volt kiegyenlítve, most a mutatkozó hiány 84 százalék háziadéval fedezhető. A beszerzett adatok egybeállításával az 1903. évi előirányzat a következő: a) Rendes és rendkívüli szükséglet 909285 kor. 50 fillér, b) Rendes és rendkívüli fedezet 702645 kor. 50 fillér, hiány 206640 kor. — fillér, mely hiány 246000 korona egyenesadó alap után.. 84ü/0 háziadó kivetéssel 206640 korona összeggel nyer teljes fedezetet. Az előirányzatból háztartásunk fokozatos javulása kétségbevonhatatlanul igazolva látszik. A világos elrendezésű költségvetés No- vák Lajos főszámvevőt dicséri. A szatmári ev. ref. egyházmegye közgyűlése és Kossuth-ünnepe, A szatmári ev. ref. egyházmegyének e hó 25. és 26 -ik napjain F.-Gyarmaton megtartott közgyűlése minden tekintetben kiemelkedik jelentőség szempontjából a rendesen tartani szokott közgyűlések jellegéből. Ez alkalommal a közgyűlés jelentőségét emelte a Köss uth-ün- nép, néh. Szegedy Antal e. megyei gond nőkről való ünnepi emlékezés és Luby Géza gondnoknak uj állásába történt beigtatása. 26-án reggel 9 órakor az egybegjült közgyűlési tagok és a helyi közönség köréből számosán az ev. ref. templomba vonultak, hol B i k i Károly esperes fölemelő szép imája után Kiss Albert tartotta meg emlókbeszédót néh. Szegedy Antal felett. Beszéde alapigójét Máté í evangéliumából választotta: „A ki magát megalázza, felmagasztaltatik.“ Nagy hatású beszéde mindig az evangélium fenti szavaihoz simulva plasztikus tömörséggel és megelevenítő hűséggel idézte fel a néhai főgondnok mélyen rokonszenves alakját, könyekig megindítva a néhai megjelent családtagjait s az egész gyülekezetét. Templomozás után a gyülekezet és a f.-gyarmati választókerületből zászlókkal megjelent testületek a piaczon emelt Kossuth-szo- bor elé vonultak, hol Thury Zsigmoud kis-ari ref. lelkész megnyitója után Luby Géza, a gyarmati kerület képviselője tömör vonásokban emlékezett meg mindvégig nagy érdeklődéssel kisért beszédében Kossuthról s aztán egy ösz- szegező pillantást vetett a mai politikai viszonyainkra. A többször éljenzéssel és tapssal kisért s éiczes hangon előadott beszéd bevégzése után Bart ha Mór, gacsályi lelkész lépett az emelvényre s beszólt oly tűzzel, lelkesedéssel, [ a minő a legerősebb meggyőződés forrásából fakadhatott s az eseményeket oly eleven szi- | nekkel ecsetelte, a hogyan csak az tehette, ki maga is dicsőséggel vette ki részét szabadságharczunk eseményeiből. Ezután Uray Imre, a tiszaháti kerület képviselője beszélt eleven, népszerű s hatásos eszmékkel mutatva rá az ünnep nagy jelentőségére. Végül Jékey Zsig- mond, a szálkái kerület képviselője mondott messze hallható órczes hangú, talpraesett beszédet, melyet a közönség megtapsolt és óljenzett. Az ünnepélyen közreműködő szónokoknak Thury Zsigmond köszönte meg lelkes érdeklődésüket. Az ünneplő közönség egy része a szabad ég alól ismét a templomba vonult, hogy az egyházmegyei gyűlést megkezdje, melynek első tárgya Biki Károly esperes jelentése volt a megejtett gondnokválasztásról. Ekkor Luby Géza uj gondnok az esküt letevón, általános figyelem közt a következő beszéddel foglalta el főgondnoki szókét: Köszönöm a bizalmat és megvallom : az felette jól esik, úgy tekintem, mint eddigi működésem jutalmát és útmutatást a jövőre. A protestantizmus'a múltban feledhetetlen érdemeket szerzett magának a nemzet előtt, válságos időkben valóságos államfentartó elem volt, autonómiájához való merev ragaszkodása által, oly időben, midőn mozdulni se mert az országban senki, védte nemzeti jogainkat, azért kell azt becsülnie minden magyar embernek, ha más felekezetekhez tartozik is. A reakezió azonban egész Európában felütötte a fejét, lábrakapott a felekezeti türelmetlenség! Sötét nehéz napokat várhatunk s csak összetartással leszünk képesek egyházunkat fentartani és fejleszteni. Az egyházpolitikai törvények ellen foglalt állást minden vallásfelekezet, csak a protestánsok fogadták azt el önként, daczára, hogy áldozatot mi hozunk vele egyedül és tényleg az eddig közlött adatok csak számszerinti veszteségünket konstatálták. De ha a haza követelt, mi soha se vonakodtunk megtenni hazafias kötelességünket. Nehéz, súlyos tehát a munka, mi mindnyájunkra hárul, és sikere csak úgy lesz, ha mindenikünk megállja a helyét, s testvéri szeretettel egymást támogatva járunk el. Fő kötelességünk: 1. Egyházi autonómiánk védése, az ahoz való szigorú ragaszkodás. 2. A vallási élet ápolása, a hívek és egyház közötti kapcsok szorosabbá tétele. 3. Az egyenlő teherviselés elvét az 1848. XX, törvón37czikk oldhatja meg csak ez pedig végrehajtatlanul hever ; meg kell tehát győzui a közvéleményt, - hogy nekünk igazunk van, csak igy győzhetünk. Meg kell állapítani a módozatokat anyagi és szellemi oldalról, a melyek alapján az szenvedély és felekezetiesség nélkül megvalósítható.' önmagunk és vallásunk iránti kötelességünk tehát megindítani a mozgalmat az 1848. XX. t.-cz. sürgős magyarázat nélküli keresztülvitelére ; meg kell értetni a képviselő urakkal, hogy egyházunk érdekét semmiféle párttaktikáért háttérbe szorítani mm lehet. Kell lenni bátorságunknak, hogy azt megmondjuk. Egyházmegyénk nagyrószben kis, apró egyházakból áll, a melyeknek terhe, természetesen sokkal nagyobb, mint a népes, vagyonos gyülekezeteké, ezeken csak az 1848. XX t—ez. gyors végrehajtásával segíthetünk. Nekünk tehát ez kétszeres kötelességünk. Beszéde végén a gondnok fölemlíti az államnak azt a tendencziáját, hogy az állam a felekezeti iskolákat magához csatolni törekszik s kifejti, hogy minő okokból szükséges ez ellen állást foglalni. ígéri, hogy a hangoztatott eszmék értelmében fog működni s erre az egyházmegye szives támogatását kéri. Az éljenzéssel fogadott beköszöntő után Biki Károly esperes üdvözölte az uj gondnokot. Esperes jelentvén, hogy egyházi aljegyzőül Szilva István választatott meg, az aljegyző az esküt leteszi sa hozzá intézett esperesi üdvözlés után a benne helyezett közbizalmat megköszöni. Ezután M e 1 e g h Gyula, p.-daróczi Elképzeli a jelenetet. Bejő majd a szolga és feszesen, kimérten szól: — Parancsol, uram ! Aztán hidegen, gépiesen végzi el munká ját és szó nélkül távozik . . . Nem, nem érdemes. Inkább nem csönget . . . nem érdemes. Lehanyatlik az ősz, mély fájdalomtól eltorzult feje és lehunyja könyes, beesett szemét. * Édes, édes madárdal száll hirtelen felé és enyhe, illatos tavaszi levegő őleli körül meg- ifjult tagjait Mi ez . . . mily csodás, kedves, bűbájos égi varázs ? Nem gondol most erre ő, csak élvezi az örömöt, csak szívja a mennyei kéjt. . . . De szép az élet. Milyen szép, gyönyörű a világ ! Csupa fény és derű. Mondja-e valaki, hogy élni nem érdemes, hogy az élet néha nehéz teher is lehet, mely gyakran súlyos küzdelemre hiv és ezer csorbát ver kardod vasába, ha küzdeni mersz vele ?! ... A ki igy szól, csak bolond lehet. A pacsirta dalánál még sokkalta édesebb zene csendül most felé. Meg ismeri a szép hangot, hogyan is ne ismerné meg ! Siet, siet arra, honnan hallik a dal és hamarosan megleli a dalos kis rnadárt. Aztán együtt szól az ének és együtt csendül a fiatal szivek kedves, derűs kaczaja az illatos rétek, mezők fölött. . . . Mily gyorsan múlik néha az idő és éppen, mikor rá érne pihenni is. * A beteg föleszmólt. Borzasztó szomjúság gyötri. A pohár viz ott állott asztalán. Milyen kincs néha az a pár csöpp hűsítő ital, mikor ajkunkat és lelkünket egyaránt égeti, perzseli a láz. Feléje nyúl, de gyönge karja erőtlenül hanyatlik le és nem éri el az előtte álló pohár vizet. Csöngessen? . . . oh, nem érdemes. Szeme újból lezárul és ő tovább álmodik. Tovább álmodja a régi, régi elmúlt éveket, a melyeket visszahozni nem lehet soha. * . . . Igen, igen . . . ő édes, szép, jó leány. Oly kedvesen, édesen hangzik szava, olyan jól esik neki, ha közelében lehet. Szereti a leányt és a szép leányka is őt. És mégis, — megkérje-e kezét ? A házasság erős, szoros kapocs, a mely az egész életre szól. S hátha nem elég erős szerelmük arra, hogy meg ne gyengüljön, el ne tűnjön a hosszú, hosszú évek során. Tudná-e igazán boldogítani a leányt, vagy pedig rózsás ködfátyolkóp mindaz, mit ifjú, vágyódó lelke eléje varázsol. És a leány vájjon szereti-e őt oly nagyon, ahogyan hiszi . . . Ha eljönne egykor egy másik férfiú, ki majdan kérlelhetetlenül zúzná szét békés, boldog, családi életüket? ... Mi volna akkor, vagy hát lehetetlen ez ? Mert mi van rajta olyan, a mi oly nagy, igaz szerelmet érdemel ? ! . . . És nem kérte meg a leány kezét és nem házasodott meg soha : szabad maradt. « Ismét felriadt álmaiból. Ez a csönd, ez a magányosság mily iszonyú volt most neki. Hiszen még ól, — miért temetik el élve az embereket ! . . . Fölugorni, ki a szobából, ki a házból, kirohanni a szabad ég alá, kirohanni az élénk, lármás utczákra és futni, futni tova. De még csak mozdulni sem tudott. Pedig olyan rettenetes a fekvés éppen úgy, a hogyan most fekszik, meg kell mozdulnia, kell, kell. Bárhogyan feküdjék is, csak ne úgy, ahogyan most fekűszik. A legrosszabb kőpad is ezer- szerte jobb, gondolá. — Nem birom tovább, nem bírom, nyögi vad őrülettől kínozva a szegény beteg. Végre hát mégis csöngetni fog. S majd bejön a borotvált képű, egyenruhás lakáj, megáll a küszöbön, mélyen hajlongva, kérdezi: — Parancsol, nagyságos ur! Mindég}7, mindegy. Segít neki és átfordítja a túloldal felé. A villamos vezeték fehér gombja ott függött pár ujnyira hideg kezétől, mit föl akart emelni, hogy megérintse azt, mi megszabadítja legborzasztóbb perczeitől. De merev karja már a gombot sem éri el, hasztalan minden erőlködés, megkísérli újból, harmadszor, negyedszer is, hátha, hátha elérheti ... de nem sikerült, és ő továbbra is a falhoz fordulva maradt. Most pislogni kezd a gyertyaláng és pár perez múlva kialszik. az egyedül elismert kellemes izü természetes hashajtószer.
