Szamos, 1902. június (34. évfolyam, 44-52. szám)

1902-06-15 / 48. szám

nyen e növendékek szükségleteire támasz­kodik. A nagy szünidőn érezhető lesz az élénkség hiánya; hiszen városunknak egyik legélénkebb eleme a növendéksereg nagy része távozik el. Az azelőtt népes méhka­sokba, az iskolákba, a csöndes magány, az ásító üresség költözködik ; legfennebb a kő­művesek nem épen épületes társalgása za­varja meg kevés időre csöndjüket, mikor falait az uj iskolai évre ismét kitatarozzák. A növendéksereg pedig uj erőt gyűjt; tü­dejét az iskola porától kiszellőzteti a sza­badban, hogy egy iskolai év munkáját is­mét elvégezhesse. Térjenek vissza megfrissült duzzadó erőben ,hogy az értelem, az ész munkáját a jövő iskolai évben zavartalanul folytathassák! A földmivelésügyi miniszter uj törvény­javaslata. Szocziálpolitikai törvényhozásunk egyik leg­fiatalabb alkotása : a gazdasági munkás- és cse- léd-segélypénztár Annak a mélyreható és hu­mánus szooziálpolitikának az eredménye az, a mely Darányi Ignácz földmivelésügyi minisz­tert a gazdasági apró existentiák érdekeinek és sorsának ápolására sarkalja s mely, hála ennek a bölcs és előrelátó gondoskodásnak, első sor­ban kivette az agrárszocziálizmus méregfogát, másodsorban pedig megnyerte azoknak a réte­geknek a rokonszenvét, a melyek azelőtt a nemzetközi szoczialisztikus agitácziónak szol­gáltak talajul. Még csak a múlt év január 1-én kezdte meg az Országos Munkás- és Cselód-segélypónz- tár működését, s daczára a közbejött számos kedvezőtlen körülménynek, már eddig is is oly örvendetes eredményeket mutat föl, hogy a legjobb reményekkel vagyunk eltelve további fejlődése iránt. Mikor Darányi Ignácz beter­jesztette a törvényjavaslatot, már akkor jelezte, hogy az intézmény kiépítését nem tartja befe­jezettnek s hogy szüksége lesz úgy gazdasági, mint szocziálpolitikai szempontból annak to­vábbi fejlesztéséről gnndoskodni, A cseléd-pénz­tárak eddigi működése bizonyságot szolgálta­tott arra, hogy azok a vezérgondolatok, melye­ken ennek az intézménynek szervezése alapul : az önkéntes belépés, az igazgatás nagyrészben önkormányzati formája s ennek keretében a munkaadók és a munkások társadalmi egybe- füzése, valóban méltók arra, hogy a kiépítés munkáját már most folytassuk. A kiépítés mun­kájának ezen folytatását képviseli az az tör­vényjavaslat, amelyet Darányi Ignácz földmi­velésügyi miniszter folyó hó 15-én tett le a Ház asztalára a gazdasági munkás- és cseléd­segélypénztárról szóló törvény kiegészítéséről. A javaslat 29 szakaszból áll és nem hibák, hiá­nyok korrigálása tette benyújtását szükségessé, de épen a másfél év óta szépen fejlődött mun­kás-pénztár helyzete, mely már a temetkezési és kiházasitási ágakat is megbirja és működése körébe vonhatja. Felöleli az uj javaslat a temetkezés és kiházasitási ágát is, amennyiben 5 fillér heti befizetéssel a belépők családjuknak haláluk ese­tére segélyt biztosítanak. A kiházasitásra, biz­tosításra nemre való tekintet nélkül felveszik a jelentkezőt és 65—215 korona kiházasitási di­jat kapnak a szerint, hogy hány évig voltak a pénztár fizető tagjai. A temetkezési segélyek miniuma 60, maximuma 200 korona. De úgy a kiházasitási, mint a temetkezési biztosoknál joga van a jelentkezőnek két tagsági könyvet is váltani, ezzel a segély kétszeresét is bizto­sítani. A javaslat nagy lépéssel viszi előre a gaz­dasági cselédek biztosítása ügyét és a javaslat­ban előlép a kötelező biztosítás elve azokra a munkásokra és alkalmazottakra nézve, kik fog­lalkozásuk során inkább ki vannak téve a baleset veszedelmének. Ilyen munkások a gépeknél alkalmazott fűtök és etetők, kiket baleset ellen biztosítani a gazda kötelessége, mit ha elmulasztana, az illetők jogutódainak akkor is felelős, ha a szerencsétlenség nem gondatlanságból származott. A javaslatban a belügyi és földmivelésügyi miniszterek igen szerencsés formáját találják meg, — az egyesü- seti jog sérelme nélkül, — hogy mint lehessen la föloszlott alföldi temetkezési és kiházasitási egyletek tagjainak pénzét megmenteni. Ugyanis a temetkezési és kiházasitási egyleteknek meg­engedi, hogy külön csoportonként ezeket az igazgatóság felvehesse. Tudjuk milyen hírhedtté váltak ezek az avatatlan és sokféle lelkiisme rétién kezekben lévő segélyző társulatok, úgy, hogy a belügyminiszternek nagy tisztogatást kellett végeznie. Mily megnyugvást fog kelteni, hogy a jobbára napszámos emberek keserves garasa nem vesz oda, hanem állami intézmény veszi kezelés alá s a tagok az elveszettnek hitt pén­zük után mégis fognak temetkezési és kiháza­sitási segélyt kapni. Az állam ezen uj javaslatban újra a kis exisztencziák támogatására siet és az állami évi hozzájárulást 150 ezer koronában állapítja meg. hírrovat. * Személyi llir. Gróf Hugounai Béla, vár­megyénk főispánja, nejével együtt huzamosabb tartózkodás czéljából közelebb székhelyére ér­kezett. * Szemle. Baranyay Imre dandárparancs­nok közelebb Nagykárolyban időzött s a zász­lóalj felett szemlét tartott. A tapasztalt rend és fegyelem, valamint a legénység kiképzése tekintetében teljes megelégedésének adott ki­fejezést. * A (lalegyesület választmánya junius hó 12-en dr. Vaj ay Imre elnök vezetése alatt az ev. ref. egyház nagytermében igen népes ülést tartott, melyen a következő határozatokat hozta : I. Felhívta Litteczky Endre pénztárost, hogy a régi tagsági dijak rendezése végett a hátralékokról és általában a pénztár állapotáról adjon kimerítő jelentést. II. Jegyzőkönyvbe fog­lalta Hermán Mihály egykori elnök és Deák Kálmán működő tag emlékezetét s előbbinek 400 K hagyományáról hálásan vett tudomást, az alapitó oklevelet pedig megőrzés végett be­utalta III. A lembergi ut szellemi és anyagi előkészítésére dr. Vajay Imre elnököt, dr. Fechtel János aielnököt, Méder Mihály karmes­tert, Hozás János titkárt, Ferency János vá­lasztmányi és Heinrich Viktor pártoló tagokat kiküldte. IV. A szatmárhegyi kirándulást máról az előző kedvezőtlen esős idő miatt egy hétre elhalasztotta. V, Elvben kimondta, hogy a ze­neiskolát mielőbb felállítja s a tervezet előké­szítésére a 2 elnököt, titkárt, karmestert s dr. Tanódi Márton, Markos Imre és Veress Lajos tagokat kiküldte. * Tanügy. A város dr. Vajay Károly tiszti főügyész által e napokban felhívja mindazon tanítókat, akik az elemi iskolák államosítása alkalmából az állami szolgálatba való átlépésre igényt tartanak, hogy ebbeli szándékukat záros határidő alatt a hatósághoz jelentsék be. * Uj kamarás. A király kölesei Kende Zsigtnoud földbirtokosnak a kamarási méltósá ■ got díjmentesen adományozta. * A gyáriparosok a minisztereknél. A ma­gyar gyáriparosok országos szövetsége közelebb tisztelgett 3 miniszternél. A küldöttség szónoka mindenütt, dr. C h o r i n Ferencz volt, aki a kö­vetkezőket. monta : A. kereskedelmi miniszternél: Kérte a ma- gyar gyáripar támogatását. Nagyméltóságod — úgymond — úgy is, mint államférfi, úgy is, mint tudós, igazat fog nekünk adni abban, hogy azon nehéz krízis közepette, amelyben országunk ipara van, a társadalmi tevékenységre való uta­lás egymagában nem elégséges, hanem ezzel szemben vannak az államnak és a kormánynak is kötelességei, a lankadó gazdasági erőknek segítségire lenni mindaddig, amig a magyar intelligenczia és a magyar tőke vállalkozói te­vékenységét ismét felveheti, amelynek fonala nem az ő hibájukból, hanem a közgazdasági viszonyok mostohasága folytán szakadt meg. Azon sziik keretekben, amelyeket a közös vámterület nyújt, két hatalmas eszköz áll az ipar támogatása szempontjából a kormány, kü­ha ózondus, tiszta légkör vesz körül, madarat lehet fogatni velem, mig ellenben egy esős, kö­dös délután az öngyilkosság komor eszméivel rettegtet. De azt hiszem, hogy ezzel mindannyian igy vagyunk gyarló emberek. Csakhogy mig egyikünkön a külső természet behatása könnj’ebb, másikunkon mélyebb nyomot hágy maga után. Czigarettemnek már úgyszólván a papírja égett akkor, midőn az egyöntetűen beborult sö­tét égboltozatot mustrálva, idáig jutottam mor- fondirozásomban. Kinyitottam ablakom, a zápor heves ro­hammal csapott be rajta, hideg, vizes leheleté­vel kiűzve szobámból a fojtogató szivarfüstöt. Alant az utcza szélén a patakzó viz hullámai egymásra tornyosulva, őrült kavarodásban ro­hantak a csatorna nyílása felé, hogy ott azután örvényt képezve ömöljenek előttük ismeretlen sorsuk felé. A czigarett végét egy ügyes dobással a tajtékzó vizárba dobtam. A hullámok hamar magukkal ragadták a könnyű papirostekercset. S most különös szeszélyem támadt. Sorsomat a czigarett vógsorsához kötöttem. Ha eléri czólját s a vizár a csatornába so­dorja, úgy éltem boldog s fényes befejezést nyer. Mig ha az előtte álló akadályok feltartóz­tatják, úgy kárba veszett minden fáradtságom, hasztalan küzködöm, munkásságomat siker nem koronázza. Képzeletemben meg is jelöltem az egyes állomásokat, melyeken a czigarettvógnek elha­ladnia kellett. A szakadó zápor elősegité a pa- pirhüvely utazását. Sietve haladt tova az ifjú­ság, első szerelem, vizsgák nehéz állomásai mellett s könnyedén, szinte játszva ért a dip loma kikötőjébe. Itt azonban hirtelen megállt. Egy kissé jobban kiálló gránitkoczka megakasztó pályafu­tásában Komoran tekintettem feléje. Szerettem volna „deus exmachina“-kópen átemelni a pa- pirhüvelyt az előtte tornyosuló akadályon, hi­szen a sorsom, mindenem volt oz utazásához kötve. Szerencsétlenségemre a zápor is elállt és szitáló esővé alakult. A viz az utcza szóién apadni kezdett, a kis czigarettvég előtt az aka­dály mind magasabbra s magasabbra emelke­dett. Hol volt még a osatorna nyilasa ? S a sok közbeeső szép állomás, mit képzeletem oly élénk színekkel festett. Képviselő, bankdirector, mi­niszterség, mind mind szertefoszlottak, amint hogy a kis czigarett vég is kezdett lassan las­san szertefoszlani. Majd egy félórát álldogáltam az ablaknál, szomorúan, levertem Impressionists lelkületemre erős hatással volt a roszul sikerült horoskop. Szemeimben köny csillogott, az eltűnt szép remények visszamaradt harmatcseppje . . . Tehát csak a diplomáig viszem. Ott azután vége szakad mindennek. A csillogó álomképek, a miket együtt szőttünk-foutunk jó anyámmal, nem fognak testet ölteni soha ; a tervezgetó- sek soha valóra nem válnak?! Keserű érzés támadt bennem s kezeim gé­piesen keresték fiókomban a pisztolyt, mint mindig, ha kétségbeestem jő vöm felett. De ime ! Halvány reménysugár derengett felém. A gyengülő eső cseppek ismét erőseb­ben, sűrűbben hullottak körültem. Az ár az utcza szélen dagadni kezdett s a hullámok újra tornyosulva, száguldtak a csatorna nyílás felé. Oh, de a szegény, elázott kis czigaretta vég már nem birt megküzdeni velők. Fáradtan a viz súlyától megnehezülve tehetetlenül hevert a gránitkő előtt .... De mégis! Könybeborult szemem mintha megmozdulni látta volna. Avagy csak káprázat ? Nem, újra megmozdult ... A viz már him­bálja . . . Egy pillanat. Át van az akadályon. Keblemből egy mély sóhaj szakadt fel, mig szemeim áhítattal tekintettek e pillanatban a magasba. A czigarett vég pedig rugalmasan, köny- nyedén száguldott keresztül a képviselőség, bankdirectorság, ministersóg állomásain, hogy azután vógkép eltűnjön a csatorna nyílásában. Legjobb, legüditöbb és legolcsóbb ásványvizek a Szolyvai, Luhi Erzsébet és polenai gyógyvizek. Faltiinó gj6 gyhats&l alkalmaztatnak: köszyény, resa, hólyag, gyomor, torok, tüdő és gége bajok esetén. Kapható füszerlzlatekbaa és az araéalal ásványvizbérlStégiél Szolyvása (Bereg megye). — Prospekt»« ingyen és bérment re.

Next

/
Thumbnails
Contents