Szamos, 1902. július (34. évfolyam, 53-61. szám)
1902-07-13 / 56. szám
XXXIV. évfolyam. Szatmár, 1902. vasárnap julius hó 13. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMABMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. . Mindennemű dijak -zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Önálló vámterület, A parlament nyári pihenőjét tartja s az ország színpadának első szereplői három havi vakáczión vannak. Ám a kulisszák mögött a dráma cselekménye folyik tovább s a jelenségekből Ítélve, siet végíejleménye felé. A katasztróla kikerülhetetlen, de hála Istennek, nem minket fenyeget, hanem a mi kedves, a mi be- czézett osztrák sógorainkat, kikkel ime már egy néhány száz éve árultunk közös gyékényen, saját kárunkra. A szomszédban erősen készülődnek a i vámsorompók felállítására s e készülődés, Tiely fenyegetés akar tulajdonképen lenni, ígész valónkat a jövő rózsás reményeivel ölti meg. Hiszen milyen régi, milyen jogos óhaj- ása valósul meg az önálló vámterület élet- j eléptetése által a nemzetnek. Zsenge, alig erkedző iparunk, mint a nap hevében ki- ;tt gyenge virágpalánta, úgy elsenyvedt a özös vámterület nyűge alatt. Nem tudott tetre, erőre kapni, mert az osztrák kifejlett I {konkurrencziája, mint az agyagos sár tapadt haladása küllőire. Mert miképen is tudott volná megbirkózni a mi kezdetleges gyár- és kézműiparunk, az évszázadokon keresztül királyi pri- ! vilegiumokkai, kiváltságokkal, prémiumokkal | erősített osztrák iparral ? Mintha a csecsemő gyermek bírókra akarna kelni az életerős, duzzadó izmu, fejlett térfiuval Nem nehéz az utóbbinak elbánni a gyesig<$ tehetetlennel. I De ha majd felállítjuk az önálló vámterületet a nekünk, fejlődésünknek megfelelő vámtariffákkal, ha majd vámdijtételek súlyosodnak az osztrák termékekre, akkor a mi iparunk, kereskedelmünk hathatósan mérköz- hetik az osztrák versenytárssal. Évek óta vajúdik e fontos kérdés. íme a gyümölcs már megérett. A „lenni, vagy nem lenni“ fontos kérdése múlhatatlanul szükségessé teszi az önálló vámterület felállítását, hacsak azt nem akarjuk, hogy Magyarország, mint ipari és kereskedelmi állam soha ki ne épülhessen. Elég volt már a százados martiromságból. Ha eddig életben bírtuk tartani hazánkat, daczára annak, hogy legvitálisabb, legfontosabb életnedveit kiszívta az osztrák, igyekezzünk ezeréves honunkat felvirágoztatni is. A magyarok Istene nem hagyja el népét. A legválságosabb gazdasági időkben ime egy csapással helyreállítja az önálló vámterülettel azt, mit századok könnyelmű gazdálkodása által szenvedett. 1903. január 1-seje kétszeres veres betűkkel lesz bejegyezve a magyar kalendáriumba, mert innen számítjuk majd a magyar haza újjászületését. A kereskedelmi alkalmazottak országos egyesületének memoranduma. (Folytatás.) De nemcsak kötelessége, hanem egyenesen érdeke az államnak, hogy aggkori biztosításunkról gondoskodjék. A legproduktivebb néposztály, á munkások, a kereskedelmi alkalmazottak életéröl van szó, kik kezük és eszük munkájával járulnak a közös haza gazdaságához és ezzel együtt fényéhez, hatalmához. Tízezrek existentiáját óvja meg e törvénynyel a törvényhozás, kik jelenleg aggódva teZászló-avatás. Országos Nemzeti Szövetség által az Amerikában élő ma- iroknak küldendő nemzeti diszzászló fölavatási ünnepélye alkalmára. 1Q02. julius hő 6. Panaszszal van tele hegy, völgy s a róna! Zokogva sir szegény — Hungária! Sírása hangzik szivetszaggatóan És vele sir minden hű, jó fia . . . Ó hány vidék — lakatlan, néptelen : Lakóik ? . . . messze, túl a — tengeren ! tapadnak népe, hősök unokái, Akik hűen szerették mindig e Hazát, időst messze-földre, idegenbe mennek, 3ol nincs rokon számukra, sem — barát.. . íincs már : „Hazádnak rendületlenül!“ üsak a Haza zokog — szünetlenül! L sors, kiket a messze földre űzött, [ik messze éltek bus hazátlanul! íiattatok a köny, a bú s a bánat, fely itt az elhagyott Hazába dúl! legyen bár durva kö a szivetek, . szép — Hazát kell még szeretnetek! . délibábos róna büszke táját, hol bölcsötök ringa egykoron, z nem lehet, hogy — elfeledhetétek, egyen bár messze tőletek a Hon ! Hazát cserélni addig nem lehet, Mig élni fogsz ó — hazaszeretet! . . . Ti Véreink ! Kik messze földön éltek, Hol más a róna, más a bérez, a dal, Tinóktek küldjük ime ezt a zászlót, Melynél szentebbet nem ismer — magyar ! S a zászlóval csak ezt — üzenetül : Magyar ! „Hazádnak rendületlenül!“ Piros-fehér-zöld szinü im a zászló S a rúdon ősi, szent Turul madár ! Csőrébe kard, karmában érezgolyó van, Szent honi földet, mely magába zár . , . S a földön ott ragyognak — könyeink, Mik értetek hullottak véreink! . . . Lobogjon köztetek büszkén e zászló ! S gyűljön köróje mind, a ki — magyar ! Ha látjátok, dobogjon szivetek ! Hisz’ Hazátok ez, mely „ápol s eltakar“ . . . S ne hagyjátok el soh’se hütlenül, Védjétek mindig — rendületlenül ! . . . Indulj meg zászló im a messzeségbe S áldás kisérjen mindig utadon! . . . Te meg — Turul madár, ki őseinket Hazánkba elvezetted egykoron : Harsogtasd némán is — szünetlenül: Magyar! „Hazádnak rendületlenül!" Szécskay György. Versek a falunkból. Verseim . . . — Az en kritikám. — Nem érnek biz’ ezek sokat, Fattyúhajtás valahány: Várják is a kritikusok S elcsépelik szaporán . . . Pedig nem az ő számukra írogattam össze ón, Sem pedig, hogy várat vegyek Jövedelmök összegén . . . — Ha bu, bánat és ábrándok Háborgatják szivemet: Egy-egy sóhaj alakjában Hagyják el a keblemet! . . . II. De minő is az én dalolásom, Tudj ’ az Isten jó, vagy rósz szokásom ? írogatom, vele kinek vétek : Legfelebb a kritikus szemének! Mikor milyen gondolatom támad, Ha eposzt, vagy elkerül a bánat: A szerinti a hangulat benne, Mintha mind a keblem mása lenne! (Csenger, 1902.) Baka Elek. leg esak ÉLIK JÓZSEF szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyanju szövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. •zikk*k«t *g katonai fölszereléseket. Hol papi öltönyök és reverendák a legszebb •zit sikkesszabásu egyenruhákat; raktáron Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) .............ve im kivitelben készülnek. — Kitart mindennemű egyenrahá-
