Szamos, 1902. június (34. évfolyam, 44-52. szám)
1902-06-05 / 45. szám
kép ezen kincseket növendékei számára is megszerezze, s oda hasson, hogy azok a gyermekekben gyökeret verjenek. Szükséges, hogy mi tanítók, mint a haza jövő generatiójának ápolói, gondozói, ezen kincsek megszerzéséhez Útmutatással, segítséggel is szolgáljunk. Nagyon gyakran van alkalmunk hallani, hogy satnyul, csenevészedik az emberiség manapság ! Mi ennek az oka? Sok minden, de a sok minden közt ott van, — még pedig első sorban — a gyermekek elpuhult és elkényeztetett testi nevelése is ! Vannak iskolák, de különösen város helyeken, hol a növendékek nagyobb játszóterek s iskolaudvar hiányában nem juthatnak a szükséges és megkivántató testmozgásokhoz, a játékhoz, tornázáshoz stb. Nem ismerik a szabad természetet, s igy nem az Isten nagy létét, mindenható erejét s bölcsességét stb., hanem a nap legnagyobb részét az iskolában, vagy otthon töltik, hol négy fal közé zárva bizony elosenevészednek, elpuhulnak a gyermekek. A tanítónak gondoskodni kell tehát, hogy növendékei a hosszú tanéven át ne legyenek mindig az iskolai négy fal közzé zárva, hanem adjon nekik alkalmat, hogy már ily zsenge korban tudjanak lelkesülni a szabad természet iránt, Isten nagy bölcsességének eme fönséges alkotása iránt. Sok kívánni valónk van e téren k. kartársak ! Edzenünk kell legelőbb a testet, hogy nagyobb ellenálló képessége legyen, s ne döntse le azt mindjárt a kissé hűvösebb s frisebb levegő ; s ne fárassza azt el egy kis mezei séta, vagy egy szükséges kis futás ! Miféle eszközei lehetnek s vannak a tanítónak e czél elérésére ? A rendszeres tornázta- tás, a különféle társas játékok s a mik e czélra legfontosabbak, a tapintatosan rendezett iskolai kirándulások! Az iskolai kirándulások sokoldalú hasznát el sem mondhatjuk! A tanító s tanítvány kölcsönösen csak itt ismerhetik fel igazán egymást. a tanulók tanítójukat itt mint barátjukat ismerik fel, s ép akkor igazán tanítójuk! A kirándulás alkalmával ismerik fel valóban a növendékek a természet csodás müveit, Isten nagy hatalmát s jóságos létét! Sehol másutt nincs annyira hatalmában a tanítónak a gyermek, mint ép ilyenkor; s csak a tanítótól függ, hogy tanítványai őszinte becsülését, bizalmát legjobban kinyerje. A kirándulások alkalmával aztán még a tiszta friss levegő élvezete fokozván a vérkeringést, előmozdítja a test fejlődését; a jövésmenés, játszás, szóval a szabad mozgás meg az egészséges testedzést idézik elő. Az iskolai kirándulások továbbá legfőképen a társas szellemet fejlesztik a növendékeknél. Soha jobban nem érzi magát a tanuló mint társai társaságában kün a szabadban. Az együttes érintkezés, az együttes megfigyelés, a társas-játék, mind nagyban fejlesztik a növendékek képző tehetségét, szellemét. Az iskolai kirándulásnak mindig akad anyaga, csak kedv kell hozzá s nem lesz semmi nehézség. A kinek azonban a kiránduláshoz kedve nincs, az a tanító ne vezesse ki növendékeit a szabadba, mert többet árt vele, mint használ! Hogy az iskolai kirándulások mennyire hasznosak, s mennyire szükségesek-e, azt ma már nemcsak minden hivatásos tanító s neve sebb paedagogus tudja s ismeri, de a helyesen gondolkodó szülő is belátja és elismeri. Nagyon természetes, hogy ezen iskolai kirándulások csak úgy bírnak képző erővel, s csak úgy járnak maradandó haszonnal a növendékeknél, ha a tanító, ki növendékeit szemléltetés végett vezeti ki a szabadba, jól ismeri a vidéket, s egyes nevezetesebb helyekhez kötött történelmi nevezetességeket. Nincs tán ország, nincs nép, mely annyi történeti nevezetességű helyet jelölhetne meg hasonló nagyságú területen, mint mi magyarok! Továbbá ismerje jól az a tanító az állat-, növény- és ásványvilágnak legalább a leg egyszerűbb egyedeit s alakulatait. A gyermekek részéről tett egyes kérdésekre a kellő rövid, de világos és kielégítő felelet soha se maradjon el a tanító részéről, mert a mit a gyermek önként kérdez, az bizonyára érdekli őt és ezáltal nem is terheltetik meg a memóriája, Tehát a kirándulások alkalmával a gyermek nem is játszva tanul, hanem inkább tanulva játszik. (Folyt, köv.) HÍRROVAT. * A szatmári ev. ref. egyházmegye e hó 4 ikén délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott. A gyűlés kezdetén, miután az igen szép számban megjelent tagok a „Jövel Szent-lólek“ egyh. éneket elénekelték, Biki Károly esperes magasan szárnyaló imával kérte Isten segedelmét a tanácskozásokra. Majd Szegedy Antal világi elnöktársával az ülést meguyitván, a tisztikar megejtett választásáról tette meg a jelentését. Az egyházi aljegyző-választást, mivel a jelöltek egyike sem nyert absolut többséget, Szilva István és Kassay Béla között a közgyűlés újólag elrendelni határozta. Ezután dr. Farkas Antal vil. tanácsbiró és dr. Hantz Jenő vil. főjegyző tették le az esküt. Biki Károly esperes a felesküdt tisztviselőkhöz üdvözlő beszédet intézett, mire dr. Farkas Antal és dr. Hantz Jenő válaszolván, köszönetüket fejezték ki a személyük iránt megnyilatkozott bizalomért. — Ezután egyházmegyei ügyészeknek dr. Vajay Károly és Dávid István választattak meg. A választások során az egyházmegyei közpénz- j tárnoki, levéltárnoki és időszaki tanács tagjai. megválasztatván, a Tiszavidóki lelkészi kör indítványai kerültek tárgyalásra, melyek közt fontos volt az egyhm. közgyűlés azon határozata, hogy az egyházkerületi képviselők megválasztása nem 10 évre, hanem évenként történik. — Erre az évre képviselőkul L u b y Géza, Mártha József és Dienes Dezső választattak meg. Ezután a többi bizottságok megalakítása következett, minek befejezése után a néh. Hármán Mihály végrendelete vétetett hálás tudomásul. Bejelentettek továbbá: a Csepei Miklós végrendelete és gróf Tisza István ajánlata, mely szerint az urai egyháznak imaházat, iskolaházat és tanítói személyi pótlékot óhajt adományozni. Közgyűlés köszönettel vette tudomásul, hasonlóképen a Luby Géza 144 kor. küldeményét is, mely a tanítói gyámintézet részére rendezett mulatság eredménye volt. Több kisebb egyházi ügy tárgyalása után a lelkészi gyámintézet tartott értekezletet, minek befejezésével az egyháztagok a társaskörben gyűltek össze közösebódre. * A kaszinó közgyűlése vasárnap délelőtt fél II órától kezdve a tagok igen szép érdeklődése mellett tartatott meg. A közgyűlés legfőbb tárgya a kaszinó tisztviselői karának megválasztása volt. A néh. Hármán Mihály elhalálozásával megüresedett elnöki állásra, miután Antal Dániel, a kaszinó jelenlegi érdemes alelnöke kijelentette, hogy az elnöki tisztre nem pályázik s megválasztása esetén azt el sem fogadná, elnökké V e r é c z y Antal választatott. Alelnök maradt Antal Dániel. A tisztikar többi tagjaiul a következők választattak: Dr. Fejes István ügyésznek, Osváth Elemér jegyzőnek, Hatvani Péter pénz- és könyvtárosnak, Bartha Kálmán felügyelőnek. Választmányi tagok lettek: Dénes Lajos, Rácz István, Uray Gáspár, dr. Török Isván, dr. Schönpflug Jenő, Csaba Adorján, Helmeczy József, Balogh József, Korányi János, dr. Farkas Antal, dr. Némethy József. Számvizsgáló bizottsági tagokul: Novák Lajos, Asztalos Sándor és ifj. Lo- sonczy József. A választás megejtése után Ve- réczy Antal elnök székét nyomban elfoglalta és szépen átgondolt beszédben adott programmot. Beszéde bevezető részében megköszöni a személye iránt megnyilatkozott kitüntetést s kifejti, hogy jóllehet a társaskörnek az ujraébre- dés korszakában kitűzött hivatása olyan mértékben, mint az jelezve volt, szükebb körre szorult, mindazáltal jelenlegi alakjában is alkalmas arra, hogy a város tásadalmi életére jótékony befolyást gyakoroljon. Ez a társaskör a mellett, hogy szórakozó helyül szolgál, az eddigi demokratikus alapon fentartva és fejlesztve alkalmas arra, hogy a város lakói foglalkozás és valláskülönbség nélkül, tisztán a jellem és műveltség feltételei szerint csoportosulva hatalmas társadalommá alakuljanak. Ez a tömörülés abból a szempontból is szükséges, Ez utóbbi szavakat már szinte hadarta, mint a hogy az ember is elhadarja néha azokat a vallomásokat, melyekbe legnehezebben tudott belefogni. — Zizi tudniillik (oh, ha látná, uram, milyen szép és milyen szeretetreméltó !) itt iakik ni, a lugas túlsó oldalán ; tessék csak oda nézni, itt balra, a tizenegyedik és tizenkettedik lécz között, a pompás szőlő level alatt, ni ! Látja már kérem? Igen! Nos, nem gyönyörű hely? — Csakugyan. És ... ? — És a mi fő, igy közel van hozzám. Holott, ha oda költözném, ahova az ur mondja, ötször olyan messze lenne tőlem s ón nem bírnám megtenni azt a nagy utat a tizenkettedik lóczig, mert tetszik tudni fájósak a lábaim. Gondolkozva pillantottam rá. — Tehát szerelmes vagy Zizibe? Alfonz nem felelt, csupán egyik lábával intett, hogy : — Igen. — És .... ha szabad kérdezni sikerrel ? (— De hogy mondhatsz már ilyet ?! — szólt közbe korholó hangon Buba, fölpillantván a könyvből, melyet olvasott.) Alfonz azonban nem botránkozott meg a kérdésen. Boldogan intett bajuszával. Igen uram, sikerrel! . . . Aztán erős szóval hozzátette : — Hisz épen e miatt kell most éheznem, nram ! . . . Mert tudnia kell, hogy az a gaz Flórián is szemet vetett Zizire, aki azonban engem tüntetett ki. Igaz, hogy Flórián akkor még úgyszólván semmi sem volt; ott volt hálója a kerítésnél, a hova az ördög sem repül, nemhogy kövér legyek repülnének. Akkoriban még ő is vígan koplalt. Mikor Zizi nekem ígért hűséget, Flórián legjobban örült volna annak, ha engem megölhetett volna; de nem mert megtámadni, mert jól tudta a gaz pók, hogy én vagyok az erősebb, az életével lakolna vakmerőségéért, ha ellenem törne! Más bosszút forralt tehát s agyafúrt fejében csakugyan kieszelte, hogy hol támadhat meg a legérzékenyebben : Ott hagyta a régi rósz helyét a kerítésnél és idehurczolkodott a lugasba, épen az utamba és sorra ragadja el orrom elöl a legkövérebb legyeket, a kik erre repülnek, s a kiknek (vagyis az elődeiknek) ón szívtam ki azelőtt a vérét, nem ő. Ma pedig ő szívja ki, én pedig nézhetem és kénytelen vagyok holmi rongy szúnyog népséggel beérni: Ha ugyan az is repülne erre! De nem repül, mert uram önök sohasem gyújtanak itt este gyertyát, amely idecsalná őket! — Na jól van barátom; mától fogva külön kiteszünk ide a számodra egy égő gyertyát, hogy legyen elég szúnyogod. Alfonz hálásan tekintet rám. — Köszönöm, uram, Ön igen jó irántam, így talán vége szakad majd koplalásomnak, s a gaz Flórián bosszúja dugába dől. És akkor ismét a régi boldogság lesz köztem és Zizi között ! — Hogyan ? — kérdeztem — Hát most nem éltek jó egyetértésben ? Lankadtan felelt. — Nem egészen. Tudja, uram, ha az ember nem keres, akkor az asszony mindjárt azt hiszi, hogy az ő nyakán akar élösködni. Pedig szavamra mondom, uram, hogy akár mennyire koplaltam is, még egy légynek sem szívtam a vérét a Zizi hálójába. Pedig már kínált is. Igaz ugyan — tette hozzá lassan — hogy csak immel-ámmal. De azt sem fogadtam el tőle! Én férfi vagyok, uram ! — Helyeslőleg bólintottam és mivel a szakácsné kikiáltott, hogy : — Tessenek ebédelni! — elbúcsúztam Alfonztól, akinek mégegyszer megígértem, hogy este gyertyát gyújtok a lugasba a szúnyogok számára . . . . . Este magam vittem ki az égő gyertyát a ' i^ftsba. Letettem az asztalra és felszóltam a pókhoz : — Alfonz, itt a gyertya ! A „Honvéd" sÖPGsarnok kerthelyiségében a katonazene ma és állandóan kétszer hetenként ($Bt9rt3' és Vasárnap hangversenyezni fog. Kedvezőtlen idő esetén mindig a reá következő napon lesz megtartva.- Belépti-dij nines I ======
