Szamos, 1902. augusztus (34. évfolyam, 62-70. szám)
1902-08-10 / 64. szám
XXXiV. évfolyam Szaímár, 1902. vasárnap augusztus hó 10. 64- ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Rákóczy-utcza 9. sz. Egyes szám ára 20 fillér. i Mindennemű dijak ?zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kőzöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Egy lat igazság. Ha valaha messze jövőben támadni fog egy ember, aki meg akarja majd írni a mai kor társadalmának hü rajzát, úgy az kénytelen lesz epébe mártani a pennáját, vagy pedig csalaíinta, gúnyos vidámság, metsző irónia tentájába. Másképen képtelen leszen azt a sok fonákságot, íerdeséget, melyek nyakra-íőre követik egymást napjainkban, — hiven oda állítani a jövő remélhetőleg megtisztult társadalma elé. De ha a jövő historikusa a phsihológia pápaszemével fogja vizsgálni a jelen társadalmát, akkor nem fog bizony az összeírni vaskos köteteket, de még előszót sem bigy- gyeszt eléje, hanem csak ennyit tart majd feljegyzésre méltónak: Ezt a kort a gyors utón való meggaz dagodás vágya és a gyors utón való elszegényedés ténye jeilemzi. Már odáig jutottunk a rohanásban, hogy talán meg se tudunk majd állani. Üz, kerget bennünket a minden tettünkben visszatükröződő meggazdagodás vágya. És ez nem jött hirtele- nében, minden előzetes ok nélkül. A nagy világban mindennek megvan az oka, a miképpen a természet rendszertelenségében megvan a legfényesebb rendszer. Néhány szerencsétlen év és más számtalan csapás, szóval a sors megtanította az embert az elszegényedés könnyű feladatának gyors megoldására. Erre az ember természetében lévén a dacz, hogy nem hagyja magát, gondolt egy nagyot és most ő akarja megtanítani önnön magát a gyors meggaz- i dagodás nehéz problémájának megfejtésére. Szóval nem lassan, hangyaszorgalommal, erős elhatározással akarja helyrehozni a sors-ütötte csapásokat, hanem gyorsan, villámgyorsan, kapkodva. Mert hát a villamosság korszakában élünk. Mi sem természetesebb ilyenténképpen, mint a bukás, a feneketlen mélység sötét- j ségébe. A néptömeg lélektanához tartozik, hogy nem gondolkozik. Mert ha gondolkozni tudna, akkor egyáltalán nem is volna már néptö- , megnek mint ilyennek nevezhető. A legnagyobb furfanggal, job: ügyre méltó buzgalommal, fényes raffin-; *'val eszeli ki a különböző módokat, melyekkel a saját sirját megáshatja. Mikor aztán már kifogyott az eszközökből, — akkor segítségére jön maga az állam és elkezdődik az isteni komédia. Nem az a czélunk, hogy e társadalmi kór összes tfneteit itt elősoroljuk, (elvégre erről köteteket lehetne összeírni), hanem igenis az, hogy legalább egy jelenséget kiemeljünk, még pedig olyat, melynek gyilkos működéséhez hallgatólagos beleegyezései hozzájárul az állam. Ilyen a lóverseny-totalisatőr fényes intézménye. Hány szegény ember hagyja ott utolsó ^ garasát a magyar lótenyésztés dicső nevében ! Nem akarunk mi a mélyen tisztelt lovak fényes érdemeiből egy szemernyit sem levonni. Már azért sem, mert belátjuk, hogy miért ne fordítanánk mi a lovak nevelésére milliókat, amikor az emberek nevelésére amúgy is ezer meg ezer milliókat áldo- j zunk, noha pénzünkkel azt se tudjuk, hogy már mit csináljunk. Belefulunk, mozdulni sem tudank miatta! . . . Hiszen szó sincs róla, szép állat a ló. Nagyon szép Különösen, ha a miénk. Szép, J ha lassan megy, akkor is, ha fut, akkor is, ha versenydijat nyer ... De mégis csak akkor a legszebb, ha a gazda keze alatt jván, ha dolgozik. Az ilyen lovak neveléséhez pedig nem kell se angol zsokké, se tréner, se versenyistálló, se 100.000 koronás dij, — de még totalisatőr sem! Édes atyámfiai, magyarázzátok meg nékem azt, (talán ti okosabbak vagytok), jobb lesz-e, munkabiróbb-e, erősebb-c az a ló, ha ezer meg ezer ember elveszíti rajta a pénzét és előbbre viszi-e a magyar lóteÄ czigány, Vígan vannak, cseng a nóta, Muzsikaszó járja : Szőke kis lányt, barna legény Kebelére zárja. Szőke kis lány tánczra perdül Barna legény karján, Meg se hallja, mennyi panasz Szól a vonó hangján. Meg se hallja, meg se érti, Hej pedig, de sokszor Elhallgatta, megértette Esti harangszókor. A csillagok tündökölve Ragyogtak az égen, S menyországról szólt a vonó Nem is olyan régen . . . Vigan vannak, cseng a nóta, Muzsikaszó járja, Szőke kis lányt, barna legény Kebelére zárja. A czigány meg egyre huzza, Dehogy hagyja abba, Érzi, hogy a végin tán a Szive megszakadna. Tóth Béla. Ella kisasszony. — Irta : Ráskay Ferencz. — I Ott ült Ella majd minden este tea csészéktől, kávés-ibrikektől, vékony nyakú snapszüve- gektől koszoruzott trónusán a kisvárosi kávé házban és körülötte ott táborozott tüzessn, izgatottan az ifjúság, gyűrűt képezve, mint valami támadásra kész avar hadsereg. Egymás után repültek a nyílvesszők a szemekből, a sóhajok pedig sisteregve sivitot- tak az ostromlott felé; hasztalan: a teacsészék, a kávés-ibrikek, snapszüvegek, mint valami hősies gárda, vagy bevehetetlen sáncz, fölfogták a nyálakat és elnyelték a sóhajokat. Az ifjak között csak éppen Czakó Árpád nem pazarolta nyilait; ő úgy látszik, alaposan tanulmányozta a hadászatot; és erősen megragadta figyelmét ama bizonyos aranynyal megrakott szamár, a melynek bármely megostrom- landó pont ellenében nagy hatalma vagyon. De nem rohant fejjel a falnak, hanem a vár előtt, akarom mondani a kassza előtt kiáltotta el ! Fizetek! És mindig tizessel fizetett. Elismerem Czakó Árpád methodusának bölcseségét, de viszont a többi ifjú nyilazását. sóhajtását nem nevezem szamárságnak, mert hát Margit, hogy csak Ella közvetlen elődjét említsem, egészen más rendszerre volt beren- | dezve ; udvaroltatott magának, gyönyörrel szívta magába a legelcsópeltebb bók édességét is, a ; holdról, a csillagokról való metaforákat sejtelmesen lerebbent pillákkal hallgatta, szóval rózsákkal volt kihintve az ut a lakásáig. Igaz, hogy Margit a bókokat a metaforákat aztán kiváltatta ; de ha az illető esetleg, helyesebben rendesen nem tudta kiváltani, — kivághatta magát, hogy ö igy gondolta — szóval, hogy ö a szobácskát a szerelem kikötőjének vélte. Más volt Ella ! Ö is meghallgatta, sőt meg is mosolyogta a bókokat, de feleletül, látszólag minden logikai kapcsolat nélkül imigyen szólott: — Olvasta? Ma megint sztrájkoltak a mun- I kások a gyárban, keveslik a bőröket... összeszorul az öklöm ! Mit szóljunk mi kasszírnők, a j kik rongyos 15—20 forintból vagyunk kénytelenek ruházkodni ; szüleinket, testvéreinket se- ! giteni. . . . Pardon, hívnak ! Ezt már persze az udvarló mondta, akinek I minden reménye üres zsebeibe röppent. Ella pedig utána mormogta : — Menj csak, snapszbruder ! N-n kellett többel, csak nehánynyal ha- I sonlóképen elbánni és a gyönyörű Ellának retszabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyapjú- szövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. Hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Készít silutesszabásu egyenruhákat; raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket és katonai fölszereléseket. Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) ■ --------------- ■ Té nyleg csak INGÜK JÓZSEF
