Szamos, 1902. szeptember (34. évfolyam, 71-78. szám)

1902-09-18 / 75. szám

tisztán a terület jöhet tekintetbe, másoknál megfelelő átalakítások volnának szükségesek. Az elbírálás előtt kétségtelenül ismerni kell azt is, hogy a tervezett átalakítás mennyi­ben felelne meg a kisdedóvók modern igé­nyének, az állam követelményeinek, mert csak ez esetben várható, hogy annak fen- tartását és személyi ellátását az állam ma­gára vállalja, mire nézve a várossal már évekkel ezelőtt tárgyalásba bossátkozott. Mindaddig, mig e tervekkel kapcsolatos financzirozások meg nem történtek, addig a dolog tárgyilagos elbírálásába bocsátkozni nem praktikus dolog. Az is lehetséges, hogy még ezután is lógnak érkezni ajánlatok, melyek az összehasonlítást még szélesebb alapon is megengedik. Elvben magát a ket­tős kisdedóvó eszméjét sem kell eleve föl­adni Alkalmas helyen az ilyen is megfelel­hetne a czélnak, ha a mi viszonyainkkal összevetett kombinácziónak leginkább meg­felelne. Bízunk abban, hogy városunk képvise­lői elfogulatlanul s tisztán a köz szempont­ját tekintve fogják elbírálni az előterjesztendő terveket, s az ügyet mindenesetre váro­sunk anyagi szempontjának figyelembevéte­lével is eldönteni. S hinni tudjuk, hogy a hivatalos város azon lesz, hogy az ügyet a polgárok óhajtásával egyértelműig igye- kezék megoldani. A munka mint nevelési eszköz. A munka mindenek előtt a fizikai neve­lés eszköze. Mig minden mesterséges szerszám használat alatt elkopik, az emberi tagok hasz- nálat következtében tökéletesbüluek. A kózmü- n' es keze hatalmasabb és erőteljesebb, minden izma erősebb lesz mozgás következtében, úgy hogy a kovács keze megvastagodik, még pedig épen jobb keze főltünebben, mint a bal. A mozgás azonban nemcsak az egyes cselekvő izmoknak, hanem az egész testnek hasznára válik. Munka közben a vér gyorsabban kering az erekben, minden szerv rendezett cselekvés­ö épon olyan boldogtalanságán akarta a saját boldogságát fölépíteni . . . Ej, megint csak a szomorú emlék! Beh rö­vid is a boldogság! Aztán örömmel tudósította Bélát, hogy elvá­lik férjétől és az övé lesz most már örökre. Vá­laszából megértette, hogy ő — csak kedve­sének akarta és nem nejének ! Itt van levele nála most is. Újra, meg újra átolvassa. Ez a levél ki­üldözi a világból! Ez hát a vége az álmodott boldogságnak, ilyen a férfihűség ? Az örökké tartó szerelem ? Csak szeretőjének lett volna jó? . . . Tehát csak Így szerette! . . . De most már kibékült vele, nem gyűlöli többé csábitóját, most csak egy vágya van . . . meg­halni, megpihenni . . . Hirtelen felrezzen álmodozásából és izgatot­tan néz órájára ; két óra és még mindig oly messze van szülőföldje. De ni-ni, már látszanak a ködből lassan kibontakozó hegyek, ezek mellett fekszik a kis falu, hol boldog gyermekéveit töl­tötte. Hogy jön most oda vissza 1 Boldogan, telve reménynyel indult ki innen a világba, a remélt boldogságba s mily nyomorultan, üres szivvel, ki­halt reménynyel jön most vissza! ! Egyszerre éleset sivit a vonat . . . Most megáll, itt vannak szülőföldjén . . . Nehézkesen, lassan indul kifelé, im megvirradt, csak neki nem virrad soha . . . — A temetőhöz — mondja a kocsisnak. A mint [kiszáll, bozóton keresztül, sietve halad szülői sírjához. Itt vannak, pihen már az őt úgy szerető két szív, átöleli a fejfát, megcsókolja őket és imádkozik hosszasan .... . . . Egy dördülés reszketteti meg a levegőt, a madársereg felrebben a havas faágakról, sze­gény szive átlőve, pihen szülői nyughelyén . . . Jolán. bez szokik és ennek következménye általános testi jólét. A tunyaság és henyélés hatása éppen az ellenkező. A vér lassabban kering és a képződő izomszálacskákat nem képes elválasztani, a ned­vek forgása megakad, a zsirképződós teherré válik, minden mozgás nehézkes és fárasztó lesz, majd pedig olyan korcsosodások állanak be, melyek súlyos betegségeket vonnak maguk után. A munka gyakorlása annyira megkönnyíti a mozgást, kogy a munkás alig figyel már reá; legtöbb kézi munka bosszú gyakorlat következ­tében játszi könnyű, sőt végül testileg kelle­mes érzéssé válik; labdázunk, kuglizunk, lova­golunk uszunk kedvtelésből, szellemi munka után való szórakozás kedvéért sétálunk stb. A mozgás szünetelésére való kényszer a bedvtelenség alig elviselhető érzését kelti és gonosztevők megfenyitésére szolgál. A kény­szerű nyugalom szenvedései a legnagyobb fáj­dalmakká fajulnak és testre és lólekre a leg­kártékonyabb befolyást gyakorolják. Ha a henyélésre való kényszer már a ta­nítvány első fejlődésében áll be, úgy elcsene- vószedik a test és a szellem elhomályosul. Ha azonban a testi nyugalomra való kényszer mel­lett a szellemi tehetségeket mesterséges eszkö zökkel aránytalanul megerőltetjük, úgy a szel­lem emésztő lánggal rontja el a testet és a sze­gény teremtés sajnálatraméltó koránérettség­ben siet a halál elé. Még ha érett életkorban is szellemi megerőltetés mellett hiányzik a meg­felelő testi mozgás, úgy főfájás és más bajok intenek arra, bogy a természet követelményei­nek megfeleljünk. De valamint a munkára való tanítás a fizikai nevelés eszköze, úgy eszköz a rendsze retet és a tiszta gondolkozásra való ösztön­zésre is. Nyugodtak lehetünk az iránt, hogy egész­séges gyermek benső ösztönnél fogva a moz­gást nem fogja elmulasztani; a tapasztalat azt bizonjútja, hogy sokkal többet mozognak a gyermekek, mint környezeteiknek kellemes és kívánatos. Ámde csak akkor, midőn a mozgás­sal határozott czólok egybekőtvók, midőn a tevékenység munkává válik, lép a mozgás a rendes kerékvágásba. A czéltudatos munka rendre késztet, mert különben nem létesül be­fejezés s minél biztosabban és gyorsabban aka­runk czélt érni, annál pontosabban rendet kell tartanunk. Hasonlítsuk csak össze e tekintet­ben a szorgalmas munkás szokásait a beuyó- löével; hasonlítsuk össze a szorgalmas háziasz- szony lakószobáját a szórakozásra vágyóéval. A munka éppen lényegében nem egj’éb rend­szeres tevékenységnél, mely bizonyos határo­zott czél elérésére tör. A munkáról ez az alakiság minden más viszonyra is át vitetik a godolkozásra is, érzel­meinkre és egész erkölcsi életünkre is. Ami a munka befolyását a godolkozásra illeti, úgy ez oly szembeszökő, hogy csodálandó volna, ha ezt, mint nevelési eszközt általánosan el nem ösmernék. A „praktikus emberek“ kifejezését általá­nosan elfogadták; olyas valakit nevezünk igy, akinek Ítéletei és következtetései mindenkor helyesek, kinek nézetei a gyakorlatban gyöke­reznek és azért válanak be; aki hamar találja meg a czél eszközeit, a személyekben ritkán téved: szóval olyas valakit, aki természetes észszel bir. Ha már most kutatjuk, kik ezek a „praktikus emberek“, úgy találjuk, kogy olya­nok azok, akik a munkát mindig gondolkozás­sal kötötték össze. Azon praktikus házi asszo­nyok a maguk természetes eszükkel, kiket nagy férfiak első nevelőiül említenek, fényes példái a munka által képzett és tovább képesitö ész­nek. Az a tapasztalat, hogy szobatudósok fiai a tehetséget ritkán szokták örökölni, csak még jobban megerősítheti állításunkat. Hogyan foly be a munka a fogalmak tisz­tulására és megerősítésére, könnyen bizonyít­ható be. Az ész annál könnyebbel köti össze a képzeteket a fogalmakkal, annál gyorsabban alkot Ítéleteket és következtetéseket, minél élénkebb tevékenysége ; azért alkotják meg a szobatudósok oly könnyen meréiz rendszerei­ket, mig az ellenőrzést azokhoz a fogalmakhoz és következtetésekhez, melyekben a rendszerek alapulnak, a gyakorlati életben kell keresni. A munkával összekötött számtalan tapasztalatok, tehát az ész tevékenységének számtalan ellenőr­zői és igy a praktikus ember nemcsak alapot nyer csupa biztos fogalmakhoz, de hamis kö­vetkeztetésektől és fantasztikus kicsapongások­tól is megóvatik. Helyes gondolkozás, egyen­letes érzelmek, rendszeresítet; szorgalom és se­rény erkölcsiség a jellem szilárd oszlopai, mely jellem éppen a nevelés czélja. HÍRROVAT. * Meghívó a Kossuth-ünnepre. Szatmár­németi sz. kir. város közönsége által Kossuth Lajos születésének száz éves évfordulója alkal­mából szeptember 21-én rendezendő ünnepélyre városunk egész lakosságát meghívom. Szatmár­németi, 1902. szeptember 14. A rendező bizott­ság nevében : P a p Géza, polgármester. Az ün­nepély programmja : 1. Szeptember hó 21-én d. e. fél 10 óra­kor ; ünnepélyes istenitisztelet a szatmári ev. ref. templomban. (A törvényhatósági biz. tagok 9 órakor gyülekeznek a városház dísztermében s testületileg vonulnak az istenitiszteletre.) 2. D. e. 11 órakor díszközgyűlés a város­ház közgyűlési termében, melynek tárgyso­rozata : a) Elnöki megnyitó ; b) Emlókbeszéd, tartja dr. Fecbtel Já­nos b. tag; c) Kovács Leó biz. tag indítványa az emlékbeszéd jegyzőkönyvbe iktatása és Kossuth Lajos arczképének a közgyűlési terem számára való megfestetése iránt. 3. D. u. 1 órakor társas-ebéd a „Pannónia“ nagy termében, melyen a város az itt élő 48-as honvédeket megvendégeli. 4. Délután 4 órakor „Népgyülés“ a Deák- téren, melynek sorrendje : a) Karének, előadja a szatmári dalegyesület; b) Ünnepi beszéd, tartja 0 s v á t h Elemér. c) Karének, előadja az iparos dalegylet. * Kérelem. Kossuth Lajos száz éves születési évfordulója alkalmából kérjük a kö­zönséget, hogy f. hó 19-én, pénteken a házakat fellobogózni, szeptember hó 20 án, szombaton kivilágítani szíveskedjenek. —• Szatmár, 19U2. szeptember hó 15-én. A rendező bizottság. * Személyi hirek. Pap Géza polgármester, szabadságidejének lejártával, szeptember 14-ón, újból megkezdte hivatali működését. A Wesse­lényi szobor mai leleplezési ünnepén törvény­hatóságunkat Kőrösmezei Antal főjegyző képviseli. Dr. Márk Endre, a debreczeni ügy­védi kamara elnöke, rokonainak látogatása vé­gett városunkban időzik. A székes fővárosi Kossuth-ünnepen törvényhatóságunkat Pap Géza polgármester fogja képviselni. A Széchenyi- társulat képviseletében a Wesselényi szobor­ünnepre elutaztak Nagy László alispán, Majos Károly anyakönyvi felügyelő és Dénes Lajos kir. ügyész. A Kölcsey-kör képviseletében dr. Fechtel János és Mátray Lajos tanárok. A Széchenyi-társulatot a budapesti Kossuth-ünnepen Nagy László alispán, Lengyel József képzőintézeti tanár és Nagy Károly s tanfelügyelő képviselik. Dr. Böszörményi József kir. főügyész-helyettes, Debreczenböl, szabadságidejét városunkban és vidékén tölti. * Az ev. ref. főgimnázium szeptember 19-én (pénteken) d. e. 10 órától kezdődőleg a főgimn. tornacsarnokában Kossuth-ünnepélyt rendez, melyen a tanírikar egyik tagja és az az ifjúság fog közreműködni. * Városi rendkívüli közgyűlés lesz szep­tember hó 25-én d. u. 3 órakor. Tárgy: A hi­telesítő küldöttség kirendelése, a hitelesítés he­lyének és idejének meghatározása. A kettős óvoda czóljaira vásárlandó telek megvételének ügye. * A Széchenyi társulat elhunyt nagyjai; dr. Schlauch Lőrincz bíboros püspök és Vécsey József báró fölött emlékbeszédet fog tartani. * Mándy Lajos lemondása. A kereskedelmi minisztérium vasúti ügyosztályának vezetője, Mándy Lajos miniszteri tanácsos bejelentette lemondását és nyugdíjaztatása iránt kérvényt adott be. * Hangverseny. A lóverseny alkalmából a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület, mint már röviden említettük, szeptember 27 ón, szomba­ton hangversenyt is rendez. A műsornak fény­pontját S z o y e r Ilonka k. a. fellépte fogja ké­pezni, aki Szatmár iránti szereteténél fogva, miként írja, a legnagyobb örömmel jön falaink közé.

Next

/
Thumbnails
Contents