Szamos, 1902. augusztus (34. évfolyam, 62-70. szám)
1902-08-17 / 66. szám
vagy több napi igás napszámot, vagy sokszor egész szekér szénát ?! Rettenetes az Így űzött uzsora, ha ezt a kamatot az ember pénzértékre átszámítja. Nagyon sok embert épen ez késztet kivándorlásra. Ott keserves munka mellett valahogy mégis összekuporgatják azt az egy-két száz torintot, a mivel löldecskéjüket kitisztázhatják s azután egy darabig nyugodtan lélek- zenek. Alakittattak-e szövetkezetek egyelőre csak a legégetőbb szükség: a kis ember hitelének érdekében? Itt a tennivaló, a mit nemcsak papiroson, de tényleg is csinálni kellene, mert ez többet érne, mint akármilyen hangzatos pre- dikáczió a kivándorlás ellen ! De más téren is nyílnék szembeszökő tér a komoly akczióra. Természetes azonban, hogy itt is jönni-menni, íáradozni kellene. Ez pedig a telepités kérdése, a mi megyénk határain . belül is, az itt lakók közt, mire már e lap hasábjain többször rámutattunk. Rendkívül nagy visszásságról tanúskodik az a tapasztalat, hogy p. o. az ecsedi- láp lecsapolt területén és környékén nem kapni elegendő munkáskezet a gazdagon fizető terményekből adott íelerészért sem. E területeken kétannyi ember is tisztességesen megélhetne, kivált, ha tekintetbe vesz- szük, hogy több ember jobban is megmunkálná a földet. Jelenleg egy-egy család itt annyi földet fog fel, a mennyivel még felületes munkával sem képes megbirkózni. Ellenben más községekben kénytelen a nép vándorbotot venni a kezébe, a kevés, vagy nagyon silányul fizető munka miatt. Mi történt a megyei hatóságok részéről, hogy e megye népessége e fontos kultúrpolitikai érdeknek megfelelően nivelliroz- tassék? Hogy Amerika helyett a saját megyénk területén eszközöltessenek a szükséges és elodázhatlan kivándorlások? Épenséggel semmi sem történt. A megyei hatóság minden ereje az adminisztráczió labryinthusában mállik szét. A megyei élet izgalma a fegyelmiekben és a bizalmi nyilatkozatokban merül ki, A kormányosok azt hiszik, elég, ha a burean hajóját a viharok közepette útba egyengetik, de semmi pozitív akczióval sem tudják csökkenteni azok számát, kik idegen hajókon, vándorbottal kezükben A merika felé vitorláznak. Tanítónők. Észrevételek a „Pár szó az apákhoz“ ez. czikkhez. — Irta : Hallep Jóisa. — Napról-napra fölfedezzük azt az igazságot, hogy nehéz megélni a mai világban. A mi évszázadok eddig lezajlottak, még mindig nem támasztottak annyi igényt, úgy az egész emberiséggel, mint az egyénnel szemben, mint épen az, a melynek terhét most viseljük. Pedig korántsem vagyunk még a czélnál, fejlődésünk tetőpontján. Bátorkodom egy hitet vallani azokkal, kik ez időnek jelentőségét abban találják, hogy szin tén előkészítője egy más — jobb, tökéletesen felvilágosodott kornak, melyben sem nyers erőszak, sem pénz, de az ész fog uralkodni. Ha végig nézünk az emberiség történelmén, a népek sorsának csudaszép kaleidoszkópjából egy összkép bontakozik ki — sejtelme olyan kornak, melyben az ember megismeri, hogy ő ember és ezt fogja becsülni felebarátjában is. Erre pedig úgy lesz képes, ha minél magasabb műveltségre törekszik. Nem egy nemzet nek, az egész emberiségnek kell ezt majd elérnie. Ennek előkészitője a jelen század — s még sok, mi utána következend. S ha ez a bolygó eléri a czélt, amaz állapotot, melynek eszméje a franczia forradalom geniáüs embereinek agyából idő előtt született tetté, ha egyenlőség, szabadság, emberiesség és felvilágosodottság fog uralkodni — akkor nyugodtan hülhet ki a nap. Az utánunk élők — mint bölcsek — meg tudnak majd halni. Halad a ezéi felé a világ. A nagy minden- ségben nincs nyugalom, megállapodás s ha egyik-másik nép haladásának látszólagos felső fokán összeroskadt, nem az eredmény ve szett el, csupán a harezosok cserélődtek fel újakkal. Görögország műveltségét nem mosta el Lethe habja és a nép vándorlás vad özöne nem tiporta porba a római szellem alkotásait. A hatalom — mit ember emberen bitorol — enyész- hetik, de a gondolkodó lélek hódításait sem idő, sem erő nem pusztíthatja el. Tehát halad nagy czélja felé a világ és vele kell nekünk, magyaroknak, is haladnunk. Az idegen országban keletkezett nőemancipáció hullámai átcsaptak a Kárpátokon és egymás után söprik el a maradiak bástyáit. Hódításaival szemben meddő munka az előítéletek foszladozó leplét varrogatni, foltozgatni. Mikor ma mindenütt a műveltségre, tudásra és tudományra oly nagy súlyt fektetnek, lehetetlen a nőt a haladásból kizárni és tovább is mesterségesen el butítani. Csak épen a mohamedánok maradnak hátra e téren ; de az ö cselekvésüknek meg van a relativ alapja. Hitük eltagadja a nőtől — a lelket. Ha pedig a nő eszét műveli, látköre kiszélesedik, tettereje, önérzete fokozódik és igy történt, hogy nem elégedett meg többé azzal, hogy mosónő, varrónő, napszámosnő és ha am- bicziója többre sarkalta, — színésznő, tánezosnő, orfeumcsillag legyen, hivatalt követel, mert hozzávaló tehetségét tudja. Jó Aristoteles régen élt, aki bölcs pedig mostan rója az életet, bizony-bizony elismeri, hogy a nőnek is van joga a szellem fegyverével küzdeni a megélhetésért. Mert ez az : a megélhetés. Ugyan egyetlen hivatása volna a nőnek, hogy felserdülve férjhez menjen és anya legyen. De amikor ezt nem csak vallották, hanem követték is, az még Aristoteles előtt volt, a paradicsomi időben. Erről pedig a nagyon okos emberek azt állítják, hogy csupán — mese. Jelenleg minden ökölnyi iskolásgyerek tudja, hogy Európában több a nő, mint a férfi. Tehát nem minden nőnek biztosítja megélhetését férj. Részvénytársaság sem alakul, mely a fölösleget Ázsiába, Afrikába vagy Polynésiába importálná. Tehát nem lehet a fentemlitett elvet, lelki tehetetlenséggel felezifrázva, korlátozó törvénynek proklamálni. A gyárakban számtalan nő dolgozik, a szegény asszony napszámba megy, a pór felesége kiviszi egyhetes csecsemőjét a földekre, s aztán estig ott forgatja a kapát. És nemcsak vadnépek, hanem dalmát törzsek és a „fekete hegyek“ férfiai is nejökre bízzák a szántás- vetést. De ezen senkisem háborodik fel. Mivelhogy a férfiak sohasem Ítélik alkalmatlannak a nőt olyas munkára, mely nekik — a teremtés urainak — válik hasznukra. És nincs olyan férj, ki a nőemancipáció ellen hadakoznék, ha a felesége posta- vagy távirdatiszti állásban van, vagy tanítónő. Biz’ akkor jólesik, hogy az asszony nem csupán — családanya. írom pedig mindezt azon alkalomból, hogy egy czikket olvastam, melynek írója szörnyen haragudott mi ránk, szegény kenyérkereső nőkre. Ez még nem volna újság. Jól, rósz- szül, mint ő mondja, százan igyekeztek már a nő munkaképtelenségét bebizonyítani; de megjegyzendő, csak oly téren, melyen vetélytársa lehetne a férfinak. És Írtak százan megint ellenkező tenden- cziával — s a való az marad, hogy a nő munkája egyre hódit. Mondom, ez nem újság. De abban, a mit olvastam, volt valami más is, mit eddig egy antifeminista se vetett még a gyöngébb nem szemére — az, hogy a tanítás lánynak, asszonynak kezében ellaposodik. Mert komoly munkát nem tud végezni. Nos, ón csak abból indulok ki, hogy a gyermek nevelése a családban vájjon kire van bízva ? Nemde az anyára ? 0 nem csak életet ad gyermekének. Szerepe nem áll csupán abból, hogy kisdedét napról-napra öltözteti, éhségének csillapításáról, testi gyarapodásáról gondoskodik. Foglalkozik a lélekkel is, emez örökkévaló csodával. Első ébredését előkészíti, aztán ápolja, épugy, mint a testet. Sok kiváló ember életében világosan meg lehet találni a nyomot, melyen az anya vezette fokról-fokra a nagyság útjára fiát. Hát haszontalan komédia ez, a min a nő, mint anya dolgozik és nem komoly munka ? De bizony nagyon komoly, s ha a nő, mint anya, képes komoly munkára, más körülmények között se támad lelkének lepkeszárnya, legke- vósbbé pedig olyan foglalkozásban, mely édes testvér a családi tűzhely melegénél folyó működésével. Ez az iskolában való nevelés, tanítás. Tudjuk, hogy a régi kulturnépek létezésük első szakában nem ismerték az együttes oktatást. Otthon nevelték gyermekeiket és pedig a lányokat kizárólag az anya, mig a fiút az apa oktatta arra, a mit ő tudott. így volt ez a zsidóknál, perzsáknál, egyptomiaknál, régi görögöknél és rómaiaknál, úgyszintén őseinknél is. Aztán haladt a világ. A fiuk nem elégedtek meg többé azzal, hogy csak azt tudják, a mit apjuk tudott. Az apáknak is nagyobb lett az ambicziójuk fiaikat illetőleg, s igy náluknál többet tudó emberekre kellett bizniok a gyermek tanítását, persze csak a fiúgyermekét. Lön iskola és tanító. (Vége köv.) HÍRROVAT. * Szent-István napján reggel 7 órakor a plébániai misét a róm. kath. székesegyházban Tóth József h. lelkész mondja. Reggel 9 órakor az ünnepi nagy misét Hehelein Károly prépost-kanonok végzi s ez után Wolkenberg Alajos székesegyházi hitszónok tart beszédet. Ez a nap a székesegyháznak egyúttal bucsunapja. * Telefonhálózatunknak az országos hálózatba való bekapcsolása már csak hetek kérdése. A munkálat oly gyorsan halad előre, hogy a huzalok kifeszitósén már Nagykároly és Szat- már között dolgoznak. * Templomépités. Meszlényi Gyula püspök a csapi róm. kath. templom építési terveit jóváhagyta s az építés végrehajtásával 35-000 kor. erejéig Hladek János és Golodzsey András kassai vállalkozókat bízta meg. * A szatmárnémeti ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Táby Elek Nagykároly szék- helylyel bejegyezett ügyvédet, a budapesti ügyvédi kamara területére történt elköltözése okából, a kamara névjegyzékéből törölte ; továbbá Nagykároly székhelylyel dr. Szabó Albert nagykárolyi lakos ügyvédet a kamara névjegyzékébe folytatólag fölvette. * A püspöki tanitóképzó-intézet melletti templom építés annyira elöhaladt, hogy a keresztfeltételi ünnepet a napokban meg fogják tartani. * Kossuth-kerti kioszk felülvizsgálata. A napokban volt megejtve a Kossuth-kerti kioszk felülvizsgálata az e czélra kiküldött bizottság által Pünkösti Ferencz műszaki tanácsos, mint kerületi felügyelő közbejöttével. Kisebb hibák, észrevételek és feljegyzések után az egész épület felméretett, úgyszintén minden egyes tárgy és épületrész. Ujjal pótolandó a vállalkozó által a főhomlokzaton levő faldisz diszitésekkel. A folyosó zöldes sziuü fedele befestendő, valamint egyes letöredezett lépcső kijavítandó. Elragadtatással adott kifejezést a felülvizsgáló műszaki tanácsos ama véleményének, hogy e kioszk akármilyen nagy vidéki városba oda illenék. Talán jobban is meg tudnák azt becsülni, vasút mentén, villamos összeköttetéssel és nem hagynák kongani az ürességtől egész nyári évadon keresztül. * Vásárváltozás. A szatmári jövő heti vásár az ünnep miatt nem szerdán, hanem előtte való kedden lesz megtartva. * IJjabb részletek a tüzoltó-egyesület szeptember 7-iki nagy népünnepélyéről. A rendezőbizottság az üuuepóly sorrendjének I. része alatt, mely szerint az ünnepséget szeptember
