Szamos, 1902. szeptember (34. évfolyam, 71-78. szám)

Gazdák Lapja, 1902-09-25 / 39. szám

Melléklet a „Szamos“ 77-ik számához. Szatmár, 1902. szeptember 25. I. évfolyam. 39-ik szám. GAZDÁK LAPJA A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY EGYLET ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden csütörtökön. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai a „Szamos“ csütörtöki számával együtt ingyen kapják. Cserepéldányok és kéziratok a szerkesztő czímére küldendők. Szerkeszti: Poszvék Nándor várm. gazd. egyl. titkár. Titkári hivatal Szatmár, Bercsényi-utcza 1. szám, hova a reklamácziók is íntézendők. Meghívó. A Szatmármegyei Lóverseny-Egylet ver­senybizottsága Szatmáron, a városháza tanács­termében f. hó ‘26-án, pénteken d. e. 11 órakor intéző bizottsági ülést fog tartani, melyekre a bizottság tagjait tisz­telettel meghívom. Szatmár, 1902. szept. 24. bér. Kovács Jenő, elnök. íllatdijazás Fehér-Gyarmaton. A Szatmármegyei Gazd. Egyesület már a múlt év óta a földmivelésügyi miniszter ur nehány korona dijával évente szarvas- marha tenyészdijazás rendezését kezdte meg. Czélja volna e díjazásnak, hogy a kis gaz­dákat jobb tenyésztésre, megfelelőbb apa állatok alkalmazására ösztönözze. E díjazá­sokat országszerte érdeklődéssel fogadják; sőt meglepné az embert, ha nem igy volna, hisz pénzt oszt a bizottság ingyen, minden ellenszolgálmány nélkül, csupán a környék­ről, tehát rendszerint nem is távolról sőt tekintettel, hogy nagy vásár napján rendez­telek e díjazások, mikor a gazda amúgy is vásárra megy, nem is különös fáradság­gal felhajtott szebb tenyészmarha bemutatá­sáért. — E díjazásokon nagyobb gazdák ré­szére oklevelek osztatnak ki azért, hogy ilyenek marhái is bemutattassanak, hogy a kis gazda lássa a tenyésztés közti különb­séget s a jobb tenyésztést követni igye­kezzék. A mi vármegyénk indolencziája közis­mert; legjellemzőbb azonban ez indolencziára e díjazások sikertelensége. Nálunk még ezek iránt is oly nagy érdektelenség mutatkozik, hogy pl. ez úttal a dijak nem is voltak mind kiadhatók. Az oka ennek több irányban kereshető. Népünk bizalmatlan ; ha elhiszi is, hogy di­jak valóban osztva iesznek, nem hiszi, hogy a bírálatok elfogulatlanok. Meg kell vallani, hogy szarvasmarha tenyészetünk is hátra van, nincs, vagy leg­alább is kevés az olyan anyag, mely díja­zást érdemel. Hiányzik azonban főként a felhajtásra való buzditás. Ezt máshol a lapok és írás­beli reklám mellett az intelligens gazda osz­tály a közigazgatassal karöltve végzi. Mi sajnos, erre sem számíthatunk. Anélkül, hogy valakit vádolnánk, csak az alábbi jegyző­könyvre hivatkozunk, melynek tanúsága sze­rint 170 korona államdijat, mit kis gazdáink közt oszthattunk volna ki, vissza kellett fizetni az állampénztárba, mert borjú felhaj­tás alig volt; s ez az eredmény ép abban a járásban történt meg, hol aránylag jó az anyag. Kifogásolni hallottuk az 1 órára tűzött terminust is. Ez azonban általános vélemény szerint is nem hiba, de sőt előnyös volt, mert a vásárra hajtott jószág egjr része is elő volt állítható, rnig korábban, vásár közben a tulajdonosok rá sem értek volna. A kény­szerhelyzet különben is ezt igy kívánta, nemcsak a résztvenni kívánó vasúton érkező

Next

/
Thumbnails
Contents