Szamos, 1902. július (34. évfolyam, 53-61. szám)
Gazdák Lapja, 1902-07-31 / 31. szám
Felhívás csoportos gazdasági kirándulásra. A pozsonyi II. mezőgazdasági országos kiállítás megkeresésére a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület elhatározta, hogy a szeptember 7-től 21-ig tartó kiállítás meglátogatására vállalkozó gazdák csoportos kirándulását szervezi. Eelhivja ennélfogva a kiállítást megtekinteni szándékozókat, hogy az egyesület titkári hivatalban (Szatmár, Bercsényi-utcza 1. sz.) szóval vagy írásban jelentkezni szíveskedjenek, — Amennyiben több jelentkező lenne, kik eltérő időben ókajtanának utazni, úgy nincs kizárva több csoport szervezése. A csoportos kirándulóknak Pozsonyba oda és vissza utazásnál 50 százalék vasúti kedvezmény van engedélyezve. A résztvevők száma korlátlan; sőt tömeges jelentkezés esetén több csoporttal csatlakozva, külön vonat is igénybe vehető. Az elszállásolás, ebéd és a kiállításra szabad bemenetelt biztositó jegyek költsége személyenként 2 koronában van megállapítva, reggeli és vacsoráról a résztvevőknek maguknak kell gondoskodni. Egy csoport indulására czélszerii program- mul kínálkozik a szeptember 13-án esti indulás, szeptember 14-én reggel 5 óra 45 p. Budapestre érkezés, onnan tovább indulás 9 óra 25 p.-kor, Pozsonyba érkezés d. u. 3 óra 39 perczkor. — Onnan vissza indulás 15-ón éjjel 1 óra 31 p. kor, Pestre érkezés 7 óra 45 p.-kor, Pestről indulás 9 óra 15 p.-kor s Szatmárra érkezés 16. este 7 óra 8 perczkor. így Pozsonyban töltené a csoport a 14-iki vasárnap délutánt és 15-iki egész napot. A kiállítás programmja e két napon 14-én d. u. 2 órakor lóverseny, este8 órakor velenczei disz kivilágítás, este 9-kor monstre hangverseny. 15-ón d. e. 9 órakor all. Szőlőszeti és borászati kongreszszus, d. u. 2 órakor lóverseny, meglepetés és kynemetográf. Az egész ut költsége III ad osztályú utasok részére csoportos szállásolás mellett 25—30 korona, Il-od osztályú utasok részére megfelelő arányban töb b. Hogy a csoport szervezése iránt tájékozódni lehessen, a jelentkezéseket mielőbb kérjük, de mindenesetre augusztus hó vége előtt. HÍREK. A földműves gazdák aggkori biztosítása. A kisibrtokokkal biró földmüvesnóp körében még mindig uralkodik az az Ősrégi gazdasági szo- cziális és erkölcsi jeleutőségü aggkorellátási rendszer, melyet eltartási rendszernek lehet ne- vzzni s mely abból áll, hogy az elaggot gazda kisbirtokát fiának, vagy vejónek adja át, az el tartás kikötése mellett. Ez az ellátási rendszer még az ősgazdasági formák princzipiumán nyugszik, a mai pénzgazdasági rendszernek nem felel meg s a rendszeres gazdasági viszonyok között sok káros következménynek a forrása. Az osztrák Raiffeiseo pénztárak szövetségének igazgatója alapos tanulmányokat folytatott arra nézve, hogy az eltartási rendszert nem lehetne-e a kisgazdák járadékbiztosításával helyettesíteni. Evek hosszú során folytatott statisztikai felvételek szerint Ausztriában a közép földmű vesosz- tály birtoka az eltartási kiköt 's révén évenkint átlagban 690 koronával van megterhelve s e teher körülbelül 15 évig áll fenn, a mi 12,000 korona tőkemegterhelésnek felel meg. Ez a megterhelés ártalmára van a földhitelnek a az ingatlan forgalmát is megnehezíti. Nem ritkán történik meg, hogy a kisgazda, kit az eltartás kötelezettsége terhel s a kinek e mellett esetleg* egy leánytestvért is ki kell házasítania, gazdaságilag ruinálódik s a birtokkal együtt az eltartási kötelezettség is idegen kezekbe megy át. Az eltartási rendszer hátrányait a járadékbiztosítással könnyen meg lehetne szüntetni, a mit a következő példa igazol. Ha egy kisgazda, ki az atyai birtokot fiatal éveiben átveszi s például 25 éves korában 30 korona évi befizetéssel 60 éves korától kezdve járadékot kívánna magának biztosítani, ez életkorig 1050 korona tőkét gyüjthetne össze, a miből 194 korona 70 fillér évi járadékban volna a tartományi élet- és járadékbiztosító pénztáraknál részesíthető. A megtakarított összeg valamely takarékpénztárban az említett idő alatt kamatos-kamattal 2200 koronára emelkednék, melynek négy százalék mellett csak a kamata is 88 koronára rúgna. A tőkének kamatos kamattal való szaporodása révén tehát a járadékbiztosító pénztár a megtakarított összegnek több mint kótszeressét fizethetné vissza a biztosítottnak. Ha a gazda évi 90 koronát fizetne, ezzel évenként 585 korona 10 fillér járadékot biztosíthatna magának. E járadékot egy összeggel is megválthatná, a ami ez esetben 5256 korona 90 fillérre rúgna. Időelőtti elhalálozása esetén örökösei szintén visszakapnák azt az összeget, mit a biztosított készpénzben már befizetett, Ausztriában már több tartománygyülós foglalkozott a biztosítás kérdésével. Miután azonban annak keresztülvitele tradiczionális és gyakorlati okokból a földműveseknél nagy nehézségekbe ütköznék, a morva tartománygyülésen azt a megoldást javasolták, hogy a járulékok az eltartási terhek fejében a birtok s illetve az eltartási kötelezettség átvevőjének lenne kifizetendő. Rámutattak ugyanis arra, hogy a az eltartottnál az eltartásnak pénzbeli szolgáltatása a természetbeni ellátást nehezen helyettesíthetné. Az eltartott tehát tovább is a természetbeni ellátásban részesülhetne, mig a birtok átvevője, kinek a mai pénzgazdaság mellett arra úgyis szüksége van, a járadékot venné át, mivel a kisgazdaság helyzete is emeltetnék, mivel különösen az egy összegben való kielégítés esetén a kisgazda ily módon jelentékeny összegekhez juthatua. Előadások a gazdasági munkás- é3 cselédsegélypénztárakról. Lapunk múlt számában közöltük a főispán ur körlevelét, melyben intézkedik,
