Szamos, 1902. július (34. évfolyam, 53-61. szám)
1902-07-06 / 54. szám
XXXtV. évfolyam. Szatmár, 1902. vasárnap julius bő 6. 54-ik szám. SZAMOS Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak -aatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Piaczunk szabályozása. A városok, mint az ország kulturális és forgalmi góczpontjai, helyzetüknél fogva kétségtelenül nagy előnyöket nyújtanak a lakosságnak a községek felett, de a kulturális és kényelmi előnyök mellett megvannak a maga hátrányai is. Hogy a lakásbér nagy különbözeiéről és a magas községi adó terhéről ezúttal ne is szóljunk, ilyen anyagi hátránya a városnak a vidéki községek felett az éielemre szánt fogyasztási czikkek drágasága s az a már majdnem tűrhetetlenné vált elővásárlási gyakorlat, mit p. o.- a helybeli elárusítók egész rendszerré fejlesztettek ki Az élelmes elővásárlók ugyanis a vásárlást ott és olyan időben eszközük, a hova és a mikor a vidéki élelem szállítókhoz az utczák különböző helyeire és nagyon korai időben a város fogyasztóközönsége nem férkőzhetik. Mire az élelemhez közönségünk is hozzájuthat, már szazával és ezrivel áll a baromfi a kólák szállító ketreczeiben és garmadával a zöldség kosaraikban, a vaj, tej és tejíel árusító edényeikben. Az utóbbiakon rendesen már akkorra egy kis hamisítási műveletet is könnyen elvégezhetnek. Mire a közönség e czikkekhez hozzájuthat, már a fölemelt árakkal találja magát szemben s néha még igy is jó, ha hozzájuthat. Egyes élelmi czikkekre nézve ugyanis, mint a baromfiak és tojás — utóbbi időben egész átmeneti kereskedést tapasztalthatunk. Piaczunk élelmi czikkének nagy része már a korai órákban a piaczról a kofák szeke- kerein a vasúihoz vándorol s adófizető türelmes közönségünknek nem marad más szerepű hátra, mint a hiábavaló panasz és bosszankodás. Ez a jelenség napról-napró általánosabb mérvet ölt s mind inkább igazolja, hogy egy vásári rendtartás részletes kidolgozása immár elodázhatatlanná vált s ennek mielőbbi megalkotása a törvényhatóság sürgős teendői közé tartozik. Egy részletes vásári rendtartás hiányában ezen az állapoton igyekszik segíteni némileg városunk h. főkapitányának egy hirdetményben foglalt intézkedése, amit mi már évekkel ezelőtt is sürgettünk, hogy t. i. az adás-vevés bizonyos időre korlátoztassék. E rendelet szerint nyáron reggeli 7 óra és télen reggeli 8 óra előtt sem Szatmáron, sem a hegyi piaczon senki vásári ügyletet nem bonyolíthat le. Ez az intézkedés egy idevonatkozó belügyminiszteri rendeletre támaszkodik s azok, kik ez ellen vétnek, 'kihágást követnek el és büntetendők. Kétségtelen, hogy a jelenlegi helyzeten ez az intézkedés is már javítani fog, de azért csak egyoldalú korlátozás és gyakorlati értéke attól függ, hogy miképen fog a rendelet végrehajtása ellenőriztetni. Szinte csodálkoznunk kell a felett, hogy egy ilyen részleges intézkedésnek is, melyet belügyminiszteri rendelet támogat, — miért kellett a közönség naponként hangoztatott panasza daczára is ennyi ideig késni? S kérdjük: mennyi ideig kell még a közönségnek várakozni, mig a vásári rendtartás szabályozó munkája elkészül s az törvényhatósági hozzájárulást fog nyerni ? E téren gyökeres rendszabályozásra van szükség, mert ez idő szerint piaczunk, épen a legfontosabb élelmi czikkekre nézve csak átmeneti forgalom helyéül szerepel, az ujraeladók élelmessége határt nem ismer s egész kartellszerüen tudják elzárni közönségünket attól, hogy az élelemhez eredeti bevásárlási árakon juthasson. Azokra nézve, kik tömeges élelem-szállitással foglalkoznak, s Budapestre szállitnak, a vásárlást a vidéki községekre lehetne korlátozni, a mint a szállítók egy része ezt most is gyakorolja, hol fiókjaik vannak, a meghatározott időben az élelmi czikkeket átveszik és tovaszállitják. Mindenesetre egy körültekintéssel készített vásári rendtartás meg tudná óvni a szállítók érdekeit is, a nélkül, hogy közönségünk e mai képtelen állapotnak volna kiszolgáltatva. Épen azért kellene a szabályoBujdosók. Patkó dobogástól reng a föld kebele . . . Csillagtalan éjen bujdosik, bujdosik Rákóczi serege, Szép kurucz serege. Szomorúan, szótlan, f'ejlehajtva mennek, Süveggel árnyékolt bus tekintettükkel . A földre merednek, f ügy mennek . . . ngy mennek. Egyszer csak a patkók dobogása halkul . . . Csillagtalan éjbe siró tárogató Zokogása jajdul, Keserűn a jajtul. Belerendül az ég, föld is beierendül! . . . Busongó szavára bujdosó kuruczok Szállnak a nyeregbül. Leszállnak ... megállnak... Jaj! de busán [vannak . . . Magyarország földén tovább csak, tovább csak Nem is bujdoshatnak, Nem is bujdoshatnak. Fájón mered rájuk az ország határa . . . Nem bírják ... a kíntól sirva borulnak rá Jó lovuk nyakára, Hü lovuk nyakára. Ha látunk-e többet ? ! Ha látunk-e többet?! . . . . . . Még egy rögöt rejtnek titkon kebelükbe, S néma busuiással, sürü könyhullással TJgy mennek Törökbe, Úgy mennek Törökbe . . . Szarka Lajos. m Emlékszel-e? . . . Emlókszei-e édes? Most egy éve épen . . . Majálisra mentünk döczögő szekéren. A hátsó ülésbe juttatott a sorsunk: A hátsó ülésben bizony csókolóztunk. Sziveinket szűzi öröm ragyogta át . . . Egész világ szép volt! Reményünk sugarát Rászórtuk a fűre, bokorra, virágra . . . Lelkünket pedig — a szekér majd kirázta .. . Erdélyi Lajos. m A zöld papagály, — Irta: Zsoldos László. — (Folytatás.) — Hát kérem, az úgy történt, hogy engem meggyujtott a Diána kisasszony és bevitt a szalonba. Tudniillik a szalonban egészen sötét volt és nem tudták volna megtalálni a lámpát, ha nélkülem mennek be. Mert Piccola is eljött, a kicsi signorina. Ohó ! és még valaki, a kiről nem szabad megfelejtkezni: Aladár urfi. — Hát -- kezdte a szalonba érvén Aladár urfi halkan (hogy ki ne hallassák az ebédlőbe) hát a főigazgató megengedte a pótvizsgát! (Az ifjuur tudniillik a nyolczadik osztályban kettőből bukott meg az osztályvizsgáu s nem akarták megengedni neki, hogy most őszire javító vizsgát tegyen Megjegyzendő, hogy a szélhámos egész nyáron át azzal henczegett, hogy az érettségin bukott meg. Pedig dehogy !) — Igen, — rebegte Diána kisasszony csöndesen, de úgy, mint, aki épen nincs meglepve. Piccola haigatott, mert ő — kukkot sem értvén magyarul — csak sejtette, hogy miről van szó. — Igen — folytatta, némi izgalommal az urfi és egészen közel hajolt Diána kisasszonyhoz — de ki volt az, aki ezt a kősziklát meglágyította ? Azt szeretném tudni, az kicsoda volt ? Aztán imádkoznak . . . csókolják a földet . . . — Szegény Magyarország, fuldokolva kérdik, — Igen? — nézett ki rám kérdőleg Apolló. Azzal kihúzta magát és rákezdte: — Mert — folytatta, mivel nem kapott választ, — mert ma délben nagynéném ment föl INGÜK JÓZSEF Tényleg csak " " ~ "" "" ‘ " szít sikkesszabasu egyenruhákat; raktáron a&fci czikkeket és katonai fölszereléseket. Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) £ szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gvártmányu gyapj szövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeink Hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Kén-i1rlr/\nftrrA'knA11 A#riramillk Ólról * rakhárnn tart mindennemű egyenruha-
