Szamos, 1902. augusztus (34. évfolyam, 62-70. szám)

Gazdák Lapja, 1902-08-21 / 34. szám

kik pár hónap után már erősen érzik a mun­kás hiányt! A kivándorlásnak ez a rohamos terjedése lehetetlen, hogy a hivatalos tényezőkben is fel ne keltette volna a megdöbbenést, s csak egy kis lelkiismeretesség mellett is ne éreznék a segít­ség elodázhatatlan szükségességét. Az okot már tisztán látjuk, de amig a mélyebb, hosszú idő munkájával gyógyítható okokon tűnődünk, addig nem segítünk ott, ahol hirtelen, könnyen lehet, ha nem is a kivándor­lást megakadályozni, de legalább korlátozni. Mi nem tulajdonítjuk a kivándorlást ma­gát az ügynökök munkájának. A kivándorlás oka mélyre hatóbb, s azt hisszük, a már meg­indult kivándorlás nyomán léptek fel csak azok az exitencziák, kik a nép e lázas izgatottságát kihasználják arra, hogy busás jutalékért meg- órleljék az egyesekben a szándékot s elhatározá­suknak keresztül vitelében segítse. De akár az ügynökök munkája éleszti fel a kivándorlásra a kedvet, akár csak a felébredt kedvet érleli az elhatározásra, elvégre is egyre megy, mert a tényleges kivándorlásnak közvetlen oka mégis csak az ügynökök lelket­len munkája. Ma már nem ámíthatjuk magunkat azzal, hogy vármegyénkben ügynökösködós nincs. Korn- hauzer Barnát., Feuerstein József, Goldber­ger Emü (micsoda i.ypikus magyar nevek !) élő példák rá. S igazán dicséretet érdemelnének várme­gyénk hivatalos közegei, ha e néhány jómadár lehetetlenné tevése az ő éberségüknek volna tulajdonítható. De sajnos, a dolog nem igy áll. Feurstein Gyöngy, Géres vidékén nyíltan űzte lelketlen mesterségét, anélkül, hogy meg­gátolták volna. Mikor már üzelmei tűrhetetlenné váltak, s már nekünk is pozitív adataink voltak ellene, akkor mi hívtuk fel a hatóságokat, hogy lépjenek közbe. S felhívásunkra ébredtek fel csak azok, kiknek kötelességük kerületük érde­keit figyelemmel kísérni, kiknek eszköz, hata­lom is van kezükben az ilyen üzelmek megaka­dályozására, s akkor kezdték vizsgálni az ügyet, mikor a jó madár már megugrott. Hogy kö­rözve lett-e, vagy egy járással odább nem foly­tatja-e jövedelmező mesterségét tovább, azt nem tudjuk, de eszközök hiányában nem is tudhatjuk. A másik kettő felfedezése is a mi unszo­lásunk eredménye. De szatmári rendőrségünk figyelmeztetésünkre hála Istennek oly ambiczió- val tette magáévá ez ügyet, hogy buzgalmának nyomán már is szép eredményt mutatott fel: megakadályozta egy 40 tőből álló csoport ki­vándorlását s lelketlen Futárjukat legalább egye­lőre üzelmeibeu meggátolta, letartóztatta. Ezek a példák azonban azt mutatják, hogy a Kornhauserek, Feuersteinok, Goldbergerek so­kán vannak, s mindenütt hol a kivándorlás fel­tűnő, egy-egy ilyen jó madár működik. S ha mégis példát nem tudunk, hogy a hivatalos apparátus a felsorolt, eseteken kívül várme­gyénkben fellépett volna, azt kell feltennünk, hogy működésűket elnézi, vagy nem vesz ma­gának annyi fáradságot, hogy érdeklődjék a nép pusztulása iránt, yagy pedig nem ismeri a kö­telességét., a törvényt, mely a zug kivándor­lási ügynökséget üldözi. Bármely eset forog fenn, minősíthetetlen mulasztás, amin haladéktalanul változtatni kell ! Minden községi elöljáróság figyelmét fel kell hívni a kivándorlás veszedelmére. Ismertetni kell velük az erre vonatkozó törvény rendelke­zését. Fel kell szólítani, hogy különösen ott, hol a kivándorlás tömeges, kutassák ki, ügynök munkája uem játszik-e közre, s ha igen, ezt nein csak megakadályozni, de a legszigorúbban üldözni kell. Megvagyunk győződve arról, hogy e végből kiszállanánk egyik-másik községbe, feltétlenül bizonyítható esetek alapján 4—5 ilyen ügynököt a legrövidebb idő alatt meg­tudnánk nevezni. Ehhez azonban nekünk nincs módunk, nincs eszközünk! De reméljük, hogy nem is lesz szükség már ra, hisz a községi ha­tóságaink ismerik legjobban saját ügyeiket, s ha felülről epy kis buzdítást, egy kis sürgetést kapnak, rövid idő alatt nem csak lehetetlenné teszik ez akna munkát, de haladóktanul megin- inditaudó eljárással egyszer s mindenkorra elve­szik e lelketlenek kedvét a lélekkufárkodástól. A baj azonban terjed, a nép fogy, a nem­törődömség mindennap uj áldozatokat szed, a segítség felette sürgős. mrmmmmmmm i »««fyr'raivwiwMMn» Vásári istállók Miskolczon*) A Borsod megyei Gazdasági Egyesület a miskolczi ál lat vásártéren a nemesebb fajú állatok értékesítésének előmozdítása és a vásárok for­galmának emelése végett lóistállókat építte­tett. Ezen istállók az 1902. évi aug. hó 24. és 25-ikéu tartandó miskolczi országos vásár alkal­mával fognak a közhasználatnak átadatni s azokbau a ló és szarvasmarha vásár ezen vá­sár idején már a szabályzatnak megfelelő mó­don íog tartatni. Ezen istállók kezeléséről szóló tájékozta­tót az alábbiakban közöljük : SZABÁLYZAT Miskolcz város és a Borsodmegyei Gazdasági Egyesület által a miskolczi vásártéren épített istállók mikénti kezelésére. 1. Borsod vármegye és vidéke állattenyész­tésének előmozdítása, továbbá Miskolcz város állatvásárainak forgalma és fejlesztése czóljá- ból Miskolcz város közönsége és a Borsodmegyei Gazdasági Egyesület Miskolczon az állatvásár- téren a Nagyinéltóságu Kereskedelemügyi Magy. Királyi Minisztérium által jóváhagyott tervek szerint istállókat épít. *) A Borsodmegyei Gazd. Egyl. kérésire egész terjedel­mében közöljük a különben követésre méltó intézmény Szabály­zatát. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents