Szamos, 1902. augusztus (34. évfolyam, 62-70. szám)
1902-08-03 / 62. szám
XXXIV. évfolyam. Szafmár, 1902. vasárnap augusztus Itó 3, 62-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. AtSZATMAfiMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám éra 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak v zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. H I R D 'E T É S E K : Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. A jótékonyságról. A jótékonyság gyakorlásában épen úgy, mint a sorshúzásban, a véletlennek játékát tapasztaljuk. A ki jótékony, ritkán követ elvet s a ki jótékonynyá válik, azt esetlegesség vezeti ez útra. A jótékonyság az adakozásban leli kifejezését, mely kiterjed egész nemzetekre, sőt érdekkörükbe von egész világrészeket. Az adakozás a legjobb módja a tisztelet és szeretet kifejezésének nemcsak az egyesek, hanem egész nemzetek között is. A franczia országi vizáradások s nálunk p. o. Szeged, egész nemzetek szivét hozták közel egymáshoz és szép emlékei maradnak az emberszeretetnek. Nincs nap, melyen a hivatalos lap ne jelentene vagy az országos közoktatásügyre vagy humanitási intézetekre tett adakozást. A lapok telve vannak sokszor szerencsétlen esetekkel, a sors csapásaival, melyek mindmegannyi indító okai az adakozásnak. Az adakozás általában kétféle: oly adakozás, melynek nyoma nem marad s mely nemzetgazdasági szempontból elveszettnek tekinthető. — Ilyen a koldusok segélyezése, elaggott, munkatehetetlenek ápolása, fentartása vagy nyugdíjazása. Nemzetgazdasági szempontból az erre adott milliók elveszettnek tekinthetők, ha csak azt az előnyt nem vetjük mérlegbe, mely az elégü- letlenség csillapításából szokott származni. Hogy némely országban, mint p. o. Németországban ez az eszme megosztott fogadtatásra talál, annak is meg van az oka: mig az elaggott munkás nyugdíjintézménye megnyugtatja a munkást, addig kétségkívül nem fog kedvező befolyást gyakorolni a takarékossági hajlamra. Az állam veszi a kezébe a társadalom feladatát s a kik eddig a társadalom segélyére vártak, ezentúl az államtól fogják biztos nyugdijukat huzni. Nemzetgazdasági szempontból vett adakozást illetőleg a jótékonyság azon neme bir fontossággal, melynek nyoma marad; hol az. érték nem vész el, csak felcseréltetik. A ki a nemzetnek adományaival egykét müveit polgár felnevelését vagy kiképez- tetését tette lehetővé, megtízszerezte adományának értékét; de legnagyobb szolgála- tott teszi nemzetének az. ki adományával valamely uj, a lassan ha adó állam által még fel nem állítható a társadalmi életben nagy szükségnek megfelelő intézményt létesít. Elég, ha az adományozó koczkáztatja a pénzt; a rideg spekuláló soha sem fogja ezt tenni az intézmény szükséges czéljaira való tekintetből, őt csak a biztos haszon szempontja vezérli. így tekintve, majdnem a legnagyobb önzőnek tűnik fel, a ki jótékonyságot gyakorol, természetesen, a ki a jótékonyságot okosan gyakorolja. Embert, eszmét, vagy intézményt segit kiemelkedni s a saját emlékét alkotja meg benne az utókor részére. Egy Széchenyinek emléke tovább íog élni a m. tud. akadémiában, mint ezer szoborban s egy Marczibányi neve elévülhetetlen, mig magyar irodalomról van szó. De épen e körülmény, t. i. az adomány megörökítése, teszi szükségessé, hogy a ki adakozik, gondolja meg, mennyi felel meg erejének s mi lehet az, ami segélyre szorul s a segélyt megérdemli. Gőthe azt mondta, nemcsak alkotni dicső nagy dolgot, hanem azt megérteni is tudni. Az, ki a fejlődő tehetséget csirájában megismeri, a ki egy intézmény szükségességét megérti, a ki egy mü becsét felfogja s vele a nemzet vagy emberiség szellemi vagyonát öregbiti, bátran odaállítható az általa emelt emlékekhez s megérdemli a halhatatlanság koszorúját. A jótékonysággal, vagy adakozással,, a kik annak a nemzetgazdasági fontosságát nem ismerik, úgy vannak, mint a tékozlással. Az egyik egy gazdag kolduló szerzetre hagyja töméntelen vagyonát, miután rengeteg misét fizet egész életében, tömérdek gyertyát gyújtott, hogy lássanak a festett Szerenád *) Népdal. — Szövegét és zenéjét irta: Hópehely. — Szomorúan húzzad czigány . . . Sírjon az a szőke kis lány. Nefelejts az ablakában, Hervadjon el bánatában. Egy virág volt a rózsatőn, Nekem is volt egy szeretőm. Emlékszel rám szőke kis lány . . . Szomorúan húzzad czigány! Szomorúbban húzzad czigány, Zokog már a szőke kis lány; Gyógyítsd meg az én nótámmal, Az én szivem fájdalmával, Valamikor én is sírtam, Szivem dallal gyógyítottam. Emlékszel-e szőke kis lány . . . Szomorúbban húzzad czigány ! m Bus aratás. (1902.) Süppedt tarlók keresztje közt, Vig nóta most nincsen. *) Szerzőnek legközelebb megjelenő Népdal-füzetéből. Csak az Ur erős hatalmát, Eget s földet rázó szavát Hallatja az Isten. Bánatosan sújt a kaszás, Egyet . . . kettőt . . . rendre . . . A határ egy bus temető, Mit elvert a záporeső — S fájón hat a szemre. Kis pacsirta nagy fájdalmát Alig hogy bírhatja ; Fiókáit védő párját, S széjjelsepert fészke táját Busan elsiratja. A megtömött folyók medre, Zabolátlan nyargal. Kétfelöl két vészes szárnya, A lakhelyeket felhányja Pusztító haraggal. S aki felette sújt, dörög, Kihez éltéért könyörög — Nem bántja most nevét. Nem mondja most, hogy: ,én vagyok.“ .Kívülem más senki !“ Igen, mert a kenyérbotját, Ha mindig igy osztogatják : Ébenhal mindenki. Süppedt tarlók keresztje közt, Vig nóta most nincsen. Ember ! kit hite elhagyott, Mi, akik vétkezünk nagyot — így veri az Isten! Lénárd Ede. A fennhéjázás átka. Néhol a föld kebeléből, Tüzes folyam fakadt . . . S ahol eddig ezrek éltek, Ott a város hűlt helyének Bus emléke maradt. A büszke lény lám ilyenkor, Lehajtja a fejét. — Irta : R. G. — I. — Nem és ismét nem! — De nézd édes leányom, ilyen gazdag előkelő származású, kedves, előzékeny és szeretetreméltó fiatal embert, akármelyik bárókisasszony is irigyelne társnójától — szólt komolyan özv. Ferencziné, bájos Irénkéjébez. Tényleg csak ILIK JOZSE zati ezikkeket és katonai fölszereléseket. Szatmár, Deák-tér. (Város F szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyapjúszövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. Hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Készít sihkesszabásu egyenruhákat ; raktáron tart mindennemű egyenruhánáz-épület.) ------------.,
