Szamos, 1902. szeptember (34. évfolyam, 71-78. szám)
Gazdák Lapja, 1902-09-25 / 39. szám
Melléklet a „Szamos“ 77-ik számához. Szatmár, 1902. szeptember 25. I. évfolyam. 39-ik szám. GAZDÁK LAPJA A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY EGYLET ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden csütörtökön. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai a „Szamos“ csütörtöki számával együtt ingyen kapják. Cserepéldányok és kéziratok a szerkesztő czímére küldendők. Szerkeszti: Poszvék Nándor várm. gazd. egyl. titkár. Titkári hivatal Szatmár, Bercsényi-utcza 1. szám, hova a reklamácziók is íntézendők. Meghívó. A Szatmármegyei Lóverseny-Egylet versenybizottsága Szatmáron, a városháza tanácstermében f. hó ‘26-án, pénteken d. e. 11 órakor intéző bizottsági ülést fog tartani, melyekre a bizottság tagjait tisztelettel meghívom. Szatmár, 1902. szept. 24. bér. Kovács Jenő, elnök. íllatdijazás Fehér-Gyarmaton. A Szatmármegyei Gazd. Egyesület már a múlt év óta a földmivelésügyi miniszter ur nehány korona dijával évente szarvas- marha tenyészdijazás rendezését kezdte meg. Czélja volna e díjazásnak, hogy a kis gazdákat jobb tenyésztésre, megfelelőbb apa állatok alkalmazására ösztönözze. E díjazásokat országszerte érdeklődéssel fogadják; sőt meglepné az embert, ha nem igy volna, hisz pénzt oszt a bizottság ingyen, minden ellenszolgálmány nélkül, csupán a környékről, tehát rendszerint nem is távolról sőt tekintettel, hogy nagy vásár napján rendeztelek e díjazások, mikor a gazda amúgy is vásárra megy, nem is különös fáradsággal felhajtott szebb tenyészmarha bemutatásáért. — E díjazásokon nagyobb gazdák részére oklevelek osztatnak ki azért, hogy ilyenek marhái is bemutattassanak, hogy a kis gazda lássa a tenyésztés közti különbséget s a jobb tenyésztést követni igyekezzék. A mi vármegyénk indolencziája közismert; legjellemzőbb azonban ez indolencziára e díjazások sikertelensége. Nálunk még ezek iránt is oly nagy érdektelenség mutatkozik, hogy pl. ez úttal a dijak nem is voltak mind kiadhatók. Az oka ennek több irányban kereshető. Népünk bizalmatlan ; ha elhiszi is, hogy dijak valóban osztva iesznek, nem hiszi, hogy a bírálatok elfogulatlanok. Meg kell vallani, hogy szarvasmarha tenyészetünk is hátra van, nincs, vagy legalább is kevés az olyan anyag, mely díjazást érdemel. Hiányzik azonban főként a felhajtásra való buzditás. Ezt máshol a lapok és írásbeli reklám mellett az intelligens gazda osztály a közigazgatassal karöltve végzi. Mi sajnos, erre sem számíthatunk. Anélkül, hogy valakit vádolnánk, csak az alábbi jegyzőkönyvre hivatkozunk, melynek tanúsága szerint 170 korona államdijat, mit kis gazdáink közt oszthattunk volna ki, vissza kellett fizetni az állampénztárba, mert borjú felhajtás alig volt; s ez az eredmény ép abban a járásban történt meg, hol aránylag jó az anyag. Kifogásolni hallottuk az 1 órára tűzött terminust is. Ez azonban általános vélemény szerint is nem hiba, de sőt előnyös volt, mert a vásárra hajtott jószág egjr része is elő volt állítható, rnig korábban, vásár közben a tulajdonosok rá sem értek volna. A kényszerhelyzet különben is ezt igy kívánta, nemcsak a résztvenni kívánó vasúton érkező
