Szamos, 1902. július (34. évfolyam, 53-61. szám)
1902-07-27 / 60. szám
lét, — az érdekelt vidék minden egyes lakosára egy koronát számítva — 55 ezer koronára tehetjük, Az átmeneti személyforgalom bevéte- lét, — a két szomszéd vármegye 600 ezer lakosát tekintve és véve alapul s az átmeneti személyforgalom arányát az előbbiekhez képest 90 százalékkal kevesebbre téve, — 60 ezer koronára tehetjük. Tekintve, hogy ez 50 kim. vonalon évenkint 24 országos vásár; tekintve, hogy az ezen csonkarész kiépítése által nyerendő 200 kim. vonalon népes és jelentős forgalmat kínáló községek feküsznek, — melyek közül csak Nyíregyházát, N.— Káliót, Nyir-Bátort, Mátészalkát, Csengert, Szatmárt, Sz.-Váralját s a bányavárosokat említem, — mondom, ezeket tekintve, nem látszom túlozni akkor, ha a személyforgalom évi bevételét az említett összegre irányzóm elő. Évi összes nyers jövedelme lenne tehát e vasútnak 275 ezer korona Ebből 100 ezer korona fedezheti az évi kiadásokat és igy 175 ezer korona tiszta jövedelme marad e vasútnak, mely összeg a befektetett tőke 10 perczentjének lelel meg. íme tehát a tervezett szatmár — mátészalkai vasút nemcsak nagy gazdasági, forgalmi és kulturális érdekeket fog szolgálni, hanem ezek mellett mint financzialis vállalat is ki fogja magát fizetni, minélfogva az érdekelt községek, városok, úgyszintén az érdekeltség egyes tagjai is minden koczkáz- tatás nélkül jegyezhetik a majdan kibocsátandó részvényeket. Tyúkod, 1902. jul. hó. Gönczy Sándor. Ä reklám. Mindenütt és mindenhol mostanság a ke-1 reskedelem és ipái nagy pangásáról hallhatunk, de nem tapasztalunk egyetlen egy kísérletet, a j mely ezen szorultságon segítene, avagy segíteni | próbálna is. Mindenki belenyugszik ezen állapotba, akárcsak a fatálisták és menedéket egyedül Isten segedelmétől, avagy a kormánytól vár. Pedig egy régi török közmondás is azt tartja: „Segíts magadon és az Isten is meg-1 segít.“ Mindenki avval akarja megokolni a nagy ipari és kereskedelmi deroutot, hogy az tisztán a szűk pénzügyi viszonyok és a nemzetközi háborús komplikátiók megmaradt következményei. Ha részben igaznk is van, tisztán és teljesen azonban még sem szabad ez okokra támaszkodnunk. Nagy szerepet játszik még a fogyasztók és vevők vásárlási kedvetlensége. melyet bármely uton-módon elmulasztani mindezideig igen kevesen próbálták. Hiszen a fogyasztó közönségnek épugy szüksége van mindazon szükségleti czikkekre, a melyekre a múltban és ha némileg redukálták is azok számát, még mindig nem magyarázható és egyeztethető össze ama nagy hiánynyal, melyet úgy a kereskedelmi, mint az ipari piaczokon észlelhetünk. Itt van élő példaképpen a külföld, ott is a háborús események alaposan megszü kitették a pónzviszonyokat, ha talán nem is oly mértékben, mint nálunk és daczára ennek, semmit sem változott a kereskedelem és ipar forgalma, mindenütt jólét és megelégedés uralkodik. De hiszen régi elvitázhatatlan dolog, hogy mi magyarok üzleti élelmességben messze hátra vagyunk még a müveit nyűgöt kulturállamaitól, hogy az ifjú és tetterős Amerikát ne is említsem. Hol érti nálunk a kereskedő, avagy iparos áruit és készítményeit annjúra szembe tűnővé tenni a vásárló fogyasztó közönségnek, mint a külföldön. Nálunk még mindig fáznak a reklámozástól, hirdetéstől, kapaszkodva azon ósdi felfogásba, hogy szolid czég nem hirdet, avagy reklámoztat, mert „a jó bornak nem kell czó- gér.“ Óh, ezek az idők már rég letűntek Magyarország láthatáról. Bezzeg manapság már nagy szüksége van minden kereskedőnek és iparosnak még, ha a legszolidabb bázison is alapult, hogy készítményeit a közönség megismerje, különösen a városokban, de főleg a nagyvárosokban, hol már a harmadik, negyedik szomszédunk is ismeretlen, idegen előttünk. Az üzleti pangásnak tehát egyik főtényezője maga az iparos és kereskedő, ki nem próbál, avagy nem akar oly tisztességes eszközhöz nyúlni, a melylyel elejét vehetné a jelenleg legtöbb helyen uralkodó állapotnak, mely előbb utóbb a vagyoni tönkhöz vezet. Nézzük csak a külföldi újságokat: nógy- ötcdrészót a hirdetések töltik be, daczára, hogy néha 80, sőt 100 oldalon is jelenik meg. Avagy sétáljunk London bármelyik steerjén, Páris egy avenne-jén, lópten-nyomon szemünkbe öt- lik egy-egy jól sikerült secessiós plakát, mely megállásra késztet. Ha pedig egy hirdetést, avagy plakátot csak elolvastunk, már félig kész a vásár. Az amerikai gazdaasszony még a házi szükségleteit is hirdetés utján szerzi be. Mikor reggelenként kezébe veszi tűrlapját, azonnal a hirdetéseket kezdi olvasni, hogy megtudja, hol és kinél kapható a legolcsóbb burgonya, főzelék, liszt, zsir stb. Természetesen, mi még messze vagyunk ez állapotoktól és nem is kívánhatjuk, hogy az rövid időn belül nálunk is bekövetkezzék, mi csak reá akartunk mutatni azon módozatokra, melyekkel kereskedőink és iparosaink sanyarú állapotán segíteni lehetne. Mert hiszen a néma gyereknek anyja sem érti szavát. HÍRROVAT. Az Il ik negyedév lejártával felkérjük lapunk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. ° Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága folyó hó 23 án, szerdán igen érdekes, rendkívüli közgyűlést tartott, melyen úgy a helybeli, mint a vidéki tagok elég szép számban jelentek meg'. A gyűlést gróf Hugonnai Béla főispán délelőtt. 11 órakor nyitotta meg, üdvözölvén a megjelent bizottsági tagokat, előadta, hogy a tárgysorozatnak első pontját a vármegyei tisztikarnak kérelme képezi, a melyben a „Magyarország és a „Független Magyarországában megjelent hírlapi támadásokkal szemben a miniszteri vizsgálatot kéri maga ellen Több felszólalás után az állandó választmány véleménye ellen a közgyűlés B ö- szőrmén yi Sándor országgyűlési képviselő indítványára kimondta, hogy a vármegye törvényhatósága úgy az alispán, mint a tisztikar minden egyes tagjával szemben bizalommal viseltetik ; nem tartja szükségesnek, hogy a vármegye közönsége saját tisztikara ellen vizsgálatot kérjen ; kifejezte a közgyűlés bizalmát az alispán és tisztikarral szemben; ezen határozatát megküldi a minisztériumnak és az összes törvényhatóságoknak, hogy igy a meghurczolt tisztikarnak elégtétel adassék. Erre Nagy László alispán fejezte ki a tisztikar nevében köszönetét a közgyűlésnek, a hozott határozatért. . * Uj református püspökség. A békés-bánáti ev. ref, egyházmegyében mozgalom indult meg az iránt, hogy a túlságosan nagy kiterjedésű tiszántúli (debreczeni) egyházkerület kettéosztásával az alföldön egy uj református püspökség szerveztessók. Régi óhajtása valósulna meg az alföldi reformátusságnak az uj püspökség fölállításával, mert a tiszántúli kerület beosztása nem megfelelő. E kerületbe ma a következő egj’házmeg3^ék tartoznak: alsó-szabolcsi, hajduvidéki, békés-bánáti, beregi, bihari, debreczeni, érmelléki, felső szabolcsi, heves-nagykunsági, máramaros-ugocsai, nagybányai, nagykárolyi, nagyszalontai és a szatmári ev. ref. egyházmegyék. Á békés bánáti egyházmegye népességére és területre nézve, majdnem felét képezi a kerületnek. A kerület kettéválasztásával a tiszántúli kerületből elszakittatnának a bihari, nagyszalontai, heves-nagykunsági egya világ folyását és a ílanell hálóingeket illetőleg kifejezést adott volna. Ez azon időben történt, mikor Páris ut- czáin a republikánusok tüntettek. Commune volt a jelszó. Esti tiz óra tájban került Bubidon a szöglet körül -Roppant izgatottnak látszék. Lazasan beszélt maga-magával és mindkét kezével gesztikulált. Azaz csak az egyik karjával, mert a másik alatt papirtekercset vitt, meg még valamit, ami úgy nézett ki, mi egy gondosan bepakkolt szalámi. Nagyon titokteljes. Dubidon Agénor gőzgép sebességével ha- j tolt be a kapun s a házmestert, ki őt e kérdéssel várta: Mit tart ön Bismarckról — figyelembe se véve, négyesével szedte a lakására vezető lépcsőket. Hallottam, mint taszítja kulcsát türelmetlenül a zárba, mint fordítja azt meg kétszer csikorgatva, mint tolszobájában nehány tárgyat idegesen ide s tova, mint veti végre becses személyét egy székbe. Nehány perezre rá egy szörnyű hang szólalt meg — egy kellemetlen hang — egy hang, melyet definiálni nem lehet. Sikoly volt-e? Fütty volt-e? avagy egy szerencsétlenül járt hangjegy megtestesítés ? Ki a megmondhatója! Lehetetlen találgatásokba, vagy flanell- hálóingekbe mélyednünk. Miután e hang kétszer-nyolczsor ismételtetett volna, mindannyiszor egyenlően, irtózatosan, ördögiesen, megmagyarázhatatlanul, kísérteties csönd állott be. A csönd nem szakit! atott félbe. Vége a prolognak. II. A dráma. Most már tudom. Eg>' zenei hang az, vagyis jobban mondva szeretne az lenni. A keresztneve neki d. Minek ed? Honnan ed? Én is mint önök, e kérdést vetém föl. Végre fölfedeztem, hogy e d egy klarinétból születik és Dubidon segélyével jön a világra. Igen, ő volt az ; az én felsöbbrendü szomszédom. Irgalmatlan kiszolgáltatója a flanell- hálóingeknek klarinet-fuvásra vetemedett! Minden este egyenlő sebességgel tért haza, minden este oly gyorsasággal szedte fölfelé a lépcsőket, akárcsak tűz ütött volna ki odafönn; minden este kidolgozta nyakasan a maga d-jót a klarinetböl. Jellemerős commis volt ő, aczólpánczólozta dobhártyával! Körül-belül nyolez nap múlva az a tudat kezdett bennem derengeni, hogy felebbvalóm czélja egy d-t képviselni és azt háromszor egymásután ismételni. Foglalkoznak önök zenével ? Igen ? Tessék a zongorához ülni. d, d, d . . . g, g . . . Nyolez napra volt szükség, hogy ennyire jusson. Az igazsághoz híven meg kell jegyeznem, hogy Dubidon Agénor e közben még mindig flanell-hálóingeket adott el. így halad az életben ipar és művészet kéz-kézben. A műpróbák hova-tovább reggel 3-ig terjesztettek ki. Éjjeleim nem nyertek, a mi nyugalmukat illeti. A második hét közepe táján a d-re és a két g-re még két a következett. Most igy állott a dolog : d, d, d, g, g, a, a, — ahá! A művészet e tetőpontját elérve a klarinét Dubidon minden további kísérleteinek meg- átalkodottan ellenszegült. Ezentúl csak érthetetlen hangokat hozott a világra, — egyformán, mintha újunkkal nedves üveget simogatnánk. Muzsikus és instrumentuma kifáradva látszanak lenni e hősies megerőltetés után. Szegény füleim számára kellemes pauza következett. De vihar nem jön szélcsendre rögtönöseb- ben, mint a pauzára egy elszánt kísérlet. Dubm’ 50-szer egymásután próbálta a következendő szerencsétlenül járt hangot fúni. Meg kell jegyeznem, hogy ő e mellett még mindig flanell — de ezt már mondtam. Az este szűk keretébe szorított zenei tanulmányok már nem elégítették ki Dubidont, most már hajnali 5 árakor fölkelt és fújta —
